Az erdélyi magyar értelmiség olyan szerencsés helyzetben van, hogy sür-gős teendőiből sohasem fogyhat ki. Ha valamelyikünk ötlethiányban szen-ved, elég fellapoznunk a két világháború között élő elődeink munkáit, be-leolvasnunk a korabeli folyóiratokba, hogy a „tanszilván magyarság leg-fontosabb életkérdéseivel” foglalkozó írásokban gondjainkra ismerjünk.
Megdöbbentő, hogy manapság ugyanazon kérdésekkel kell viaskodnunk, mint elődeinknek, akik saját felméréseik szerint kevesen voltak, éppen úgy, ahogyan sokrétű teendőinkhez mérten ma is kevesen vagyunk a ha-laszthatatlanul fontos nemzetiségépítő munkára.
A Kolozsváron megjelenő Hitel 1938-as évfolyama számaiban számos tanulmány, dolgozat, vélemény buzdít a belső építő, a gazdasági és köz-művelődési munkára. Elődeink nem akartak kevesebbet, mint
„népközösségünk gondolkozásának és életformájának gyökeres revízió-ját” és a „kisebbségi élet tanítását”. A folyóirat ehhez mindenekelőtt 700 olvasót keresett kitartóan. Hiszem, hogy ma többen vagyunk, akiket nyel-vünkben, kultúránkban való megmaradás céljából érdekelnek a társadalmi kérdések.
Jómagam az önismeret pászmájának kiszélesítésén az Erdélyi kiskönyvtár indításával is munkálkodva megszívlelendőnek tartom mindazt, amit múl-tunk sok évtizeden át tiltott ismereteinek szükségességéről mondtak és írtak eleink. Nemcsak alapos, a megrontott hitelű román történelemírástól elhatárolt igaz történelemkönyvekre van szükségünk az iskolai tanítás kü-lönféle szintjének megfelelően, hanem számos olyan történelmünket
nép-szerűsítő, elődeink törekvéseit, ország építő munkáját ismertető, kiemel-kedő egyéniségeinket bemutató, példaképeink sorát bővítő tartalmú könyvre, amelyeket sikeresen használhatunk a népnevelésben. Mert az erdélyi magyar értelmiséginek ma és holnap nemcsak az új nemzedékeket, hanem a középnemzedéket, de az idősebbeket is tanítania kell, méghozzá nem középiskolás fokon ahhoz, hogy népünk a még most is reánk neheze-dő sokféle megkülönböztetés és nyomás alatt önmagára találjon, tovább emelkedjék a kívánt civilizáltság európai szintjére.
Amikor az Erdélyi kiskönyvtárat alsorozatokra oszto ttam és azok egyikét az Erdélyi érdekességek címmel megneveztem, Jancsó Elemér Erdélyi Ritkaságok és a mostanában Benkő Samu és Horváth Andor által szer-kesztett Téka és a Magvető könyvkiadó Gondolkodó Magyarok sorozat példájára olyan kis terjedelmű régi és mai erdélyi írások megjelentetésére gondoltam, amelyek olvasmányosságuk, érdekességük révén megköny-nyebbíthetik a betekintést az elmúlt évszázadok hazai történetébe.
Ilyen céllal gondoztam a kanadai Galántha H. Judit könyvét, amelyben Kőrösi Csoma Sándor nyomában tett utazásáról számolt be. Mindmáig ez a legfrissebb írás nagy utazónkról. A könyv sikerét az is növelte, hogy sikerült ezt a NIS Kiadónál Kőrösi Csoma Sándor halálának 150. évfor-dulójára kihoznunk.
Ugyancsak másfélszázados évfordulójára javasoltam Bölöni Farkas Sán-dor Az új Erdély hajnalán című naplójának kiadását, de ezt az anyaiak hiánya miatt egyelőre nem sikerült megjelentetnünk. Herédi Gusztávot kértem fel ennek a kis könyvnek az ajánlására, s remélem, ha lassan őröl-nek is malmaink, neves költőnk, történetírónk, utazónk (korában tisztelt közéleti személyiség is volt) születésének 200 éves évfordulójára, már 1995-ben kiadhatjuk rendkívül időszerű naplóját.
De akár a sokatmondó Transsylvania incognita sorozatcím alá gyűjthet-nénk olyan naplók, jelentések, leírások, könyvek részleteit, melyeket ha-szonnal forgathatna a múltból mindig készséggel tanuló mai ember. Elkel-ne például egy válogatás Tinódi Lantos Sebestyén egykor Kolozsváron kiadott dalaiból, amelynek válogatója korunk kipróbált „lantosa” Csortán Márton lehetne.
Ráérezvén mai igényeinkre, Kozma Dezső Régi erdélyi arcok címmel a kolozsvári Szabadságban részben közreadott portrésorozatát foglalta könyvbe; nyomdakészen támogatókra vár Beke György Hadi utak Erdély-ben című izgalmas könyve. Kővári László évszázaddal ezelőtt úttörő mun-kát végzett múltunk feltárásában. Könyveiből ma is hasznosítható részeket emelhetnénk sorozatunkba. A mostanság sokat zaklatott kolozsvári polgár nyugtatója volna az a múltba pillantást elősegítő könyv, amely a városi
tanács 261 évvel ezelőtti jelentését, csaknem száz évvel ezelőtti köztiszta-sági és közegészségügyi mozgalmait és kívánalmait, Galgóczy Károly 1872-ben kiadott tanulmányrészleteit és az 1843-ban Szilágyi Ferenc által szerkesztett Múlt és Jelen városismertetését tartalmazná.
A mai szerzők számos munkája mellett az erdélyi társadalmi múlt olvas-mányos művei sokaságából válogathatunk, amelyek földünk ritkaságait, régiségeit, nevezetes családjait, a családok szokásait, az egykori öltözkö-dést és konyhaművészetet, a népszokásokat őrizték meg.
Benkő József, Kővári László, Hodor Károly, Téglási Ercsei József, Kisbaconi Benkő Ká-roly, Jankó János,Malonyai Dezső, Kádár József, Petri Mór, Herepei KáKá-roly, Jakab Elek, Szádeczky Lajos, Gáspár János, Csató János, Ávéd Jákó, Lázár István, Weinrich Frigyes, Moldován Gergely, Cserny Béla, Szilágyi Farkas, Pokoly József, Réthy László, Tagányi Károly, Barabás Endre, Nyegre László, T. Nagy Imre, Téglás Gábor, Braun Róbert, Turnowszky Sándor, Dezséri György, Sinka György Demeter Béla, Brüll Emánuel, Csűry Bálint, Debreczeni László, Lévai Lajos, Bartalis Ágoston, Pálffy Károly, Vita Sándor, Venczel József, Parádi Kálmán, Vásárhelyi Z. Emil, Petrovay Tibor, Katona József, Fekete János, Heinrich Mihály, Bitay Pál, Nagy Ödön Lazányi Endre, Márton Áron, Bözödi György, Kelemen Béla, Teleki József, Mezei Gracza György, Szigethy Gyula Mihály, Gálfi Mihály (Székelyfi) Zeyk János, Kristóf György, Petres Kálmán, Gyárfás Elemér, Gál Kelemen, Jakabffy Elemér, Kovács Katona Jenő.
A felsorolt neveket Szabó T Attila a tanssylvan magyar társadalomkuta-tással foglalkozó, a Hitel 1938-as első és második számában megjelent tanulmányából vettem át annak bizonyítására, hogy a második világhábo-rú előtti szorongatott helyzetünkben az erdélyi magyar értelmiségiek tára-dalomra figyelését némileg érzékeltessem.
Nyilvánvalóan ennél többszörösen többen voltak, és mindaz, amit papírra vetettek sokféleképpen ma is hasznosítható, olyan tartalékunk, amelyet ha bekapcsolhatunk a mai közgondolkodás folyamatába, tájékozottabban vé-gezetjük jövőt építő munkánkat.
Az Erdélyi kiskönyvtár – Erdélyi érdekességek alsorozata kész befogadni és – reméljük, kibontakozó – népművelő munkában olcsó kiadványaival segíteni múltunk hasznos és olvasmányos műveinek ismertetését.
Nemrég a könyvkiadók tanácskozásán is meghirdetett tervezetünk bőví-tését reméljük, és olyan intézményeket egyesítő együttmunkálkodást, amellyel nyilvánvalóan közös célunkat a tornyosuló anyagi nehézségek ellenére még ideében elérhetjük. Ne feledjük, hogy azok, akik az erdélyi magyarság múltját mindenféle eszközökkel megtagadták tőlünk, ma sem jámborabbak, mint évekkel ezelőtt. És a különféle tiltásokban bővelkedő idő is nekik dolgozik. Amit ma megtehetünk, holnapra ne halasszuk, mert holnap kevesebben és kevesebbek leszünk. Önismeretünk hézagait pótol-ni: ez a mi munkánk mindenekelőtt!
Kelet-Nyugat, 194