MÁRVÁNYOS KRISZTIÁN
Bevezetés
Jelen tanulmányomban szeretném megvizsgálni P. Aelius Hadrianus (117–138) és T. Aelius Antoninus Pius (138–161) császársága idején a Britannia provinciában keletkezett katonai diplomák forrásértékét. Ezen belül pedig arra a kérdésre szeret-nék választ keresni, hogy milyen összefüggés van a különböző diplomákon szerep-lő csapatfelsorolásoknak, illetve segédcsapatoknak a Római Birodalom e két ki-emelkedő uralkodójának határvédő és háborús politikája között. Foglalkozom az egyes okmányok tipizálásával, a rajtuk szereplő segédcsapatok sorrendisége sze-rint, továbbá azzal is, hogy az e provincia esetében talált elbocsátó okmányok csapatfelsorolási módjánál mennyire helytálló a Visy Zsolt1 által a történettudo-mányba, illetve a régészetbe bevezetett ún. kryptotopográfia fogalma, és az erre épülő elmélete az auxiliáris katonák elbocsátása kapcsán.
Külön szeretnék kitérni a határvédelem szerepére, különösen a Hadrianus csá-szár által kőbe építtetett limesre, aminek szó szerinti jelentése ‛mezsgye, határ’. A téma kutatói az Imperium Romanum védelmi rendszerrel megerősített (katonai táborok határvonalon történő felsorakoztatása) határát értik alatta, melynek kiépíté-se többnyire a Krisztus utáni második századtól vette kezdetét, és ez a birodalom-nak a további hódításokról való lemondásával hozható összefüggésbe.2 A romjai-ban még ma is az egyik legjelentősebb római kori emléknek számító angliai Vallum Hadrianum (Hadrianus-fal), eredetileg mintegy 76 római mérföld (körülbelül 112,5 kilométer) hosszan és körülbelül 15 láb (körülbelül 4,74 méter) magasan húzódott az Északi- és az Ír-tenger között. A South Shields (Arabeia) és Bowness (Maia) közötti vonalon − mérföldenként kapuval ellátott kiserődökkel, köztük tornyokkal
− szerves részét képezte a római császárok defenzív külpolitikájának.3
Fontos megjegyezni, hogy az auxiliáris (castellum) és legiotáborok (castra), továbbá őrtornyok (burgus) láncával, esetenként fallal és árokrendszerrel (fossatum) megerősített birodalmi határ kiépülése, a köztudattal ellentétben, már Domitianus császár (81–96) alatt elkezdődött, igaz, komolyabb lendületet valóban csak Hadrianus uralkodása alatt vett. Ennek okát a birodalom erejét túlfeszítő
1 VISY ZSOLT: A pannoniai auxiliáris diplomák kryptotopográfiai csapatfelsorolása, In: Antik Tanul-mányok, 32., 1985-86. 18-45.
2 Római történeti kézikönyv, Szerk.:NÉMETH György, Budapest, Korona, 2001. 321-322.
3 LŐRINCZ BARNABÁS: Határvédelem és hadsereg Hadrianus és Antoninus Pius korában, In: Aelius Aristeidés. Róma magasztalása (eis Rhómen, or. XXVI-K.). Fordítás és kísérő tanulmányok, Szerk.:
SZLÁVIK Gábor, Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kar Ókortörté-neti Tanszék, 2002. 261-267.
traianusi offenzív politika csődje jelentette: újszerű védelmi stratégiához vezetett, ami nem is fejeződött be Hadrianus halálával, hiszen utóda is folytatatta ezt a de-fenzív külpolitikát, kezdeti hódító politikája után. Ennek eklatáns angliai (Dél-Skócia) példája a Vallum Antoninum (Antoninus-fal) felépítése volt Britannia pro-vinciában, körülbelül 160 km-rel északra tolva ki ezzel a Római Birodalom legészakibb határát.4 Igaz, hogy Antoninus Piusnak elődjéhez képest már több lá-zadással kellett szembenéznie, de ezeket az említett védekező politikával, helyi, provinciális szinteken sikeresen orvosolta, és egyúttal stabilizálta birodalmát. Iulius Capitolinus a Historia Augusta-ban így írt erről:
Legatusai útján számos háborút viselt. Egyik ilyen alvezére, Lollius Urbicus révén ugyanis legyőzte a britan-nusokat, és hogy a barbárokat távol tartsa, gyeptéglákból újabb falat emeltetett; a maurusokat is arra kényszerítette, hogy békét kérjenek; elöljárói és alvezérei segítségével szétzúzta a germánokat és a dákokat, valamint a sok egyéb népet, így a zsidókat is, akik fellázadtak.5
Lollius Urbicus egyébként Hadrianus egyik hadvezére volt a iudaeai háborúban, később pedig Germania Inferior helytartója lett.
A katonai diplomákról általában
A katonai diploma (diploma militare vagy diploma honestae missionis) olyan jogi dokumentum, amelyet a római hadsereg katonái szolgálati idejük lejárta és/vagy a tisztességes elbocsátás (missio honesta) után kaptak meg, de részesülhettek diplo-mából különleges elismerésként is. Már a köztársaság késői időszakában is szokás-ban volt a különleges elismeréskor adományozott diploma. Mindazonáltal nem maga az elbocsátás ténye volt az okmány kiadásának apropója,6 hanem az a jogi aktus, amelynek folyományaképpen egy alakulat elbocsátott katonái a római pol-gárjogot (civitas) és a törvényes házasságkötés jogát (conubium) megkapták.
A római hadsereg legióiban római polgárok szolgáltak, de a segédcsapatokba (auxilia) és a flottába (classes) felvettek peregrinus jogállású személyeket is, akik-nek a – nagy vonzóerővel rendelkező – római polgárjog megszerzéséhez tulajdon-képpen ez volt az egyetlen járható út. Katonai diplomákat nem csak az auxiliáris egységek katonái kaphattak, hanem a praetorianusok (praetorianiae cohortes) és az urbanae cohortes katonái is – esetükben természetesen nem a polgárjog adomá-nyozása állt a középpontban (mivel a római polgárjog előfeltétele volt az ezekben a csapatokban való szolgálatnak), hanem a ius conubii, azaz a házasságkötés jogának megadása. A katonai diplomák túlnyomó többségét az auxiliáris egységekben szol-gált katonák számára állították ki – a 100. és 165. év közé eső időszakban
4 HAVAS LÁSZLÓ −HEGYI W.GYÖRGY −SZABÓ EDIT:Római történelem, Szerk.:NÉMETH György, Budapest, Osiris, 2007. 749.
5 SHA, vita Antonini V. 4. (Ford.: HAVAS László).
6 ALFÖLDY GÉZA: Zur Beurteilung der Militärdiplome der Auxiliarsoldaten, In: Historia, 17., 1968.
215-227.
sen nagy számban. Az auxiliárisok számára a kiadás 180 körül bizonyos okokból jelentősen lecsökkent, majd abbamaradt, mivel a második század folyamán sok olyan katona szolgált a segédcsapatokban, akik már a hadseregbe való belépéskor rendelkeztek római polgárjoggal, így a privilegizálás nem volt már szükséges.7 Ugyanakkor más csapategységek számára a 212-ben – Caracalla császár (211–217) uralkodása alatt – kiadott Constitutio Antoniniana8 után is folytatódott a diplomák kiadása: az utolsó flottadiploma 249-re, az utolsó ismert praetorianus-diploma pe-dig 306-ra datálható.9
A katonai diploma két, megközelítőleg 18*13 cm méretű bronztáblából állt, amiket általában gyűrűkkel vagy más módszerrel egymáshoz erősítettek. A belső két oldalon szerepelt a konstitúció szövege, amelyet hitelesítés gyanánt összekötöz-tek, és viaszpecséttel hitelesítették az összekötözést szolgáló kötél végeit a külső oldalon. A diploma külső oldalára ismét felvésték a konstitúció szövegét, hogy azt a pecsétek feltörése nélkül is olvasni lehessen. A belső és a külső szöveg egyezését tanúk hitelesítették, akiknek nevei genitivusban a diploma külső oldalának másik táblájára voltak felvésve.10
Az auxiliáris diplomák kiállítását, és az ezzel kapcsolatos jogi eljárást, a követ-kezőképpen lehet rekonstruálni: az adott provinciában a helytartó kancelláriáján, az összes auxiliáris csapat parancsnokától (praefectus vagy tribunus) bekért adatok alapján összeállították azoknak a katonáknak a listáját, akik a huszonöt év, vagy ennél is hosszabb szolgálati idő kitöltésével jogosultak voltak a civitas Romana és a conubium megszerzésére.11 A hosszú szolgálati idő és a halálozások miatt egyes csapatok esetében volt olyan év, amikor egyetlen katona sem érte meg a leszerelés időpontját, így ezeket a csapatokat nem tűntették fel az összesítésben és később az okmányokon sem. Az egyes tartományok összeírt listáit a helytartói hivatalok ezu-tán Rómába küldték az illetékes hatóságnak. A lista nem csak a katona nevét tar-talmazhatta, hanem (jövendőbeli törvényes) feleségének és gyermekeinek a nevét is. A szükséges listák beérkezése után Rómában elkészítették a császári konstitúció szövegét, és nyilvános helyen függesztették ki. Ez kezdetben a Capitoliumon, majd a 90 körüli időszaktól kezdve az isteni Augustus templomán volt. Ennek bizonysá-gát olvashatjuk a 157. február 8-án kelt egyik dunakömlődi (Lussonium) katonai diplomán, az ún. „A diplomán”: „Rómában az isteni Augustus Minervának szentelt
7 ALFÖLDY 1968. 227. vö. LE BOHEC,YANN: Die römische Armee, Von Augustus zu Konstantin d.
Gr., Stuttgart, Steiner, 1993.
8 Ez az edictum a birodalom szabad lakói legnagyobb részének megadta a római polgárjogot. A ren-delet szövegét lásd RTChr. 104. vö. GRSZ 191.
9 LAMBERT,NICOLE – SCHEUERBRANDT,JÖRG: Das Militärdiplom. Quelle zur römischen Armee und zum Urkundenwesen, (Schriften des Limesmuseum Aalen 55). Stuttgart, Theiss, 2002. 11. vö.
ALFÖLDY 1968. 217.
10 LAMBERT – SCHEUERBRANDT 2002. 9.
11 VISY ZSOLT: Az auxiliáris katonák elbocsátásában mutatkozó szabályszerűségek a katonai diplo-mák alapján, In: Antik Tanulmányok, 31., 1984. 53-72.
temploma mögötti falra kifüggesztett bronztábláról.”12 Az okmányok keltezése a kifüggesztés időpontjának felelt meg.13 Ezután következhetett a hiteles másolatok kiállítása.14 A diplomákon, az auxiliáris katonákon és hozzátartozóikon kívül, a császár, a helytartó és a lovagrendű csapatparancsnokok neve van feltüntetve – ezek egyúttal az adminisztrációs szinteket jelzik, amik az eljárásban részt vettek.15 Továbbá a megszövegezés napja és az éppen hivatalban lévő consulok nevei is felkerültek az egyes táblákra, illetve a konstitúció kiadásának időpontja.16
A katonai diplomákon található csapatfelsorolások kiemelten érdeklik a diplo-mákkal foglalkozó tudósokat. A kutatások során többféle felsorolási rendet sikerült feltárni. A legegyértelműbb természetesen az egyszerű numerikus sorrend, amelyben az egyes csapatokat a nevükben szereplő sorszámok emelkedő rendjében tüntetik fel.
A numerikuson belül másik nagy csoport az ún. kevert felsorolási mód, ami a csapa-tokat ismeretlen módon, véletlenszerű („random”), szabálytalan sorrendbe rendezi.
Azonban pont egy Magyarország területéről előkerült, Pannonia Inferior segédcsapa-tait felsoroló diplomapár (regölyi) alapján sikerült kimutatni, hogy a kevert felsorolá-si módszerben a látszólag értelmezhetetlen sorrend mögött jól követhető topográfiai rendezési elv húzódik meg.17 Később ez a megfigyelés más provinciákból előkerült diplomák esetén is bizonyítást nyert. Szintén egy Magyarország területéről (Albert-falváról) előkerült diploma18 szolgált bizonyítékkal, hogy a numerikus és a topográ-fiai elv kombinált alkalmazásával is állítottak össze csapatlistákat. Ebben az ún.
kryptotopografikus (rejtett topografikus) csapatfelsorolásban a csapatok numerikus sorrendben állnak, az azonos sorszámú csapatok egymás között pedig valamilyen topográfiai elv szerint követik egymást. A forrásbázist kibővítve azt is sikerült kimu-tatni, hogy Domitianus császárságának idejében kezdenek megjelenni a kryptotopografikus rendezési elv alapján elkészített csapatfelsorolások. Mauretania Tingitanaban Traianus császártól (98–117) kezdve beszélhetünk egyértelműen kryptotopográfiai csapatfelsorolásról, majd épp Hadrianus uralkodása alatt jelennek meg az első tisztán topográfiai csapat-felsorolásos katonai diplomák, Antoninus Pius idejében pedig már ezek vannak többségben.19 A topográfiai elv felismerése hadtör-téneti szempontból fontos kiegészítésként szolgál már ismert, ám bizonytalan diszlokációs kérdések eldöntésében, illetve a rendelkezésre álló adatok segítenek a
12 RTSZ 2.19. (Ford.: BORHY László).
13 LŐRINCZ BARNABÁS: Katonai diplomák, In: Az antik Pannonia forrásai 166-tól 192-ig, (Fontes Pannoniae Antique III), Szerk.: KOVÁCS Péter, Budapest, Pan, 2006. 195-197.
14ALFÖLDY GÉZA: Die Truppenkommandeure in den Militärdiplomen, In: Römische Heeresgeschichte, Beiträge 1965-1985, (MAVORS III). Amsterdam, 1987. vö. LAMBERT–SCHEUERBRANDT 2002. 43-48.
15 LŐRINCZ 2006. 195.
16 VISY 1984. 61.
17 RADNÓTI ALADÁR – BARKÓCZI LÁSZLÓ: The Distribution of Troops in Pannonia Inferior during the 2nd Century A.D., In: Acta Archaeologica, 1., 1951. 191-226.
18 CIL XVI 175.
19 VISY 1985–1986. 18-24.
diplomák csapatfelsorolási módszereinek további tisztázásában.20 Figyelembe véve azt a tényt, hogy az utóbbi mintegy húsz évben ugrásszerűen nőtt a diplomák száma, sok provincia esetében szükségszerű a csapatfelsorolások elvének beható vizsgálata.
Mindezt bonyolíthatja az is, hogy egyes csapatlista-rendszer nem automatikus a többi csapatlista esetében. Britannia provincia vonatkozásában ráadásul különösen kérdé-ses a segédcsapatok diszlokációja, azt ugyanis kevéssé lehet végleges bizonyossággal megvilágítani, itt többségében a numerikus listák jellemzők.21
Az egyes csapatfelsorolási módok csoportosítása22 tehát a következő:
− numerikus alfabetikus,
− numerikus kevert,
− numerikus kryptotopografikus,
− nem numerikus topografikus,
− nem numerikus nem topografikus.
A katonai diplomák – amellett, hogy felbecsülhetetlen forrásai a római társada-lomtörténetnek és hadtörténetnek, prozopográfiának, kormányzattörténetnek, jog-történetnek, epigráfiának stb.23 – a maguk egyedülálló szemszögéből rendkívül izgalmas bepillantást engednek a korabeli mindennapokba is. Sokrétű történeti következtetésekre adhatnak alapot a történészek és a régészek számára, és ez bizto-sítja kétségtelenül jó forrásértéküket. Ez a forrásérték pedig az aktuális császár nevétől kezdve, az egyéb feltüntetett neveken át (a római kori név forrásértékének megfelelően a szereplő személyek népi hovatartozásának megállapítására is szol-gálhatnak), a szereplő csapatnevekig és csapatfelsorolásokig terjed.24
A második század első harmada (Traianus, Hadrianus és Antoninus Pius ural-kodásának kora) a feliratállítás lendületes korszakának számított, ekkor jelentek meg például a ligatúrák (betű-összevonások), valamint ebben az időszakban vált általánossá a feliratállítás. Természetesen ezek a jelenségek összefüggnek azzal a ténnyel, hogy Hadrianus császár korában kialakult egyes tartományok (pl. Panno-nia) városhálózata, több tartománynak − köztük Britanniának − pedig kiépült a végleges formát öltő, fentebb már említett, határvédelmi rendszere, és ez a tenden-cia folytatódott utóda, Antoninus Pius császársága alatt is.25
20 RADNÓTI –BARKÓCZI 1951. 24.
21 VISY ZSOLT: Neuere Untersuchungen zu den Hilfstruppenlisten römischer Auxiliardiplome, In: Mi-litärdiplome. Die Forschungsbeiträge der Berner Gespräche von 2004, (MAVORS XV), Hrsg.
SPEIDEL, Michael P. Stuttgart, Franz Steiner, 2007. 247-265.
22 VISY 1985–1986. 18-24.
23 WEIß,PETER: Militärdiplome, In: Der Neue Pauly 8, Hrsg. CANICK, Hubert – SCHNEIDER, Helmuth – LANDFESTER, Manfred. Stuttgart, J. B. Metler, 2000. col. 182-183.
24 TÓTH ISTVÁN – SZABÓ ÁDÁM: Bevezetés a római feliratok világába. Pécs, University Press, 1999. 115.
25 TÓTH – SZABÓ 1999.71.
Határvédelem és a Hadrianus által építtetett britanniai kőfal
Miután tehát uralkodóhoz illően megreformálta a katonaságot, Britanniába ment, ahol sok mindent helyrehozott és elsőként épített egy nyolcvanezer lé-pés hosszúságú falat, hogy az válassza el a barbárokat és a rómaiakat.26
Hadrianus császár uralkodásának egyik legjelentősebb történelmi emléke a kö-zel 76 római mérföld hosszúságú határvédő fal. Hadrianus császár feltehetően 122-ben, Aulus Platorius Nepos és a legio VI Victrix kíséretében érkezett Britannia provinciába. A. P. Nepos Germania Inferiorból jött Britanniába, a neve pedig sze-repel egy 122. július 17-re datált katonai diplomán, mint a provincia helytartója − ez a legkorábbi említése.27 A kormányzósága azonban nem tarthatott tovább a 127-es év közepénél, mert egy másik, müncheni magánkézben lévő okmány (egy 127.
augusztus 20-án kelt diploma) szerint a helytartó már Lucius Tiberius Germanus volt. Nepos személyének jelentősége a Hadrianus-fal kapcsán azonban kétségtelen, melyet az is bizonyít, hogy a fallal kapcsolatos építési feliratokon kizárólag az ő neve szerepel. Éppen ezért egyes kutatók erre az öt esztendőre teszik a britanniai kőfal felépítésének intervallumát is.28
Maga a Hadrianus-fal nyugatról keleti irányba Bowness-on-Solwaytól (Maia) húzódott Wallsendig (Segedunum). Ezt a kettőt leszámítva még mintegy tizennégy fontosabb erőd állt a fal vonalába építve. Ezek nyugatról keletre haladva:
Drumburgh (Congavata), Burgh by Sands (Aballava), Stanwix (Uxellodunum), Castlesteads (Camboglanna), Birdoswald (Banna), Carvoran (Magnis), Great Chesters (Aesica), Housesteads (Vercovicium), Carrawburgh (Brocolitia), Chesters (Cilurnum), Halton Chesters (Onnium), Rudchester (Vindovala), Benwell (Condercum), Newcastle (Pons Aelius).29 Az egyes táborhelyek között pedig római mérföldenként egy-egy, közel 18 négyzetméter belső területű mérföldbástya állt, amik közre fogtak továbbá két-két őrtornyot is. Az őrtornyok, attól függően, hogy melyik legio építette, eltérő alakúak voltak. Az eredetileg gyeptéglából és fából készült sánc vonalát − a császár parancsára − törmelékkel és mészhabarccsal meg-erősített kőfalra váltották fel, melynek szélessége a legkeskenyebb helyeken 6-8 római láb30 volt, de bizonyos részein a 10 római lábat, azaz a három métert is elér-te; ennek mértéke természetesen összefüggött az egyes helyeken lévő eltérő terep-viszonyokkal is. Ez a szempont az őrtornyok esetében sem volt közömbös, hiszen a holttérbe való belátás lehetősége mindenhol más volt. Az egyes erődök funkciója kettős volt: a védelem mellett a hadsereg további északi hódításainak kiindulópont-jai is ezek voltak. Természetesen a fal mögötti területen még további jelentős meg-erősített települések feküdtek, amik egyben a falhoz vezető római utak
26 SHA, vita Hadriani XI. 2. (Ford.: KISS Sebestyén).
27 CIL XVI 69.
28 BREEZE, DAVID J. − DOBSON,BRIAN:Hadrian’s Wall, London, Penguin Books, 2000. 63-66.
29 MRB 1978. North Sheet.
30 1 római láb (pes) = 296 milliméter.
jait is jelentették, például Carlisle (Luguvalium), Corbridge (Corstopitum), Ches-terholm (Vindolanda), Ebchester (Vindomora) vagy South Shields (Arbeia). Szere-pük a falnál állomásozó egységek ellátásnak biztosítása volt, ezt a tényt támasztják alá a felsorolt helyeken feltárt nagyméretű magtárak, élelmiszerraktárak és műhe-lyek. Ugyanakkor a katonai zóna legdélebbi határa pedig egy-egy alacsony töltés-sel szegélyezett széles és lapos fenekű árok volt, amelyen az átkelést szintén a had-sereg itt állomásozó egységei felügyelték.31
Hadrianus császár, Traianushoz hasonlóan, szintén a stabilitás híve volt a határpo-litikát illetően, azonban elődjétől eltérően ő nem egy hódító szándékú uralkodó, célja inkább a birodalmi stabilitás megőrzése volt. A Hadrianus-fal volt az első tervezett építkezés e cél elérése érdekében. Az egyes csapattesteket megtartották a helyőrségi, valamint a rendfenntartó szerepekre a már meglévő erődökben, amely erődök egyben valójában megerősített kapuként is funkcionáltak a falon való átkeléshez, a római egységek számára. Az elsődleges cél az ellentétes irányba való átkelések megfigyelé-se és felügyelete volt, azonban az erődöktől északi irányba vezető utak kis száma, vagy éppen hiánya ezt kérdésessé teszi. Ugyanakkor ismételten nyomatékosítani kell, hogy magát a falat nem egy küzdőtérnek szánták a tervezői, hanem inkább védelmi határvonalnak. Az erődített helyek pedig szűkösebb méretüknél fogva, ténylegesen is csak a különböző ellenőrzési és megfigyelési feladatokra adtak lehetőséget, minde-mellett megadták a helyőrség számára azt a kulcsfontosságú előnyt is, hogy még hatékonyabban tudtak járőrözni a provincia északi részén, valamint a védelmi vonal-tól északabbra is.32 A britanniai Hadrianus-fal védelmi szerepe a közép- és kora új-kori várakkal ellentétben, nem a klasszikus erődített pozíciókéhoz hasonlítható. Egy nagyobb barbár haderő könnyűszerrel megostromolhatta, sőt létráikkal fel is mász-hattak rá, de az előrehaladásukat mindenképp lassította, beleértve az állatokkal való átkelésüket. Ezt kihasználva a római haderő összevont csapataival könnyűszerrel megállíthatta a rájuk törő ellenséget. Ugyanezt a célt volt hivatott szolgálni, a táborok és az adott falszakasz köré a külső védelem és megerősítés célját szolgáló védmű (vallum), ami árokból (fossa) és sáncból (agger) állt. A vallum Hadriani tehát sokkal inkább a kereskedelem, a kisebb-nagyobb csapatmozgások ellenőrzését szolgálta, mintegy megkönnyítve a római csapatok feladatát, és megnehezítve a fosztogatók céljait. Maga a fal pedig nem jelentett a mai értelemben vett szigorú határt, hiszen a birodalom védelmének egyik legfontosabb elemét − a diplomácián és hírszerzésen alapuló − további római büntetőexpedíciók és nagyszabású hadjáratok jelentették.33 Hadrianus falának felépítése tehát szerves részét képezte az uralkodó egész birodal-mára vonatkozó határvédelmi programjának, hiszen a birodalom több pontján meg-erősítették a korábbi limest. Igaz, a nagyobb folyamok (Euphrates, Danuvius,
31 GOLDSWORTHY,ADRIAN: A római hadsereg története, (Ford.: ENDREFFY Loránd), Pécs, Alexandra, 2004. 157-161.
32 FIELDS,NIC: Hadrian’s Wall AD 122-410,(Fortress 2), Oxford, Osprey, 2003. 35-37.
33 GOLDSWORTHY 2004. 161.
Rhenus) már önmagukban jelentős védelmi tényezőt alkottak szélességük révén, ugyanakkor ezek is kiegészültek part menti táborokkal, valamint őr-, illetve jelzőtor-nyokkal. A felső-germániai Odenwaldban a Main és Neckar folyók közötti, több mint harminc esztendeje − Domitianus uralkodása alatt kiépített − álló palánkszerke-zetű limes kőbeépítése szintén Hadrianus uralkodása alatt kezdődött el.34
A Római Birodalomban − így Britanniában is − egyébként háromfajta auxilia típus létezett: gyalogság (cohortes peditatae), lovasság (alae) és a vegyes alakula-tok (cohortes equitatae). A quingenaria ötszáz, míg a milliaria ezerfős egységeket jelölt, azonban a gyalogság esetén a cohors quingenaria 480 főből (hat 80 fős centuria), míg a cohors milliaria 10 ugyanekkora centuriáját 800 ember alkotta.
Ezek a nagyobb egységek Nero idején, majd még határozottabban a Flavius-dinasztiával (69–96) kezdődően jelentek meg. A lovas segédcsapatoknak, az aláknak szintén két típusa különböztethető meg: ala quingenaria (tizenhat 32 fős turma, összesen 512 fő), és az ala milliaria (harminckét 24 fős turma, összesen 768 fő). Az equitata kifejezést pedig a gyalogos és lovas katonákat egyaránt tartalmazó egységekre használták, de ezek pontos szerkezete nem ismert, vélhetően a fentiek valamilyen kombinációjáról lehetett szó (az egységek proporciója kezdetben felte-hetőleg 4:1 volt, a gyalogság javára). Lawrence Keppie becslései szerint a cohors equitatak attól függően, hogy quingenaria egységről vagy milliaria egységről van szó négy illetve nyolc turmaval egészültek ki. Így összesen vagy 608 vagy 1056 auxiliáris katona alkotta azokat.35
Az alább látható táblázat36 tartalmazza a korábban már említett legfontosabb erődök neveit a Hadrianus-fal mentén keletről nyugat felé, a másik két oszlop pe-dig a két császár uralkodása alatt az adott helyen állomásozó legiok, valamint se-gédcsapatok nevét foglalja össze. Ezen auxiliáris csapatok esetében természetesen megkülönböztettem az alákat és a cohorsokat is. Fontos megjegyezni, hogy a fal mentén, vagy, ahogy az angol történetírás tágabb értelemben nevezi a
Az alább látható táblázat36 tartalmazza a korábban már említett legfontosabb erődök neveit a Hadrianus-fal mentén keletről nyugat felé, a másik két oszlop pe-dig a két császár uralkodása alatt az adott helyen állomásozó legiok, valamint se-gédcsapatok nevét foglalja össze. Ezen auxiliáris csapatok esetében természetesen megkülönböztettem az alákat és a cohorsokat is. Fontos megjegyezni, hogy a fal mentén, vagy, ahogy az angol történetírás tágabb értelemben nevezi a