1
A paksi Trebitsch Ignác 1879-ben, vallásos zsi-dó családban látja meg a napvilágot. Korán fel-tûnik tehetségével a helyi Talmud-Tóra iskolá-ban, majd késôbb a pozsonyi rabbiképzôben.Váratlanul odahagyja Pozsonyt, és a család tiltakozása ellenére beiratkozik a budapesti színiakadémiára. A szí-nészet ekkor még korántsem „becsület és dicsôség dol-ga”, Trebitschet ezért az apja sürgôsen hosszabb kül-földi utazásra küldi (Olaszország, Németország, Ang-lia, Egyesült Államok). Ignác cikksorozatot ír élményei-rôl. A cikkek feltûnést keltenek, a papa ellátja pénzzel, hogy újabb világ körüli útra indulhasson.
2
Hamburgban egy misszionárius megnyeri ôt az Ír Protestáns Egyháznak. Kikeresztelkedik, bár ezt igyekszik eltitkolni ortodox családja elôl. Megtudják. Apja kitagadja. Beiratkozik a lelkészi fakultásra, ott is kitûnik tehetségével. Ámde eljegyez egy hamburgi lányt, s minthogy a novíciu-soknak felszentelésükig nem szabad megnôsülniük, Trebitsch inkább elhagyja az intézetet.3
Barátságot köt egy másik misszionáriussal, aki presbiteriánus, vagyis egy másik felekeze-tet képviselô protestáns. Ellátja Trebitschet pénzzel és ajánlólevelekkel, és Kanadába kül-di, hogy csináljon propagandát a presbiterianizmus-nak a montreali zsidók körében. Hôsünk ott is elnye-ri a vezetô kleelnye-rikusok bizalmát; jutalmul beíratják a teológiai fakultásra. Kitüntetéssel végez – egyetlen évalatt!
Ekkor már tökéletesen be-szél angolul. Huszon-két évesen pappá szentelik.
Most már elveheti a menyasz-szonyát is.
4
Térítôi tevékenységének híre megy a kanadai anglikán egyház vezetô köreiben. Nagyobb ja-vadalmazásért átcsábítják. Újból megkeresz-telik, maga a montreali érsek szenteli pappá.Trebitschet a leghíresebb hitszónokok közé számít-ják, bejáratos lesz a legmagasabb körökbe. Egy napon szabadságot kér az érsektôl, hogy megismerkedhessen az Óhazával, azaz Angliával.
5
Kérésére engedélyezik, hogy Angliában ma-radhasson mint falusi lelkész. Amikor azon-ban hamburgi apósától csinos vagyont örö-köl, fizetés nélküli szabadságra megy. Valójá-ban politikai pályára készül. Ekkor veszi fel a Lincoln nevet. Mint idegen, az Alkoholellenes Ligában találja meg a közéleti szereplés lehetôségét. A Ligában is-merkedik meg egy gyárigazgatóval, aki Brüsszelbe küldi ôt, hogy ott dokumentá-ciós központot szervezzen. Trebitsch-Lincoln komoly tanulmányokat folytat, összeköttetéseket szerez. A gyáros Lon-donban magával viszi a Liberális Klubba, ott már miniszterek is szóba állnak a szép megjelenésû, gyönyörû angolsággal be-szélô, szociális programot hirdetô pappal.A liberálisok képviselôjeként bekerül az angol alsóházba.
6
Mint a képviselôk általában, Trebitsch is vagyont akar szerezni. Olajrész-vényekkel spekulál. Egy íz-ben váltót is hamisít. A bot-rányt elkerülendô, lemond parlamenti tagságáról.A hivatalos körök azon-ban még bíz-nak benne, foglalkoztatják. 1914-ben éppenséggel a hadügyminisztériumban dolgozik, míg ki nem derül róla, hogy Rotterdamba át-rándulván, órákat töltött a német konzu-látuson. Ekkor családját hátrahagyva az Egyesült Államokba szökik. Amerikai bulvárlapokban mûhelytitkokat ad közre az angol politikai életrôl. Majd könyvet ír Egy nemzetközi kém leleplezései cím-mel, azt állítván, hogy már egy évtizede a németeknek kémkedett. Brit nyomásra letartóztatják, kiszolgáltatják Angliának.
Börtönbe csukják – nem kémkedésért, hanem váltóhamisításért.
7
A világháború végén szabadul.Németországba megy, magas rangú katonatisztek politikai szervezkedésében vesz részt. Ez önmagában több kötet anyaga lehetne, Trebitsch itt a nagypolitika szereplôjévé válik. Németektôl,
fran-ciáktól, csehektôl stb.
stb. húz járandóságot ilyen vagy olyan for-mában.
8
Mikor Európá-ban nincs már keresnivalója, 1921-ben Kí-nába, a Tibettel szomszé-dos Szecsuan tarto-mányba utazik. Ajánlóle-velet szerez egy trónfosz-tott diktátorhoz, akinek számára közigazgatási, adó- és hitelrendszert dol-goz ki. A gyôztes tábornok oldalán lovagol be Csun-kingba. Megbízóit képvi-selve Európában folytat tárgyalásokat a kínai nagy-ipar újraszervezésérôl – deezt a bonyolult diplomáciai játszmát már nem koro-názza siker.
9
Ceylonba utazik, ott belép egy buddhista ko-lostorba. 1925-ben pappá szentelik, egyidejû-leg megjelenik nagy feltûnést keltô vallásfilo-zófiaimunkája. Ekkor megtudja, hogy Angliá-ban maradt fiát gyilkosság vádjával halálra ítélték.A legközelebbi hajóval Angliába utazik, de a brit ha-tóságok megakadályozzák partraszállását. Fiát közben kivégzik. Trebitsch Hollan-diában köt ki, s elhatároz-za, hogy hátralévô életét az Anglia elleni bosszúnak szenteli.
10
Egy (szinténmozgalmas életû) ma-gyar újságíró 1929-ben Berlinben sze-mélyesen is megismerkedik Trebitschcsel, akinek neve ekkor már Csao-kungapát, és állítólag Spanyolország-ban akar buddhista kolos-tort alapítani. 1938 végén Sanghajban ismét találkoz-nak, ekkor a riporter azt a feladatot kapta a helyi né-met laptól, hogy készítsen interjút a nemzetközi hírû kalandorral. (A beszélgetés summázata: Trebitsch gyû-löli az angolokat, és az ázsiai kultúrában látja a világ jövôjét.) 1943 ban hírül adják a lapok, hogy Csao-kung apát rákbetegségben elhunyt. Több százezer em-ber halad a koporsó után:
buddhis-ta fôpapok Ázsia minden tájáról, a japán vezérkar, a kínai bábkor-mány… A gyászmenet órákig halad Sanghajon keresztül…
< 49
Melyik hát az igazi Trebitsch? Hiszen Trebitsch-Lincoln személyisége, még ha kivonjuk is belôle a nyilvánvaló pálfordulásokat és hitehagyásokat, akkor is tar-talmaz nyolc-tíz „igazit”. Melyiket hívjuk tanácskozásra a másvilágról? A szerel-méért hivatását is feláldozó ifjú novíciust? Vagy a lánglelkû hitszónokot? Vagy a munkásság jogaiért kiálló, öntudatos politikust? Vagy a huszonévesen angol kép-viselôvé avanzsált zseniális „jöttmentet”? (Egyik kortesbeszéde közben azt kérdez-te tôle valaki nagy-gúnyosan: „Melyek Magyarország legfontosabb exportcikkei?”
Mire Trebitsch, csak úgy kapásból: „Magyarország legfontosabb exportcikke jelen-leg én vagyok.”) Vagy a tôzsdeügyleteibe belebukó váltóhamisítót? Vagy a német kémet? Vagy „az ellenforradalom nemzetközi ügynökét”? Vagy az Anglia-gyûlölô ázsiai kormány-fôtanácsadót? Vagy a buddhizmusba menekülô, nagy hatású teo-lógust?
Vagy talán ezek mind-mind ott tolonganak a túlvilágon, türelmetlenül várva, hogy alkalomadtán sorra kerüljenek a szeánszon? Merthogy a Trebitscheket csak-is egyenként lehetne megidézni. Valamennyien, egyidejûleg aligha férnének meg egyetlen alakban. Melyik volt hát az az énje, amely a halál pillanatában szellem-mé spiritualizálódott? Netán a leges-leges-legutolsó? Lehetséges – ôt viszont már biztosan nem érdemes megidéznünk. Az utolsó „igazi Trebitsch” egy romhalmaz:
öntudata végsô maradékait ôrzô rákbeteg, aki többé már nem vesz részt sem po-litikai, sem teológiai beszélgetésekben. Ennek a szellemnek már arra sincs ereje, hogy megkocogtassa a spiritiszták asztalát…
Ne üdvözüljek, ha nincs igazam.■
< 50
Sok-sok évvel ezelôtt két neves humorista paródiát írt arról, hogyan dolgozzák fel némely rádiójáték-írók iro-dalmunk klasszikus értékeit.
– Milyen sötét ez az erdô!
– Itt, Radvány környékén minden erdô nagyon sötét!
– Igen, akkor szögezzük le, hogy ez egy Radványi sö-tét erdô. De mi fekszik itt?! Szent ég, hiszen ez Benô úrfi!
– És mi van ifjú szívében?! Egy tôr!
– És milyen hosszú!
– És milyen hegyes!
Fentebb annak lehettünk tanúi, hogyan bütykölik át rádiójátékká Arany János Tetemre hívás címû bal-ladáját. A paródia szerzôi biztosra mentek, hiszen ezelôtt csaknem egy fél évszázaddal ez a vers
közis-mert volt: mélyen be volt ágyazva a magyar irodalmi köztudatba.
Ámde késôbb, a hetvenes években már kisebbfaj-ta botrány keveredett abból, hogy a Televízió egyik irodalmi vetélkedôjében egy különben értelmes és jól felkészült középiskolás diák nem tudta megfejteni fel-adatát; nem ismerte fel a Tetemre hívást, mivel az már nem volt iskolai tananyag.
Az esetet óriási vita követte. Volt, aki úgy vélte, hogy a Tetemre hívás mellôzésével egész nemzeti köl-tészetünket érte gyalázat. Nem hagyhatunk veszni egy olyan költeményt, amelynek megannyi verssora szál-lóigévé vált: „Íme bizonyság Isten elôtt”, „Lélek az aj-tón se be, se ki”, „Mindenki gyanús nekem, aki él”.