„Szenved-e valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-e valakinek? Dicséretet énekeljen. Beteg-e valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság megtartja a bete-get, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki. Valljátok meg bűneiteket egy-másnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyó-gyuljatok, mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.”
„Illyés ember volt, hozzánk hasonló természetű; és imádsággal kérte, hogy ne legyen eső, és nem volt eső a földön három esztendeig és hat hónapig. És ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld megteremtet-te az ő gyümölcsét.” /Jak. 5,13,18./
Hatalmas erő birtokában vagyunk, csak még nem akarjuk elhinni! Pedig „hegyeket tudnánk megmozgatni”
az igaz hitű imával!
Azt állítjuk, hogy hisszük; Isten mindenható, ám ami-kor cselekvésre kerül sor, mégis kételkedünk!
A keresztény ember imájával jóra tudja fordítani a rossz dolgokat, csak el kell hinnie, hogy mindaz, amiért imádkozik, az igaz! Egy embernek is nagy hatalmat ad az Úr imádsága által, hát még milyen óriási hatalommal rendelkeznénk, ha összefognánk és együtt imádkoznánk ugyanazért a kérésért!
Például, hogy ne legyenek háborúk, katasztrófák, szenvedések! Legyen vége a környezetszennyezésnek, a globális felmelegedésnek, stb.
Azt is kérnünk kellene, hogy az Úr szabadítsa meg az emberiséget a gonosztól és áldjon meg mindenkit!
Mindez nem utópia, ezt kérnünk kellene mindnyá-junknak Istentől!
Mivel Isten az emberek által akarja megszabadítani a Földet a Sátántól, ezért mihamarabb el kell kezdeni az imádkozással való hatalmi erő kérését!
Az Úr olyan hatalmat ad nekünk, olyan isteni erőt, ha kérjük, amivel valóban jobbá, szebbé, egészségesebbé tudnánk tenni nemcsak a saját, hanem sok-sok ember életét, ha lenne egy „pici hitünk”. Ha tudnánk, hogy erre is kérhetünk, és kérnünk is kell!
Mindennap imádkozzunk, kérjünk, és hálásan kö-szönjünk meg mindent Istennek!
A hálával beáramlik az életünkbe a HIT!
A hittel jön a felfoghatatlan ISTENI ERŐ, melynek birtokában már dönthetünk, milyen pozitívumra használjuk fel ezt a CSODÁT!
Isten célja a Sátán kiűzése a Földről, és minket akar erre a célra felhasználni! Hát álljunk rendelkezésére!
Az is nagyon fontos, hogy napról-napra, hétről-hétre biblia-magyarázatokkal értsük meg az Úr akaratát, azon-ban most már nagyon felgyorsult az idő, felgyorsultak az események! Cselekedni kell! Mi, keresztények tegyük rendbe az elrontott dolgokat!
Ezt várja tőlünk Isten! Imádkozzunk, hogy ne követ-kezzenek be további katasztrófák, járványok, éhínségek, háborúk!
Imádkozzunk azért is, hogy a politikusok, akik orszá-gokat irányítanak, találják meg a helyes utat, és valóban az ország, a nép érdekeit képviseljék, ne a maguk és csa-ládjuk hasznát keressék!
Mi nem tehetjük meg, hogy lázadjunk a hatalom ellen, de imádkozni imádkozhatunk közösen, és az ima erejével mindent jóra fordíthatunk!
Ne boncolgassuk, ne elemezgessük a dolgokat, hanem cselekedjünk! Nekünk se mindegy, a gyerekeinknek és az unokáinknak se, hogy milyen körülmények között fognak élni. Ezért hát ne halogassuk az imát! Kezdjünk el igazán fontos, és létszükséges eseményekért imádkozni! Nem ülhetünk ölbe tett kézzel, és nem nézhetjük tétlenül a katasztrófákat akkor, amikor birtokunkban van Isten imá-jának ereje, amelynek segítségével mindezeken változást tudunk kezdeményezni!
Hinnünk kell abban, hogy az ima jóra tud fordítani mindent, még a környezeti katasztrófa kimenetelét is.
Hiszen azzal mindannyian tisztában vagyunk, hogy Isten mindenható, és neki semmi sem lehetetlen!
Merjünk kérni nagy dolgokat! Isten örömmel fogja teljesíteni a kérésünket, csak KÉRJÜNK!
Nyíljon ki a szemünk és a szívünk a világ felé, és lás-suk meg a bajokat! Ezek a bajok orvosolhatók, ha minél többen kérjük az Urat! Legyünk nyitottak más népek bajai iránt is. Ők ugyanúgy örülnek és szenvednek, mint mi.
Ha imádkozással tehetünk értük valamit, hát miért ne tennénk meg? Túl kell látnunk a saját és közvetlen kör-nyezetünk világán!
Eljött az idő, hogy ne csak hallgassuk a katasztrófák-ról szóló híreket, hanem tegyünk is ellenük valamit! Bár-hol, bármi tragédia történik, azt előbb-utóbb mi is érezni fogjuk! Állítsuk meg!
Azért is tehetünk, hogy Isten országa mielőbb megva-lósulhasson a közvetlen és tágabb környezetünkben is!
Ahol Isten emberei vannak, ott hosszú távon nem ma-radhatnak meg a gonosz erők! Onnan menniük kell! Isten ereje sokkal nagyobb, mint a Sátáné, és nekünk ezt az erőt kérnünk kell! Automatikusan nem kapjuk!
Merjünk hinni az Ő hatalmas erejében és a Mindenha-tóságában! Higgyünk őszintén benne!
Legyen jólét, béke, szeretet, egészség minden ember osztályrésze!
Ajándék
„Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlensé-get; mert nem a vagyonnal való bőségben van az em-bernek az élete.” /Lukács 12,15./
„De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, meg-elégedéssel: Mert semmit sem hoztunk a világra, vilá-gos, hogy ki sem vihetünk semmit; de ha van élel-münk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.
Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, meg tőrbe és sok esztelen káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merí-tik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, mely után sóvárogván, némelyek eltévelyedtek a hit-től, és magukat átszegezték sok fájdalommal.” /Tim./
„Csak Istenben nyugszik meg a lelkem; tőle van az én szabadulásom.” /Zsolt. 62,2/
Testünk és vágyaink olyannyira előtérbe kerültek, hogy e miatt Istent is háttérbe szorítjuk. Ugyanis az kell nekünk, amit meglátunk. Amit meglátunk, azt megkíván-juk, amit megkívántunk, azt mindenáron és azonnal meg akarjuk kapni!
Gyakorlatilag erről szól az egész életünk: kielégíteni a vágyainkat!
Amíg vágyakozunk, addig azt hisszük, hogyha meg-kapjuk vágyaink tárgyát, akkor nagyon boldogok le-szünk. Ám, amikor mindazt sikerül birtokolni, új vágyak után nézünk. Addig tesszük mindezt, amíg elfelejtünk örülni.
Örök boldogtalanság foglyaivá válunk.
Ha nem sikerül megkapni valamit, akkor meg azért leszünk boldogtalanok.
Rabja leszünk a vágyainknak!
Figyeljük meg, hogy egy nap folyamán mennyi csábí-tásnak vagyunk kitéve, amelyeknek nagyon nehéz ellen-állni. Az utcán a kirakatok, a különböző plakátok ejtenek kísértésekbe, a lakásban a tévéből, rádióból, újságból reklámok kínálják fel a „számunkra fontos” árukat, ame-lyek nélkül „nehéz” megélni.
Ember legyen a talpán, aki mindennek ellen tud állni!
Ezért mindezek „esztelen” vásárlásokra sarkallnak ben-nünket, amíg kétségbeejtő anyagi helyzetbe nem kerü-lünk.
Nem számít semmi, csak vásároljunk, ha van rá pén-zünk, ha nincs! Az se baj, ha nincs, mert a bankok is be-vetnek minden lehetőséget, hogy pénzt vegyünk fel ma-gas kamatra, hadd költekezzünk! Azután majd újabb vá-gyainkhoz adnak hitelt.
Mindezek telhetetlenné tesznek bennünket. Egyszerű-en nem tudunk betelni semmivel! Nem baj, ha eladóso-dunk, tönkremegyünk, csak vásároljunk!
Ebből az ördögi körből egyedül azt Úr tud megszaba-dítani bennünket.
Jézus Krisztus kijelentette, hogy Isten szerető Atya!
Egy szerető Atya pedig törődik, gondoskodik gyermekei-ről, vigyázz rájuk, óvja minden bajtól őket, és megadja azt, amire szükségük van! Se többet, se kevesebbet! Segít a nehézségeken túljutni.
Eljuttat mindnyájunkat oda, ahol a hiányérzetünk minden vágyakozással együtt eltűnik.
A „külső harcok”, támadások testünk-lelkünk ellen már nem hatnak ránk semmilyen formában, mert olyan hatalmas védelem alá kerülünk, amelyet csak mi rombol-hatunk le a meggondolatlanságunkkal, makacsságunkkal, hazugságainkkal, képmutatásainkkal, csalásainkkal.
Isten el tudja érni azt, hogy a „látványt” tényleg szép-nek lássuk, de ne akarjuk mindenáron birtokolni. Már nem kívánunk magunknak se sok pénzt, se hatalmat, csak az Úr szeretetét!
Isten szeretete eljuttat bennünket a szabadságra, és az öröm forrásához. Újra képesek leszünk arra, hogy szívből tudjunk örülni mindennek.
Ha elfogadjuk az Urat, akkor nagyon leegyszerűsödik az életünk. Eltűnnek belőle a bonyodalmak, a lelki válsá-gok. Egy idő után már tisztán látjuk a csábítások lénye-gét, és nagyon örülünk annak, hogy az Úr megszabadított minket a vágyainktól!
Valóban megtapasztaljuk, hogy Isten szeret bennün-ket!
A szeretetéből és kincseiből minél többet szeretne adni, ezért várja, hogy kérjünk Tőle! Igazán nem érti, hogy az emberek miért nem akarnak kapni mindezekből a jó adományokból?
Valószínűleg azért, mert még igazán nem ismerjük sem Istent, sem az ajándékait!
Üljünk le és értékeljük át az életünket. Meg kell talál-nunk a helyes Utat! Még most tudunk változtatni az éle-tünkön! Isten segítségével álljunk ellen a csábításoknak, s valóban csak azt vegyük meg, amire nagyon szükségünk
van. A sok felesleges holmit, amit eddig felhalmoztunk, adjuk oda a nálunk szegényebb embereknek.
Tegyük boldoggá őket és ezáltal mi is boldogok le-szünk!
Úgy adakozzunk, hogy az illetők ne tudják, kitől kap-ták az ajándékot, illetve ajándékokat, mert ebben az esetben nem nekünk lesznek hálásak, hanem Istent áld-ják az Ő jóságáért!
Adjuk át Istennek ezt a dicsőséget, és a mi jutal-munk se marad el!
Azonban mielőtt adakoznánk, várjuk meg, hogy az Úr indítson bennünket! Ez az indítás lehet egy megérzés, egy váratlan felismerés, belső kényszer, egy gondolat.
Mindenesetre tudni fogjuk, hogy kinek, mit kell adnunk!
Ha ezt betartjuk, akkor az ajándékaink mindig odakerül-nek majd, ahol tényleg nagy szükség van rá!
Bízzunk mindent az Úrra!
Ne csak ünnepek alkalmával adakozzunk, hanem azo-kon túl is! Akkor is merjünk ajándékozni, amikor nekünk is kevés van. Hihetetlennek tűnik, de mégis igaz az, hogy a kevésből is tudunk adni.
Isten mindezekért a tettekért kárpótol bennünket. Mi is kapni fogjuk az Ő ajándékait. Ez az az isteni erő, amely keresztüláramlik rajtunk és bőségesen adja az áldását.
Isten mindig tudja, kinek mire van szüksége, és sok-szor, mielőtt kimondanánk a kérésünket, már meg is ajándékozott minket! Igyekezzünk elérni, hogy mihama-rabb Isten oltalmába, védelmébe kerüljünk, és vigyáz-zunk nagyon erre a nehezen megszerzett és nagyon „tö-rékeny” oltalomra!
Elég egy hibás döntés, egy hazug szó, egy sértő, kriti-kus megjegyzés valakire, és Istenmár nem vállal velünk közösséget!
„Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő mun-kálkodik.” /Zsolt. 37./