A tengőéleti (vegetativ) idegrendszer»

1. Minden régibb és újabb kutatás amellett szól, hogy a fejlettebb szervezetek összes tudatos történései közvetle­

nül vagy közvetve a központi idegrendszer fennhatósága alatt állanak. Ám a szervezet működéseinek nagy része, így pl. az emésztés, a ki- és elválasztó mirigyek működése, a szív- és a vérkeringés munkája, a test növekedése s az egyes testszövetek fejlődése és elosztódása az élet folyamán kívül esnek a fentjelzett működések körén. E felsorolt fo­

lyamatok u. i. túlnyomólag a tudatosság küszöbén alul, vagy legalább is az én-re nem észrevehető tudatossággal, s a gondolkodás és akarás által befolyásolatlanul peregnek le. Tényleg ezek a sajátképeni központi idegrendszer kor­

mányzatától függetleneknek látszanak.

Ennek ellenére rég tudjuk, hogy az e folyamatokat szolgáltató szervek is idegdúcok és idegrostok szabályozó

befolyása alatt végzik működésüket. Az idegzetnek ezen, az agytól függetlennek látszó részeit a régiek együttérző, szim- pathiás idegrendszer néven írták le, szemben az ú. n. saját- képeni vagy központi idegrendszerrel. Az utóbbi években reájuk vonatkozó tudásunk lényegesen gyarapodott, ami azonban egyáltalán nem jelenti még az idevonatkozó néze­

tek végleges tisztázódását. Már az elnevezések terén is meg­

lehetős egységhiány és zavar uralkodik. Az újabb elnevezé­

sek közül legtalálóbb és legegyetemlegesebb a tengőéleti avagy vegetatív idegrendszer elnevezés, szemben a köz­

ponti, agy-gerincagyi vagy animális idegrendszerrel.

Az animálj idegrendszer szolgálja az ön- és fajfen- tartó ösztönök azon magasabb formáit, melyeknél az éle­

lem megszerzése, az ivari pár kiválogatása és elérése, vala­

mint az ivadékról való gondoskodás a múltbeli tapaszta­

latok felhasználásával, tehát az én közbeiktatásával vissza- tekintőleg, a jelent mérlegelöleg s előrelátólag történik. A vegetatív idegrendszer viszont az alsóbbrendű, az egyéni múlt tudatától független, szorosabb értelemben vett ösztö­

nös, ön- és fajfentartó működéseket szolgálja. Szabályozza a szervezet s vele a központi idegrendszer vegyi történé­

seinek minőségét és tempóját, oxigénellátását s egyéb táp­

lálkozását, ill. anyagcseréjét, a zsigerek érzékenységét és mozgásait, a szív- é$ véredények működését, a testi össz- forma s az egyes szervek és szervrészek alaki fejlődését,

— de egyúttal a fajfentartás sajátképeni aktusait is, az ivari mirigyek elválasztását, az ivari szervek érzékenységét, periódusos működéseit s az ivari aktusoknál való célszerű viselkedését. Úgyszintén a vegetativ idegrendszer felada­

taihoz tartozik azon, a szellemi munkával s főleg azí ér­

zelmi állapotokkal s indulatokkal járó szív-, véredény- és egyéb szervi változások kormányzása, melyek végered­

ményben magának a dolgozó központi idegrendszer dúc­

tömegének bio tónusos változásait hivatottak szabályozni.

Minthogy ezen szabályozások az ingerek erősségével szoros összefüggésben állanak, feltehető, hogy mint a kéj fenmara- dását s a fájdalom megszüntetését célzó berendezések szin­

tén az ön- és fajfentartás szolgálatában állanak.

2. Bonc-szövettani' szerkezetét illetőleg a tengőéleti idegrendszer, miként a központi, szintén egymásba kapcso­

lódó neuronokból áll. A sejtek itt is dúcokba csoportosul­

nak. Az ily dúcokon belül az egyik neuron tengelyfonái-2*

végágainak kapcsolatát a másik neuron dendritáival synapsis-nak nevezzük.

Elhelyeződését illetőleg a tengőéleti idegrendszer nem egykönnyen tekinthető át, különösen amióta az utolsó év­

tizedek kutatásai nyomán oly idegdúcokat is, melyek a nagyagynak szerves részei, élet-, ill. vegytani viselkedésük révén többé nem a központi, de a tengöéleti idegrendszer­

hez számítunk. A szerint, ahogy a tengőéleti dúcok magá­

ban a testbeli zsigerek > (belek, szív, méh stb.) izomfalában fekszenek, vagy ezeken kívül esően helyezkedtek el, meg­

különböztetünk L. R. Müller nyomán zsigerfalzati (intra- murális) és külső (extramurális) vegetatív idegrendszert.

E külső rendszer, melyet az angol Langley után autonóm­

rendszernek is szokás nevezni, felel meg a régi búvárok sajátképeni, együttérző, szimpathiás idegrendszerének. Ez két főrészre, a központi (fekvésű), röviden szimpathiás és ettől fel- és lefelé elhelyeződö szélső (fekvésű), azaz para­

szt mpathiás rendszerre oszlik (Eppinger és Hess).

Az egész tengőéleti idegrendszer végeredményben a központi idegrendszerből veszi eredetét. így a sajátképeni szimpathiás rendszer, valamint a paraszimpathiás rend­

szer alsó, azaz kereszttáji (sacrális) része a gerincagy szürke állományának bizonyos dúcsejtjeiből ered, melyek fökép az ú. n. oldalsó szarvakban fekszenek. A paraszim­

pathiás rendszer felső (kraniális) része, viszont a közép- és a nyúltagy meghatározott dúcsejtjeiből indul ki. Ezek adják a vegetatív idegrendszernek első, vagy elsődleges, ú. n. efferens neuronjait. E neuronok részben a gerinc­

oszlop két oldalán a csigolyák előtt fekvő szimpathiás ha- iárköteg dúcaiba, részben az arckoponyában (szemüreg stb.), részben a mellkasban, ill. a hasüregben, ezek zsige- reinek falzatán kívül fekvő kisebb-nagyobb dúcokba lép­

nek be. Ezen dúcokból indul a második neuron a be- idegzendő szervekbe. így a felső paraszimpathiás rendszer két neuronja végeredményben a középagyból a szemtekék szivárványhártyájának sima izomzatába (pupilla-szűkítő), a nyúltagyból a köny- és nyálelválasztó mirigyekhez s mint bolygóideg a szívhez és a véredényekhez, hörgőkhöz, gyomorhoz, májhoz, hasnyálmirigyhez, vesékhez, belekhez, a kereszttáji alsó paraszimpathiás rendszer a gerincagy alsó szürke állományából a vastag- és végbélhez, hólyaghoz és ivarszervekhez szállít ingerületeket. Maga a középső

szimpathiás rendszer pedig a mellkasi és ágyéki gerinc­

agyból vezet két neuronján át ingerületeket az összes, a paraszimpathiás rendszer által már egyszer beidegzett szer­

vekhez.

3. Mire szolgál vajjon a zsigerek ezen kettős beideg-t zése 9 Minden eddigi tapasztalás amellett szól, hogy az egyik, a sajátképeni szimpathiás rendszer rostjai leggyakrabban a

10- ábra. Az elme befolyása az ■ akaratunknak hozzá nem lérhető tengőéleit működések szerveire a vegetativ idegrendszer utján. Az agykéreg /alatti dúcokat egybefoglaló függélyes, cerebrospinális tengelynek az ábrán szür­

késen adott részei (I. II. és III.) a paraszimpathiás vagy autonom idegrend­

szerből kiinduló, az egybefüggő fekete lősz a sajátképeni szimpathiás ideg­

rendszerből kilépő pályákat s azok további lefutását mutatja. A kihúzott vonalak a praeganglionáris. első, a szakgatott vonalak a postganglionáris, második neuronokat jelzik,, melyek a dúcoktól a különböző zsigerekig vonulnak.

GotUieb—Meyer—Cassir er seines sémája nyomán.

szívműködést gyorsító impulzusokat szállítják, melyek pl.

a lehangoló, menekülő, védekező indulatoknál szerepelnek (félelem, ijedség, stb.), a felső paraszimpathiás rendszer pedig a szívműködést gátló, lassító ingerületeket, melyek a felemelő,/ ill. támadó jellegű indulatok velejárói. A középagyi paraszimpathiás rostok a szembogarat szűkítik, a gerincagyi szimpathiás rostok tágítják (rémület). A nyúlt- agyi paraszimpathiás rostok viszont gyorsítják, a középső szimpathiás rostok lassítják a belek mozgásait. A nyúlt- agyi rostok tágítják, a gerincagyiak többnyire szűkítik a véredények tágasságát. Az ivari szervek szimpathiás rostjai e szervek sima izomzatút összehúzódásra bírják, a kereszt­

táji paraszimpathikus rostok ellazulásukra vezetnek. A ket­

tős beidegzés tehát ellentétes, antagonista jellegű. Ahol a szimpathiás rendszer gyorsít, serkent, szűkít, zár, ott a paraszimpathiás rendszer lassít, gátol, tágít, illetve megnyit.

Ezen ellentétesség részben kimutatható a zsigereken kívül eső tengőéleti rendszer két alcsoportjának vegyileg eltérő viselkedésében is. így pl. a nikotin bénítja a középső szimpathiás rendszer első neuronját, míg a cholin-csoport mérgei a paraszimpathiás rendszer végkészülékét izgatják ; az atropin ugyanezeket bénítja, míg ugyanezen mérgek a szimpathiás rendszerre nézve közömbösek. A mellékvese által termelt adrenalin izgatja, az anyarozs-méregben fog­

lalt ergotoxin ellenben bénítja a középső szimpathiás rend­

szer végágait.

4. A vegetatív idegrendszer ezen kettős beidegzésén kívül azonban a főbb zsigerek, nevezetesen a szív, a belek, a méh, de ugyanúgy a hólyag falában akadnak még peri­

fériás dúcrendszerek, melyek a központi idegrendszertől annyiban látszanak függetleneknek, hogy a hozzájuk vezető vegetatív idegrendszeri rostok elmetszése után is tovább gondoskodnak e szervek mozgásáról. így pl. a hozzávezető idegektől elszigetelt szív a saját falzati dúcainak kormány­

zata alatt tovább dolgozik. Ügyszintén a kivágott és só­

oldatban konzervált béldarab mozgásai is megindulnak, amint a nyákhártyát eröművi utón ingereljük. Ezen leg­

ősibb működésben* tartás tehát az ú. n. zsigerfalzati vagy intramuralis vegetatív rendszer élettani feladata.

Ügy látszik tehát, mintha a különböző zsigerek moz­

gató, ki- és elválasztó működései hármas tagozatú kormány­

zatnak, még pedig: 1. a zsigerfalzati rendszernek, 2. a

kö-23 eépső és a két szélső szimpathiás rendszer afferens, illetve eferens neuronjainak s ezzel 3. a gerincagyi, illetve közép­

agyi szürke állomány fajlagos dúcsejtjeinek volnának alá­

rendelve.

5. A kérdés az, vajjon ez utóbbiakat kell-e a zsigerek beidegzésének legfőbb központjaként tekinteni. E kérdés el­

döntésénél tekintettel kell lennünk azon körülményre is, hogy az elme tartalmainak, legnevezetesebben az indulatok­

nak (öröm, bánat, félelem, düh stb.), de az értelmi jelen­

ségeknek is (figyelem, feszültség, reágondolás, stb.) a leg­

különbözőbb zsigerek működésére tagadhatatlanul van be­

folyásuk, bárha azokat normális állapotukban szándékosan befolyásolni képtelenek. Mégis e jelenségek arra késztet­

nek, hogy keressük a szimpathiás és paraszimpathiás első neuronok gerinc-, nyúlt- és középagyi neuronjainak maga­

sabban eső legfelsőbb agyi központjait is.

E központoknak legalább is egyikét az újabb búvárlatok szerint a közép és közti agyban, a látó­

telepekben és a látótelepek alatti tájék, a regio sub­

thalamica szürke dúcaiban találjuk. Az agy ezen ré­

szét már a múlt század vége felé Z. Oppenheimer a testi én középpontjának vélte felismerni és ehhez kötötte az agyi véredények tágasságának aifh változásait is, melyek a pszihés folyamatokkal együtt járnak. Bizonyos, hogy már előtte is, főleg pedig azóta a látótelepek s az alattuk fekvő tájék magvaiban, valamint az itt található üregmenti központi szürke állományban sikerült pontokat találni, melyek megsértése, illetve izgatása a test hőmérsékletét, a vizelet mennyiségét, cukortartalmát, a hólyagfal összehúzó­

dását, stb.-t befolyásolta. Kórtani adatok, e tájékot izgató vagy bénító daganatok, illetve gyuladásos folyamatok meg­

engedték, hogy ezen jelenségekbe az embernél is természet­

szerű betekintést nyerhessünk. Ezek szerint valószínűnek mondható, hogy a közti agy, a középagy, sőt tán már az agykérgi dúcokhoz számítható csíkolt test (corpus striatum) is, azon neuronok eredési területei, melyek a szimpathiás és paraszimpathiás rendszer magasabb központi idegrend­

szerbeli képviselőiként tekinthetők.

A szellemi tartalmak, nevezetesen az érzelmi jelensé­

gek, indulatok kapcsolatát a vegetatív idegrendszer műkö­

déseivel részletesebben később tárgyaljuk. Az összefüggé­

sek teljessége kedvéért itt csak annyit Jegyzünk meg, hogy

24

ezek magyarázatát a kérgi dúcsejteket körülhálózó neuro- gliában lehetne keresni, melynek nyúlványai az agyi vér­

edényeket is körülfogják és ezek falán végződő szimpathiás idegrostok útján befolyásolják a középagy szürke állo­

mányát.

In document AZ EMBERI ELME (Pldal 40-46)