Bölöni Farkas SándorWerther-fordítása jelenleg a Román Tudomá-nyos Akadémia Kolozsvári Fiókkörnyvtárában található MsU 509 jelzet alatt. A kötet egy 230 x 190 x 30 mm nagyságú, szürke kar-tonba kötött 272 oldalas, számozott kéziratcsomó. A számozás piros ceruzával feltehetően levéltáros vagy könyvtáros kezétől szárma-zik. A 2v oldalon Bölöni Farkas idős kezével feljegyezve ez áll: „Az ifju Werther GyötrelmeiElső Rész.” A letisztázott regényfordítás a 3r oldalon kezdődik és a 266v oldalon ér véget. A csomó utolsó lapja (r-v) a regényfordítás végső passzusainak fordítását másolja, apróbb hibák javításával, a javítás szintén Bölöni Farkas késői kezétől való.
A kéziratcsomó tisztázott fordítást tartalmaz, az utolsó passzus új-rafordításával együtt is egyvariánsú szövegként kezelendő.
Mint láttuk, a fordítás alapját az 1778-ban Karlsruhéban kiadott Schmieder-féleWerther-kiadás képezte. A CA-hoz képest eltérés az
98Goethe 1823, 131. és Goethe 1975, 122–123.
99Kazinczy 1815, Ⅶ. 37, 41, Kazinczy 2012, 710, 712, Goethe 1823, 135, 137, Goethe 1975, 126, 128.
első mottó, az előszó és néhány szövegközi jegyzet kihagyásában rejlik. Az első mottó és az előszó hiányáról már volt szó, egy lap hiányzik a címlap és az első oldal között, a szövegközi jegyzeteket csak kétszer fordítja le – Kissolymosi Simónál viszont egy sem ol-vasható.
AWerther-fordítás nyelve
Bölöni Farkas fordításának tisztázott szövege a szoros fordítói el-járás követéséről tanúskodik, alig tartalmaz magyarításokat és na-gyobb kihagyásokat sem. Igyekszik a szókészleti egyezéseket nem pusztán tükörfordításokkal, vagy az idegen szavak átvételével meg-oldani, hanem egyes esetekben maga alkot szavakat, ezek pedig túl-nyomórészt – ahogyan Kissolymosi Simó esetében is – erdélyi szó-készleti egyezésekre vezethetők vissza. A magyar nyelvet, szókész-letet és a stílusszinteket is, úgy tűnik „saját forrásból” akarja mű-velni Bölöni Farkas, Barczafalvi SzabóSzigvárt-fordításához képest bizonyosan kevés idegen szót használ. Az alábbiakban az említett szempontoknak megfelelő példákra hívom fel a figyelmet.
Idegen szavak átvételéről tanúskodik: a „phantom”, az „interes-sája” vagy „interessáns”, a „balzam”, a „subordinatio”, a „portrait”, a „launés”, a „triumphus”, a „prætensio”, a „resignál”, a „scena”, az
„argumentum”, „fertály” vagy a „klavir”. Ezek a megoldások nem szokatlanok a kortárs magyar szövegekben. Ugyanez jellemző a né-met mintára készült tükörfordításokra(igekötős szerkezetek esetén is): „környülmény”, „incidenc punktum”, „bényomat”, „felserken”,
„krónika iró”, „elcirculált”, „felfacsar”, „meghájladt”, „general sta-tus”, „ínséged kútfeje”, „rongált egésségű”, „kinyomás”, „deteiljba ereszkedik”, „előérzés”. Jellemzőenerdélyi szavak (azErdélyi ma-gyar szótörténeti táralapján): a „finak” (fickó, fiúcska, „Kerlchen”), a „csikorja” (kisajtol), a „bikkfa”, a „szipirnyó” (rosszindulatú), a „te-récsel” (pletykál), a „czenk” (kis kutya), a „lájbi” (mellény), az „est-vélygő” (esteledő), a „meghájladt” [vödör] (bedőlt, meghajlott), az
„elvasul” [ég] (besötétedik), a „csukorba szurva” [haj] (csokor alakú ékszerbe van fonva), a „burján” (dudva, gaz), a „csipeszkedik” (bele-kapaszkodik). Feltehetően nyelvújítási szótalálás (A magyar
nyelv-újítás szótáraalapján): a „sejdit”, a „virulmány”, a „csüggedez”, a
„létel”, a „borzodás”, a „holmi”, az „atyafias”, „lábbog” (a szeme meg-telik könnyel), a „kisded”.
Lexikai szinten találkoznigeneralizálással(pl. a „Mayenkäfer” he-lyett „lepke” szerepel Bölöni Farkasnál) ésdifferenciálással(„Baum”
helyett „bikkfa”). A szintaktikai műveletek között megtalálható a behelyettesítés (a magyar szórend használata), az átrendezés (a né-met szórend, keretes állítmányi szerkezet megtartása) és a kihagyás (szavak, szószerkezetek estében). Utóbbiak abból adódhatnak, hogy a fordító nem ismeri a szót, vagy nem rendelkezik a német regény célnyelvi olvasóinak háttérismeretével, a „Mayenkäfer” példájánál maradva: Kazinczynál „tserebogár”, de a szót a kolozsvári fiatalok nem ismerték, így lett belőle „májusi lepke” és „lepke”. Az átvál-tás, vagyis a változtatás oka nem műfaji eredetű, hiszen a levélre-gény prózai forma megmaradt mindkét első magyar fordításban, és a magyarítás mértéke is elenyésző: a főbb helyszínek és szereplők nevei megmaradnak. Bölöni Farkas két mellékszereplő nevét ma-gyarosítja, Kissolymosi Simónál pedig Lotte helyett Lotti szerepel.
A kézirat utóélete
Nehéz megválaszolni azt a kérdést, hogy miért csak Kissolymosi Simó fordítása jelent meg nyomtatásban. Bölöni Farkas személye-sen ismerte Trattner János kiadót, nem sokkal fordítása elkészülte előtt járt nála Pesten.100Úgy tűnik, hogy nem a két fordító, hanem Döbrentei volt az, aki az évek során a pesti kiadóval a kapcsolatot tartotta:
Trattnernek én eléhoztam Don Carloszt, de most még egy ideig nem nyomtattatja ki. Később majd meglátja, azt felelte. Azt el ne égesd, mert ha próza is jól fordítot-tad s ha mingyárt nem is de csak kijő még valaha. Ezt mondta Wertherre nézve is.101
100Maller 1984, 22.
101 Döbrentei Gábor Bölöni Farkas Sándornak, 1821. aug. 20. Jancsó 1943–1944, 199.
Jakab Elek tanulmányából értesülhetünk arról, hogy Trattner a ki-adásra fordítandó pénz hiányával indokolta meg Döbrenteinek azt a döntését, hogy nem adja ki Bölöni FarkasWertherét, s felaján-lotta, hogy abban az esetben hajlandó megjelentetni, ha saját erő-ből fizeti a fordító a kiadást. Jakab szerint Bölöni Farkas ezt bizto-san nem tudta hivatali állásából finanszírozni, és sejteni véli azt is, hogy aWerther„érzelgős irányát” ekkorra már többen elutasították azok közül, akik mecénásként mögé állhattak volna; mindezen té-nyezők közrejátszottak abban, hogy a kiadás meghiúsult.102 Jakab feltehetően Döbrentei véleményre építette elgondolását, aki eléggé elítélően nyilatkozik a regény szentimentális hangvételéről:
Ebbéli koromba azt tartom, hogy az érzés munkái kö-zött csak az a jó, a mit a józan és férfijui kebel is meg nem vet. Werthernek a gyermeki ifjuságra rossz befo-lyása van, mert érzelgőssé hiun álmodozóvá teszi, a fér-fi pedig csak mint psychologus becsüli, a hogy még má-sokat is figyelemre méltónak tart, ámbár egyéb oldalról megveti. Én részemről nem adnám ki Werthert magya-rul, mert nem óhajtom hogy a német földön volt Wer-theriade itt reprodukáltassék, vagy ha adnám, máskép-pen dolgoznám-ki végét, hasznát vevén Grave intései-nek. Sőt szeretném elűzni azt az Egünkre részszint szál-lott, részszint szállani akaró Német Schwärmereyt s in-kább mint forditó e nemben a francziákat venném elő.
Már Corinnodnak tapsolok. Az felséges román.103
Trattner végül nem adta ki Bölöni FarkasWertherét, és többi fordítá-sát sem, igaz Döbrentei is Wigandhoz vitte végül a külföldi játékszín köteteit. Mindezek ellenére Bölöni Farkas fordítását többen olvas-ták. Jakab egyenesen azt állítja, hogy „Farkas S. mindezen fordítmá-nyait Kolozsváratt sokan írták le, s számtalanon gyönyörrel olvas-ták.”104 S valóban Bölöni Farkas kéziratos hagyatékában található
102Jakab 1870, 266.
103 Döbrentei Gábor Bölöni Farkas Sándornak, 1821. aug. 20. Jancsó 1943–1944, 199.
104Jakab 1870, 268.
két kolligátum, amelyeknek a címe:Könyvek kiadásáról való Jegy-zés.105Az első csomó 1818. december 1-jétől 1829-ig tartalmazza a kivett könyvek és kéziratok címét, a kölcsönzők nevét, monogram-ját. A második csomó 1832 márciusától 1840-ig tart, ez utóbbiban Werther-kölcsönzés már nem szerepel.
A kölcsönzési napló szerint rendszeresen kölcsönzött, aWerther kapcsán releváns művek: aBácsmegyei, aWerthernémetül és saját fordításában. A középre írt évszámokat követően bal oldalon szere-pel a kölcsönző neve és jobb oldalon a kölcsönzött mű. Amennyi-ben valaki visszahozta a könyvet, úgy Bölöni Farkas egy lendületes vonallal áthúzta a teljes kölcsönzési bejegyzést névvel és címmel.
1820-ban egy bizonyos „B. Theréz, S. Klári” és „Késmárkiné” vették ki aWerthert németül, illetve „Sz. Aulie” aBácsmegyeit. Még ugyan-ebben az évben „S. Klári” ismét kölcsönöz, ezúttal is aWerthert, ám most Bölöni Farkas fordításában. Egy évvel később egy férfi is ki-veszi a regényt, „Otto K.” feltehetően ő is németül. 1822-ben egy
„Ref. Deák” kölcsönzi ki a magyar változatot. Ugyanebben az év-ben vette ki a regény magyar fordítását „Buczy [Emil]” és „B. The-réz” is. 1823-ban „Szacsvai” kölcsönzi aBácsmegyeit „Pálfy Úr, Pa-taki Josi”, „D. Pepi” és „Incze?” aWerthert. 1824-ben is akad két kölcsönzője aWerthernek, az egyik ismételten „B. Theréz”, a má-sik „Sz. J.”. 1825-ben „Körmöczi” János, az Unitárius Kollégium ta-nára, igazgatója, későbbi unitárius püspök és „P. Gobori” látogatta Bölöni Farkas kölcsönkönyvtárát és vette ki aWerthert. 1826-ban
„Leszai” viszi el a regényt magyarul, 1827-ben pedig „Stock”, aki alighanem férfi, mivel Bölöni Farkas a hölgyeket többnyire kereszt-nevükön említette a naplóban. 1828-ban „Dezsi” és „Donáth Elek”
vették ki aBácsmegyeit, és még ezt követően is volt két kölcsönzője aWerther-kéziratnak. A felsorolásból látszik, hogy a regényeknek több a női kölcsönzője, és az érdeklődők között akadtak olyan pro-minens személyek is, mint Buczy Emil vagy Körmöczi János. Fon-tos, hogy nem csak szűkebb közegéből, az unitáriusok kerültek ki az olvasók, hanem a református diákok is eljutottak Bölöni Farkashoz.
105Román Akadémiai Kézirattár Kolozsvár, MsU 785/e. Ⅰ–Ⅱ.
Az érzékeny olvasók és aWerther paratextusai A szövegkiadást kísérő tanulmány a szentimentális regények olva-sóiról szóló gondolatmenettel zárul, különös tekintettel a mottókra.
A CA tartalmazta aWerther-mottókat, melyek először a regény má-sodik kiadásában, az ún.Zweyte ächte Auflagéban kiadásában (1775, ZA) jelentek meg. A mottók betoldásával reagált Goethe a kortár-sak támadásaira, kritikusai főként a regény immoralitását kifogá-solták. Így került az első rész elé Werther „individuális sorsára és tanácstalanságára”106 tett utalás. Az első mottó a kortárs befoga-dók érzésvilágával rokonítja a regény hősét és tanácstalanul reagál a publikumsikerre:
Jeder Jüngling sehnt sich so zu lieben, Jedes Mädgen so geliebt zu seyn;
Ach, der heiligste von unseren Trieben,
Warum quillt aus ihm die grimme Pein? (66.3–6) A második rész elé illesztett mottó pedig explicit utasítást tartalmaz az ideális, maszkulin olvasóhoz,107akit személyesen meg is szólít:
Du beweinst, du liebst ihn, liebe Seele, Rettest sein Gedächtnis von der Schmach;
Sieh, dir winkt sein Geist aus seiner Höle:
Sei ein Mann, und folge mir nicht nach. (172.3–6) Érdemes felidézni az Erdélyi Muzéumból az Eichhorn-féle német prózatörténet-fordításWertherről szóló részét, amely magán viseli Bölöni Farkas keze nyomát is: „Ő [Miller] és a’ többi Utánnazók
106Goethe 2006, 917.
107A maszkulin nyelvtani nem a németben az általános alany sajátja.
Szilágyi Márton Fanni és T-ai Józsi érzékenységét elemezve olyan antro-pológiai jegyekről értekezik, melyek univerzalitása elmossa a nemek kö-zötti különbségeket: „A szentimentalizmus a nyílt érzelmek vállalását, a vissza nem fogott, mélyről feltörő nemes indulatok kimutatását antropoló-giai jegynek tekintette, férfi és nő különbsége ezáltal föloldódott az emberi lényegben. A férfi-hősök érzelmi reakciói ezért látszanak femininnek.” Szi-lágyi 1993, 75.
nem azt nézték a’ mit Göthében csudálni kell, t. i. az ollyan tem-peramentumnak legkisebb nüanszai jó festését, hanem örökké szo-morogva asszonyi könnyeket hullattak, mellyek a’ férjfiságot, erőt haszontalan puhaságra vonni készültek.”108A szöveg logikája sze-rint amennyiben egy férfi aWertherolvasására vetemedik, tehát an-nak a regénynek, amelynek kortárs befogadói főként szerelmi tra-gédiaként tekintettek olvasmányukra, akkor „asszonyi könnyeket hullattak, mellyek a’ férjfiságot, erőt haszontalan puhaságra vonni készültek.” Ennek értelmében a második mottó utolsó sora: „Sei ein Mann, und folge mir nicht nach” (Bölöni Farkas fordításában: „Légy férfi! o, ne kövesd léptemet!”) – nem feltétlen csak az öngyilkosság-tól való eltanácsolásra utalhat, hanem arra is, hogy a regény olva-sása „férfiatlan” tevékenység.
Szentkuti Sándor álnéven Döbrentei azErdélyi Muzéum kilence-dik számában (1817)Halottak’ beszélgetésecímen jelentett meg egy dialógust, amelynek egy részében a regényolvasásról és regényírás-ról, -fordításról esik szó.109A beszélgetésben Spiess képviseli a né-met regényírót, Nádházy pedig magyar fordítóját. Nádházy Spiess-szel beszélgetésbe ereszkedve büszkén meséli, hogy fordításával megríkatta női olvasóit: „’S o, midőn meghallám, hogy azokon sza-bó, ’s varga leánykák, szoba seprő leány-asszonyok, ’s édes pillan-tatu falusi új modi menyecskék sírtak! ah, mint csepeget rám a’
balzam!” Lelkesen várja a regényolvasás, a „Románhalom” fogyasz-tásának kedvező hatásait is: „Való culturának előöröme, midőn a’
talyigások-is ugy olvasnák Románaimat, a’ hogy Tasszó Jeruzale-mét a’ Velenczei sajkások.”110Döbrentei kifigurázza az érzelgős női olvasókat, a számukra regényeket fordítókkal együtt. A regény ér-zelgős olvasata nők számára sem javallt tevékenységnek minősül a dialógus intenciói szerint.
Az 1800 körüli magyar irodalom vizsgálata a német nyelvű pró-zaszövegek tükrében árnyaltabb képet nyújt a regényolvasás lá-nyokra, asszonyokra gyakorolt hatásának kortárs megítéléséről, mint Döbrentei dialógusa. Jakob Glatz szász evangélikus lelkész
Idu-108Döbrentei 1815, 87–88.
109Szentkuti 1817.
110Uo., 82.
na, ein moralisches Unterhaltungsbuch für die weiblichen Jugend cí-mű gyűjteményben találhatóMolly und Fanny oder Empfindsamkeit und Empfindeley (1803) című tanmese egy testvérpár életútjának története.111A két főszereplő sorsa az érzelgősség és az érzékenység kettősségét mutatja be. AzérzelgősFannyból keményszívű teremtés válik, házassága boldogtalan, gyermekei korán halnak, és huszon-nyolc évesen maga is végleg elsorvad. AzérzékenyMollyból ellen-ben jó gazdaasszony lesz, sikeres feleség, anya és jó barát, dicsérni fogják halála után is évekig, sírját mindig friss virág fedi. A történet, mint minden tanmese, a tanulság levonásával zárul: „Empfindsam-keit ist eine schöne Sache und verschönert besonders den weibli-chen Charakter: Empfindeley hingegen entnervt Körper und Geist, macht zum Guten untüchtig und verunstaltet des Wesen der Wei-ber.”112A tanulság különbséget tesz az érzékeny és az érzelgős ma-gatartás között, nyilvánvalóan azért, hogy kiemelje: különösen a női jellemet szépíti meg a „kiegyensúlyozott érzékenységnek”113 ne-vezhető magatartás és csúfítja el az érzelgősség.
Glatz tanmeséje alapján úgy tűnik, hogy a női olvasóknak szóló tanulmányok még az ifjaknak szóló intelmekhez képest is kevésbé megengedőek a regények olvasása kapcsán, akik pihenő óráikban olvashattak ugyan regényeket érzelmi-morális nevelésük részeként, de csak azokat volt tanácsos kézbe venniük, „mellyek az emberi szívbe legmélyebben látó férjfiaktól […] iratattak”.114Labádi szerint, a 18. század végének regényellenességét a növekvő fikcióellenes-ség határozza meg, valamint az az értelmezési hagyomány, amely az érzékenység és a regényolvasás közé egyenlőségjelet tett. Ennek szellemében a kritikusok a valóságos történeteket preferálták, és hi-ányolták az elgondolkodtató tartalmakat. Glatz történetének dop-pelgängerei Nina és TrézsiFlórában (1806–1808) olvasható
történe-111Tarnói 2000, 472–476.
112Uo., 475. Az érzékenység szép dolog, olyan amely különösen az asszo-nyi karaktert szépíti meg: az érzelgősség ezzel szemben kimeríti a testet és a szellemet, a jóravalót haszontalanná teszi és megrontja a nőiességet. (Ford.
S-Sz. Á.)
113Labádi 2009, 708.
114Uo., 698.
tei. Ninát a regények, „Werther és társai megrontották”, boldogta-lan lett élete, Trézsinek viszont „a’ Románok nem vették el az eszét”, erényes maradt, aminek közvetlen jutalma a boldog házasság.115
A Molly–Fanny és Nina–Trézsi típusú olvasók figurális diszjunk-ciója a kiegyensúlyozott érzékenység embereszményét hirdeti, nem tilt el az érzékeny magatartástól és az érzékeny olvasástól, de óv az olvasás által megszerezhető tudás, ismeret „helytelen” felhasználá-sától.116Ne feledjük, Lotte maga is szakított a regényekkel (97.10).
Azok az 1800 körüli szövegek, amelyek éles különbséget tesznek az érzékeny és érzelgős olvasói magatartás, a férfi és női regényvasó között, is képesek azonban figyelni az érzékeny regények ol-vasásának pozitív hatásaira. Igaz ez akkor is, ha az érzékenységgel jellemezhető viselkedési minta eredendően, önmagában is ambiva-lens, társiasságában pedig erősen kizáró jellegű. Az érzékeny re-gény feminin értékrendje, s az „érzékeny ember, legyen férfi vagy nő, olyan erkölcsiséget képvisel, amely alapvetően tér el egy még vi-rulens értékrendtől, attól az alapvetően maszkulinnak érzékelt hősi értékrendtől, amely az arisztokratikus, udvari reprezentációt jelle-mezte”.117
Visszakanyarodva a Bölöni Farkas-kontextushoz, az általa olva-sottWerther-kritikák is hangot adtak az érzékeny olvasásban rejlő, példaként állított erkölcsi értékrendnek és esztétikai értéknek.
Ahogy Kazinczynak írja Bölöni Farkas a Wesselényitől kapott lexi-kon olvastán: „Életemnek a legszelídebb, nyugtatóbb érzései nélkül lettem volna, el lesznek vala azok bennem aluva, ha Göthét meg ne ismerjem.”118AConversations-Lexikon(1803) Goethe-cikkében eh-hez nagy mértékben hasonló gondolatokat olvashattott Bölöni Far-kas az ideális, szép lelkű olvasó attitűdjéről:
Kunst ist der Gipfel des Lebens, sie lehrt ein ideales Leben im wirklichen Leben: dieses Prinzip trat immer deutlicher und lauter hervor, und eine Aesthetik ent-stand, wie sie die Vorzeit, bisweilen zwar geahndet, nie
115Uo., 700.
116Uo., 692.
117Debreczeni 1999, 19.
118Bölöni Farkas Sándor Kazinczynak, 1816. márc. 28. Kazinczy 1904, 87.
aber noch ausgebildet hatte. […] Mit der Aesthetik er-griff man demnach auch die Religion, ja man konnte nicht religiös seyn, ohne ästhetisch zu seyn, und eine schöne Seelesich nur in dieser ästhetisch-religiösen In-nerlichkeit bewähren. […] Unter seinen [Goethens]
Einflüssen waren wir Jüngeren aufgewachsen, an und in ihm hatten wir uns fühlen und verstehen gelernt, viele der schönsten, edelsten Genüsse unseres Lebens dankten wir ihm.119
A korai Goethe-művek morális értékrendjét leginkább maradandó-ságuk igazolja az egykorú kritikákban: míg a tucatnyi utánzat rövid idő alatt feledésbe merült, addig aWerthert továbbra is olvasták és csodálták, akár megjelenése idején. Bölöni Farkas másik szekundér forrása, Eichhorn irodalomtörténete pedig Goethe karakterábrázo-lását, „mélyen látó költő eszét” dicséri aWertherben. Leginkább a karakterek finom rajzolatára teszi figyelmessé a regény olvasóit:
Lélek, élet, melegség érzés’ mélysége ragad-el abban akármelly olvasót; ellenálhatatlanúl von magához az if-júnak könnyen ingerelhető érzékenykedése, meleg, szerelemtől, beteg szíve, természeti komorsága, mélázó természete, melly végtére melankoliává lesz, vele szere-tünk, vele szenvedünk ’s igazán szívből szakadt köny-nyekkel kisérjük minden szomorú jelenésein keresztül napjainak utolsójáig. Rendkívül való bényomat volt az, mellyet az első valóságos Német Román csinált.120
119Conversations-Lexikon1813, 557. Az élet csúcsa a művészet, az ideális életvitelt tanítja a valós életben. Ez az érv egyre érthetőbben és hangosab-ban bukkant fel és létrejött egy olyan esztétika, melyet a megelőző korok csupán sejtettek, maguk azonban még nem hoztak létre. […] Az esztétika ezt követően magába foglalta a vallást is, s valóban, nem lehettünk vallá-sosak anélkül, hogy magunkba horduk volna az esztétikusat. Aszép lélek csak az esztétikus-vallási lélekben tudott önmaga lenni. […] Goethe befo-lyása alatt nőttünk fel mi, fiatalok. Tőle és átala tanultunk meg érezni és érteni. Életünk legszebb és legnemesebb élvezetinek sokaságát köszönhet-jük neki. (Ford. S-Sz. Á.)
120Döbrentei 1815, 88.
Tartalmában összehangban állt ezzel már a regény eredeti előszava is, melyet az első kiadáshoz készített Goethe. AWertherelőszavának egyébként több tervezetét is kidolgozta a szerző. S a tervezetekben, illetve a megjelent előszóban hasonló figyelmeztetést fogalmazott meg az olvasó irányába mint végül azweyte ächte Auflagerészei elé illesztett mottókban. Egy kevésbé ismert tervezet így hangzik:
[…] schöpfe nicht nur wollüstige Linderung aus seinen Leiden, laß indem du es liesest nicht den Hang zu ei-nem unthätigen Mißmuth in dir sich vermehren, son-dern ermanne dich und laß dir dieses Büchlein einen tröstenden, warnenden Freund seyn, wenn du aus Ge-schick oder eigner Schuld keinen nähern finden kannst, dem du vertrauen magst und der seine Erfahrungen mit Klugheit und Güte deinem Zustande anzupassen und dich mit oder wider Willen auf den rechten Weg zu lei-ten weiß.121
Sőt, az érzékeny olvasói magatartással kapcsolatos intenciók az elő-szóban sokkal hangsúlyosabbak – és nem csupán ifjaknak címzet-tek – mint a kritikákra adott reflexió jeleként recipiált mottók. Kis-solymosi Simó fordításában így hangzik az előszó második része:
És Te szelíd lélek! ki érzed épen az ő csapásait, me-ríts enyhülést gyötrelmeiből ’s hagyd legyen Barátod é’ könyvecske, s ha vagy a’ sors, vagy önhibád mást közelebbről lelned nem engede.122
121Appell 1896, 294. …ha olvasod a regényt, ne csak kéjes enyhületet me-ríts Werther szenvedéseiből, ne növeld magadban a tehetetlen rosszkedvet, hanem szedd össze magad és fogadd vigasztaló, óvó barátoddá a regényt.
121Appell 1896, 294. …ha olvasod a regényt, ne csak kéjes enyhületet me-ríts Werther szenvedéseiből, ne növeld magadban a tehetetlen rosszkedvet, hanem szedd össze magad és fogadd vigasztaló, óvó barátoddá a regényt.