2. A nagybőgő akusztikája, a szubjektív hangszínteszt
2.2 Bevezetés a hangszínteszthez
A zenei hang elsődleges jellemzői a hangmagasság, időtartam, hangintenzitás és a hangszín. E tulajdonságok nélkül adott valóságos hang nem meghatározható. A vonós hangszereknél a hang hangszíne az, amely a hangszer és a játékos számára egyaránt egy minőségi ismertetőjegy.13 Ennek a lehető legpontosabb, objektív meghatározása a nagybőgőkön még nem történt meg. Az eddigi vizsgálatok során sok hangtulajdonság felderítésre került, de sosem állt az ideális, tökéletes bőgő hangszín és hangminőség a kutatás középpontjában. Elsősorban hangelemző akusztikai eljárásokkal próbálták a hallható hangjelleget megragadni. Az előző részekben elemeztem már, hogy milyen
11 Vadon: Vonós szakmai ismeret: 35.
12 Ld. bővebben 4. fejezet.
13 Jobst P. Fricke: „Wie erfüllt der Kontrabass seine Bassfunktion?”. In: Monika Lustig (szerk.):
Michaelsteiner Kontrabassberichte Band 64, Geschichte, Bauweise und Spieltechnik der tiefen Streichinstrumente. (Dössel,Saalekreis: Janos Stekovics, 2004), 191-199. 193.
10.18132/LFZE.2015.12
Fervágner Csaba: A nagybőgő akusztikája 16
nehézségekbe ütközhet az, aki általános jellemzőket keres. Mégis arra ösztönöz kutatásom, hogy választ kapjak arra, milyen összetevők jellemzik a jó hangot, hangminőséget, ez a hang mennyiben feleltethető meg a nagybőgő különböző funkcióinak, s vajon a különböző formajegyek milyen hallható akusztikai változást idéznek elő. A nagybőgő akusztikai tulajdonságait vizsgálom több oldalról, illetve formajegyei tükrében.
2.2.2 Vonós hangszereken végzett korábbi hangszín vizsgálatok
Már az akusztika tudomány kezdeteitől, a XIX. század fordulójától a hegedű állt a kutatás középpontjában, ami teljesen érthető, hisz ez a vonós hangszerek királynője.
Hangjának minden részletét, összetevőjét, kitartóan vizsgálták és vizsgálják a mai napig. Jelentős akusztikai kutató központok: KTH Zenei Akusztikai Laboratóriuma (Stockholm), IWK Institut für Wiener Klangstil (Wien), Catgut Acoustical Society (Maitland, Florida, USA), PTB Zenei Akusztikai Laboratóriuma (Braunschweig), Müller-BBM (München), melyek egyik célja, hogy a méréseket, mérési eredményeket és módszereket hogyan tudnák a hangszerkészítői gyakorlatba átültetni, a tudományt a gyakorlatban kamatoztatni. A kutatások további célja az öreg, minőségi, olasz mesterhegedűk hangjának reprodukálása, és az okok megértése. Számos kudarcba fulladt – a még jobb hangért folytatott – kísérlet övezi a hegedű fejlődésének útját.14 Erik V. Jansson, Jesus Alonso Moral és a többi akusztikus a kiváló minőségű hangból indult ki. Ők az elismerten jó hangú hegedűket vizsgálták, hogy hangkarakterük meghatározható legyen, törvényszerűségeket kerestek a sokféle összefüggés kusza rengetegében. A hangminőség tekintetében nem volt nehéz dolguk, ugyanis a viszonylag nagy számban fennmaradt öreg itáliai hegedűk kiváló hangalapanyagot szolgáltattak a tudósoknak.
2.2.3 Nagybőgőn végzett hangszín vizsgálatok. Megjegyzések a teszthez
Kiváló hangú nagybőgők mérésének lehetősége a teljes első illetve a második fejezet elején ismertetett sokféle szempont és különböző formajegy tekintetében azonban meglehetősen korlátozott. Jürgen Meyer az első, aki a nagybőgővel foglalkozik, de nem önmagába véve, hanem a vonós hangszerek csoportján belül. Ő az, aki a hangszer különböző hangmagasságainál a fő sugárzási irányokat meghatározza.15 Anders
14Vadon: Vonós szakmai ismeret: 8.
15 Jürgen Meyer: Akustik und musikalische Aufführungspraxis. Leitfaden für Akustiker, Tonmeister, Musiker, Instrumentenbauer und Architekten. (Frankfurt/M: Das Musikinstument), 1972.
10.18132/LFZE.2015.12
2. A nagybőgő akusztikája, a szubjektív hangszínteszt 17
Askenfelt az első, aki a nagybőgő általános akusztikai tulajdonságainak megállapításával foglalkozik. Vizsgálatai során öt hangszert elemez, azonban a hangszerek minőségét ár szerint kategorizálja, majd megjegyzi, a zenészek véleménye is ezt tükrözi:16
Ugyanakkor feltételezhető, hogy a hangszer ára néhány kivételtől eltekintve ésszerű és megbízható mutatója a hangszer hangminőségének. Professzionális bőgősök nem hivatalos játéktesztjei is alátámasztják az ár alapján történő rangsorolást.
Andrew Brown nagybőgővel kapcsolatos dolgozatának17 egy szakasza azt vizsgálja, hogy hallható-e az azonos körülmények között készített, de eltérő hátú18 nagybőgők közötti különbség. Azonban nem az általa elnevezett Objektív összehasonlító hallgatási teszt, hanem az addigi mechanikai és egyéb akusztikai vizsgálatok a kiindulási alapja tudományos dolgozatának. Brown leírja, hogy a helyesen kidolgozott és kivitelezett teszttel bizonyíthatóan hallható a két hát közötti hangbéli különbség. Két tesztet is elvégzett, az elsőben a színpadon, paraván mögött játszottak két nagybőgőn, egy lapos és egy domború hátún. Négy különböző foglalkozású embert – profi bőgős, tanuló bőgős, basszusgitáros, gambás – kérdezett meg, hogy mit vár, mit fog hallani. Nagyságrendileg 50%-ban tippeltek jól – ketten találták el –, ezért lefolytatott egy második, kiterjedtebb, és körülhatárolhatóbb tesztet is, amely az elsőre épült. Az első tesztben közelről és távolról is felvették a hangokat, összesen 5 különböző hangmagasságot és egy rövid zenei részletet mindkét bőgővel.
Ezeket a felvett hangokat – egy skála hangjait – játszották le a második tesztben több mint 50, szintén 4 kategóriába sorolható embernek. 77,9 % jól válaszolt a kérdésekre, tehát immár statisztikailag bizonyított, hogy észlelhető a hangban megjelenő különbség, mely a két hát kiképzésből adódik. A részletes elemzés kimutatja, hogy különbség tehető a közelről és a távolról felvett bőgőhangok között is. Néhány hang a távolsággal arányosan nehezebben volt meghatározható annak erős irányítottsága és gyengébb vagy erősebb sugárzása miatt. Például a távolról felvett skálából a 185 Hz-es fisz hangot a lapos hátú bőgő gyengébben és túlnyomóan egy irányba sugározta, ezért nehezebben volt a lejátszáskor megállapítható, hogy lapos vagy domború hátú jellegzetességeket
16 Askenfelt: Eigenmodes Dbass: 166.
17 Brown: F. R.–backed Dbass: 89.
18 Lapos illetve domború hátú.
10.18132/LFZE.2015.12
Fervágner Csaba: A nagybőgő akusztikája 18
mutat-e (a hallgatók 59%-a találta el). A közelről felvett 185Hz-es hang tulajdonságát 88% találta el.
A különböző már említett források szűkmarkúak voltak a bőgő hangjának jelzőit illetően is. Anders Askenfelt így ír erről dolgozatában:
A nagybőgő mély regiszterében kívánatos ismertetőjegy a „telt, mély hang”. Ez a rész a hangminőségnek erre az aspektusára koncentrál. A „telt” meghatározást a sötét bőgő hang jellemzésére használják, melynek jellege egy mély orgonasíp hangjához hasonlít.19
Askenfelt eme meghatározásakor a telt hangszínt a sötéttel kapcsolja össze.
Andrew Brown munkájában a lehető legtöbb hangszerészt, muzsikust megszólítja a hangszín tekintetében, saját véleményt nem alkot. Már említettem, hogy ő a lapos és domború hátú bőgők hangjellegét kereste, nem volt célja egy általánosan elfogadott hangkarakter meghatározása. A szerző a következő megállapításokat említi a legtöbbször a nagybőgő hangjával kapcsolatban:
- A lapos hátú nagybőgőkre a legjellemzőbb megállapítások: kemény, közvetlen, koncentrált
- A domború hátú nagybőgőkre a legjellemzőbb megállapítások: teljes, kerek, sötét, teltebb
Mindezek után szükségesnek éreztem egy a nagybőgő hangszínével kapcsolatos teljes körű felmérést készíteni, hogy a nagybőgő az előzőekben taglalt nehézségei és különbözőségei ellenére a leginkább elvárt hangszíne konkréten megállapítható legyen.
Sok zenész kollégával beszélgetve különös volt megfigyelni azt, hogy mennyire eltérőek a vélemények egy bőgő hangjával kapcsolatban.
A hangszínteszt eredményei és következtetései alapján a hang spektrális elemzésével folytattam a kutatást.
19 Askenfelt: Eigenmodes Dbass: 167
10.18132/LFZE.2015.12
2. A nagybőgő akusztikája, a szubjektív hangszínteszt 19