Székelykeresztúr gimnáziumának megmentéséért és önazonosságunk megőrzéséért
„A keresztúri magyarság nem veszítette el a fejét. Mikor látta, hogy a magyar intézményekre az új uralom mindenben rátette a kezét, az egyházak védő szárnya alá menekült. A három egyházközség papjai, a katolikus Orbán János, a református Nagy Lajos és az unitárius Ütő La-jos közös úton haladtak és dolgoztak a magyar célok megvalósításán.”
A magyar nyelven oktató egyházi iskolákat kellett megvédeniük a sorozatos és fondorlatos román állami bezárási kísérletektől. A refor-mátus egyház elzálogosította régi műkincsét, a templomi kelyhet, hogy a kifogásolt iskolaépület helyett a követelt minőségű helyiséget bizto-síthassa az anyanyelvi oktatás számára. Az unitáriusok hasonlóan, adó-ságból építettek emeletes épületet, hogy ne tudjanak tovább gáncsos-kodni a hatóságok.
„Ez az összefogás sokszor lefegyverezte az intézményekkel makacs harcban álló hatóságok embereit. A felnőttek nevelése a templomok-ban és a társadalmi, meg a templomon kívüli vallásos összejövetele-ken, az estélyeken folyt. Belekapcsolódtak ebbe a női szervezetek: a Jó-tékony Nőegyesületnek és a JóJó-tékonycélú Polgári Társaskörnek a mun-kája Ugron Zoltánné és dr. Elekes Dénesné vezetése alatt. A katolikus egyház a 22 év alatt 120 estélyt rendezett, amelynek a tiszta jövedelme félmillió lejre megy átlagos számítással. A többi egyház és egyesület is az [Unitárius Főgimnáziummal] egyetemben hasonló anyagi haszon-nal végezte a magyar munkát. Az összes jövedelem a fentiek után közel kétmillió lejre tehető, amelynek legnagyobb részét iskolai célokra for-dították. Nem becsülhető fel ezek mellett az erkölcsi tőke, mely a ma-gyar lélek öntudatosításában ma-gyarapodott. Hozzájárultak ezekhez a
ka-tolikus, unitárius, református és iparos dalárdák, valamint a dicsérete-sen működött filharmonikus társaság. A dalárdák a mellett, hogy színe-sítéssel vonzóvá tették az estélyeket, és dalkultúrában acélozták a ma-gyar erőre a mama-gyar szíveket, országos viszonylatban is első helyen álló művészetet nyújtottak… Megállapítható, hogy Székelykeresztúron év-év után, a nyugalmuk feláldozásával is, mintegy ötszázan állottak ál-landóan a magyar társadalmi nevelés szolgálatában. Mikor pedig a ro-mán hatóság a folytonos tilalmazással megszigorította a nyilvános ösz-szejöveteleket, akkor a magánházaknál jöttek össze sűrűbben, legtöbb-ször titokban olyan formán, mint az első keresztények a Katakombák-ban Néró üldözése alatt. [...]
Az unitárius főgimnázium küzdött csaknem a legnagyobb anyagi nehézségekkel. A megtagadott államsegély miatt az egyház anyagi ere-jére kellett támaszkodnia, ez pedig kevés volt, mert a román hatalom a birtokai nagy részét csakúgy, mint a többi egyházét, kisajátítás útján el-vette. Az intézet véndiák-találkozókkal akart segíteni magán. Híres volt az 1926. évben (május 30) tartott összejövetel, amelyen mintegy 500 diák jelent meg, közöttük intelligens román közéleti férfiak is, kiknek a lelkéből az Alma Mater megbecsülését nem tudta egészen kiölni a faj-ta gyűlölete. Ezek az összejövetelek anyagi haszonnal járfaj-tak, de a ne-hézségeket intézményesen nem tudták megoldani. Az 1930. évben érte a főgimnáziumot a legnagyobb csapás. Ebben az időben az erdélyi egy-házak vezetőségének, a beállott anyagi tehetetlenségükben, több közép-iskola megszűntetése mellett kellett döntenie. Az unitárius egyház úgy határozott, hogy csakis a kolozsvári középiskolát részesíti segélyezés-ben, a székelykeresztúri főgimnáziumnak pedig csak az alsó tagoza-tát, ami azt jelentette, hogy a felsőbb négy osztály a sorsára van hagy-va. Ám, az idevaló unitárius vezetőférfiak nem csüggedtek el, mozgal-mat indítottak az intézet volt tanítványai s a helybeli, meg vidéki tehe-tősebb egyének között, akik valláskülönbség nélkül adományaikkal le-hetővé tették, hogy a teljes intézet az életét évről-évre tovább vihesse.
Nem csak szorongó érzéssel, hanem igaz lelki gyönyörűséggel nézte a közvélemény ebben a munkában dr. Elekes Domokos emberfeletti erő-kifejtéseit. Külön irodát állított fel az ügyek vitelére, és nem csak
szív-hez szóló, hanem a magyar kötelesség parancsszavára hivatkozó irato-kat juttatott a társadalom lelkiismeretéhez
Számba vette külön az egyének anyagi erejét, és házról-házra járás-sal úgy állította be a kérést, hogy sokan abban ismerték fel a maguk ál-dozatkészségének a legfelsőbb határát. Minden adományról pontos el-számolás történt, amiben dr. Szolga Ferenc nyújtott segéd kezet. És így folyt az adomány hét éven át szüntelen. Dr. Elekes Domokos mellett Papp Mózes, Péter Lajos és Nagy Lajos tanárok végeztek nagy mun-kát. Csak elmerülés előtt álló hajónak a parancsnoka s tisztjei végezhet-tek ily kétségbeesésig menő küzdelmet. Erdély történetében is páratlan e küzdelem: az unitárius főgimnázium nem merült el, életben maradt.”1
A vidék szövetkezeti formáinak kutatásakor Sándor-Zsigmond Ibo-lya ajánlott figyelmembe a Molnár István hagyatékból egy kézzel írott alapszabály-tervezetet és egy gépiratos kimutatást az adományozó szö-vetkezetekről. Elolvasva, úgy véltem, hogy a „Társadalmi szövetség”
című tervezet időszerű szükségre figyelmeztet: Székelykeresztúr és vi-déke társadalmának össze kell fognia, hogy magyar nyelvű oktatási in-tézményeit átmentse a jövő nemzedék számára. A jelenben civakodó-marakodó két iskolának, az Orbán Balázs Gimnáziumnak és a Berde Mózes Unitárius Gimnáziumnak, több száz évre visszatekintő elődjük, az egykori Unitárius Gimnázium nemes hagyományait kellene tovább-vinniük. Az ugyanis felül tudott emelkedni – a vidék, az anyanyelv kul-túráját ápolva – a felekezetieskedésen, sőt a nemzeti elzárkózáson is. A két említett tanintézmény minden széthúzó törekvést legyőzve, orosz-lánként kellene küzdjön a közös célért: nemzeti önazonosságunk fenn-tartásáért. Nem csupán saját létüket, de fennmaradásunkat is veszé-lyezteti az elvtelen versengés, hiszen a vidék népszaporulatának drá-mai csökkenése is ellehetetleníti két egyforma profilú és szintű intéz-mény tanulóinak az utánpótlását. Bár egy – nem hogy két, sőt három is-kola (a Zeyk Domokos isis-kolaközpont is létezik!) – beiskolázását lehes-sen megvalósítani.
1 Orbán János: Székelykeresztúr története. Kolozsvár, 1943. 86–89. (A továb-biakban Orbán, 1943.)
Példaértékűnek tartom a keresztúriak 1930-as tettét: csak társadal-mi összefogás árán maradhatunk fenn és a társadal-minket kiszolgáló anyanyel-vű intézményeink. Ezért bátorkodom az alábbi dokumentumok jelenle-gi közlésével a nemes ügy szolgálatába állni.
„Az egylet címe: Társadalmi szövetség Jellege: Gazdasági és közművelődési egyesület
Célja: Tagjainak anyagi segítséget nyújtani, társadalmi előrehala-dását megkönnyíteni, művészeti, tudományos és erkölcsi művelődését elősegíteni, a takarékosságra és a helyes gazdálkodásra rászoktatni.
Székhelye: Cristur – Székelykeresztúr, Jud. Odorhei – Udvarhely megye.
Nyelve: magyar
Szervei: tagozatok vagy szakosztályok: 1. Gazdasági ügyosztály, 2.
Segély ügyosztály, 3. Közművelődési ügyosztály.
1. A Gazdasági ügyosztály áll a szövetséggel szoros kapcsolatban álló pénzintézetekből, a köteles betétellenőrző és tagdíjkezelő csoport-ból, az áruforgalmi csoportból és a mezőgazdasági csoportból.
2. A Segély ügyosztály áll egy jogügyi bizottságból, egy nőegylet-ből és egy választott bíróságból (szövetségen belőli ügyfelek részére).
3. A Közművelődési ügyosztály áll:
1. egy vonószenekarból és
2. egy fúvószenekarból, melyek együtt alkotnak esetről-esetre 3. egy szimfonikus zenekart,
4. egy színtársaságból, 5. egy énekkarból, 6. egy testgyakorló körből,
7. egy ünnepélyrendező bizottságból.
Ügyvitele:
1. Közgyűlés (évente egyszer):
– elnök, alelnökök, titkárok, ügyvezetők választása, alapszabály, költségvetés, számadás
2. Választmány (havonként):
– előkészíti a közgyűlést, folyó ügyeket intéz, utasításokat ad 3. Alosztály-ügyvezetők
Tisztikar:
1. Elnök: közgyűlésvezető; 2. Alelnökök: a választmányt vezetik; 3.
Titkárok (előadók): – a jegyzőkönyveket és a levelezést vezetik, az iro-dai munkát végzik.
Alosztály-ügyvezetőelnökség, amelyet az alosztály választ.
Tagjai kétfélék:
– Rendes tagok és működő tagok.
– Rendes tagok, akik 5 évre kötelezik magukat a pénzintézeti tag-ságra és a tagdíj fizetésére.
– Működő tagok, akik 5 évre kötelezik magukat a pénzintézeti tag-ságra, és valamely olyan alosztályban vállalkoznak működésre, amely egész éven át, állandóan, minden héten gyakorol (mint a vonószenekar, fúvószenekar).
A gazdasági ügyosztály állapítja meg a kölcsönkérők részére a köl-csönt és az állandó kamatlábakat.
A segélyező osztály állapítja meg a segélykérők részére a segély nagyságát, illetve a kölcsön után fizetendő kamatokat.
A tagdíjak külön kezelendők, s abból utalhat ki az egylet segélyeket és olcsó kölcsönöket. (A népbank igazgatóságába és felügyelő bizottsá-gába a saját embereit választatja be.)
A jogügyi bizottság a jogügyi kérdéseket látja el, tanácsokat ad adó-ügyben, közigazgatási adó-ügyben, s más tagokat érintő ügyekben.
Minden nemű ügy és kérés írásban a hetes titkár által készítendő el, hivatalos órán belül veendő be és juttatandó el az elnökhöz, aki azokat láttamozza és küldi az alelnökökhöz, illetve az alosztály-vezetőségek-hez elintézés végett.
A mezőgazdasági csoport évenként egy vagy többféle versenyt ren-dez kiállítással összekapcsolva vagy anélkül. A verseny történhet sze-mes terményre, veteményre, zöldségre. A legkiválóbb eredményt díjaz-za. A verseny kizárólag a tagok részére áll fenn.
A koldusügyet a segélyező ügyosztály rendezi úgy, hogy községünk házikoldusai részére meghatározott heti összegért fejenként egyelőre csak bizonyos mennyiségű kenyeret és más élelmiszert vásárol be, illet-ve fizet elő valamelyik vállalkozónál, aki azt hetenként a koldusoknak kiosztja. Pénzt nem ad a kezükhöz. A szövetség minden tagja kap egy kaputáblát, amely jelzi, hogy a koldus az alamizsnát megváltotta. Ezek-re a helyekEzek-re a koldusoknak tilos bemenni. A koldusok hatósági össze-írását és jelvénnyel való ellátását a községnél a segélyező ügyosztály évenként kilincseli ki. Más koldusnak kéregetni nem szabad.
Az egy vagy más okból szerencsétlenül járt gazdák (állatkárosulás, vész stb.) segélyezését ugyanez az osztály végzi. A segélyező ügyosz-tály van hivatva dönteni a hamis bevallás, saját hibájából való kárvallás kérdésében is, minden segélykérésnél.
Minden alosztály az évi költségvetés előirányzatát a közgyűlés előtt elkészíti, és a választmánnyal letárgyaltatja. A közgyűlés helyben hagy-ja. A költségelőirányzat kell hogy tartalmazza a következő év munka-tervét is, márciustól márciusig. A kiutalásokat az alosztály elnökei vég-zik az elfogadott költségvetés alapján. Minden költségvetés két pél-dányban készül, egyik az alosztálynál marad, másik a tagdíjkezelő osz-tályhoz kerül, amely mint számvevőségi irat szerepel, és ezek alapján teljesíti és könyveli a kiadásokat és bevételeket.
A mezőgazdasági csoport a szomszédokból tevődik össze. A csoport vezetősége áll a szomszédságfőkből, akiket a szomszédságok ajánlatá-ra a választmány hívja meg 5 évre. Minden szomszédságfő mellé be-oszt két szomszédfiút. Minden két közeli szomszédság kap egy olva-sótermet, amelyben újságolvasásra és mindennapi kérdések megbeszé-lésére jönnek össze. Az olvasóteremnek külön rendszabályai lesznek.
Minden tag, aki a társadalmi szövetségbe belép egyúttal köteles tag-ja a gazdasági ügyosztálynak is. Az a tag, aki a „Segélyező” ügyosz-tálynak és a „Közművelődési” ügyoszügyosz-tálynak is tagja akar lenni, kö-teles havi 12 L-t – 40 L tagdíj – fizetni. (Ezért joga van az olvasóter-met használni, az előadásokon részt venni). (Ezt az összeget a választ-mány ajánlatára a közgyűlés évente meg is változtathatja.) Ezért a tag-díjért minden tag a közművelődési és segély ügyosztály által
rende-zett hangversenyeken, drámai előadásokon vagy tudományos és szó-rakoztató előadásokon évente ingyen vesz részt (évente 6 esetben). Az évi előadások számát a közgyűlés állapítja meg. (E kötelezettségek alól évi 2000 L megváltási díjért fölmentheti a közgyűlés.) Táncmulatság-okra külön belépődíj fizetendő. A közgyűlés elhatározhatja a fényűzés mértéklésére, sőt lehetetlenné tétele céljából valamely megjelenési for-ma kötelező voltát a rendezendő táncmulatságra, estélyeken (pl. egyen-lő szabású, azonos anyagú ruha, külön-külön lányok, asszonyok, ifjak és házasemberek részére, kötelező ékszertelen megjelenést stb.). Elha-tározhatja valamely osztály és valamely egyén suba viselését az alosz-tály működése közben (pl. a nőegylet tagjai hivatalos működésük, be-teggondozás, szegénygyámolítás közben).
A társadalmi szövetség tagjai más társaságok közül csak a Vadász-társaság, Kaszinó, Iparos Otthon és a Temetkezési Egylet tagjai lehet-nek. Kivételesen a közgyűlés másként is határozhat. A Társadalmi Szö-vetség csak a saját tagjai javára áll fenn és semmiféle idegen célokat nem szolgál.
Intelligens társadalmi egyének kívánsága valamely egyesülettel szemben:
– alacsony tagsági díj,
– a lehető legnagyobb számú szórakoztató esték a tagdíj fejében, – olcsó beszerzési forrás létesítése,
– olcsó kölcsön lehetősége és könnyű hozzájutás, – termények, gyártmányok előnyös elhelyezése.
Teendők:
A szomszédságok megalakítása.
A kész tervezet elkészítése minden egyes alosztály részletes mun-katervével.
A tervezet ismertetése: korcsmában, otthonban, kaszinóban, gyűlé-sen.”2
2 Társadalmi szövetség. Kézirat a székelykeresztúri Molnár István Múzeum tulajdonában.
Tulajdonképpen a helyi civil szervezeteket fogta volna össze a Tár-sadalmi Szövetség, célirányosan mozgósítva a magyarság önazonossá-gának megőrzésére. Az alapszabályban a szerkesztők nem teszik kira-katba, hogy a magyar anyanyelv és a magyar kultúra megvédésére szö-vetkeznek, de mindenik civil alakulat ezt végzi a maga módján, a maga eszközeivel, ha kell konspiratívon (lásd a szomszédságok megszerve-zését az alapszabály tervezetében). Társadalmi jelleget azzal nyer, hogy nem csupán a városi polgárság igényeinek színvonalán tevékenykedik, hanem az 1929–1933 közötti időszak gazdasági válsága által sújtott, a lét perifériájára szorított nyomorgó tömegek megsegítésére is gon-dolt (lásd a koldusok megsegítésére vonatkozókat az alapszabály ter-vezetéből). Kiemelendő, hogy a felekezeti elfogultságot félre tudják tenni, amikor össznemzeti cél elérésére törekednek. Az alapszabály a szövetkezeti szellem alapelveire épül. A feltételes módot azért hasz-nálom, mert Társadalmi Szövetség néven törvényesen beiktatott egy-letet/alapítványt nem ismert sem Orbán János Székelykeresztúr törté-nete, sem Gálfalvi Sándor, az egykori gimnázium volt tanára, illetve a Székelykeresztúrról készült kéziratos monográfia szerzőtársai sem3. Vi-szont az Egyesületek című fejezetben a Kaszinó, a Jótékony Nőegyesü-let és a Jótékonycélú Polgári Társaskör tárgyalása során felfedezzük a Társadalmi Szövetség alapszabályában meghirdetett célokat, eszközö-ket és megvalósításokat. Úgy érezzük, hogy Orbán János tud a szövet-ségről, és elismeréssel nyugtázza, hogy a magyar kultúráért és a nem-zeti létért ilyen derekasan küzdenek az unitáriusok és a velük szövet-ségre lépett székely települések. Az áthallás nagyon erős. A Pénzinté-zetek című fejezetben a hitelszövetkePénzinté-zetek elvein működő civil alaku-latokat mutatja be Orbán János. Tevékenységük lefedi azokat a terüle-teket, amelyeket egy fentnevezett szociális-kulturális rendeltetésű civil alakulat a gondozásába vesz: iskolákat, aggmenházakat, művelődési és szakmai egyesületeket stb.
3 Székelykeresztúr város monográfiája. [1981]. Szerk. Farkas Lajos, Fülöp La-jos, Gálfalvi Sándor, Krisán József, Szilágyi Vilmos. Az RKP megrendelé-sére készült kézirat a szerzők tulajdonában; a kéziratot Farkas Lajos kölcsö-nözte. Köszönet érte!
A több mint 200 éves múltra visszatekintő keresztúri unitárius tan-intézmény vezérgondolatát a romániai magyarság hiteles nagy króni-kása, Beke György így fogalmazta meg: „Ebben a lelki közelségben a környék számára a keresztúri kollégium csak úgy egyszerűen és bizal-masan: »A mi iskolánk«. A város és a környéke egyetemesen úgy érzi – és igaza van –, hogy köze van a falakba beépült valamennyi kőhöz, téglához, kollégiumi padokból kikerült hírességekhez, vagy a földmű-vesnek, iparosnak, kistisztviselőknek az itthon maradt véndiákokhoz. A kollégium valóságos jelképe hol a városi rangra emelt, hol falunak nyil-vánított település mindenkor egyazon hőfokon izzó tudásvágyának, na-gyobbra törésének és áldozatkészségének. Különösen az utóbbinak.”4
A fent bemutatott külső megfigyelő és az azt megelőző keresztúri magyar polgár, a nem protestáns felekezetű lelkész objektivitása mellé helyezzük ide a belső szemmel vizsgálódó, de ötvenéves távlatból ösz-szegező visszatekintőknek erre a drámai feszültségű történelmi mozza-natra vonatkozó beszámolóját. A hol város, hol falu státusú helységnek hol gimnázium, hol főgimnázium besorolású oktató-nevelő intézetének sorsáról van szó.
„Az 1915-1916-os iskolai évvel »teljes lett« a gimnázium: beindult a VIII. osztály. Ezzel a székelykeresztúri középfokú tanoda is főgim-názium lett. A főgimfőgim-náziumi rangot nyert iskola vezetőségére olykor e rang megtartásának igen nehéz feladata hárult, és a kortársaik és az utó-kor teljes elismerését méltán érdemelték ki. Állták a küzdelmet a szé-kely társadalom iránti magas felelősségtudattal, melynek szüksége volt a gyermekeiket, vallásukra való tekintet nélkül, lelkiismeretesen, igé-nyesen oktató unitárius főgimnáziumra… A román hatóságok a nemze-tiségek iskolái, anyanyelvű oktatása ellen hozott intézkedései, a gazda-sági nehézségek sokszor elsorvadással fenyegették az oly sok áldozat-tal, reménnyel, bizakodással kifejlődött főgimnáziumot… Ebben a kor-szakban a gimnáziumot a legnagyobb csapás 1930 decemberében érte, amikor veszélybe került a gimnázium felső tagozatának megmaradá-sa, mert a fenntartó unitárius egyháznak elfogytak az erre szánt alapjai.
4 Beke György: Régi erdélyi skólák. Barangolások térben és időben. Bp., 1989. 300.
Gazdasági válság viharzott végig Európán és ez különösen megviselte a kisebbségi magyar iskolákat Erdélyben. 1930 májusában a kolozsvári Egyházi Főhatóság elodázhatatlannak látja az egyház kiadásainak csök-kentését a két gimnázium – a kolozsvári vagy a keresztúri – valame-lyikének leépítése által. Szeptember 9-én az Egyházi Képviselő Tanács ülésén Kolozsváron hosszas vita után úgy döntenek, hogy olyan javas-latot terjesztenek a Főtanács elé, amely szerint „a keresztúri főgimnázi-um az 1931-1932-es iskolai évvel kezdve redukálva, mint 3 osztályos gimnázium működjön tovább, s melléje egy I. fokú gazdasági iskola állíttassék fel, és szerveztessék. Azt azonban már eleve elutasították, hogy a kolozsvári főgimnázium átszervezéséről is lehetne gondolkodni.
A felsőbb négy osztály megszűntetését az egyház gazdasági helyzeté-nek mélypontra jutásával indokolják: a 6000 hold kisajátított föld után még nem kapták meg a kártérítést, az egyházi államsegély pedig ötödé-re csökkent, 11 253 608 lejről 2 273 127 lejötödé-re. E határozat, természete-sen, az érdekeltek tiltakozását váltja ki, és november 18-ára összehív-ják a székelykeresztúri egyházkör rendkívüli közgyűlését, amelyen a főgimnázium igazgatója, Gálfalvi Samu, a tanári kar, dr. Elekes Dénes iskolai felügyelő és gondnok is jelen van.”5
A közgyűlés elutasítja a főtanácsi határozatot, megkérdőjelezi an-nak jogosságát azzal az indokolással, hogy a keresztúri gimnázium kö-rül csoportosuló köröket nem kérdezték meg ebben az ügyben, a ke-resztúri iskola fenntartási költségei alacsonyabbak, mint a kolozsvárié, a beruházások nem az egyházközpontot terhelték, mert azt a székely-ség ragaszkodását kifejező adományokból fedezték. Felmerül egy nyo-mós földrajzi-etnikai érv is: a keresztúri iskola a nemzetiségek határán (a szászok és a románok számára is elérhető), a székelység (Maros, Há-romszék és Udvarhely megye) kebelében működik. Az iskola a nemzet jövőjét is biztosítja, amikor a „túlnépesedett” Székelyföld
lakosságfö-5 A székelykeresztúri Orbán Balázs – volt unitárius – gimnázium 200 éves története. Szerk. Fekete János. Kolozsvár, 1993. 30-31. (A továbbiakban A székelykeresztúri…, 1993.) A kötet kölcsönzését hálásan köszönöm Jakab Emil véndiáknak, a találkozók fáradhatatlan szervezőjének.
löslegét megfelelő pályára irányítja a könnyen elérhető tanítatási költ-ségek biztosítása által.
Férfiasan küzdenek az iskolájukért, amelyből dr. Elekes Dénes fő-gondnok, a Nyikó menti Siménfalva szülötte (testvéröccse dr. Elekes Domokos – lásd a Mellékletben), véndiák szenvedélyessége sem hiány-zik. Átokkal sújtja azokat, akik a főgimnázium megszűntetése mellett szavaznak. Péter Lajos tanár bölcs mondása szállóigévé válik: Ott az is-kola helye, ahol a nép lakik. Pap Mózes mentő kiáltását meghallgatják, és foganatja lett az 1930. december 14-15-ei Egyházi Főtanács ülésén:
kéri a gimnázium felső négy osztályának fenntartását azzal az indoko-lással, hogy a gimnázium elöljárósága, a véndiákok és az iskolabarátok, a székelység társadalmi összefogása révén a gimnázium továbbműkö-déséhez szükséges anyagi fedezetet megteremtik. Az egyházi
kéri a gimnázium felső négy osztályának fenntartását azzal az indoko-lással, hogy a gimnázium elöljárósága, a véndiákok és az iskolabarátok, a székelység társadalmi összefogása révén a gimnázium továbbműkö-déséhez szükséges anyagi fedezetet megteremtik. Az egyházi