Köztudott, hogy a tejtípusú tehenek tápláltsági és erőnléti állapotának kondíciópontozással (KP) történő becslése hasznos eszköz a menedzsment kezében a test zsírtartalékainak a meghatározásához. Különösen érvényes ez a megállapítás a tejtermelésre nézve kiváló genetikai képességekkel rendelkező holstein-fríz tehenek esetében. A túl magas kondíció pontszám komoly egészségügyi kockázatokat hordoz, befolyásolja a szárazanyag felvételt és a tejtermelést. A nagy kondícióvesztés kedvezőtlen összefüggést mutat a szaporodásbiológiai mutatókkal is. A kondíció pontozása fontos és figyelemfelkeltő módszer a tejelő gazdaságokat irányító szakemberek számára.
A tehenészeti telepek költségvetésében tetemes mértékben részesednek az állategészségügyi problémákból adódó közvetett ráfordítások (pl. az elmaradt tejtermelés betegségek után, a két ellés közti idő kitolódása, a termelésből való korai kiesés), valamint az abból eredő közvetlen anyagi károk (pl. elhullott állatok értéke, felhasznált gyógyszerek költsége). Pontos statisztikai adatok bizonyítják, hogy pénzértékben kifejezve százmillió forintos nagyságrendekben mérhető problémával állunk szemben. Az ellenőrzött tehenek túl rövid időt töltenek a tejtermelésben ahhoz, hogy felnevelésük költségei megtérüljenek. A hosszú két ellés közti idő – a gazdasági káron kívül – elhúzódó laktációkat, ehhez kapcsolódóan elhízást, majd következményként a következő laktáció kezdetekor számos állategészségügyi problémát okozhat.
Világviszonylatban is súlyos gazdasági károk forrása lehet az, hogy a magas genetikai képességekkel rendelkező tehenek takarmányozással szemben támasztott igényeit nem tudjuk kielégíteni maradéktalanul. A téma fontosságát jelzi a Feed International című szakfolyóirat 2007. augusztusi száma,
amelyben a Tejtermelők Nemzetközi Szövetségének (International Dairy Federation) az elnöke Joerg Seifert arról tudósít, hogy a szervezet szakmai tevékenységét 2008-ban a takarmányozással összefüggő állategészségügyi rendellenességekre kívánja összpontosítani. Véleménye szerint kiemelt figyelmet kell fordítani a ketózisra, az acidózisra, a magnéziumhiányra, és a szaporodási problémákra, de megemlíti a gondok állatjóléti vonzatát is (Best, 2007).
Magyarországon a holstein-fríz fajtát tartó tehenészetekben a kondíciópontozás általánossá vált az elmúlt években. A nemzetközi gyakorlathoz képest ez közel 20 évvel később következett be. Lekötés nélküli tartás esetén a tehéncsoportokat az alkalmazott technológia szerint laktációs napjaik száma, tejtermelésük és kondíciójuk alapján alakítják ki. A rendszeres kondícióbírálatok azonnal tájékoztatást nyújtanak az állatok energia állapotáról és tápláltsági szintjéről. A tejtermelés csökkenésekor vagy állategészségügyi problémák jelentkezésekor az első lépés az állománykondíció változásának az értékelése, elősegítve a jelenségeket előidéző okok feltárását. Azonban az állományszintű kondícióbírálatokról még ma is ritkán vezetnek írásos – visszakereshető – feljegyzéseket, így nincs lehetőség a változások folyamatos nyomonkövethetőségére. A kondícióbírálat, mint eljárás, olcsó és hatékony monitoring rendszer számos probléma megelőzésére. Optimális kondícióban kell tartani állományainkat annak érdekében, hogy hosszabb távon biztosítani tudják az elvárt tejtermelést. A kondíció változását csak akkor tudjuk nyomon követni, ha a rendszeresen elvégzett bírálatokat írásban, elektronikusan rögzítjük.
Tényként fogadható el, hogy a kondíciópontozás − bár szubjektív eljárás a tehén zsírtartalékainak becsléséhez − mégis, számos publikáció tanúsítja, hogy igen hasznos eszköz a takarmányozási, és egészségügyi állapot kontrolálására, a mindennapi gyakorlatban. Már régóta foglalkoztatja a témával foglalkozó
kutatókat és gyakorlati szakembereket egyaránt, vajon mi tekinthető optimális kondíciónak. Napjainkban is aktuális kérdés, vajon mennyi az ideális kondíciópont a laktáció különböző szakaszaiban a hazai tartási és takarmányozási viszonyok között. További fontos kérdés annak a megállapítása, hogy milyen összefüggések mutathatók ki a kondíciópontok, a tejtermelés, a szaporodási mutatók és az anyagcsere betegségek között.
Dolgozatom elkészítésének egyik elsődleges célja, hogy alátámaszthassam a könnyen elsajátítható, hatékony szarvasmarha kondícióbírálati módszer létjogosultságát a telepi állategészségügyi menedzsment támogatásában a tehenek egészségi állapotának és teljesítményének a javítása érdekében.
Vizsgálataimban a következő kérdésekre kerestem a választ:
1. Mennyi az átlagos kondíciópont jelenleg a magyar tehenészetekben?
2. Milyen összefüggést találhatunk a tejtermelés és kondíció pontok között?
3. Van-e kapcsolat a kondíciópontok, a tejtermelés és a laktációk száma között?
4. Milyen összefüggés mutatható ki a kondíciópontok, a legnagyobb napi-, és 305 napos sztenderd tejtermelés valamint a termékenyítési index és az üresenállási idő (szerviz periódus) hossza között?
5. Megfigyelhető-e szignifikáns kapcsolat a kondíció pontok és különböző vér-, vizelet-paraméterek között?
6. Milyen következtetéseket vonhatunk le a magyar takarmányozási viszonyokra nézve az anyagcsere-profil vizsgálatok eredményeiből?
7. Szélsőségesen meleg időjárási körülmények között, miképpen változnak meg az anyagcsere-profil értékei, és ebből milyen következtetések vonhatóak le?
8. A takarmányozási hibák illetve szélsőségesen meleg időjárás, által kiváltott stressz, milyen állatjóléti, állatvédelmi kérdéseket vet fel?
Az eredményekből levonható megállapítások érvényesítése és alkalmazása az alábbi előnyökkel járhatnak a gyakorlat számára:
Javítja a tejtermelés gazdaságossági mutatóit
Segít elérni az optimális tejtermelési szintet
Csökkenteni lehet a kiesések és elhullások számát
Ellenőrzés alatt tudják tartani az állomány takarmányozási rendszerét
Megelőzhetőek az anyagforgalmi betegségek kialakulásai normál és szélsőségesen meleg időjárási viszonyok között
Segít javítani a szaporodásbiológiai mutatókat
A kritikus időszakok nyomon követésével, növelni lehet a hasznos élettartamot és az életteljesítményt.