A Kisgazdapárt január 25-én hozott határozata után folytatódtak az egységes párt létrehozásáról a tárgyalások a disszidens csoporttal. A disszidensek kifogásol-ták, hogy a párt felhívása „belépésről és nem egyesülésről beszél, s általában olyan hangnemben szerkesztődött, mintha a disszidensek a nagy agrárpárthoz csupán alárendelt jelentőségű csoportot alkotnának”.156 E problémát megoldandó, a párt határozata mellé január 28-án a vezetőség nevében Nagyatádi levelet intézett a disz-szidensekhez. „Miután azt hisszük, hogy a fenti határozatunkkal egyrészt a jelenlegi legaktuálisabb, és az ország jövője szempontjából felette fontos politikai kérdésekben világosan leszögeztük álláspontunkat, másrészt kormányzati programunknak megfe-lelően a párt kereteinek kibővítését is elhatároztuk, azt reméljük, hogy a gróf Bethlen Istvánt feltétlenül követő disszidens képviselőknek velünk való egyesülése lehetővé vált. Amikor erre felhívjuk önöket, maradunk hazafi as üdvözlettel”. A párt január 25-i határozatát és Nagyatádi levelét Rubinek István adta át a disszidenseknek.157
Tehát Nagyatádi is újabb – igaz – formai engedményt tett: Már nem belépésre, hanem egyesülésre kérte a disszidenseket, már nem a párt táborába, hanem csak „egy-séges táborba” invitált e levél. Ezek azonban nem a kisgazdák által képviselt politikai értékek tartalmi engedményei voltak, mert a Kisgazdapárt programjának változatlan fenntartásával, nevének és kereteinek kibővítésével tette lehetővé Bethlennek és a disszidenseknek a párttal való egyesülést. Ez tehát nem egy klasszikus ’pártfúzió’, nem egyenrangú felek egyesülése. Itt nem a két párt nevének és programjának ösz-szeolvasztásával alkották meg az új párt nevét, és új programját. A koncepció szim-bolikusan és formálisan egyaránt a Kisgazdapárt kereteinek kibővítését tette csupán lehetővé, amit korábban Bethlen és a disszidensek elfogadhatatlannak tartottak.
Most mi késztette erre Bethlent és a disszidenseket? Elsősorban a pártpoliti-kai erőviszonyok alakulása. Mint láttuk, az Andrássy-Friedrich pártszövetség megalakítása után sem sikerült a KNEP-ot megnyerniük a választójogi törvény-tervezetnek, amellyel szemben a január 28–30 között tartott értekezleteken is a keresztény- konzervatív képviselők egységesen szembefordultak. Sőt! A vita során a kormányzati tervezettel szembeni megfogalmazott korábbi öt követelését még öt ponttal bővítettek és kiálltak a vidéki titkos választás mellett. Klebelsbergnek minden igyekezete ellenére nem sikerült meggyőznie KNEP tagjait. Január 30-án pedig a parlament épületében Andrássy, Apponyi, Ugron, Rassay, Vázsonyi, Friedrich és Szterényi megállapodtak, hogy az ellenzék a választójogi törvényter-vezettel szemben egységesen fog fellépni. Ebben a kérdésben tehát a KNEP és a parlamenti ellenzék közel azonos számú képviselővel rendelkezett, mint a Kisgaz-dapárt és a disszidensek.158
156 Népszava, 1922. január 29, 2.
157 A Kisgazda, 1922. február 5, 5., Népszava, 1922. január 29, 2. Lásd még MTI Magyar híradás, 1922. február 18.; Nemes: i. m. 269.
158 Világ, 1922. január 29, 2. és 31, 2. és a Népszava, 1922. január 29, 2. és 31, 1.
Ez a politikai helyzet alapjaiban veszélyeztette Bethlen terveit. Ez sürgethette Bethlen és a disszidensek belépését a Kisgazdapártba. Bethlen számára további vá-ratlan eseményként január végén megkezdődött a „polgári csoportok” csatlakozá-sa a Kisgazdapárthoz. Ez először a párt kibővítését szorgalmazó Berki választóke-rületében, Siklóson valósult meg. A csatlakozás rendszerint egy olyan ’pártgyűlés’
keretében történt, amelyen újjászervezték a pártot és új vezetőséget választottak.
Elnökké Fejes Jánost, titkárrá pedig Szilágyi Lajost választották. Az új pártveze-tőség táviratban „őszinte, igaz ragaszkodással” köszöntötte Nagyatádit, és „tettre kész alkotó politikájában” a jövőben is támogatásáról biztosította.159 A választó-kerületenként újjászerveződő, kispolgári csoportokkal kibővített Kisgazdapárt azt jelez(het)te Bethlennek, hogy annak kibővítése a kormánytól függetlenül is meg-valósulhat. Ezt a kormányfő nem akarta, hiszen egy tőle független keresztény- nemzeti- kisgazda- földmíves- és polgári politikai tömörülést eredményezhet(ett) az esedékes tavaszi nemzetgyűlési választásokra.
Ezért Bethlen és a disszidensek január 30-án döntöttek, hogy feloszlatják „párt-jukat” és belépnek a Kisgazdapártba. Ez úgy történt, hogy disszidensek körében egy ívet köröztek, amelyen a Kisgazdapárthoz való csatlakozásukat mondták ki.
Ezt elsőnek Bethlen miniszterelnök írta alá. A kormányfő rájött, hogy a KNEP-ból csupán néhány képviselő „egyénileg csatalakozik a kibővített Kisgazdapárthoz”.
Ezért a disszidensek február 1-jén lezárták „csatlakozó ívükön az aláírások sorát”.
Ezt február 2-án délután Fáy Gyula, Gyömörey György és Karafi áth Jenő képvi-selők adták át a Kisgazdapárt vezetőségének. Este pedig Bethlen miniszterelnök és Klebelsberg belügyminiszter vezetésével megjelentek a párt Esterházy utcai klubjában. Ott a párt képviselői nagy ovációval fogadták őket. A disszidensek ré-széről Ereky Károly, Fáy Gyula, Gyömörey György, Jármy József, Karafi áth Jenő, Klebelsberg Kunó gróf belügyminiszter, Korányi Frigyes báró, Tasnádi Kovács József, Magyar Kázmér, Mahunka Imre, Mikovényi Jenő, Nagy János (egri), Pálfy Dániel, Pröhle Vilmos, Putnoky Móric, Ráday Gedeon gróf, Rupprecht Olivér, Sallay János, Szádeczky-Kardoss Lajos és Széchényi Viktor gróf jelentek meg.
A betegen fekvő Kenéz Béla levélben mentette ki távolmaradását.160 Bethlennel együtt tehát 22 képviselő csatlakozott a Kisgazdapárthoz. Közülük Ereky Károly és Tasnádi Kovács József pártonkívüli, Szádeczky-Kardoss Lajos pedig a KNEP képviselője volt.
A vacsora közben Nagyatádi Szabó üdvözölte a megjelenteket. Visszaemlé-kezve az 1920 júliusában megalakított egységes pártra, most azt állította, hogy azt az intrikusok bontották meg 1921 februárjában. Örömmel üdvözölte az „egy-séges párt megszületését, mert létrehozásában a Kisgazdapárt erősen tevékeny-kedett és meghozott minden áldozatot. A született kisgazdák sohasem törekedtek osztályuralomra, mert tudják azt, hogy az intelligenciával karöltve kell
dolgoz-159 Szózat, 1922. január 31, 3.
160 Új Nemzedék, 1922. február 1-i száma. (sokszorosított másolat, sin. loc.); MOL MTI Magyar híradás, 1922. február 3. Először közli Nemes: i. m. 265.
niuk és Magyarország vezetésének az intelligencia kezében kell maradnia”. Ez világos beszéd volt! Akkor az intelligencián elsősorban az uralkodó elitet értet-ték. Tehát a parasztpolitikus és hívei elfogadták, hogy az ország vezetése az ő kezükben maradjon, csak velük szövetségben lehet kormányozni. Ez volt a nagy kompromiszum, amelyet neki és a liberális agrárdemokratának – a belpolitikai erőviszonyok megváltoása miatt - el kellett fogadnia.
Válaszában Bethlen rámutatott: már most sokan azzal gyanúsítják a párthoz csatlakozókat, hogy ezzel mandátumukat és „politicai hatalmukat” biztosítják.
„Nem ez a meggondolás hozta őket ide, hanem annak a szükségességnek a felisme-rése, amit nagyatádi Szabó István hangoztatott, hogy a magyar intelligenciának a magyar gazdatársadalommal együtt kell az ország talpra állításán dolgozni”.
Ezért nem szabad megengedni, hogy éket verjenek közénk. Azoknak pedig, „akik annyira ragaszkodnak a konzervatív eszmékhez, hogy a régi alkotmányból folyó kiváltságukra gondolnak” azt üzente: „a democratikus fejlődést nem lehet meg-akasztani. Minél szélesebb rétege vesz részt a magyarságnak a politika intézé-sében, annál hatalmasabb az az erő, amely az ország haladását elősegíti.” Ez a beszéd is mutatja Bethlen pragmatizmusát és politikai rugalmasságát. Belátta: a világháborús vereség és a forradalmak után, a trianoni Magyarországon az adott belpolitikai erőviszonyok között ki kell szélesíteni a hatalom sáncait, csak így biz-tosíthatja továbbra is az uralkodó elitek hatalmi túlsúlyát.
Szijj Bálint, a Kisgazdapárt alelnöke kérte Bethlent, hogy „azt a zászlót, ame-lyet kezébe ragadott, vigye győzelemre”. Fáy Gyula, a disszidensek egyik vezetője hangsúlyozta, valóra kell váltani a „keresztény gondolatot és a nemzeti eszmét”.
Az úton pedig, amelyen az „országnak haladnia kell, ez az agrár eszme”. Ehhez azonban hozzátette, az „új párt nem akar osztálypárt lenni. Az agrár gondolatot kívánja megvalósítani, de csak úgy, hogy a másik, valódi értéket produkáló terme-lő ipar is megtalálja a maga számításait, és hogy fejterme-lődjék a magyar kereskedelem is”. Meggyőződése szerint „mindannyian, akik itt ülnek, gróf Bethlen Istvánt is-merik el vezérüknek”, akinek személye iránt bizalmat kér. Fáy tehát a keresztény-, nemzeti- és agrárprogram prioritása mellett az addigi agrár-merkantil ellentétek elsimítását is az új párt feladatai közé sorolta. Sürgette, szinte provokálta Bethlen pártvezéri elismerését. Klebelsberg – kisajátítva Nagyatádi decemberi gondolatát – állította: „egységes pártot csak az általános választás hozhat létre”. Szerinte a kisgazdák és az intelligencia összefogásából legyőzhetetlen tábort lehet létre-hozni. Csontos Imre karcagi képviselő is üdvözölte, hogy „ide jöttek az urak és egyesültek velünk.” Figyelmeztetet is:” Ha hamarabb mentek volna az urak a nép közé, nem lett volna forradalom”. Gyömörey György hangoztatta: „ ez az alakulat évtizedekre szóló történelmi párt megalakulását jelenti, mert az urak és parasztok egyesültek, akik között sohasem volt ellentét”.
E hazugságot ellensúlyozandó, Bethlen más dimenziókba helyezte szándékait.
„Feltétlenül szükséges, hogy az országos politika mellett meglássuk a nagy
össze-függéseket is és hogy politikánkat az európai politika szemszögéből tudjuk vizsgál-ni. A mai napon megtörtént egyesülésre azért is szükség van, hogy egyrészt meg-tanuljunk látni a világpolitika szemüvegén keresztül, viszont mások megtanulják a világpolitikát magyar szemüvegen keresztül megfi gyelni”. Mit értett ezen? Törté-nelmi tanulságnak mondotta: a mai kisgazda társadalom átvette a középnemesség szerepét. „Az ország hanyatlása mindig akkor következett be, amikor a főnemesség szemben állott a köznemességgel, de történelmi tény az is, hogy a nemzet mindig azokban az időkben volt nagy, amikor a főnemesség a köznemességgel egyetértett.
[…] Ezt az időt kell visszaállítani, és ehhez a munkához nemcsak tanultságra, de becsületes hazafi ságra van szükség. Mint erdélyi ember mindig együtt éreztem a néppel nem voltam az a főnemes, aki szeparálta magát. Együtt akarok dolgozni a kisgazdákkal, és mivel ennek a munkának minden feltételét látom, bízom az ország jövőjében”. Bethlen példabeszédének lényege: az uralkodó osztályoknak, hatal-muk megtartása érdekében szükséges szövetkezni a birtokos parasztsággal. Ezután Nagyatádi és társai 1909-től végzett munkáját dicsérte. „Tanúja voltam, hogy be-csületesen kitartott elvei mellett, amit úgy az ellenzékben, mint a kormánypárton egyformán hirdetett”. Ezért a Kisgazdapárt valódi teremtőire, Nagyatádi Szabóra, Mayer Jánosra és Herczeg Sándorra ürítette poharát. Karafi áth Jenő az „osztály-érdektől mentes keresztény és nemzeti irányú párt szükségességét” hangoztatta.161
Hogyan értékelte a korabeli sajtó Bethlen és a disszidensek Kisgazdapárttal való egyesülését? A ‚Népszava’ már a január 31-i „A legdicstelenebb politikai pá-lyafutás” című vezércikke elítélte Nagyatádit és a Kisgazdapártot. A kormány torz választójogi javaslata elleni küzdelemben gyászos szerepet vállal magára e párt – írta, – amelyben a „legtöbbet bízott mindenki, aki hitte, hogy a függetlenségét és önállóságát visszanyert Magyarország a régi rendi és osztálytársadalom után most már a nyugati demokrácia szellemében fog új életre kelni és a demokratikus nemzetek sorában elhelyezkedni”. Állította, a Kisgazdapárt már régen elárulta a demokráciát és a népet. „A hatalom birtoklásáért és a gazdatársadalom egyolda-lú gazdasági előnyeiért lemondott a politikai önállóságról...” A vidéki nyílt sza-vazást tartalmazó választójogi törvényjavaslat elfogadásával pedig elsősorban a
„földmíves népet rekeszti ki az alkotmányos jogok gyakorlásából. [...] Nagyatádi Szabó István jó vezérnek bizonyult a magyar feudalizmus számára és megérdemli, hogy legalábbis bárói rangot nyerjen hűséges szolgálatai elismeréséül”. A disz-szidensekkel való egyesülést pedig úgy látta, hogy az lesz a „nagy reményekkel fellépett kisgazdapárt politikai pályafutásának méltó befejezése”.162
A ’Népszava’ február 4-i „Urak és parasztok” című vezércikke pedig azt állí-totta, hogy „(E)gyesültek a nép ellen, egyesült a kisgazda köntösbe bújt nagy ag-rárius érdekeltség, néhány kisgazda vezérrel a demokrácia elsikkasztására, a régi magyar osztályuralom fönntartására. A parasztoknak, a föld dolgozó robotosainak
161 Szózat, 1922. február 4, 5.
162 Népszava, 1922. január 31, l.
ehhez az egyesüléshez semmi közük nincsen, őket meg sem kérdezték, nem akarják megkérdezni a jövőben sem”.
Ugyanaznap a ’Világ’ „Zászlóbontó pártok” című vezércikkében azt állította, hogy Bethlen kedvenc gondolata, az egységes párt helyett, megszületett a ’polgá-ri’ jelzővel és a kurzus nélkülözhetetlen értékeivel kibővült Kisgazdapárt. Ezen elsősorban az olyan antiszemita nézeteket valló és a pártba most belépő képviselő-ket értett, mint Ereky Károly és Tasnádi Kovács József, „aki újra felvette gazdag szótárába a zsidó szót”.163 A ‚Népszava’ tehát – mint láttuk – sokkal radikálisabb kritikával összegezte a történteket, mint a ‚Világ’. A ‚Népszava’ a társadalmi- és osztályerőviszonyok alakulása szempontjából leegyszerűsítve értékelte a helyze-tet. Ezzel megelőlegezte az államszocializmus történetíróinak későbbi értékelését.
Bethlen és a disszidensek Kisgazdapártba való belépését a liberális agrárdemokratákhoz tartozó parasztképviselők egy része – például Herczeg Sán-dor, Könyves-Tóth Lajos – fenntartásokkal fogadták. Féltették a párt paraszti jel-legét és demokratizmusát. Ugyanakkor azt is sérelmezték, hogy a disszidensek
„leparasztozták” őket. A félelmüket és érzékenységüket fokozta az ellenzéki sajtó értékelése a február 2-án történtekről. Elégedetlenségüket dokumentálja ’A Kis-gazda’ február 12-i számában közzétett Nyilt levél is, amelyet Nagyatádihoz írt egyik híve. Ebben kifogásolta a pártvezér február 2-i beszédét, amelyben a pártba újonnan belépőknek „a politikai vezetésben is megfelelő szerepet” ígért. A cikkíró szerint a „magyar embert megbélyegző ’paraszt’ jelző azokban a ’nadrágos’ körök-ben csakúgy megvan, mint akkor, amikor jobbágyai voltak”. Azért is elszomorítot-ta őt a parasztpolitikus beszéde – írelszomorítot-ta – „mert tudjuk nagyon jól, hogy bár a csizma invitálja a nadrágot, mégis a nadrág az, aminek a csizmára szüksége van”. Figyel-meztette Nagyatádit, „majd meglássa, hogy sarokba vágják, ha bálba készülnek”.
E levél azoknak az első generációs értelmiségieknek a félelmeit fejezte ki, akik őt és pártját azért támogatták, mert attól a parasztság felemelését és a társadalom demokratizálását várták. Most pedig az „urak” pártba való beözönlésétől mindezt jogosan féltették. E félelmekkel Nagyatádi Szabónak is szembe kellett néznie.
Mégis az elégedetlenek mozgalmát leszerelendő, Nagyatádi hetilapja ’A Kis-gazda’ február 12-i számának vezércikke Bethlen és a disszidensek pártba való belépését, az „egységes kormányzópárt” megalakulásaként értékelte. Azokat a hí-reszteléseket pedig, amelyek szerint Bethlen be nem vallott célja, hogy a „csizmás képviselőktől megtisztítsa a képviselőházat”, csak „békebontásra irányuló ugra-tásnak” tartotta. „Az idő a Kisgazdapárt programjának adott igazat, mert az egy-séges párt az alapján alakult meg és annak már 130 tagja van”. De elismerte, hogy az új képviselő választás lesz a párt igazi erőpróbája. Ezért kérte a választókat, hogy olyan képviselőket válasszanak majd, akik „szívvel-lélekkel kisgazdapárti érzelműek”, azaz jól képviselik a parasztság érdekeit. A cikk kiemelte: Nagyatádi Szabó a választójogi törvény újraalkotásánál is „meg bírta védeni földműves nép
163 Népszava, 1922. február 4, 1-2. és a Világ, 1922. február 4, 1-2.
érdekeit”. De már nem a titkos választójog megvédéséről írt, csak arról, hogy a választási küzdelmek alatt nem kell félni a pártnak és jelöltjeinek a sok retorziótól és üldözéstől, amiben eddig igen nagy részük volt.164
Ezután felmerül a kérdés: mikor alakult meg az egységes párt? Mint láttuk, a Kisgazdapárt és a disszidensek egyesülését bejelentő politikusok egyértelműen február 2-át tekintették e párt megalakulási időpontjának. Erről az eseményről az akkor legjobban tájékozott ’Szózat’ is „Az egységes párt megalakulása” címmel tájékoztatott. A ’Népszava’ „Bethlen és a disszidensek egyesültek a kisgazdapárt-tal”, a ’Világ’ az „Urak és parasztok pártja” című rövidebb cikkekben tájékoztat-tak az eseményről. A ’Népszava’ pedig elismerte, hogy február 2-án „Az egységes kormányzópárt végre megalakult”.165 E kérdés megválaszolása sok problémát oko-zott a történészeknek.