6.1 FÖLDRAJZI HELYZET
A Balaton északi partján, mintegy 10-12 km széles sávban, Zánkától Balatonalmádiig húzódik a borvidék. Földrajzi helyzete alapján a Balatonfüred-Csopaki borvidék a Balaton-felvidék része, annak keleti szegmensét képezi.
6.2 KLÍMA
Éghajlata a többi balatonfelvidéki borvidékéhez hasonló, szélsőségektől mentes, kontinentális klímájú.
Az évi átlagos hőmérséklet itt 9-11oC. A napsütéses órák száma évi 1900-2000 óra közé esik. A csapadékellátottság megfelel az országos átlagnak (550-650 mm).
A kedvező lejtőszög és a domborzat tagoltsága miatt igen kedvező mikroklímájú terroir-ok is kialakultak. A déli lejtők védettek az északi hideg légtömegekkel szemben.
6. kép 6.3 ALAPKŐZET
A terület földtani felépítése igen komplex képet mutat. Legidősebb képződménye szilur korú átalakult (metamorf) kristályos pala, a fillit. A közberétegződött idős vulkáni kőzeteken jó minőségű bor terem Lovas és Alsóörs határában, azonban ezek összterülete igen kicsi. A palára a felső perm korú, jellegzetesen vörös, szárazföldi eredetű Balatonfelvidéki Homokkő települ, amely kovasavban és vasoxidban (hematit) gazdag, vörös talajokat produkál.
Efölött a triász időszak változatos karbonát kőzeteit találjuk, márgát, mészmárgát, dolomitot, amelyeknek mészben gazdag málladéka a vályogos talajt fehérre színezi. Az itt leírt rétegsor és talajok elsősorban a borvidék Tihanyi-félszigettől keletre fekvő, Arács-Csopak-Balatonalmádi szegmensére jellemzőek.
A Balatonfüred-Csopaki borvidék nyugatabbra eső szőlőhegyeit (Balatonfüred-Zánka vonulat, Pécselyi-medence) szintén túlnyomóan meszes, triász korú kőzetek építik fel: dolomit, mészkő, márga,
amelyekbe egy további, idős tufaszórás zöld málladékai rétegződnek. A kristályos pala és a vörös homokkő itt hiányzik.
Kisebb medencékben, foltszerűen pannóniai homokos-agyagos üledékek is megjelennek. A borvidék Káli-medencével szomszédos területein, pl. a monoszlói Hegyestűn a fiatal, pliocén bazalt és annak kőzettörmeléke is feltűnik a talajokban. Vékony, gyakran csak néhány arasznyi lösztakaró fedi a hegylábakat.
7. kép
Míg a Balatonfüredi-Csopaki borvidék földtani képződményei nyugati irányban tovább folytatódnak a Badacsonyi borvidék révfülöpi részén is, addig maga a Monoszló-környéki bazaltos terület és borai inkább a „klasszikus” vulkáni Badacsonyi borvidékre „hajaznak”. A borvidék határainak ilyen, a földtani-talajtani adottságokat figyelmen kívül hagyó kitűzése furcsa kettősséget kölcsönöz az itt termelt boroknak.
A borvidék jellegzetes részeitől földtani-talajtani felépítésében különbözik a Tihanyi-félsziget, amely egy nagy, pannóniai-pliocén korban kialakult vulkáni kráter maradványa. A megszokott bazaltos lávakőzetek helyett azonban itt jól málló, ásványi anyagokban gazdag tufákon telepítették a szőlőt.
6.4 TALAJ
Talajai változatosak. A kristályos palán, permi vörös homokkövön, negyedidőszaki löszön erdőtalajok fordulnak elő, a triász mészkövön, dolomiton, márgán rendzina talaj alakult ki. A csopaki és balatonfüredi borok jellegzetes, markáns savtartalma ennek a meszes talajnak a hatását tükrözi.
6.5 DOMBORZAT
Domborzatuk tagolt, változatos, de sehol sem túl meredek. A parttal párhuzamos hegyvonulatokat a partra merőleges völgyek tagolják (pl. a szőlőtermesztéséről híres Nivegy-völgy), köztük kisebb intramontán medencék helyezkedhetnek el (pl. Pécselyi-medence).
6.6 BORSTÍLUS
A borvidék elsődlegesen fehérbor-termő terület. A második világháború után a vörösbortermelés ismét lábra kapott, - igaz csak a borvidék igen kis részén – és mennyiségileg ma is alárendelt.
Vörösbor-termő "rezervátum" ma a Tihanyi-félsziget, kisebb mértékben pedig Dörgicse környéke, A táj fehér borai két véglet között váltakoznak: egyes borok kicsit testesebbek, magasabb extrakt tartalmúak, ezzel szemben lágyabbak, - főként a melegebb évjáratokban -; a másik véglethez elegáns, karcsú, könnyedebb, finom savú rizlingek tartoznak.
Betelepített termőterület:: 2146 ha
Fehérszőlők/kékszőlők aránya: 1680/440 ha
Napjainkban a telepített területeken az olaszrizling a legjelentősebb, az utóbbi másfél évtizedben megnőtt a chardonnay és a szürkebarát részaránya is.
A vidék olaszrizlingjei a régió zászlósborainak tekinthetők. A füredi, balatonszőlősi és arácsi olaszrizlingek kicsit testesebbek, magasabb extrakt tartalmúak, ezzel szemben bizonyos évjáratokban lágyabbak. Ha tovább haladunk Nyugat felé, az Akali és Zánka környéki rizlingek talán még teltebbnek, melegebb karakterűnek tűnnek. Keletebbre, Csopak környékén, elegáns, finom savú rizlingek teremnek. Itt a borok tartózkodóbbak, és ha azonos alkohol- és savtartalmat is tételezünk fel, karcsúbbak, könnyedebbek. A borvidék igen összetett és változatos, kis termőhelyen belüli jelentős változatossága is indokolja, hogy igényes pincészeteknél a borok dűlőszelektált változatai is megjelenjenek. Jásdi István évek óta palackozza külön a Lőczedomb, Siralomvágó, Berekhát, Nagykút termését Csopakon. A Figula Pincészet Balatonfüreden a Sóskút, Nyerges, Farkasverem, Sáfránykert, Balázshegy termését tölti önállóan palackba.
A Tamás Ervin vezette pincészet Csopakon nem csak fehér, de vörösboraival is feliratkozott a legjobbak közé, akárcsak Figula Mihály és Jásdi István. A fentiek mellett a Söptei és Feind Pincészetek is kínálnak izgalmas tételeket.
A valamikor híres Akali Muskotály, amely a XX. század második felében a borivók között éppen arról volt híres, hogy – szemben a csaknem kizárólagosságra jutott félédes-édes muskotályok uralmával – félszáraz, sőt száraz iskolázásban is elérhető volt, az utóbbi évtizedben eltűnni látszik a borpiacról.
6.7 SZŐLŐHEGYI ÉPÍTÉSZET
A táj szőlőhegyi építészetében nagy hangsúly jutott a kisnemesi pincéknek, mint pl. a dörgicsei Kusztodiátus pincéje. A nagy pincék közül az 1822. körül épült tihanyi Apátsági pincét említhetjük, 69 és 43 méter hosszú pinceágaival. Főúri méretű a XIX. század elején épült Ranolder-Jásdi pince Csopakon. Sajnos egyre rosszabb állapotba kerül a műemléki védettség alatt álló, paraszti építésű aszófői pincesor.
6.8 RÉSZLET A HATÁLYOS TERMÉKLEÍRÁSBÓL: BALATONFÜRED-CSOPAK TERMÉKLEÍRÁS I. NÉV
Balatonfüred-Csopak (Balatonfüred-Csopaki)
Eredet megjelölés vagy földrajzi jelzés: eredet megjelölés II. A BOROK LEÍRÁSA
II/1. Szőlőből készült termékek kategóriái: bor Bortípusok: Fehér, Rozé, Vörös
II/A.
3. Vörös 9 4,6-15 9-15 * 1,2 * II/B. Érzékszervi jellemzők bortípus érzékszervi jellemzők
1. Fehér - friss, száraz, könnyű fehérborok: Halvány szalmasárga - szalmasárga színű, rendszerint lágy karakterű, de harmonikus fehérborok, élénk savtartalmú, a hordós érlelés nyomait nélkülöző illat és íz világgal. Főbb jellemzőjük a kiegyensúlyozott savtartalom, a könnyű értelmezhetőség, gyümölcsös illat- és ízvilág, bizonyos fajták esetén a szőlőzamat.
- illatos vagy florális fehérborok: Halványzöld – halvány szalmasárga – erőteljesebb szalmasárga színű, rendszerint, könnyű vagy közepesen testes, száraz, félédes vagy édes, lágy karakterű, de harmonikus illat- és zamatanyagokban gazdag
fehérborok. Jellemző a tiszta, intenzív aromatika.
- testes, gazdag ízű fehérborok: Szalmasárga – erőteljesebb szalmasárga – halvány aranysárga - aranysárga színű, élénk, gyakran magas savtartalmú, esetenként tölgyfahordós érlelésű, gazdag ízű és szerkezetű borok. Tökéletesen alkalmasak a hosszú tölgyfahordós, majd palackos érlelésre. Fajtajellegüket hosszú évekig megőrzik.
2. Rozé Halvány rózsaszín – rózsaszín - ibolya vagy lazac (hagymahéj) színű, könnyed, élénk savérzetű, rendkívül gyümölcsös illataromájú, a hordós érlelés nyomait nélkülöző illat és íz világgal.
3. Vörös - üde, gyümölcsös vörösborok: Halvány rubin – erőteljesebb rubin – sötét rubin színű, egyszerű, gyümölcsös (dzsúszos), fiatalos, minimális tölgyfa és tannin aromájú vörösborok. Főbb jellemzőjük az alacsony alkohol és savtartalom, tiszta, az intenzív gyümölcsös karakter.
- közepesen telt és testes vörösborok: Erőteljesebb rubin – rubin – halvány gránát színű telt ízű, részleges vagy intenzívebb fahordós érlelésű borok, melyekben a tölgyfa íz nem uralkodó. Tanninhangsúly nélküli, intenzív gyümölcsös karakterű, jellemzően sima, bársonyos szerkezetű vörösborok.
I. NÉV
Tihany (Tihanyi)
Eredet megjelölés vagy földrajzi jelzés: eredet megjelölés II. A BOROK LEÍRÁSA
II/1. Szőlőből készült termékek kategóriái: bor Bortípusok: rozé, vörös
II/1B. Érzékszervi jellemzők bortípus érzékszervi jellemzők
1. rozé Halvány rózsaszín – halvány ibolya – halvány lazac (hagymahéj) színű rosé borok, illatában közepes intenzitású gyümölcsös illataromák érezhetők. Ízükben friss, élénk savérzetű, üde, a hordós érlelés nyomait nélkülöző illat- és ízvilággal.
2. vörös - Üde, gyümölcsös vörösborok: Halvány rubin – erőteljesebb rubin – sötét rubin színű, intenzív gyümölcsös, esetenként fűszeres aromájú borok. Ízükben gyümölcsös, élénk savérzetű, fiatalos, minimális tölgyfa és tannin aromával rendelkeznek, általában az alacsony alkoholtartalom és a sima struktúra jellemző.
- Közepesen telt és testes vörösborok: Erőteljesebb rubin – sötét rubin – halvány gránátvörös színű borok, intenzív fűszeres és gyümölcsös illataromával. Ízükben gyümölcsös, esetenként minerális íz mellett közepes, néha magas alkoholtartalom jelenik meg. Rendszerint bársonyos struktúrával rendelkeznek. Főbb erényük, hogy a cuvée – k esetében sem jellemző a tanninhangsúly.
A további részletek az alábbi weboldalon érhetők el:
http://www.kormany.hu/hu/videkfejlesztesi-miniszterium/agrargazdasagert-felelos-allamtitkarsag/hirek/magyarorszagi-oltalom-alatt-allo-eredetmegjelolesek-es-foldrajzi-jelzesek-termekleirasai - Balatonfüred- Csopak