TÖBB BÍRÓ, EGY VAGY TÖBB BIRTOK

16. §. E pontban a szokás két felé megy. Némellyek mondják: a zsidók házok , a zsidók kázaík. Mások ellen ben nem használják a birtoktöbbes ragokat, hanem így szólnak s írnak: a zsidók háza, a zsidók Íuizaz'. E kü lönbözés több nyelvtudósnál vitatkozás tárgya volt s ma is az.-Próbáljuk eligazítani. t

Bi tn i c z L. egy tárgyban így szól: „A birtokos ne vekre nézve törvény az nyelvünkben ‚ hogy a birtoknév-' hez toldott személyragaszték a birószóval, -mint alma/a isme'tló'je számban megegyezzen , s e törvényt az egyes számban s a többes első és második személynél kiki híven ' megtartja, de a többes harmadik személyre nézve megha

NÉvALANY. 41

sonlanak íróink, némellyek írván: embereknele [el/:el: ё:

lelkez'k, mások emberekuek [elke és [ей/гей.“ Е feleselés elinte'zése végett ах‘: jelenti utoljára kì , hogy csak az el só' Àelyes.

E szabály úgy lätszìk a m'sszakozo' ne’vmások темпе szetén alapul; s a mennyiben igaz, hogy ezek tartozná nak számba/z is elözöikkel megegyeznì: nem volna ellene egészen lerontó kifoga'sunk; de nyelvünk alkotmányából állíthatunk elébe ellensz‘abályt, melly véleményünk sze rént hatósabb lesz; valamint nyelvtörténetì adataì mel lett sem kìsebb nymnadékkal `)'elenhetnek meg a mi éink. A o. a ke'tségesített többes harmadik személyre

nézve

a) ldéztetvén már, láttuk; de ismét a ta/:are’hasság elvét hozzuk fel , mellynek, hogy nyelvünk nagy mér tékben barátja: az egész mi'iben több adatai vannak eln litve. A takare'kosság elvét is pedig-szánmevz'leg. Em lítettük, s ismét mondjuk: szembetünövhasonlatosság van а birtokos szerkezet s számnevek potentialis egyez tetése , nagyobb mint а vìsszahozó névma'sok közt, söt mondhatnók, mindenik azon еду kérdés körül forog t.

i. ha ki van már egyik szóban a többség nyilvánosan té ve, úgy hogy zavar, iránta, 5011а nem támadhat: szük séges~e, hogy ex superabundanti a másikban 15 képvi

seltessük? А lehetö két felelet közöl lninden esetre csak

egyìk lesz törvényes, s hogy’mellyik: azt a logica ere detileg а nem-re határozá. Igy e'rtiink mi а birtokos szerkezetröl is; annyivalìnkább, mert az ellenkezö Sza bály szerént, ha azt közönségesíteni akarjuk, tiz embe rek, szäz _fari/¿tok születnének.

Elvünk védelmére nem tartjuk mellözhetönek azt sem: quod fieri potest per panca, non debet fieri per plura. Bär mennyire különbözöknek tessenek is egymás

tól a természeti rendszabályok; de 5011а nem kell meg

vetni az ajánlkozó alkalmat: öket, ha lehet öszrendesí teni, еду kielégítö okföre vinni , mi a tudoma’ny érdeké

42 1. RÉsz. szóEGYEzTETÉs.

ben mindern esetre csak nyereség, еду le'péssel közeleb bedvén általa а tökélyességhez. ‘

Ь) De azt mondják az ellenkezö véleményl'íek: a ré gi jo’ szokás ömellettök van: Telegdi , Pázmán, részök re nyujtják az igazságot. -Hogy ajo' szokás épen övék : а priori aligha megmutathatnák; a posteriori, példányok ból elvonva, igen kétségesen. Mert avagy honnan tud ják idézett szerzöik csalhatlanságát? Kielégitö okfö nél kül bajos elhatározniok. -De lássuk a nyelvtörte'neti pél

dákat.

A többek közt Pázmán hozatik fel, mint régi jo'.

Kezet fogunk az állítókkal e's mondjuk: hogy nyelvünk fejlödése történetének, stilistikánknak egyik álláspont ját legméltóbb joggal tehetjük Pázmánra; плотный: hogy tudva levö emlékeinkböl itélve, a де’! ůalottz' besze'dtöl fogva, `kex'esztiil а Bécsi Codex korán, a XVII. szá zadig senki olly szabatossággal nyelvünket nem kezelte, mint 6; de épen ezt tudva mondunk ellent, ellenkezöink állitásának. Nem egyedül oda, ide is hajlik Pázmán.

Avagy nem találhatunk-e рада: egyenlö számmal bár milly munkäjában, lnìndenik esetre. Elöttíink fekszik е

gyik könyve. Benne olvassuk: „Én bìzony eszembe nem

vehetém az elörendelt `bizonyságoknak fejtegetefsit, és úgy tetszik nekeln , hogy lnég talpon állanak а päpisrák mentse'ge're tálnasztott jelenségek (23. 1.).. . . Aképeknek és holtaknak tz'szteletz'ben éltenek (24.). A teremtett álla tok tz'sztesse’ge're сад-сана]: (33). A napnnk és elementu moknak sze’pse’ge’t мм" (34.). A Ae’pek tz'szteletz'ró'l sat.“

(Alvinczi Péter-nek iratott д’! leve'l Pázmáu Pe'tertó'l. Kas зап. 1741. 12.)

De menjünk fölebb , íissük fel а Bécsi Codexet ; itt körül belül rátalálhatunk, ha csak gyaníthatólag is, hogy öseink mellyik szabályhoz alkalmazák magokat. Hogy mind két alak (Лёд nagy számmal olvasható: тьма, ki csak futó pillanatot vetettis belé. Van :jako/:Izak csordajla, -az assiriusoknak ke'mek,-próféták szájol: miatt; de van illyen is: medusoknak /iz'm'la (11.), assiriusok ereje' nek (12.), egyiptomiaknak számtalan serege, idegeneknek

NÉVALANY. 43

o'talmaza'sára, mennyeknek istene, vizeknek teremtője, minden teremtetteknek um , határoknak ve'gez'be sat.

Mind ennyi lie'lse'ges példák dacára, mi mégis csu pán egyiket, nem mint Bitnicz mind kettőt, s azt hagy juk helyben , melly kimondott elvünkkel egyezik. Te hát e régi példányok tévelyegnek?.. Igen, tévednek, s ezt erős hittel meggyőződéssel állítjuk még akkor is, mi dőn tudjuk, hogy Pázmán korában nyelvünknek kitünő egyházi divata volt; hogy ezen küzdötte, a mézajku szó nok, harcát még a latínúl irók ellen isx, —- sőt , mikor nyelvünk annyira hatott, hogy Roma is magyar bullát adna 1683. (Tdtár IlI. 242.)

Erős hittel állítjuk pedig, több íróink ellenére, és mondjuk: hogy ez alakzat, mint a számnevekuél, ismét a latin nyelvből csúszott által hozzánk. Nagy sorsunk volt nekünk e kényurral; minden tudományos miveltsé günk onnan származott, de abban is határoztatott, s oda tért vissza. Csak egy példa kell tekintélyes embertől: s az értetlen sereg rohanva rohan utánunk. Igy a régi korban is , s nem volt ki a nép közől ellene mondhatott;

mert tudomány és nép azon időben ellenkező fogalmak valának. -De hogy ne csupán hypothesisek tengerén járjunk: íme a példa , hogy hajdan is , csak az tartatha

tott helyesnek, mit mi kiválasztánk. A Bécsi Codex szer zői vagy inkább fordítói , megmutattuk hogy nem bírák teljes hatalommal nyelvünket; és ki hinné, hogy e te kintetben mégis némi tisztában voltak magokkal, s látták, hogy többes számú bíró mellett, birtoktöbbes ragú vagy