A belső elválasztású (endokrin) avagy vérmirigyrendszer

1. A test s vele együtt az elme fejlődése és működése nem pusztán az idegrendszertől függ. Már évtizedek előtt figyelmessé lettünk az elme és a test bizonyos jellegzetes változásaira, melyek kapcsolatosan a pajzsmirigy (glandula thyreoidea) túlerős, illetve túlgyenge működésével végbe­

mennek. A pajzsmirigy túlműködésében (hyperthyreoideás avagy ú. n. Basedow-féle tünetcsoportban) szenvedő beteg egyén szervezeti folyamatai aránytalanul élénkek, mozgásai hirtelenek, kedélyi beállítása érzékeny, hangulata túlzásokra hajló, gondolkodása is feltűnően gyors, eleven, csapongó, amellett szívműködése, pulzusa fokozott, anyagcseréjét a túlságos oxidáció s vele a zsírszövetek fogyása jellemzi, bőre verejtékes, belei diarrhoeára hajlók, stb. Ha — ami ritka­

ság — a betegség fiatal gyermekkorban lép fel, a test hossz­

növekedése is fokozott. Ezzel ellentétben a pajzsmirigy mű­

téti eltávolítása, hiányos fejlődése, avagy elfajulása a myx­

oedema nevű elváltozással jár együtt, melynek testiek és szellemiek terén a kretin jelleg felel meg. Ez egyenes ellen­

téte a hyperthyreoid típusnak. A zsír- és kocsonyaszövet a hiányos oxidáció miatt felszaporodik, a mozgások lom­

hák, szögletesek, a gondolkodás nehezült, szegényes, sekély, a tcsthőmérsék alacsony, a testnövekedés, ha a betegség a gyermekkorban már fennáll, a törpenövés nívóján marad.

Míg a hyperthyreoidizmus tünetei enyhülnek, ha a pajzs­

mirigy egy részét műtétileg eltávolítjuk, a kretinizmus vagy myxoedema úgy testi, mind szellemi jelenségei megjavul­

nak, amint az ily egyénbe állati pajzsmirigyet tabletták, in­

jekciók stb. alakjában juttatunk, avagy műtét útján sikere­

sen beléplántálunk.

2. Jelentékeny befolyással vannak a szellemi, valamint a testi állapotokra egyéb mirigyek is. Az ivari mirigyek ilyetén hatásaival e munka keretén belül több helyütt is foglalkozunk. Állatoknál, valamint embereknél is az ivari mirigyek kiirtása, ha az élet korai szakaiban (kasztráció)

történik, a nemi ösztön fejlődésének elmaradását, ha pedig későbbi szakokban eszközük, az ösztön visszafejlődését eredményezi. Hasonló asexuális állapot mutatkozik az oly korcsoknál, kiknél a mirigyek világrahozott sorvadtsága

(atrophia) áll fenn. Az ivarmirigyek (herék) sérüléseiből eredő sorvadás ugyancsak egyrészt az ivari ösztön vissza­

fejlődésével, másrészt a zsírszövet megszaporodásával (kap­

panháj), a hang vékonyodásával (kappanhang), haj-, il­

letőleg szőrhullással jár. Néhány, elég jól észlelt, ily háborús sérülés esetében, midőn az ily egyén testébe normális egyén sérvműtétékor kimetszett herét ültettek, az ösztön visszatért s a kasztráció' egyéb jelenségei visszafejlődtek.

Steinaeh öt homosexuális férfi ivarmirigyében többé vagy kevésbé az ondócsatornácskák sorvadását állapíthatta meg, emellett pedig sajátszerű sejtelemeket, melyeket női ivari jellegűeknek tekint. Aszerint, amint ez utóbbiak csak a központi szervre hatottak, vagy az ú. n. intersticiális mirigy kiválasztásait is a serdülés korában gátlólag befo­

lyásolták, elősegítve ilyképen a test fejlődésének nőies kialakulását s aszerint, amint a meglévő, de kórosan gyenge hím, avagy a nőstény ivari elemek elválasztása van túlsúlyban, magyarázza Steinaeh a sexualitás külön­

böző típusait, a kifejezett heterosexualitástól a váltakozó érvényesülési irányú kétivarúságon (bisexualitás) át a ki­

fejezett homosexualitásig.

Ezen s hasonló állatkisérleti s embereken tett kórtaní tapasztalatok eredménye azon tanulság, hogy az ivari ösz­

tönök s azok hibásságai kevésbé, —- ahogy azt még nem régen véltük, — az: elme, ill. központi idegrendszer alkati sajátságaitól függenek, mint inkább : az idegrendszeri sexuális központok működésétől. A nemi érdeklődés ébre­

dését, fejlődésének irányát, úgyszintén az ösztön erősségét s határozottságát — e felfogás szerint — leg elsősorban az ivari mirigyek által termelt vegyi anyagok szab­

ják meg.

3. Régóta ismerjük az emberi szervezet azon saját­

ságos állapotait, melyek egyrészt főleg mint pajzsmirigyes avagy hypophysises törpeség (nánizmus), avagy ellenkező­

leg mint hypophysises, kedeszmirigyes (thymus-os), avagy epiphysises óriásnövés (gigantizmus), ill. ivarmirigyes alsótest-túínövés (eunuchoidizmus), a végső testrészek (ke­

zek, lábak, alsó áll) túlnövekedése (akromegalia)

legfő-képen a test hossznövekedésének végleteiben jutnak kife­

jezésre. De ismerjük e két véglet között a legkülönfélébb átmeneteket is, így a gyermekdedség (infantilizmus) külön­

féle testi-szellemi téren megnyilvánuló formáit, melyek mind szervezeti mirigyek váladékainak hiányos, túlságos, ill. hibás működéséből eredőknek mutatkoznak.

4. A belső mirigyelváltozások-ról szóló ismereteink visszanyúlnak a belső nedvek (humor-ok) később ismer­

tetendő hippokrateszi tanára, melyből Galenus a hibás nedv­

keverékek (diszkrázia) tanát kifejtette (Kr. u. 2-ik század).

Bordeu (1775) feltételezte, hogy minden szerv fajlagos anyagokat szolgáltat a vérnek. Berthold (1849) kimutatta, hogy a kiherélt kakas nem veszíti el hím jellegét, ha az eltávolított herét a test más helyén helyezzük el életképe­

sen, bárba a here ilyenkor az idegközpontokkal való min­

den összefüggését elveszítette. E kísérlet tanúsága szerint tényleg a nedvek vérbejutása a fontos, s az ilyképen elszi­

getelt mirigy nem szorul az idegrendszer kormányzatára s indítására, hanem inkább tán ellenkezőleg áll a dolog.

Brown-Séquard a múlt század nyolcvanas éveinek végén, 72 éves korában hasonló feltevésekből kiindulva számolt be azon testileg-szellemileg ifjító hatásokról, melyeket reá herekivonat-injekciók gyakoroltak. Előtte már Claude- Bemard tanította, hogy a test mirigyei a vérbe is adnak le nedveket, melyek vegyi úton más szervek működését befolyásolják, megkülönböztetvén ilyeténképen a belső el­

választást (sécrétion interne) a külsőtől. Ezen elválasztá­

sokat Brown-Séquard olyképen képzelte el, hogy „a szerve­

zet minden egyes szövete és — még általánosabban — minden egyes sejtje termékeket vagy fajlagos erjesztőket (fermentumokat) választ el, melyek a vérbe ömlenek s ennek közvetítésével képesek befolyásolni az összes többi sejteket“. Ezen módon „szolidaritást“ látott keletkezni a szervezet összes szöveti elemei között, melyet „oly mecha­

nizmus közvetít, amely az egész idegrendszer mellett“ áll fenn. A kutatás későbbi fázisaiban kitűnt, — vagy úgy látszott, — hogy nem minden sejt választ el ily erjesztő­

szerű anyagokat, hanem csakis bizonyos mirigyek sejtjei, melyeknek kifelé való vezetékük nincsen is, minekfolytán váladékaik csakis közvetlenül juthatnak a vérbe, ill. nyi­

roknedvbe. Innét kapták nevüket : belső szekréciós miri­

gyek, avagy vérmirigyek. Váladékaikat Bayliss és Starling

nyomán hormonoknak, vagy Roux-Abderhalden szerint inkretumoknak nevezhetjük.

A belső elválasztású mirigyek rendszerének hatását egy ideig úgy fogták fel, hogy ez inkább az anyagcsere közbeeső mérgező termékeinek lekötésében, ártalmatlanná tételében áll, e mirigyek eltávolítása, ill. megbetegedése tehát a mérgek hatékonyan maradásával egyértelmű. A kísérletes és kórtani vizsgálatok azonban inkább azt bi­

zonyítják, hogy a hormonok tényleges feladata bizonyos fajlagos, más szerveket működésükben befolyásoló anya­

gok termelésében áll. Hiányuk vagy hibás működésük (dysfunctio) tehát csakis ezen fajlagos hatású anyagoknak elmaradását jelenti.

A vérmirigyrendszer által termelt anyagok közül ve­

gyi természetükre nézve csak a pajzsmirigy hormonját, az ú. n. thyroxint, a mellékvese chromaífin-rendszerének ter­

mékét, az adrenalint, a legtöbb szervben található cholint, s a hypophysis jegeces alkotóelemeit ismerjük valamennyire közelebbről. Ezek közül mesterségesen idáig csak az adre­

nalint sikerült előállítani.

Élettani hatásukra nézve a mai búvárok felosztása közül legelterjedtebb a Falta-féle. Eszerint a hormonok részben serkentő, részben gátló hatásúak az életműködé­

sekre. Serkentőek (Biedl szerint), gyorsító vagy disszimila­

tív-kataboliás hatásúak a pajzsmirigy, a hypophysis hátsó lebenye, a chromaífin-rendszer és az ivari mirigyek kivá­

lasztó sejtjei. Gátló, lassító, avagy asszimilatív-anaboliás hatásúak (Biedl) az epithéltestecskék, a hypophysis elülső lebenye, a mellékvesekéreg s az ivari mirigyek ú. n. inter- sticiális részei.

Weil joggal cáfolja az ily felosztás lehetőségét, mert egy-ugyanazon hormon az egyik életjelenségre serkentő­

leg, a másikra gátlólag hat. Ugyanezen álláspont tekintet­

ben tartásával Szondi L. laboratóriumomban gyengeelmé- jűeken s poliklinikai osztályomon legkülönfélébb vér- mirigybetegeken végzett vizsgálatai alapján az egyes hor­

monok hatását a különböző élet jelenségekre a következő táblázatban kísérelte meg összeállítani;

A hatás iránya: A hormon által A hatás iránya:

Vérmirigy -f- = serkentés befolyásolt élőt- -f- = serkentés Vérmirigy

— = gátlás jelenség — = gátlás

Chromaff. rendsz. 4- 1* Középső (sajátképeni Pajzsmirigy + szimpatiás) rendszer

Pajzsmirigy — 2. Szélső (paraszimpat) rendszer

Mellékvese-kéreg Thymus

Pankreas (Pajzsmirigy?) 5. Azon kétségtelen tény, hogy a hormonoknak, vagyis a vérmirigyek váladékainak a szervezet ön- és fajfenntartó ösztöneiben a fentiekben kifejtett nagy szerepük jut, éppen nem jelenti azt, hogy azok az idegrendszertől egyáltalán függetlenek, ill., hogy az idegrendszer működései egysze­

rűen a belső elválasztású mirigy rendszernek reflexei. Tény, hogy a pajzsmirigy s a hámtestek (parathyreoidás miri­

gyek) váladékai a szemléleti típust befolyásolják. Bizonyos­

nak mondható az is, hogy a hangulatok s a temperamen­

tum a pajzsmirigy, a hypophysis, az ivari s tán egyéb mi­

rigyek ossz játékának igen nagy mértékben alávetvék, sőt bizonyos, rendkívüli viszonyok között kizárólag azok függvényeinek látszanak. Az sem tagadható, hogy a faj- fentartó ösztön fejlődési irányának megválasztásában, megnyilvánulásainak erősségében s így az elmére gyako­

rolt sokirányú kihatásaik megszabásában a hormonok elsőrendű fontosságúak,

Másrészt azonban ezen mirigyek mégis idegek, a tengő­

életi idegrendszer befolyása alatt is állanak. így Rahe és Watts vizsgálatai szerint a nyaki szimpathiás, ill. a pajzs- mirigyidegek izgatására a mirigy jód-elválasztása fokozó­

dik. A mellékveseidegek átmetszésére Stewart szerint az.

adrenalin-elválasztás csökken, mig az átmetszett mellkasi szimpathiás ideg környi csonkjának- izgatása az adrenalin- elválasztást fokozza. Hasonló észleletek állanak fenn a többi vérmirigyek elválasztásos működését illetőleg is.

6. Tagadhatatlan a sajátképeni pszihés tartalmak és történések befolyása ezen mirigyek elválasztására. Külső eseményekből kiinduló kedélyi izgalmak után a pajzs­

mirigy túlműködéses állapotait ismételten észlelhetjük.

Lelki feszültségek s rázkódtatások hatásai, olyanok is, me­

lyeket képzetekkel járó feszült várakozás, azokhoz kap­

csolódó félelem a menstruációra gyakorol, éppen nem tar­

toznak a ritkaságok közé. A képzetek, az ízlés, a nem ösz­

tönszerű, de elmetartalmaktól függő tetszés, ill. nemtetszés egyengető, ill. gátló hatása az ivari ösztön érvényesülésére érzékeny egyéneknél, férfiaknál, de a női nemnél is, az orvos mindennapos észlelései körébe tartozik. Ki­

fogástalan hormonok ellenére a nemi vágy hónapokig, évekig szünetelhet, avagy meglévő vágy mellett a hormo­

nok gátló elmetani tartalmak negatív hatása folytán az ösztön aktiválódását — az érékeiét — teljességgel megszün­

tethetik, míg egyetlen, véletlen, elmetanilag jelentős ese­

mény avagy sikerült szuggesztió kedvező esetben a kép­

telenséget egy csapásra teljességgel megszünteti. A női ivari ösztön látszólagos fagyossága (frigiditás) vagy hiánya sokkal gyakrabban elmetani, semmint hormonális eredetű.

A hormonok kellő érvényesülését gátló képzetek ilyen­

kor az ösztönt egyáltalán elgáncsolhatják, vagy ellenkezőleg érvényesülésüket e képzeteket közömbösítő vagy elkerülő történés egy csapásra lehetővé teheti. Kétségtelen, hogy az elme ilyen túlzott befolyását az ivari ösztönökre leg­

inkább ott találjuk, ahol a belső elválasztásos rendszer nem eléggé ősi erősségű, s működései kezdettől fogva bizo­

nyos kényességére s szeszélyességére vezettek. De ez ese­

tekben sem bizonyos, hogy viszont a vérmirigyek ezen nem egészen határozott viselkedése nem származott-e a központi idegrendszer esetleges rendellenes alkatából vagy működéséből.

A késői korban, néha évtizedekkel az ivari inirigy hormontermelésének megszűnte után, úgy férfiaknál mint nőknél, éppen aggkori elmegyengeség eseteiben gyakran jelentkező abnormis hevességű ivari vágyak szintén köz­

ponti eredet mellett szólnak.

Gondolhatnánk arra, hogy a magasabb elmebeli tar­

talmak és történések szerve, az agykéreg, nem gyakorol közvetlen befolyást a vérmirigyek működésére, hanem csakis a vegetatív idegrendszer közvetítésével hat reájuk.

Ezen feltevés valószínűsége nő, ha meggondoljuk, hogy bár pszihés, tudatos állapotok e szerveket, ahogy mondot­

tuk, befolyásolják, de e befolyást nem gyakorolja maga az akarat. Mert, hogy mindezen elválasztások az „én“

aktusaitól s ilyeténképen a sajátképeni akarásoktól tény­

leg függetlenek, azt tapasztalataink ellentmondás nélkül bizonyítják. Szóval e téren a pszihés befolyásolás lehető­

ségei ugyan fennállanak, de ez nem jelenti egyúttal a szándékos befolyásolás lehetőségét.

Valószínű is, hogy a hormonok elválasztásának kor mányzása a központi idegreiídszer által csak korlátozott mértékben, a tengöéleti idegrendszer közvetítésével, s épp azon, részleteikben még javarészt ismeretlen útakon törté­

nik, amelyek az agykéreg neuronjainak a tengőéleti ideg­

rendszer központjaival való kapcsolatát lehetővé teszik.

Ugyancsak tény az is, hogy mindaz, ami idáig a belső elvá­

lasztású mirigyek fölé rendelt idegzeti központokról fel­

tevésként kínálkozott, ugyancsak a köztiagy neuronjaira, esetleg még a nagyagyi, agyalapi dúcok (csíkolt test) tájékára vonatkozik, melyekben a vegetatív idegrendszer agyi központjait is találni véltük. Azon jelenség, hogy az ú. n.

spanyol náthával kapcsolatban agygyuladás több esetében észleltük nemcsak felnőtteknél, de a gyermek- s a serdülő korban is az ivari ösztönök féktelen jelentkezését s ezen felfokozott ösztön éveken át való érvényesülését oly ese­

tekben, midőn maguk az ivari mirigyek a betegségben lát­

hatólag részt nem vettek, ellenben a kísérő tünetek a közti- és középagy s a csíkolt testek megbetegedését vilá­

gosan mutatták, szintén a fentebb kifejtett feltevés helyes­

sége mellett bizonyít.

Szóval : a belső elválasztású mirigyek működését jó­

részt önkormányzatosnak, amellett azonban a vegetatív idegrendszer útján többnyire állandóan befolyásoltnak s

így a központi idegrendszer nem szándékos, de esetleg tu­

datos természetű működéseinek korlátozott behatása alá helyezettnek kell képzelnünk.*

In document AZ EMBERI ELME (Pldal 46-53)