Nagy idők nagy em bereket terem tenek. A mohácsi veszedelem u tán a politikai és vallási viszonyok átalakulása, a tö rö k betelepülése, az országnak részekre való szakadása m ind alkalm atos volt arra, hogy nemzeti szerencsétlenségnek, álta
lános hany atlásn ak legyen a forrásává. S vajjon csakugyan így tö rtén t-e ? N e m ! Nem hanyatlás, hanem n agy nemzeti visszahatás tám ad n á lu n k ! A nemzeti nyelv és irodalom virágzásnak indul s hódít m indenfelé. Nemzeti köz-szellem tám ad, mely hazafias áld ozatra készteti a szegényt és a gazda
g o t egyaránt. Lelkes küzdelem, élet és elevenség uralkodik m inden téren. Lépten-nyom on találko
zunk nemzeti sajátosságunk, az igazi m agyar virtus és a m agyar gondolkozás m egnyilatkozásával. Még a bűn ökb en is nemzeti bűneink m utatkoznak.
Lehetséges-e ilyen nagy visszahatás, fejlődés és nemzeti fellendülés nagy em berek nélkül ? G yako
rolhat-e valaki m élyebb h a tá st a k o rá ra nagy lelki tu lajdonság ok s felemelő példaadás n é lk ü l! A lig h a ! A nnak a lelkes és m ozgalmas kornak, mely a XVI. század közepén tám ad t s mely csak Rudolf
király k o ráb an indult általános hanyatlásnak, m eg
vannak a m aga nagy em berei. C sak ki kell őket em elnünk a poraikból. S ha ezt m egtesszük, egy
részt éltetjük a m últat, m ásrészt m eg fáklyát, min
dig lobogót gyújtunk a jövendőnek!
B atthyány F erenc bán m int politikus és m int hadvezér eléggé ism eretes. Tudjuk, hogy 1497-ben született, résztvett a jajcai és a m ohácsi csaták
ban, 1522-ben horvát-szlavonországi b á n n á lett s m int ilyen seg ítette I. F erdin án do t a m agyar korona m egszerzésében. A zután, m int a bécsi ud var egyik legkedveltebb és leghasználhatóbb tan ács
adója, résztvett M agyarország igazgatásában. M ajd
nem állandóan az udv ar körében é lt; de azért m inden íziben m agyar em ber m aradt.
Az 1532. esztendőben Zalaházy Tam ás p üspök a rra ösztökélte I. Ferdin án dot, hogy az összes m agyar kato naság generális kapitányává B atthyány Ferencet nevezze ki. A püspö k ez alkalomm al így jellemzi B atthyány F e re n c e t: okos, tanácsos elmejü, hadi ügyekben jártas ember ö! S o k nyelvet beszél s m ár Lajos király korában a legmagasabb tisztségeket viselte.
Emellett alkalmazkodó, csodálatosan megnyerő modorú ember. A k a to n á it féken ta rtja s nem tű ri részük
ről a foszto g atást.1
Zalaházy p üspö k e sorait m ég azzal kell m eg
toldanunk, hogy B atthyány örökké vidám , dévaj- kodó és végtelenül szeretetrem éltó em ber volt.
1 Csász. és kir. áll. levélt. Hung. 1532 július 2. „Habeatque ingenium ad hominum favorem sibi conciliandum mire accommodatum" etc.
K itűnő g azda hírében állott s példás családi életet élt. A m agyar jellem legszebb v o n ása: a nyíltság és a szókim ondás kevés em berben található föl oly m értékben, m int benne. V égtelenül szerette a hazáját. Senki úgy nem a g g ó d o tt Szigetvár sorsa felől m int ő. M ikor N ádasdynétól azt a hírt vette, hogy S zigetvár elesett, m egrendülve írja n e k i:
„A zm inem ű hírt ír kegyelmetek, a z rettenetes h ír!
Isten őfelsége ne adja, hogy igaz leg yen ! De nem csoda az, hanem csoda, hogy egy óráig m ind
nyájunkat is el nem süllyeszt az mi bűn ü n k és érdem ünk szerint."1
Nyílt, szókim ondó em ber lévén, m ég Ferdinánd- nak m eg M iksa királynak is hímezés és hám ozás nél
kül m egm ondta az igazat. A hazám szeretete mon
datja ezt velem — szokta volt ilyenkor ír n i! Az 1552. évben M ária királynénak ír j a : O lyan nemzet korm ányoz m inket, am elyik m agam agát sem tudja ko rm á n y o zn i! Félek, hogy a tö rö k elfoglalja hazán
k at s idegen földre kell költöznünk. Én előbb aka
rok meghalni, m int az országból kivándorolni P Az 1553. évben I. F erd in án d o t és M iksát az 1 Orsz. levélt. Nádasdy level. 1566 szept. 10. Újvár. Egy másik levelében Írja, hogy őfelségét és a herceget megkérte, amint legjobban tudta, segítené meg a megszállott Palotát.
Izent — úgymond — a vármegyéknek is s 5 maga azonnal elküldé száz lovasát. „Én, — írja — látja Isten, valamivel tudok mindennel kész vagyok segítség lenni!“
8 Brüsseli Okmánytár, 351. 1. „Regimur enim a tali natione, quae et seipsam regere nescit. Ubi enim dominus in servo diffidit, non potest illic cum dilectione servitium a servitore praestori.“ (1552 szept. 2.)
Isten szerelmére kéri, hogy M agyarország dolgában a m agyarok tu d ta nélkül semmit se h atározzanak.1 F erdinánd királyhoz intézett leveleiben többször ostorozza a ném et hadvezéreket, akiknek a tu d a t
lan ságát m aga a király is elismerte. Felség — írja B atthyány — dicső emlékezetű M átyás királyunk nem így cselekedett. H a h áb o rú t ak a rt viselni, m ag á
hoz hivatta m indazokat, akik a hadhoz é rte tte k s m eghallgatván őket, az ő tanácsuk alapján csele
k e d e tt m indent. így kéne felségednek is cselekednie 1 A gyám oltalan Ö rd ö g (Teufel) Rézm ánról írja 1552-ben M ária k irá ly n én a k : Jo b b lett volna, ha m ár előbb a m ennyekbe szállt volna, vagy a pokolba m ent volna a vezérség m egtanulására.
A kkor talán nem vesztette volna el a népü n ket oly ostobán és gonoszul !2 Az 1557. év őszén a ném et katon aság ró l írja M iksának, hogy sem Istent, sem a gonosz ellenséget nem ism erik! A zért küldték őket ide, hogy e szegény h azát oltalm azzák, de ők nem csak hogy ezt nem teszik, hanem m ég azt a keveset is elpusztítják, am it a tö rö k m eghagyott. A ném et sereg fők apitán ya ugyancsak haragszik reán k .3 1 Cs. és k. áll. Itr. Hung. 1553 márc. 13. „Ámoré dei imcumbat apud s. regiam majestatem dominum et genitorem suum, ne sine scitu Hungarorum, quibus potissimum et de capitibus et de patria agitur, majestas sua quidquid concludat."
2 Brüsseli Okmánytár, 1552 szept. 2. „Melius enim fuisset, si antea vei in celos assumptus fuisset, vei ad tartara des- cendisset pro meliore eruditione gerendi capitaneatus, ut non ita hae miserae gentes stulte et male perissent.“
Cs. és kir. áll. Hung. 1557 szept. 4. „Sie kennen weder Gott, noch den bősen Feindt" etc.
T a k á ts S . : R ég i m a g y a r asszo n y o k . 3
B atthyány ismervén a tö rö k harcn ak m inden csínját-bínját, a hadviselés do lgában bárkinek ad h a to tt jó tan ácso t. A n ád orisp án nem egyszer kiváló sikerrel élt az ő tanácsával. Hosszú tapasz
talásból ism ervén a m agyar k ato n a kiváló tulaj
donságait, m indenféle nem zetnél tö b b re becsülte azt. M agyari büszkeségében és nem zete szereteté- ben azt hitte, hogy ezer huszár is elegendő a tö rök visszatartására. „Mert — írja a nádorispánnak
— kegyelm ed jó l tudja a zt, hogy ahol ezör lovon való huszár vagyon, hatezer török sem rabol bíz
ván ott.ul
U gyanezen évben a király személyesen m u tatta m eg neki a seregét Bécsben. V alóban — írja B atthyány — szép és jól ru h ázo tt sereg ez, de mind tap asztalatlan ifjú, akik a törökökkel sem
mire sem m ennek. Nincs az egész seregben két em ber, aki őfelségének valam it használhatna. Nem cifra k ato n ák kellenek a mi ellenségünk ellen, hanem k ipró bált és tap asztalt vitézek.2
B ár az idegen k ato n aság o t m indig erősen
bírál-1 Orsz. levélt. Nádasdy lev. bírál-1556 szept. 9. Ugyanezen levélben tanácsot ad Nádasdynak Babócsa ostroma ügyében.
„Ugy tetszenék nekem, — írja — hogy .vagy későn estve, avagy hajnal előtt sötéttel kellene ostromnak menni, hogy mégis lövés miá annyi nép nem veszne, mintha nappal lenne.
Kegyelmetek ezt énnálamnál jobban tudja. Legyen az Úristen tanácsadótok."
2 U. o. 1556 augusztus 16. Újvár. „Omnes sunt juvenes atque inexpertes bellare cum isto h o ste; nec in toto exercitu vix duos vidi, qui consilio aliquid possent prodesse suae serenitati." etc.
gáttá, azért a lelke mélyéből örven d ett, h a a ki
rály az ország érdekében cselekvésre szánta m agát.
Az 1540. évben például azt írja az unokaöccsének, hogy a király N ém etalföldre megy. „Hiszem Istent,
— úgym ond — hogy nem hiába m egyen oda őfelsége, hanem a mi jónkra és p átriánk n ak m eg
m arad ására."1
Mint jó m agyar, fájó szemmel nézte az idegen elem beto lako d ását s az idegeneknek M agyarország ügyeibe való avatkozását. Az 1555. évben az országgyűlésre szállást kerestetvén m agának, m eghallotta, hogy m inden valam ire való szállást a ném et urak szám ára foglaltak le. E rre ő el sem m ent, b á r nagy szükség volt reá. Én azt hittem , — írja N ádasdynak — hogy a m agyarok
nak h ird ették az o rszág g y ű lést; pedig a m agyaro
k at egyenest kizárják onnét. A király m inden dologban a ném etek tan á c sára hallgat s a m agya
rok m egkérdezése nélkül dönt. Én szégyenszem re nem megyek el Pozsonyba. Inkább ülök itthon nyugodtan, m int o tt aggodalm ak k ö z ö tt!
A zt sem jó szemmel nézte, hogy a m agyar ifjak külföldön költekeznek. A m ikor Miksa 1551-ben ú tra indult s fényes ru h ában m agyar u rak a t is vitt m agával, találóan írja N ádasdy T am ásn ak :
„Maximilianus u ru n k elmegyen és az m agyar urfiak elm ennek véle. De azt kegyelm ed vélheti,
1 Körmendi levélt. Missiles, 1542 január 12. Bécs, Batthyány Kristófhoz. Örvend, hogy őfelsége Törökországba elegendő hadat küldött. így a töröknek ellene állhatunk, míg őfelsége visszajő.
3*
m int jö nnek haza ; m ert ki lovat, ki egyéb m arhá
ját adja el és franciát hoz haza m a g a ! A zért nem kellene oly igen sokat költeni B écsbe."1
A dib-dáb bécsi bo londságra a p énzt nem szí
vesen költö tte, de a haza javára m indig öröm est áldozott. Székesfehérvárott és P é c sett a saját költ
ségén ta r to tt huszáro k at.2 H a valamelyik vég
házunk veszedelem ben fo rg o tt, ő volt az első, aki a huszárjait ú tn ak inditá. O sü rg ette 1552-ben Veszprém m egsegítését. S ha h allgatnak rá, nem is kerül az a tö rö k k e z é re : „Régi m agyar prover- bium az, — írja ez ügyben — hogy m ikor em ber egy nyilat ellő és elveszti, te h á t ismég m ást lő u tán n a, hogy annyival h am arab b m egtalálná az elvesztett nyilat. De g y a k o rta lészen az, hogy m ind az k ét nyíl elvész."
Tudjuk, hogy ez a közm ondás V eszprém et ille
tőleg be is teljesült.
B atthyány Ferenc az 1556. évben m aga írja N ádasdynak, hogy három szor annyit ad, m int am ennyit reá ró n a k ; a végházakba szekerei vitest viszik az élést, lovai h o rd to n ho rdják a g a b o n á t;
kenyérevője is annyi van, hog y Isten tu d n á m eg
m ondani. S mikor ennyi áld o z a to t is keveselnek tőle, elkeseredetten í r j a : „En magam sem hittem, hogy ilyen nagy úr legyek, hogy m in d az egész hadnak gondja csak én rajtam álljo n ! . . . Jól tudo m az h ad ak n ak m inden m ó d já t! Nem jó
1 Orsz. levélt. Nádasdy level.
2 Tudniillik akkor, mikor e városok még nem jutottak a török kézre.
em berre oly te rh e t vetni, az kit el nem v iselh et;
m ert leesik alatta. H a a ló öröm est vonsz, nem kell azt ösztökélni."1
Az aféle d ologban csak az vigasztalta őt, hogy m ások is kénytelenek a nehéz igát vonni. O m aga írja tréfásan N ádasdy T a m ásn é n a k : „H a szembe leszünk, m egm ondja kigyelm ed, m iért fösvény ? Jól tudom én, a miliőm forin to t nem ak arja kegyel
m ed bocsátani, kit a ném etek m ondják, hogy kegyelm ednél vagyon és m indaddig fösvénynek fogják m ondani, m íg ki nem a d ja !" 2
B atthyány Ferenc b á n a király tan ácsáb an , az országgyűléseken s a h ad b an fo ly ta to tt tevékeny
ségén kívül m ég m ásképpen is szolgálta a m agyar
sá g ügyét. N ádasdy Tam ás u tán neki volt a leg
nagyobb u d v artartása. K ülönösen H orvát-Szlavon- országból egész sereg nemes ifjú és leány neveke- d e tt évenkint az ő u dvarában. És Zrínyi Miklós leányainak, m eg a Blagay-család tag jain ak a példája
1 Orsz. ltr. Nádasdy lev., 1556 július 8. Érdemes meg
említenünk, hogy Magyarország legnagyobb ágyúját Batthyány Ferenc öntette Szigetvár védelmére. Erről az ágyúról írja ő maga 1549-ben: „Ego credo, quod in tota Hungária, etiam stante et florente statu eius vix fuisse mensuram ponderalem, quae semel unum aliquot grandius ingenium levare potuisset.
Nunc verő eo minus reperitur. A mester, — úgymond — aki ez óriási ágyút öntötte, Nyitrán űzi a m esterségét (Közös pénz. levélt. Hung. 14425. fasc. Batthyány Ferenc 1549-ben őfelségéhez.
* U. o. 1564 szept. 13. Egy másik levélben írja a németek
ről : „Csak hogy az embert meg nem ölik, de mindent ugyan megmivelnek, mint az török.“
m utatja, minő m agyar szellemmel s minő erkölcsi elvekkel kerültek ki onn ét a n ö v e n d é k e k !
B atthyány Ferencnek nem voltak gyerm ekei, így h át a m ásokét neveltette. Ezek k ö zött volt uno k a
öccse, B atthyány K ristóf is. E nnek a nevelésével különösen sokat foglalkozott B atthyány Ferenc. S mivel pedig őkigyelme az ideje javát a h adban és a gyűléseken tö ltö tte , a nevelési elveit a leveleiben fejtette ki.
É rdekesek ezek a levelek! B atth yán y Ferenc a legelső m agyar főur volt, aki a m agyar levelezést m eghonosította. A mohácsi veszedelem ideje óta ő állandóan m agyarul levelezget az övéivel. A levelei kivétel nélkül irodalmi színvonalon állanak. Töm ér
dek nyelvi sajátosság, ritka ford u lat és közm ondás található bennök. így h át valóságos kincsek ezek a XVI. század első feléből 1 A nyelvi értékükön kívül azonban m ég egyéb becsük is van. Pom pás fényt vetnek az írójuk jellemére, d erült világnézetére és m agasztos erkölcsi felfogására. M aguk a leve
lek m indennél hívebben állítják elénk B atthyány Ferenc jellemét.
íme néhány a p ró b b részlet az unokaöccséhez intézett leveleiből. Az 1534. évben írja n e k i: „Oly em berekkel ta rts társaság o t, kik gonosz péld át ne adjanak neked .. ,ul „T ovábbá m ikor írsz énnekem, b á to r deákul is írd, hogy el ne feledjed és hogy lássam, m inemű d eák vagy. Az m agyar nyelvet el nem feleded. Az deák nyelv penig szükségesebb
1 Körmendi ltr. Missiles, 1534 április 12.
neked, m int az ném et nyelv"1 . . . „Ne tá ts d szája
d a t csak idehaza és e kevés jó sz á g ra ; szolgálatoddal is érte lé g y ; m ert én hiszem, hogy pénzt ad nak nektek. . . . lm az án gyod lépő lovát, poroszkáját neked küldöttem . Nem tudom , m icsoda lovakat kezdel kívánni. M ikor én te k o ro d b a voltam, nem kívántam poroszkán jártom ot, hanem ki feljebb u g ro tt volna, afélét kívántam . De talán m ég végre az kerályné asszony karlitkájába fogsz kívánni jártodat. E zt csak Geréczig adtam . V alakinek el ne a d d ; m ert bizonnyal higyjed, hogy nem tész kedvem et vele . . . Azki sokat vásárol, sok pénzinek kell lenni." (1537.)
Ugyanez év feb ru á r 28.-án írja: „M átkádat, Erzsébetet negyed napi hideg leli abbéli bánatjába, hogy haza nem jősz. H a haza jönnél, azt m ondja, hogy azonnal elhagynája." — „írod azt, hogy fös
vényen költesz. Bizony szükség; m ert im m ár az m agyar tarto m án y n ak jobb részét elrabolták a tö rö kök ."2 — „Az ki bőjtöl, érdem it viszi és jám
bo r szerzetös m egtartja az ő szerzetit. De oly szer
zetet ne tarts, m int Ujlaky u ram ."3 — „M inden újonnan n őszött em bernek elvész e szi. . . De azt m ondom , hogy leánynak ne higyj."4
Az 1539. évben a szegénység érdekében írja:
„Jó öcsém, az terek teg n ap száguldott Velikére.
Szinte C sázm áig száguldott volna, h a az vizeken 1 Körmendi ltr. Missiles, 1536 június 25. Ormósd.
2 U. o. 1537 május 5.
3 U. o. 1537 július 28. Pozsony.
« U. o. 1537.
által jö h etett volna. A zért mihelyt hallasz álgyú- hányást, azonnal had d m eg az szegény népnek, hogy fussanak és oltalm aztasd őket. H add meg, hogy ébren legyenek."1
U gyanez évben írja a többi k ö z ö tt: „Nem kell egésséggel packálni, annál d rág á b b m arhád nin
csen . . . Nem sá n ta em bernek való a n ő szés; m ert m ég az ép em bernek is gondja vagyon b e n n e !“ 2 N éhány n a p ra a levél írása u tán bizonyos Mihály nevű p a p érdekében ir, aki — úgym ond — m eg
érdemli, hogy nagyobb és jobb u rasá g o t ad n ánk n e k i: „Én innen küldök valam i szegény gyermekeket, kiket felvisznek. Azoknak g o nd ját viseld, míg fel
jövök." 3
Az 1543. évben B atthyány K ristóf b irtokot akarván elajándékozni, Ferenc azt írta neki, hogy m agának is kevés van, m inek ajándékozna másnak.
„H allottad-e — írja — egy régi példában, hogy h a egér nem bújhatik lukában, k öt tő k é t fa rk á ra ? " 4 Majd m eg m értékletességre intvén őt, a tö bb i közt ezt írja n e k i: „Tudod, hogy B udán vagyon (török) császár; nem tom bolhatunk m ostan annyit, m int azelőtt."
Az 1541. évben Kristóf am iatt panaszkodott, hogy az apródjai mind m eg u g ro ttak s Ú jvárra B atthyány Ferenc szárnyai alá m enekültek. Majd kihallgatjuk őket, — írja B atthyány Ferenc — m iért
1 Körmendi Itr. Missiles, 1539 május 11. Dombró.
2 U. o. 1539 május 2. Tornya.
J U. o. 1539 május 14. Gorygnicha.
4 U. o. 1543 július 5. Újvár.
hagytak el téged. N ekünk nem kellenek, m ert úgy is sok van. D e gyakran hallottuk, hogy ahol szolgát rosszul tartjá k s még annakfölötte verik is, o tt nem szívesen m arad .1
Az 1548. évben K ristóf panaszra fogván a dol
got, kissé élesebb h an gon írt nagybátyjának, mire B atthyány Ferenc így v ágott vissza : „A zt m ondod, hogy nem fától lettél, hanem atyádtól, anyádtól.
Bizony az énnékem csodának tetszik."
Ilyen vidám és szellemes hangon irog at ő többi ism erőseinek is. A m ikor például N ádasdy Tam ás
nak F ráter G yörgyhöz kellett mennie, a nádor- ispánnénak nagy vidám an írta: hogy F rá te r G yörgy
nek sok felesége vagyon, csak gyorsan egyikét m ajd N ádasdyra v e ti! Az 1556. évben olyan oltó ág at küld M iksának, a melynek fája (körte) éven- kint három szor terem . Bizony felséges uram — írja a levele végén — nagyon szeretném , ha én is ilyen term ékeny le n n é k !2
Bizonyos dolog, hogy a győri p ü spöknek is valami tréfás dolgot írt, m ert az m egsértődve felelte n e k i: „Azhol te kegyelm ed azt írja, hogy valami kőfalt szentelni jöttem volna ide, bizony azt nem várnám kegyelm edtől az ilyen m egcsúfolást;
m ert én Istennek tem plom át jöttem vala szentelni, de ám járjon ez is.“
1 Körmendi ltr. Missiles, 1541 június 20.
8 Csász. és kir. áll. ltr. Hung. 1556 okt. 3. Güssing. „schick ich E. K. Máj. ain astl von dem paum, dér dreimal hat frucht getragen, und pliet nun dies jár zum viertenmal; fürwar g.-ter herr, ich wolt gern, dass ich auch so fruchtpar wSr.“
Mivel B atthyány Ferencnek m ajd m inden levele m ásutt kelt, bizonyos dolog, hogy nem zetünk ügyét ugyancsak szolgálnia kellett. Hol a török ellen kellett hadakoznia, hol Bécsben, P rág áb an , hol m eg P ozsonyban kellett ülnie. H aza alig jutott.
P edig h át o tth on szeretett ő legjobban. M aga írja a leveleiben, alig várja, hogy a bécsi levegőtől, a bécsi b o rn ak a szagától m enekülhessen. K itűnő gazda volt, nem csoda, hogy hazavágyakozott.
B atthyány Ferenc a legkiválóbb m agyar kertészek egyike volt. Gyümölcsét nem csak a bécsi udvar m agasztalta, de ism erték azt N ém etalföldön is, ahova M ária királyné szám ára nem egyszer küldött. Miksa királyt több ször hívta, hogy tekintse meg kertjeit.
Oly biztosan járh at itt fölséged — írja — m int Bécsújhelyen.1
T akarékos em ber volt, de gazdasági befekteté
sekre a pénzt sohasem sajnálta. „Az én pinzem
— írja 1551-ben a nád o rnak — szintén olyan, mint az kegyelm ed pinze; mihelyen valami pinzt k ap
hatok, kit tó ra (t. i. halastóra), kit penig másféle mívesre költők."
A költekezésnek azután m eg is volt a látszatja, m ert m ajorságainak, kertjeinek, halastavainak a híre messze földön ism eretessé lett. S ki örült ennek jobban, m int B atthyány F e re n c ?
A gazdaságban segítőtársa, fő tan ácsosa és min-1 Miksának újonan berendezett kertjébe Batthyány Ferenc küldte a ritkább fajta gyümölcsfákat. Még utasítással is szol
gált neki, mint kell ültetni. Ugyanő Mária királynénak oltó- galyakat küldött Brüsszelbe.
denese az ő szerető feleség e: A lsólm dvai B á n ffy Kata volt. N em csak szárm azására, de m űveltségére és jellem ére nézve is a legelső m agyar asszonyok egyike ő. Sok vonásában a nádorispánnéra, N ádasdy Tam ás „szerelm etes O rsikájára" üt, akinél szeretetre
m éltóbb, egyszerűbb s fenségesebb női alak ot keresve sem találhatunk.
Bánffy K ata is egyesíti m agában azo kat a tü n döklő vonásokat, amik N ádasdy T am ásnét az ország első asszonyává tették. C supa szív, csupa lélek ő. Ő szinte és nyájas m indenkihez; igazságos darabosság nélkül; tiszta, m int a kéklő ég. M inden érzését, m inden g o n d o latát föltárja s míg a lélek ta rt benne, érzései nem változnak. H ű m arad szeretteihez, hű nemzetéhez. Sohasem fu t az egyik
től, hogy a m ásikhoz láncolja m agát. Nem b arátja a sokfelől színező szép szónak. Egyszerű lelke szólal m eg keresetlen szavaiban és szavai karöltve járn a k a tetteivel. A tiszta és a szelíd öröm ök bol
d o g ították s ha férje távol volt, ezek vigasztalták.
Sok ismerőse, sok tisztelője v o lt; m ert nyájassága és előzékenysége a barátság n ak foglaló láncát
Sok ismerőse, sok tisztelője v o lt; m ert nyájassága és előzékenysége a barátság n ak foglaló láncát