A tartós közvetítőt megillető kártalanításról
VI. A bizonyítási teher
A kártalanítás iránti perekben alapvető jelentőségű annak meghatározása, hogy melyik tényállási elem tekintetében melyik felet terheli az állítási és bizonyítási kötelezettség.
A Pp. 265. § (1) bekezdésének főszabálya szerint a perben jelentős tényeket annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valósnak fogadja el.
A bizonyítás elmaradásának vagy sikertelenségének a következményeit is ez a fél viseli.
A bizonyítási érdekkel és teherrel kapcsolatban a tartós közvetítői szerződés törvényi szabályai speciális rendelkezést nem tartalmaznak. Lényeges, hogy a bizonyítást megelőzi a megalapozott tényállítási kötelezettség teljesítése, azaz az igényt érvényesítő, vagy az ellen védekező félnek már a keresetlevelében, illetve ellenkérelmében, illetve a perfelvétel során meg kell tennie a részletes tényállításait és meg kell jelölnie az azokra vonatkozó bizonyítékait.
A Küt. tervezetének 18–21. §-hoz adott indokolása egy mondatot tartalmaz a bizonyítási teherről: „A perben a bizonyítási kötelezettség a kiegyenlítést követelő felperes ügynököt
85 Pajor-ByToMsky Magdalena: i. m. (40. lábjegyzet) 172.
terheli, de csak a valószínűsítés szintjén, hiszen a törvény az anyagi jogi jogosultságot a prognosztizálhatósághoz köti, s nem a tényleges bekövetkezéshez.” A tényleges helyzet azonban – a kiegyenlítés feltételeinek összetettsége miatt – ennél jóval bonyolultabb.
Ha a Ptk. 6:298. § (1) bekezdésének tényállását az Irányelvre figyelemmel vizsgáljuk, akkor az egyes állítandó86 és bizonyítandó tényálláselemek tekintetében a következő kép rajzolódik ki:
- Azt, hogy a közvetítői szerződés megszűnt, a közvetítőnek kell bizonyítani.
- Ha a megbízó arra hivatkozik, hogy a megszűnés módjára tekintettel nem jár kártalanítás a közvetítőnek, akkor ő köteles ennek bizonyítására.87
- A közvetítőnek kell bizonyítania, hogy a tevékenységével a megbízónak új, illetve a kártalanítás tekintetében újnak minősülő ügyfelei lettek.88 A korábbi ügy-felek jelentős forgalomnövekedését ügyfelenként kell igazolni.89 Ugyancsak itt bizonyítandó, hogy ezen új ügyfelekkel a megbízó gazdasági kapcsolata a szerződés megszűnésekor fennáll.90
- Szintén a közvetítő érdeke annak bizonyítása, hogy az új ügyfelek mekkora hányada minősül törzsvevőnek91, mert csak a törzsvevői kör jelent a közvetítő tevékenységére visszavezethető előnyt a megbízónak. A bizonyítás nehézségén jelentősen könnyít az Irányelv 12. cikk kógens (2) bekezdése: „A kereskedelmi ügynök jogosult követelni, hogy a megbízó lássa el őt mindazzal a rendelkezésére álló információval, és különösen számlakönyvkivonattal, amelyekre a neki járó jutalék összegének ellenőrzéséhez szüksége van.”92
- A törzsvevőkör igazolásából tapasztalati tétel szintjén következik, hogy a meg-bízónak lehetősége van az ügyfélkör további gyümölcsöztetésére, és így a kárta-lanítás fizetése méltányos. Ezért azt, hogy ebből az ügyfélkörből még sincs további előnye (pl. az ügynök átviszi őket a konkurenciához, a megbízó felhagy a tevékenységével), a megbízónak kell bizonyítania.93
- A közvetítőnek kell bizonyítania, hogy – a jogviszony fennmaradása esetén – a törzsvevők várható ügyleteivel kapcsolatban jutalék járt volna a számára. Ebben a körben is pontos és megalapozott tényállítást kell tennie, a közvetítői szerződés
86 Kiegyenlítési perekben a Kúria már a régi Pp. alapján is úgy látta, hogy „szakértői bizonyítással nem pótol-ható a tényelőadás, a szakértő kirendelésére fogalmilag csak akkor kerülhet sor, ha a felperes szükséges tényállításait megtette”; Pfv.V.20.923/2018/9. [46] pont. A Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.643/2017/11. számú ítéletében kiemeli, hogy a kereset szubsztanciálásának elvéből következően a tényállításnak kellően részle-tesnek és mélynek kell lennie; 12. és 13. o.
87 OLG Hamburg 13 U 102/09 számú ügyben 2010. 2. 25-én született végzésének 5. pontja. https://openjur.
de/u/592774.html (2018. 10. 22.)
88 OGH 4 Ob 188/11t sz. ügyben 2012. 1. 17-én született ítélet 6. pont, valamint az 6 Ob 170/02x sz. ügyben 2003. 2. 20-án született ítélete.
89 PeTscHe/PeTscHe-deMMel: i. m. (35. lábjegyzet) 68. pont.
90 Kúria Pfv.V.20.923/2018/9. [40] pont.
91 OLG München, 7 U 260/17 számú ügyben 2017. 12. 20-án született ítélet 78. pont. Nincs olyan vélelem, hogy minden új vevő törzsvevőnek minősül, hogy az új vevő szerzésének igazolásából következne, hogy vele az üzleti kapcsolat fennmarad és így a megbízónál kárpótlással kiegyenlítendő előny keletkezik [ellen-kezőleg: ujVáriné Antal Edit: i. m. (75. lábjegyzet) 762.].
92 Lásd Kúria Pfv.V.20.923/2018/9. [45] pont is.
93 OGH 4 Ob 188/11t sz. ügyben 2012. 1. 17-én született ítélet 6. pont.
tartalmára való általános jellegű utalás nem kielégítő.94 Az elveszett jutalék mértékét szintén a közvetítő bizonyítja, kivéve, ha a jutalékrendszer kialakítása miatt a megbízó által fizetett díjazásból nem állapítható meg, hogy abból mi minősül az üzletszerzéshez kapcsolódó jutaléknak.95
- Amennyiben a közvetítő elveszett jutalékot bizonyít, akkor ezzel a kártalanítás méltányosságát valószínűsítette.96
- A méltányosság keretében kártalanítás növelő jelleggel figyelembe veendő körül-ményeket a közvetítőnek, a csökkentő jellegű elemeket (pl. a törzsvevők le-morzsolódásának mértéke, a megbízói márka bevonzó hatása, a közvetítő jelentős költségmegtakarítása) a megbízónak kell bizonyítania.
- Amennyiben a kártalanítás törvényes maximumára hivatkozik, akkor annak összegét a megbízónak kell bizonyítania.
- Ugyancsak a megbízó köteles bizonyítani, ha álláspontja szerint a közvetítő az igényérvényesítés jogvesztő határidejét elmulasztotta.
Mivel a Küt. a jutalékhoz való jog elvesztését tette a kiegyenlítés méltányossága fő szempontjává, nem lehet csodálkozni azon, hogy a bírói gyakorlat olyan esetekben, amikor elveszett jutalék nem volt megállapítható, a kiegyenlítés iránti igényt anélkül utasította el, hogy vizsgálta volna, hogy a méltányossági gondolat nem alapoz-e meg mégis valamekkora mértékű kiegyenlítéshez való igényt.97 Tipikus tényállások esetén ez a gyakorlat eredmé-nyében helyes és fenntartandó, de az ítélet akkor felel meg teljeskörűen az Irányelv céljának, ha kitér arra is, hogy a méltányosság gyakorlásával kapcsolatos speciális ok nem merült fel.
A Küt. 18. § (1) bekezdése a) és b) pontjaival kapcsolatos bizonyítási teher elosztásáról részletesen szól a Fővárosi Ítélőtábla a 14.Gf.40.465/2016/4/II. sz. részítélete, amely a részben megismételt eljárásra az alábbi iránymutatást adta: „Elsőként a felperesnek kell az eddigi előadásait is figyelembe véve az általa ismert adatok alapján részletesen, össze-foglalóan kimunkálnia, hogy melyek azok a szolgáltatások és szolgáltatás bővítések, amelyek a meglévő és visszatérő, hosszabbító ügyfeleknek nyújtott értékesítések folytán további jutalékot eredményeztek volna a számára, továbbá – szükség esetén könyvszakértő bevonásával – azt, hogy milyen mértékű jutaléktól esett el, illetve ezzel összefüggésben az alperes milyen előnyre (bevételre) tehetett szert. Ebben a körben vizsgálható, hogy mennyiben szükséges az alperes kötelezése a felperes indítványának megfelelően arra, hogy kimunkálja a felperesi tevékenység folytán nála megjelenő bevétel nagyságát és ennek tendenciáját a szerződés megszűnését megelőző, illetve azt követő időszakban.
Ezután vizsgálhatók a Kütv. 18. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltak, ennek során lehet értékelni a felek tényelőadásának függvényében a tényleges piaci viszonyokat és a szerződés megszűnése utáni adatokat, amelyek az alperes által már ismertek, s amelyre vonatkozóan a bizonyítás már őt terheli. A Kütv. 18. §-a szerinti méltányolható
94 Kúria Pfv.V.20.923/2018/9. [41] pont.
95 BGH VIII ZR 117/03 sz. ügyben 2003. 12. 22-én született ítélet 22. pont. https://www.jurion.de/urteile/
bgh/2003-12-22/viii-zr-117_03/ (2018. 10. 22.) 96 PeTscHe/PeTscHe-deMMel: i. m. (35. lábjegyzet) 96. pont.
97 Legfelsőbb Bíróság Gfv.IX.30.044/2009/4., Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.059/2013/4., Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Bíróság 13.G.15-05–040184/161., Tolna Megyei Bíróság 13.Gf.40.062/2008/4.
körülményeket a kiegyenlítés összegének meghatározása során ugyancsak az alperesnek kell előadnia és bizonyítania az időközben eltelt időszak tényleges adatai alapján.”
Az ítélet annyiban kifogásolható, hogy mivel a kártalanítás a szerződés megszűnésekor esedékes, az ezt követően bekövetkező események (például az, hogy a közvetítő az ügy-félkört egy új, a korábbival konkurens megbízójához átviszi) csak a kártalanítás összegének méltányosságon alapuló korrekciója keretében értékelhetőek. Azt azonban, hogy például a törzsvevői kör ítélethozatalig bekövetkezett tényleges elvándorlásának aránya magasabb volt a referenciaidőszak alapján – bírói mérlegeléssel – meghatározott aránynál, nem lehet figyelembe venni.
A Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf. tanácsa is hasonló módon, a Küt. és az Irányelv szabályainak megfelelően határozta meg a felek bizonyítási érdekét: „Mindezekből következően a felperesnek pontosan meg kell jelölnie azt az általa szerzett új ügyfélkört, vagy új ügyfélkörnek minősülő személyek körét, amelyekkel összefüggésben állítja, hogy az alperes a velük való, a szerződés megszűnését követően is fennálló kapcsolatból jelentős előnyre tesz szert, legalább valószínűsítés szintjén számszerűsítenie szükséges az alperes ezen új vevőkörrel folytatott üzletekből származó hasznát, és tényállítást kell tennie a méltányosság körülményeire is. Ez utóbbira nézve nem mellőzhető annak megjelölése sem, hogy a felperest az ügynöki szerződés mely rendelkezése alapján illeti meg a szerződés megszűnését követően továbbra is jutalékösszeg az általa közvetített szerződések után, hiszen a méltányosság alapvető feltétele, hogy lett volna olyan jutalék az általa közvetített szerződések után, amely az ügynöki szerződés fennállása esetén megillette volna, csak attól annak megszűnése folytán esett el. A felperes azon vélekedése, hogy az ügynöki szerződés megszűnését megelőző évekre kimutatott jutalékösszegek önmagukban igazolják az új ügyfél szerzést, és ebből, valamint az általa köztudomásúnak állított tényekből önmagában levezethető az alperes jelentős előnyszerzése, alapvetően téves. A felperes nemhogy az általa az alperesnek szerzett új ügyfélkört nem jelölte meg, hanem egyetlen olyan új ügyfélre sem tett tényállítást, amellyel/akivel összefüggésben az alperes jelentős előnyszerzését állította, márpedig enélkül a jelentős előnyszerzés vizsgálata, még kevésbé az őt megillető kiegyenlítési díj vizsgálata, és erre nézve szakértői bizonyítás folytathatósága fel sem merülhet. Helytálló az elsőfokú bíróság azon megállapítása is, hogy a szakértői bizonyítás csak bizonyítási eszköz. Helyesen ezt úgy kell érteni, hogy a fél tényállításait nem a szak-értői bizonyítás hivatott pótolni, ezért megalapozatlanul hívta fel a felperes a fellebbezésében a Pp. 181. § (1) bekezdésében írtakat is.”98
Már a Küt. alapján sem lehet azonban helyesnek tekinteni a Kúria azon álláspontját, hogy „a bolti eladás jellegéből következik, hogy e tevékenység nem járhat a törvény értelme szerinti új ügyfelek szerzésével.”99 A közvetítő ugyanis minden további nélkül egy üzletben is értékesítheti a megbízó áruját vagy szolgáltatásait és ezen ügyfélszerző tevékenysége körében a boltban is kialakíthat egy törzsügyfélkört. Az más kérdés, hogy milyen módon
98 16.Gf.40.643/2017/11. számú ítélet 14. o.
99 Pfv.V.20.215/2014/4. sz. A BGH az I ZR 229/15 sz. ügyben 2016. 7. 21-én született ítéletében egy leértékelt árukat forgalmazó vegyeskereskedés, az OLG München 7 U 260/17 sz. ügyben 2017. 12. 20-án született ítéletében egy outlet centerben lévő bolt esetében ítélt meg kiegyenlítést.
tudja bizonyítani, hogy az általa generált ügyfélforgalomból a mekkora a törzsvevőkhöz köthető forgalom.100
Az új Pp. állítási és bizonyítási szükséghelyzetre vonatkozó szabályai jelentősen meg-könnyítik a közvetítő igényérvényesítését. A törvény tervezetének indokolása a jellemző volta miatt ki is emeli ezen jogintézmények közvetítői szerződésre való alkalmazásának lehetőségét: „Ha tehát például a felperes a közvetítői szerződés alapján az alperesnek közvetített szerződésből származó utánrendelések összege szerint járó jutalékot érvényesíti, a keresetlevélben állítania kell az általa közvetített szerződés létrejöttét, az utánrendelések megtörténtét, az utánrendelés összege alapján őt megillető jutalék mértékére vonatkozó tényeket. Ha azonban kizárólag az alperes rendelkezik azzal az információval, hogy az alperes a felperes által közvetített vevőktől konkrétan hányszor, mikor, milyen összegben kapott utóbb rendeléseket, azokat konkrétan mikor teljesítette, így konkrétan mikor és milyen mértékű jutalékra vált jogosulttá a felperes, lehetetlen számára erre vonatkozóan a konkrét tényeknek az előadása.” Meg kell jegyezni, hogy az indokolás a kártalanítás jogintézményét tévesen az elveszett jutalékigény megtérítésével azonosítja, ezért annyiban mindenképpen hibás, hogy a szerződés megszűnését követő tényleges adatok állításának és szolgáltatásának a kötelezettségét említi. Az Irányelv külföldi joggyakorlata alapján is az a helyes megközelítés, hogy a szerződés megszűnésekor esedékes kártalanítás összegéhez a múltbéli adatok alapján kell egy prognózist adni és a kártalanítás összegét ennek alapján, de nem szükségszerűen, sőt inkább csak kivételesen ennek az összegében meghatározni.
A méltányossági alapú kártalanítás esetében elég, ha a törzsvevői ügyfélkör további gyümölcsöztetésének esélye fennáll, a gyümölcsöztetés tényleges eredményét nem lehet figyelembe venni.
A fentiekből következik, hogy a méltányos döntést előíró anyagi jogszabály mellett a kártalanítási perekben központi jelentősége van az eljárásjog két jogintézményének:
a bizonyítékok szabad mérlegelésének [Pp. 279. § (1) bekezdés] és a szabad belátás szerinti döntésnek [Pp. 279. § (3) bekezdés] is. Míg az előző a tényállási elemek fennálltának vizsgálata körében bír nagy jelentőséggel, addig az utóbbi a méltányossági alapon, sok eset-ben csak becsléssel megállapítható kártalanítás mértékének megállapítása során jut kiemelt szerephez. Ez utóbbival kapcsolatban célszerű emlékeztetni a Pp. tervezete részletes indo-kolásában írtakra: „A szabad belátás nem lehet önkényes: a bíróság döntésének meg kell felelnie a helyes gondolkodás követelményének, és a per anyagából következtethetőnek kell lennie, továbbá kellő meggyőző erővel kell bírnia.”
100 Ehhez a német joggyakorlat az elektronikus fizetési adatok értékelését éppúgy alkalmasnak tartja, mint például a kérdőíves felmérést; BGH VIII ZR 194/06 számú ügyben 2007. 9. 12-én született ítélet 25. és következő pontjai. https://www.jurion.de/urteile/bgh/2007-09-12/viii-zr-194_06/ (2018. 10. 22.)
D r . M e t z i n G e r P é t e r egyetemi docens, ügyvéd Budapesti Corvinus Egyetem
Gazdasági Jogi Tanszék