Az irányítás, politika értelmezése, céljai és eszközei

A turizmus interszektorális rendszerének összehangolt működése, nemzeti érdekeket képviselő fejlesztése megfelelő közösségi (állami, kormányzati) irányítást tételez fel. Az irányítás döntéshozásban, a döntések végrehajtásának ellenőrzésében nyilvánul meg. E feladatok megfelelő személyi és szervezeti háttérrel kapcsolódnak össze, amelyben az állami jelleg a meghatározó. A turizmus vonatkozásában számos olyan feladat van, amelyet kifejezetten az államnak kell ellátnia, s amely nem bízható kizárólag a piaci mechanizmusokra. Az állami szerepvállalás indokaként az alábbiak hozhatók fel:

1.Országos szintű turizmusfejlesztési programok megalkotása, források biztosítása,

2. közösségi felelősség a fenntartható fejlődésért, természeti- kulturális örökség megőrzésért, 3. a turisztikai termékfejlesztés feltételeinek megteremtése, ország-vonzerő, közlekedés stb.

4. állami felelősség a képzésért, kutatásért, közbiztonságért, minőségbiztosításért, 5. a piacszabályozás szükségessége, az atomizált szervezeti egységek koordinációja, 6. információszerzés a turisztikai folyamatokról a Statisztikáról szóló törvény alapján.

Az irányítás legfontosabb eszközei, írja Lengyel (2004) a turizmuspolitika, a tervezés és fejlesztés, a marketing és a menedzsment, melyek alkalmazása nemzeti, regionális és vállalati szintű sajátosságokkal rendelkezik. Jegyzetünk a turizmuspolitikát tárgyalja, a tervezés - fejlesztés kérdéseivel elsősorban a turizmuspolitika aspektusából foglalkozunk a nemzetgazdasági szintű stratégiai fejlesztések bemutatása szintjén. A regionális és vállalati tervezési, valamint a marketing és menedzsment ismeretek jelentőségüknél fogva a szakképzésben önálló tananyagokként (tantárgyakként) szerepelnek.

Önálló turizmuspolitika a múlt században jelent meg, a 20. században az utazások számának erőteljes növekedése kiváltotta a vonzerővé fejlesztés igényét. Ezt szolgálja a turizmuspolitika, amely:

a) a hosszú és középtávú fejlesztési célok meghatározásában, b) a fejlesztési célok eléréséhez szükséges feltételek alakításában, az

idegenforgalmi folyamatok ösztönzésében, szabályozásában átnyilvánul meg.

A turizmuspolitika értelmezése a szakirodalomban nem egységes. Több országban a turizmuspolitika fogalmát a turizmus fejlesztésével kapcsolatos távlati célokat megfogalmazó turizmusstratégia kifejezéssel azonosítják. E tananyag a turizmuspolitikát a fenti kettős összefüggésben értelmezi.

A turizmus spontán fejlődésével szemben a turizmuspolitika azért fontos, mert előtérbe helyezi a tudatos alakítást, fejlesztést, negatív hatások kiküszöbölését. A korszerű turizmuspolitika biztosítja a folyamatos fejlődéshez, fenntartható turizmushoz szükséges gazdasági, társadalmi-, jogi keretfeltételeket, segíti a lakosság turizmusban való részvételét, valamint a turisztikai szolgáltatók teljesítőképességét. Kiemelt feladata a turizmuspolitikának a nemzetközi, nemzeti, regionális és lokális együttműködések kialakítása és hatékony működtetése. Általános megközelítésben a turizmuspolitika kifejezheti a turizmus alakításában, irányításában közreműködők turizmushoz fűződő viszonyának megjelenését is.

A turizmus iránti elkötelezettség, az érdekeivel való azonosulás előrevivő cselekvésekben ölthet testet.

A turizmuspolitika hosszú távú célok meghatározását jelenti, kijelöli a jövőbeni célállapotot és az ahhoz vezető tudatos fejlesztési utat. Távlati célok hiányában bizonytalanná válik a turizmus teljesítménye, negatív hatások lépnek fel, ideértve a turizmus előnytelen megítélését, a turizmus által érintettek elégedetlenségét, a fellépő környezetei problémákat. A turizmus működéséhez és fejlesztéséhez a keretek megalkotása konkrétan a turizmus közgazdasági és jogi feltételrendszerének kialakítását, a turizmussal kapcsolatos jogok és kötelezettségek megállapítását foglalja magába.

A turizmuspolitika alakításának társadalmi szereplői az államigazgatási szervektől a helyi laza akcióközösségekig terjednek. Turizmuspolitikát az alábbi 3 csoportba tartozó intézmények, társadalmi csoportok valósítanak meg (Kaspar - Fekete, 2006.):

1. Közjogi testületek: államközi (UNWTO), állam, közigazgatás (központi, önkormányzati),

2. magánjogi intézmények: vállalatok, szakmai szövetségek, társadalmi partnerek (munkaadói és munkavállalói szervezetek), vállalkozások egyesülései (klaszterek), 3. akcióközösségek: adott célra létrejött érdekcsoportok, bizottságok.

A turizmuspolitikában nemzeti, regionális, lokális és vállalati szinteket különböztetünk meg.

A szintek közötti hierarchia kifejezi a politikák egymásra épülését, a nemzeti és regionális szinten megfogalmazott célok fő igazodási pontként érvényesülnek az alsó szinteken.

A nemzeti turizmuspolitika az egész társadalom életét befolyásoló célokat valósít meg, amelyeket három, a turizmuspolitika minden szempontját lefedő területre lehet konkretizálni.

A 9. ábrán bemutatott hét cél mögött a turisztikai kereslet optimális kielégítése, a fogadó közösség érdekeinek sértetlensége, s a környezet érintetlenségének megőrzése, - mint átfogó cél – húzódik meg.

TÁRSADALMI CÉL GAZDASÁGI CÉL KÖRNYEZETI CÉL

↓ ↓ ↓

Életminőség-cél Az életminőség javítása Önmegvalósítási cél Turisztikai élmény lehetővé tétele

Népszerűsítési cél

Széles néprétegek részvétele

Termelési cél

Teljesítő képes turisztikai létesítmények

Piaci cél

Piaci helyzet optimalizálása Fejlesztési cél

Szabályozott turisztikai fejlődés elősegítése

Kímélési cél

Táj- és környezetkímélő turisztikai hasznosítás

9.ábra: A turizmus politika céljai Forrás: Kaspar- Fekete (2006) alapján

A turizmuspolitikát alapvetően a fenti három szegmens jellemzői befolyásolják. Társadalmi vonatkozásokban az élet-, a pihenés, a szabadidő körülményei, az összefogás és lobbyerő, gazdasági vonatkozásokban az általános és technikai fejlettség, valamint a jövedelmi viszonyok, a természeti környezet tekintetében a természet állapota, sérülékenysége a meghatározó. Ezeket egészíti ki a jogi helyzet, a törvényhozás és rendeletalkotás, valamint az intézkedések szabályozottsága.

A nemzeti (részben a regionális) turizmuspolitika kialakításának folyamatában az alábbi feladatok valósulnak meg (Lengyel, 2004):

1. Koncepció Szakmai elképzelés az átfogó fejlesztési irányokról, távlati célokról, prioritásokról a jelenlegi helyzetkép felvázolása alapján.

2. Fejlesztési program

Stratégiai program A jövőkép, a fejlesztés várható eredményeinek felvázolása, a megvalósulás irányelveinek, fel-tételeinek megfogalmazása, a stratégia elfogadása.

Megvalósítás (operatív program) Fejlesztési tervek kidolgozása, megvalósítása, konkrét feladatok, szükséges intézkedések, szabályozások, visszacsatolások.

A turizmuspolitika fenti részfolyamatai valójában a turizmusra vonatkozó tervezés-fejlesztés funkcióit takarják. A koncepció részletes helyzetelemzésen alapul, legtöbbször alternatívák mérlegelésével választja meg a legfontosabb célokat. A stratégia távlati, vagy középtávú fő, illetve átfogó célkitűzéseket fogalmaz meg, megadja a megvalósítás feltétel-rendszerét. A megvalósítás folyamatában az operatív program részletesen kibontja a fejlesztési témákat, a megvalósítás konkrét feladatait. A megvalósulás az operatív programhoz kapcsolódó projektek keretében megy végbe.

A turizmus fejlesztését célzó politika tágabb értelemben a nemzeti-, ágazati-, funkcionális-, területi politikák keretében valósul meg a turisztikai piacon keresztül. Turizmuscélokat megvalósító politika a kereslet tényező vonatkozásában a nemzeti fejlesztési, szociál-, oktatás-, foglalkoztatás-család-, ifjúság-, egészség-, kommunikáció- és médiapolitika, a kínálati oldalhoz sorolhatók a gazdaság- pénzügy-, vállalkozásfejlesztési-, környezet és természetvédelmi-, munkapiac-, terület és településfejlesztési politika, a két oldal összehangolásához ad hátteret a jog-, piacpolitika. (Kaspar - Fekete, 2006)

A turizmuspolitika különböző eszközöket vesz igénybe. Az olyan gazdasági jellegű eszközök, mint a támogatások, hozzájárulások, kedvezmények, valamint a szükséglet-felkeltő, közvéleményt befolyásoló társadalompolitikai eszközök növelik a turizmus jelentőségét, gazdasági súlyát. Ez, az elsősorban fejlesztéshez kapcsolódó eszközöket igénybe vevő struktúrapolitika.

A turizmuspolitika másik fajtája (csoportja) a rendezőpolitika, amely általános politikákat (adó-, munkaerő-piaci-, biztonság- és minőségpolitika stb.), valamint a turisztikai piac szabályozására vonatkozó intézkedéseket foglal magába, ezek:

- a kínálat szabályozása; felügyelet, ellenőrzés, engedélyezések, védjegyek, - a kereslet szabályozása; deviza, útlevél, vízum, zárlat, szabadság- vakáció,

- a fogyasztó-védelem; utazási szerződések szabályozása, minőségbiztosítási előírások stb.

- az árak koordinálása, tisztességtelen verseny megakadályozása stb.

A turizmuspolitika különböző jelleget ölthet. Centralista rendezőelven alapuló, merev hierarchiát és direktívákat megvalósító dogmatikus turizmuspolitikát a világ kevés országa alkalmaz. A fejlődő országokra leginkább a pragmatikus, növekedés (profit)orientált

turizmuspolitika a jellemző. A legkorszerűbb turizmuspolitika emberközpontú, viszonylagosan profitorientált, fenntarthatósági elveken alapul.