A pártvacsorán részt vettek: Bethlen miniszterelnök, Klebelsberg belügyniszter, Tomcsányi Vilmos Pál igazságügy mibelügyniszter, Mayer földművelésügyi mi-niszter és Nagyatádi Szabó. Ő a párt nevében „most még, mint vendéget” üdvözölte a miniszterelnököt. Célzott arra, hogy beszédétől várja a párt fenyegetett egysé-gének helyreállítását, a párt és a kormány kapcsolatának, a legitimistákkal való viszonyának tisztázását.
Bethlen bejelentette: Nagyatádival közösen „meg fogjuk találni rövidesen azt az utat, amely a kibontakozáshoz vezet”. Az októberi legitimista puccskísérlet bel- és külpolitikai következményeire és az utóbbi hetekben kibontakozott „nagy és erőteljes” legitimista propaganda veszélyeire fi gyelmeztetett. Elismerte, hogy a szélső legitimisták „nem elégedtek meg azzal, hogy a parlamentben szervezked-nek, szervezkednek társadalmi téren is, szervezkednek az egyetemi ifjúság körei-ben, a társadalmi egyesületek köreikörei-ben, szervezkednek a hadsereg körékörei-ben, szer-vezkednek minden téren a társadalomban és félrevezetik ezt a nemzetet, és behunyt szemmel megy ez a nemzet újra a falnak, mint annak idején 1918-ban. (Helyeslés)”
Szerinte a karlisták „csalóka reményeket ébresztenek ebben az országban” ami-kor azt mondják, ha „Károly király itt elfoglalhatta volna erőszakkal újra a trónt, ebben az országban helyreállt volna újra a rend és a békesség és … az ország integritása. (Zajos ellentmondások.)” Ezt hazug reménykeltésnek nevezte. Hiszen a tavaszi puccskísérlet után megkötötték a kisantant katonai szerződéseit, amelyek
‚casus bellinek’ mondták ki a király visszatérését. Aztán lépett életbe a rapallói-egyezmény hatásaként – mondotta – titkos és nyílt katonai konvenciók köttetek az ország ellen. Ugyanakkor elismerte: „az integritás problémája nagy probléma”, de
„a nemzet életét csak akkor szabad veszélyeztetni, hogyha a nemzet élete veszély-ben van”. Az integritás azonban „ma nem oldható meg”. Szerinte, ha a legitimisták politikája „ebben az országban diadalmaskodnék, ez az ország fölosztására
vezet-81 Az Est, 1922. január 8, 2.
82 Virradat, 1922. január 6, 1. és a Világ, 1922. január 6, 1-2.
ne [...] (Úgy van! Úgy van!) Ezért az ellenük való harc elől nem térünk ki, és nem térek ki én sem. (Hosszantartó taps) Ebben a harcban a kisgazdapárt férfi asan és keményen kitartott (Felkiáltások – Éljen Nagyatádi Szabó István!), kitartott, mint egy szikla. (Úgy van! Úgy van!) Erre a sziklára lehet építeni! (Zajos éljenzés és taps. A jelen voltak fölállottak és percekig tapsoltak)”.83
A miniszterelnök követelte a KNEP-tól, hogy az előző napon hozott – a kor-mány támogatását ígérő – „határozatnak végső konzekvenciáit végre kell hajtani, mégpedig azonnal. Én nem vagyok hajlandó egy percig sem együtt menni olyan férfi akkal, akik a kormányt becsületében, politikai integritásában támadták meg és támadják napról-napra. Nekik választaniuk kell köztem és barátaik (Andrássyékra célzott – S. J.) között, választaniuk kell azonnal.” Végül megismételte: „ez a párt az a szikla amelyre a jövő Magyarországot felépíteni lehet, (Percekig tartó taps.) én ezzel a párttal személyesen és barátaimmal együtt egyesülni kívánok. (Éljenzés.
A párt tagjai újra felállnak és lelkesen ünneplik a miniszterelnököt.) Kérem, hogy ti is ezt tegyétek. (Szűnni nem akaró lelkes éljenzés és taps.)”.84
Dömötör Mihály poharát a parasztságra és Nagyatádira emelte. Vele szemben Rubinek István, az újkonzervatív-agráriusok egyik vezetője Bethlen érdemeit mél-tatta. A „vezér megérkezett és ez a vezér nem más, mint Magyarország miniszterel-nöke”. Kovács J. István, Csontos Imre és Négyessy László után Szijj Bálint is be-jelentette, az elhangzott beszédek hatása alatt eláll kilépési szándékától és reméli, hogy ebben társai is követni fogják. Bethlen elismerte: Szijj Bálintban azt a férfi t tiszteli, aki „kényszeríti a kormányt is és a kormány elnökét is, hogy nyilatkozzék arról, harcot vagy békét akar-e?” Majd Nagyatádi és Gaál Gaszton érdemeit mél-tatta.
E beszédre válaszolva Nagyatádi kijelentette: „amikor kibontja szárnyát a jövő alakulás, amikor mi őszintén cselekszünk, és határozott irányba megyünk, akkor mi is feltesszük, de el is hisszük a miniszterelnök úrról, hogy velünk szemben is ugyanezt a határozott irányt fogja mutatni. A napi kérdések elintézésére szükséges, hogy a miniszterelnök úr szoros összeköttetésben álljon a párttal”. Vagyis Nagy-atádi nagyobb őszinteséget és a politikai ügyek intézésében szorosabb együttmű-ködést, azaz a kormányzásba való nagyobb beleszólást kért Bethlentől. Felszó-lította: „gondoskodjék arról, hogy a fegyveres erő azok kezében legyen, akik a miniszterelnök politikáját követik”. Újabb puccsveszély esetén – mondotta – „mi fel tudunk hozni Budapestre akár egymillió népet is”.
A miniszterelnök párttal való egyesülési szándéka – mondotta – az ő törekvé-seiket igazolta, mert ebben a pártban benne van „a magyar társadalom minden rétege, mely a magyar függetlenséget akarja és nem hajlandó idegen hatalmakhoz szaladni”. Hangsúlyozta, hogy a választásokon a „nép közé más programmal, mint az eredeti kisgazda programmal, senki sem mer kimenni. Mi nyugodtan nézünk a
83 Népszava, 1922. január 6, 3-4.
84 Szózat, 1922. január 6, 1-3.
fejlemények elé”. Végül magabiztosan kijelentette, „ha mindenki a feje tetejére áll Magyarországon a kisgazdapárt ellen, akkor is mi fogunk győzni. (Úgy van!
Éljenzés.) Csinálhatnak a városok más politikát, mi jövünk a mezei hadakkal és legyőzünk mindenkit. Hiszem és remélem, hogy amikor a miniszterelnök úr ide csatlakozott, ez őszinte, becsületes és örökké való csatlakozás”. Ez a beszéd is mu-tatja a parasztpolitikus reményeit és kétségeit. Nagyatádi nem volt naiv! Ismerte Bethlent és a disszidenseket. Tudta: minden eszközzel védeni fogják az uralkodó elitek érdekeit. Érzékelte a veszélyt, de bízott is magában és a párt őt támogató liberális agrárdemokrata szárnyában. Abban hogy a Kisgazdapárt kibővítésével és programjának megtartásával politikai befolyásuk is megmaradhat.
E reményeit táplálandó, Klebelsberg azt hangoztatta: a választásokból a Kis-gazdapárt „győzelmesen fog kikerülni és idővel hatalmas, nagy párttá alakul ki, s meglesz a maga erkölcsi ereje ahhoz, hogy mint kormánypárt működjék.” Meskó és Gömbös támogatásukról biztosították a miniszterelnököt. Gömbös – rá jellem-zően – így foglalta össze az elmúlt hónapok kormánypolitikáját: „1921 októberé-ben a Bethlen kormány határozott álláspontra helyezkedett, decemberoktóberé-ben tétová-zott, most azonban kiadta a parancsot és nekünk kötelességünk azt teljesíteni”. Jól mutatja a Kisgazdapártban kialakult hangulatot Hencz Károly beszéde is. Ő, aki eddig mindig elutasította Bethlen egységes pártot szorgalmazó törekvéseit, most a nemzet érdekében a kormányzó mögötti felsorakozást látta célravezetőnek. A karlistáknak pedig azt üzente, ha kell, „erőszakkal is be fogjuk csukni a Pandora szelencéjét”.85 A képviselők és az újságírók eltávozása után a miniszterelnök még hosszú ideig együtt maradt a párt vezetőivel. Ismételten kifejtette helyzetértékelő álláspontját és a megoldandó feladatokat.86 Másnap és még január 8-án is „Bethlen István gróf belépett a Kisgazdapártba” címmel jelentek meg az újságok. E lapok szerint Szijj és csoportja is azért állott el kilépési szándékától, mert beszédéből arra következtet, hogy a „miniszterelnök belépett a Kisgazdapártba”.87
E nagybetűs címekből, a Bethlen beszédét pontatlanul értelmező cikkekből eredhet, hogy a polgári majd az 1970-es évek közepéig a marxista történeti szak-irodalom is hibásan állította, – mint láttuk – hogy „január 5-én Bethlen és az őt tá-mogató disszidensek beléptek Nagyatádi Szabó pártjába”.88 Ezt először Pethő Sán-dor ‚Világostól Trianonig’ című, 1925-ben megjelent könyve állította. Lényegében ezt írta Nemes Dezső is, ‚A fasiszta rendszer kiépítése és a népnyomor Magyar-országon 1921-1924’ című kötet bevezető tanulmányában, amely 1956-ban jelent meg.89Ugyanezt állította a Molnár Erik szerkesztette, 1964-ben, majd 1967-ben megjelent kétkötetes Magyarország története. Sőt! Annak időrendi áttekintésénél
85 A Kisgazda, 1922. január 5, 1-3.
86 Világ, 1922. január 8, 2.
87 Lásd az 1922. január 8-ikai lapok közül a 8 Órai Újság (3.), a Virradat (2.), és a Népszava (1.) hasábjait.
88 Pethő i. m. 235.
89 Nemes i. m. 63.
azt találjuk, hogy „1922. január 5. Az Egységes Párt megalakulása”.90 Pándi Ilo-na ‚Osztályok és pártok a Bethlen-konszolidáció időszakában’ című könyve pedig szinte szóról-szóra megismételte Pethő téves állítását, nevezetesen, hogy „1922.
január 5-én Bethlen István híveivel együtt belépett a Kisgazdapártba”.91 Ezzel ma-gyarázható, hogy az 1976-ban megjelent tíz részes Magyarország története Ránki György főszerkesztő által jegyzett VIII. kötete nem foglalkozik ezzel a kérdéssel.
Csupán az időrendi áttekintésnél említi, hogy 1922. január 5-én elhangzott „Beth-len első nagy beszéde a Kisgazdapárt vacsoráján az Egységes Párt létrehozása érdekében”.92
Az általunk felsorakoztatott tények bizonyítják, hogy 1922. január 5-én Beth-len és a disszidensek még nem léptek be a Kisgazdapártba és nem is egyesültek azzal. Bethlen csupán bejelentette: „én ezzel a párttal személyesen és barátaimmal együtt egyesülni kívánok”. A „barátaim” kifejezés elsősorban a disszidensekre vo-natkozott. Ezért nincs igaza a Gergely Jenő, Glatz Ferenc és Pölöskei Ferenc által szerkesztett ‚Magyarországi pártprogramok 1919-1944’ című dokumentumkötet összefoglalójának, amikor azt állítja, hogy Bethlen „1922. január 5-én kijelentette:
pártja, a KNEP egyesülni kíván a kisgazdapárttal”. Valószínűleg e téves állítást vehette át Ormos Mária, amikor azt írja, Bethlen 1922. január elején „közhírré tette, hogy saját pártját, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártját egyesíteni kíván-ja a kisgazdákkal”. A KNEP ugyanis nem volt Bethlen pártkíván-ja. De nem helytálló Gergely Jenő és Pritz Pál ‚A trianoni Magyarország, 1918 1945’ című könyvében szereplő megállapítás sem, nevezetesen hogy „1922 januárjában Bethlenék bevo-nultak a kisgazdapártba”. Ez ugyanis január 5-én nem történt meg, és mint látni fogjuk, egész januárban sem fog megtörténni.93