Bécsbe, hogy a törökök az utóbbi években hétszer támadták meg Sümeg és Deve-

cser várát, de mind a hétszer súlyos vereség érte őket. Most — írja Choron — Devecser és Sümeg körül kétezerötszáznál több török vitéz­

nek temetetlen teste porladozik.« *

Hogy a mieink az elesett török vitézeket egyáltalán nem temették el, azt főleg azon kor vakbuzgóságának s türelmetlen elfogultságá­

nak kell tulajdonítanunk. A törököt abban az időben a kereszténység legnagyobb ellenségének tartották s még a legkiválóbb török hősben sem akarták meglátni az embert, a derekast!

A hazai törökök türelmesebbek lévén a mieinknél, azt merték hirdetni: ha különböző hiten vagyunk is, de egy Istenünk van ! És ők a kiválóbb magyar tiszteket mindig nagy tisz­

tességgel temettették el. Tudjuk, hogy A li pasa vitézi módra temettette el Szondy Györgyün­

ket. Musztafa budai pasa maga írja, hogy nem akarta, hogy a nagy vitéznek : Zrínyi Miklós­

nak a testét a vadmadarak egyék meg. Tehát vitézi módon eltemetteté őt. A hős Thury Györ­

gyünknek a feje került Konstantinápolyba.

Megnézte a fejet maga a szultán is, a nagyve­

zér pedig végigsimogatta Thury György szakál- lát. A portai követünk jelenti aztán Bécsbe, hogy a nagyvezér Thury György fejét tisztes­

séggel eltemetteté. íme, ezt tették a törökök három legnagyobb ellenségükkel !

* Cs. és kir. állami ltr. Turcica, 1532. Latin jelentés.

S ha így jártak el azokkal, akik legfőbb ve­

szedelmet hoztak reájok, gondolhatjuk, hogy még több tisztességet juttattak azon magyarok­

nak, akik jó szomszédságban éltek velük.

A hódoltság korának egyik legközönsége­

sebb szokása volt, hogy a legyőzött ellenségnek fejét vették s azt a győztes magával vitte. Esz­

tergom 1556. évi fölégetésekor a mieink közül ott veszett a hős Izdenczy István naszádos vajda. Amint Paksy főkapitány jelenté, kop- jára szúrt feje még a következő évben is látható volt az esztergomi palánk előtt.

Testét — írja Paksy — már fölfalták a ma­

darak.* Közönséges szokás volt az is, hogy a levágott fejeket szalmával kitömték s a vár­

kapu fölé, vagy a palánkra kirakták. Az 1647.

évben a kanizsai támadás alkalmával elesett Hagymássy főkapitány. Ugyanakkor az a kósza hír terjedt el, hogy Zrínyi Miklósnak is fejét vették. Sándor prédikátor megnézte a kanizsai várkaput s azt találta, hogy Hagymássy uram feje ötödmagával van o t t ! »Horvát formán való üstökös katonák, — írja — hajukat is az szélnek bocsátták.« **

Az a szokás is járta, főleg a törököknél, hogy a fejeket fentő körül halomba rakták.

1577-ben például Ali fejérvári bég megverte a győrieket. A hajdúk levágott fejeit magával vitte és »az Bezliaváros előtt egy nagy fentőt

• Közös pénz. lóvéit. Hungarica, 1557. január 7-én:

ícujus capnt nuncquo in palo Strigon. est aftixus, cor- pus verő eiectnm et a volatilibus consmnptumi. (Ez az Izdenczy István kétszer járt Konstantinápolyban mint

a király küldte tabeUarius.)

•• Körmendi levélt. Missiles.

186

csináltatott és az megnyuzott fejeket ott ra­

katta fel.« *

E szokásnak a következése, hogy sok jeles vitézünknek másutt nyugodott a feje és másutt a teste. Tliury György fejét például Konstanti­

nápolyban temették el, a testét pedig a kani­

zsai mezőn emelt kápolnában helyezték örök nyugalomra. Zrínyi Miklós testét Szigetvár mellett, fejét pedig Csáktornyán temették el.

Meglepő jelenség, hogy a törökök, ha csak tehették, elesett embereiket szekerekre rakták s magukkal vitték, hogy eltemessék. A Szem- cseségben (Szerdahelyen) történt harcokról je­

lentik például 1539-ben, hogy a törökök nem törődvén a golyók süvöltésével, a rettentő vi­

harral s a mieink tám adásával: a halottaikat összeszedték s lovakra rakva elvitték. ** Az 1576. évben Ujlaky Sebestyén kanizsai kapi­

tány jelenti, hogy And kastély megszállásakor a törökök négy szekér holttestet vittek maguk­

kal. A többit nem tudták magukkal vinni. Efféle jelentés igen sok maradt reánk.

A tatárok még a törököknél is jobban igye­

keztek, hogy elesett társaik testét megmentsék.

Nem ritkán csak véres küzdelem árán tudták ezt megcselekedni. A holttesteket aztán vagy asz- tagokra rakták, vagy szalmával fedett faházba hordták s meggyújtván az asztagokat és a házat, a holttesteket elégették. Ez volt a tatártemetés.

Tán legokosabb volt valamennyi között.

Amit idáig a tömeges temetésről

mondot-* PálfTy Tamás palotai főkapitány jelentése. (Ál­

lami levélt. Turcica 1577.) Pezzen Bertalan jelenti 1587-beu Konstantinápolyból, hogy az odavitl fejekből sein Pühl anfgemacht«.

** Orsz. levéltár, Kádasdyana.

tünk, az nem vonatkozik a főbb tisztekre és a nevezetesebb vitézekre. Ezeknek a testét mind a két fél — bármibe került is — megszerezte és otthon temette el. A mi vallásos asszonyaink ugyanis nem tudtak abban megnyugodni, hogy elesett férjeik pogány temetőben pihenjenek.

Tehát minden követ megmozdítottak a test megszerzésére. Ez néha könnyen, néha nehezen ment. Az 1554. évben a törökök az egyik csatá­

ban Pernezy Egyed kapitánynak a fejét vették.

A mieink még a testét sem tudták megszerezni.

De Csányi Ákos meghagyta a szigetvári főka­

pitánynak, Kerecsényi Lászlónak, hogy Per­

nezy testét — bármibe kerüljön is — megsze­

rezze. Nehéz dolog volt ez, de Kerecsényi mégis véghezvitte.

Ö maga jelenti Csányi uramnak: »Bizóny azóta mind érte voltam és nagy nehezen tevém szerét. Most béhozattam (a testet) és vala­

mennyi főnép volt Szigetben, mind az város eleibe küldtem processióval és papokkal. Én magam a város kapuján vártam és ittbent a városban ugyanazon egyházba, azhon szegény Dersffy fekszik, ott temettettem el. Zászlót csi­

náltattam neki és koporsót rótattam és felül fekete gyászszal béfedettem.«

Ilyen pompával temették el Thury Györ­

gyöt a kanizsai mezőn s teste fölé szép kápol­

nát emeltek. Ez a kápolna közel száz esztendeig volt a törökök kezén, de ujjal sem érintették legnagyobb ellenségük sírját. A török kiűzése­

kor azonban a császári hadak elpusztították.

Sok, igen sok síremlék jutott akkor ilyen sorsra. Nagy Szolimán sírkápolnáját (türbe-jét) egy császári proviant tiszt bontotta le, hogy értékesebb részeit elkótyavetyélhesse.

188

A XVI. és a XVII. században meglep ben­

nünket az a szokás, hogy meghalt főemberein­

ket nagyon későn temetik. Nádasdy Tamás Dádorispán például 1562-ben hal meg, de csak 1566-ban temetik el. Kollonits Szigfrid dunán- inneni generálisunkat tizenkét évvel a halála után helyezik örök nyugalomra! Persze, nagy készület kellett a temetéshez. Dolgoztak a címervetők; szabtak a szabók és a zászlócsi- nálók; róttak az á*sok és a molnárok. Még a kőszegőknek és a kőfaragóknak is elég dolguk akadt. A temető-zászlóra aztán a sír fölé is ver­

ses fölírások készültek. Nem is hisszük, milyen jelentékeny összeget fizettek abban az időben a latin versíróknak egy-két strófácskáért. Zrínyi György például a szigetvári hős sírjára készült verses föliratért kétszáz tallért fizetett. (A pénz mai vásárlóereje szerint biz ez sok ezer forin­

tot jelent.) A hős Pálffy Miklós epitáfiumát Maister Paulo Mayr augsburgi szobrász készí­

tette 1600 tallérért.

Amelyik főtisztünk után maradt némi va­

gyon, annak örökösei rendesen új temető­

zászlót csináltattak. Batthyány Kristóf például Somogyi Andrást bízta meg, hogy Csányi Ber- nát zászlóját megcsináltassa. Somogyi megren­

delte a zászlót. A képíró a zászló egyik felére a boldogultnak címerét és titulusát festé »jóféle arannyal, az mind annak az ő rendi hozza ma­

gával*. A zászló másik oldalára feszületet és a boldogultnak korát, valamint kimúlásának idejét festé. Ez a temető-zászló négy hét alatt készült el.*

• Körmendi levélt. Missiles, 1665. márc. 12. So­

mogyi András jelentése.

Legtöbb kapitányunk és főkapitányunk halálakor temető-zászlónak azt a zászlót hasz­

nálta, amit kinevezésekor kapott. A végbeli szokás szerint az ilyetén zászlókat mindig nagy gonddal őrizték s ha nem is használták fel temető-zászlónak, mindig nagy kegyelettel őrizték.*

Ha a temetésre minden elkészült, kibocsá­

tották az úgynevezett temetőre hivó leveleket.

(A temetést akkor temetőnek hívták.) A kitű­

zött időre minden végház és palánk felküldötte a maga választotta küldöttséget. Ezek a vité­

zek a gyász jeléül megfeketítették karmazsin- csizmájukat s a kopjáikra fekete lobogót szegez­

tek. A végbeli kapitányok szövétnekkel kísér­

ték a halottat utolsó útján.

Hogy némi fogalmunk legyen az ilyetén temetésről, adjuk itt Thurzó György temetéséről szóló egykori följegyzést.** Eszerint a menetet húsz csuklyás koldus és a deákok a prédikáto­

rokkal nyitották meg. Erre következtek a trom­

bitások és dobosok fekete tafotával bevont szer­

számaikkal. Az ország zászlóját Horváth László uram vitte lóháton. Lova arannyal és ezüsttel volt borítva. Most következett négy-négy rend­

ben a lovas sereg fekete lobogós kopjákkal.

Aztán jöttek a városok és a megyék követei égő szövétnekkel. őket követték a végbeli

ltapi-• Köz. pénz. levélt. Hung. 1631. júni 4. (14482. faac.) Bofkriegszahlamts Bericht: sGebrauchig ist, dass jeder absterbend oder abzihender obristleutnant oder haupt- raann an denen hungarischen Gránizen seine gefübrte Fahnen zu einer sonderlichen künítigen Ehr mit síeli wegnimt und weder auís Grab geeteckt, oder sonsten fleifisig aufgehebt. Dér snccedirte aber mit einem nenen versehen wirdt«.

** Zay-ugróei Zay levéltárban van az eredetije.

190

lányok ugyancsak égő fáklyákkal. Ezek nyo­

mában haladtak a rendbéli diákok, a nagysá­

gos urak, a főispánok, a grófok, a zászlós urak stb. égő szövétnekkel. Talpig gyászban követ­

keztek Sibrik István, ki a boldogultnak arany sarkantyúját, Hermán, aki az aranyos pallosát s Eszterházy Gábor meg Szentiványi Menyhért, akik fából faragott címerét vitték, őket követte meTŐ vasban, aranyos szerszámú lovon Balogh Pál, aki a regiment-pálcát vitte. Az öreg fekete zászlót, arannyal írottat, Zoltán Ferenc vitte.

A boldogultnak bársonnyal borított főlovát Palinay Miklós vezette. A tafotából készült fekete gyász-zászlót Ambruster uram gyalog vitte. Ö utána ismét fekete posztóval bevont lovat vezettek. Most hozták aztán huszon­

négyen a koporsót. A koporsó két oldalán az atyafiak és követjeik mentek égő szövétnekkel.

A holttest előtt ment a boldogultnak fia két atyafia között. Az özvegyet két főúr vezette.

A koporsó után mentek Batthyány és Thurzó Szaniszló, Zobor Mihályné, Thurzó Kata és Anna, Ghyczy asszony stb. ö utánuk vonult nyolc-nyolc rendben a feketébe öltözött gyalog­

ság fegyveres kézzel. Bezárta a menetet a szol­

gák és a községek népe.

A temetés befejezése után a jelenlévők az öreg palotában gyűltek össze, hogy ott megül­

jék a szokásos halotti tort.

Érdemes megemlítenünk, hogy a török vég­

házak is csapatokat küldöttek nagyobb vité­

zeik temetésére. Ilyenkor ők is nagy pompát fejtettek ki. Néha az ilyen temetés alkalmával olyan mozgalom támadt az országban, hogy Bécsből kérdést intéztek a budai basához, vaj­

jon nem háborúra készülnek-e a törökök?

A XVI. és a XVII. század temetési szöké­

si uak sok-sok ember köszönhette a romlását.

Rekkenő hév időben a várak körül és a csata­

tereken rothadó tetemek mondhatatlan bűzt terjesztettek és megrontották a levegőt. Olva­

dáskor és nagyobb esőzéskor meg a tetemekről lefolyó víz megmérgezte folyóinkat.

Ezekbe különben is mindig sok holttest ke­

rült. És Magyarország Európaszerte úgy volt ismeretes, mint a legrosszabb vizű ország. A hivatalos jelentések szerint a katonák — ha a Duna vizéből ittak — úgy hullottak, mint a legyek. A járványos nyavalyák, főleg a dög­

halál és a hagymáz majd minden évben elláto­

gattak hozzánk. Ilyenkor, aki csak tehette, veget változtatott«, s a halál elől ide-oda költö­

zött. Mivel vizünk ihatatlan volt, a borivás mód nélkül elterjedt. A katonák, ha módjuk volt benne, torkig buburikoltak a borban. És senki sem tudta őket jobb észre hozni, bár a maguk bőrén tapasztalták, hogy a tobzódásnak termése mindig balszerencse.

A temetetlen holttestek sokasága még más bajt is okozott. A vadállatok mód nélkül elsza­

porodtak. A farkascsordák például hihetetlen számmal kóboroltak mindenfelé s nagy károkat okoztak legelő csordáinkban. A hódoltság ko­

rában alig akad szarvasmarha farkascsapás nélkül.

In document RÉGI IDŐK, (Pldal 193-200)