- 37 — ugy is e! voltak lopva. A kaland egyik fele be volt
fejezve; már csak az volt hátra, hogy a lopás irányát meg-változtassák és egy kis utat csináljanak neki a szegények felé. Mi nem állitunk egyébiránt semmit e tekintetben. Csak annyit jegyzünk meg, hogy a püspök iratai közt találtak egy elég homályos értelmű feljegyzést, amely talán erre az ügyre vonatkozik és a következőképpen hangzik: A kérdés az, hogy tudjuk, vájjon ezt a székesegyháznak kell-e visszaadni, vagy (i kórháznak adandó.
— 38 -A szenátor felbátorodva, folytatta:
— Legyünk jó fiuk.
— Jó ördögök — szólt a püspök.
— Kijelentem önnek — tért a tárgyra a szenátor, hogy d'Argens márki, Pvrrhon, Hobbes és Naigeon ur nem silány fickók. A könyvtáramban ott van valamennyi filozófusom aranymetszetü kötésben.
— Mint amilyen önmaga is, gróf ur — vágott közbe a püspök.
A szenátor folytatta:
— Gyűlölöm Diderot-t; eszmerágó, szavaló és forradal-már, aki alapjában hisz Istenben és bigottabb, mint Voltaire.
Voltaire kigúnyolta Needhamot és nem volt igaza; mert Needham angolnái bebizonyitják, hogy Isten fölösleges. Egy cseppnyi ecet egy kanál liszt-tésztában már megadja a fiat lux-ot. Képzelje el a kanalat nagyobbnak és a cseppet kövé-rebbnek és ott van a világ. Az ember az angolna. Akkor hát mire jó az örök Atya? Püspök ur, engem Jehova hypothézise untat. Csak arra jó, hogy sovány embereket teremtsen, akik üresen gondolkodnak. Le avval a nagy Mindenséggel, amely gyötör engem! Éljen a Semmi, amely békén hagy! Kettőnk közt, hogy őszintén szint valljak és hogy meggyónjak lelki-atyámnak, ahogy illik, megvallom, nekem megvan a magam józan esze. Nem vagyok bolondja az ön Jézusának, aki mind-untalan lemondásról és önfeláldozásról prédikál. A zsugori tanácsa a koldusnak. Lemondás! miért? Áldozat! minek'' Nem látom, hogy az egyik farkas feláldozná magát a másik-farkas boldogságáért. Maradjunk hát meg a természetnél.
Mi a csúcson vagyunk; legyen hát felsőrendű filozófiánk.
Mire jó a magasban lenni, ha az ember nem lát messzebbre, mint a többi ember orrahegye f Éljünk vigan. Az élet min-den. Hogy az embernek még egy másik élete is legyen ott fenn a magasban, vagy lenn, abból egy árva szót sem hiszek el. Ó, amikor az önfeláldozást és a lemondást ajánlják ne-kem, mindenre vigyáznom kell, amit csak teszek, törnöm kell a fejemet afelett, hogy mi jó, mi rossz, mi helyes, mi hely-telen, a fas és nefas fölött. És miért? Mert felelnem kell tet-teimért. Mikor? Halálom után. Mily szép álom! A halálom után ugyan megfoghatnak. Emeltessen fel egy maroknyi ha-mut egy árnyékkéz által. Mondjuk meg az igazat, mi akik a kiválasztottak vagyunk és fellebbentettük Isis köntösét:
- 39 —
nem létezik sem jó, sem rossz: vegetálás van. Keressük a megfoghatót. Szedjük szét a dolgokat teljesen. Hatoljunk a dolog mélyére, az ördögbe is! Ki kell szaglászni az igazságot, kiásni a föld alól és megragadni. Akkor kiváló örömöket nyújt az embernek. Akkor az ember erőssé lesz és az ember halhatatlansága egy olyan „hallgass — ha — esik". Ó, milyen pompás igéret! Bizzál benne. Milyen jó dolga lesz Ádámnak!
Az ember lélek, angyal lesz, kék szárnyai lesznek a vállain.
Segítsen ki! nem Tertullius mondja-e, hogy az üdvözültek egyik csillagról a másikra fognak menni? Legyen. Az ember-hői a csillagok bolygócskái lesznek. És aztán meglátják az Istent. Ta-ta-ta. Unalmasság ez az egész Paradicsom. Isten egy szörnyű bárgyúság. Nem jelenteném ezt ki a Moniteur-ben, teringettét, de elsuttogom barátok között. Feláldozni a földet az édenért annyi, mint elengedni a zsákmányt az ár-nyékért. A végtelenség bolondjának lenni! nem is oly ostoba dolog. Én tagadom. Engem gróf Tagadás szenátor urnák hivnak. Voltam a születésem előtt? Nem. Leszek a születé-sem után? Nem. Mi vagyok? Egy kevés por, mely szervezetté van összetéve. Mi dolgom van ezen a földön? Választhatok.
Szenvedni, vagy élvezni. Hova vezet a szenvedés? A sem-mibe. I)e szenvedtem. Hova vezet az élevezet? A semsem-mibe.
De élveztem. Választottam. Az embernek falónak kell lennie, vagy felfaltnak. Én falok. Többet ér fognak lenni, mint fű-nek. Ez az én okosságom. Ami után, menj, ahogy löklek, a sirásó ott van és a Pantheon ta mi számunkra, minden bele-kerül a nagy lyukba. Vége. Finis. Teljes felszámolás. Jön az cszméletlenség pontja. A halál halott, higvje el nekem. Hogy ott volna valaki, akinek mondanivalója lenne számomra?
Nevetek, ha rágondolok. Dajkamesék. Kéményseprő a gyer-mekeknek, Jehova a felnőtteknek. Nem. A mi holnapunk a sötétség. A siron tul már csak egyenlő semmik vannak. Az ember lehetett Sardanapal vagy Vincent de Paul, ugyanolyan semmi lesz. Ez az igazság. Ezért éljünk, ez a fő. Használja ki az idejét míg tart. Valóban, mondom önnek, püspök ur, megvan a filozófiám és megvannak a filozófusaim. Nem ha-gyom magam befonni együgyüségekkel. Mindezekután kell va-lami azok számára, akik lent vannak, a mezítlábasok, a ke-veset keresők, a nyomorgók számára. Odaadják nekik idő-töltésül a legendákat, az ábrándokat, a lélekről, a halhatat-lanságról, a Paradicsomról, a csillagokról szóló meséket.
- 40 —
Ezen rágódnak. Ráteszik a száraz kenyerükre. Akinek nincs semmije, annak ott van a jó Isten. Ez igazán a legkevesebb.
Egyáltalán nem teszek ellenvetést, de magam számára meg-tartom Naigeon urat. A jó Isten maradjon a népnek.
A püspök tapsolt.
— Ez aztán a beszéd! — kiáltott fel. Micsoda kitűnő dolog és igazán csodás ez a materializmus! Nem akárkiben lehet meg. Ó, ha az emberben megvan, akkor nem botor, az ember akkor nem hagyja magát ostobán számkivetni, mint Kátó, vagy megkövezni, mint István, sem megégetni, mint Jeanne d'Arc. Azok, akiknek sikerült elsajátitani ezt a cso-dálatos materializmust, megvan az az örömük, hogy felelőt-lennek érzik magukat és azt gondolhatják, hogy mindent el-nyelhetnek minden aggodalom nélkül, az állásokat, a szine-kurákat, a méltóságokat, az egyenes vagy görbe uton szer-zett hatalmat, a költséges cáfolatokat, a hasznos árulásokat, a lelkiismeretnek jóizü megalkuvásait és amikor a sirba lép-nek, megszűnik az emésztésük. Milyen kellemes ez! Nem az ön számára mondom ezt, szenátor ur. Azonban lehetetlen önt nem üdvözölni. Önöknek, nagyuraknak, mondja ön, saját filozófiájuk van saját maguk számára, kiváló, kifinomult, csak a gazdagoknak hozzáférhető filozófiájuk, mely minden-féle mártással jó és amely csodálatosan ragadja meg az élet gyönyörűségeit. Ezt a filozófiát a mélységekből vették és kü-lönleges kutatók ásták ki. De önök jó fejedelmek és nem helytelenitik, hogy az Istenben való hit legyen a nép filozó-fiája, olyanformán körülbelül, hogy a liba gesztenyével le-gyen a szegény ember szarvasgombás fácánpecsenyéje.