Az esküdtek kiválasztásának „mûvészete”. Társadalomtudósok

„….az esküdtek ítéletei számunkra kedvezõek vagy kedvezõtlenek lehetnek, meghatározva gyakran késõbbi sikereinket, sikertelenségünket, boldogságunkat, vagy boldogtalanságunkat. Ha elég szerencsétlen vagy ahhoz, hogy rossz idõben rossz helyen légy, egyik pillanatról a másikra a bíróságon találhatod magad, ahol az esküdtszék döntése életet vagy halált jelenthet számodra. Az ártatlanság nem jelent garanciát a felmentõ ítéletre. Egyáltalán nem. Sõt, egy bûnöst könnyebb vé-deni, hiszen õ legalább tudja, hogy mi történt valójában. Életed, vagy halálod tehát nem attól függ, hogy mit tettél, vagy mit nem tettél, hanem attól, hogy milyen íté-letet hoz majd az esküdtszék. Nem tehetsz szert egy számodra felmentést hozó es-küdtszékre azzal, hogy ártatlanságodat hangoztatod. Te és az ügyvéded ilyenre csak hideg számításokra épülõ analízis segítségével tehetsz szert, amely mélyen az emberek tudatalattijába és érzéseibe hatol, egyben arra ösztönözve õket, hogy neked megfelelõen cselekedjenek.”²⁸⁶

A fenti idézettel összhangban, az ismert ügyvéd, Herald Price Fahringer sze-rint az esküdtek válogatása a büntetõ eljárás legfontosabb része.²⁸⁷Ezen persze lehetne vitatkozni, de hogy számos hasonló kijelentés mutatja az esküdtek

kivá-283 Swain v. Alabama 380 U.S. 202 (1965) 284 Challange to the arrey

285 U.S.C. par.1867. d) e)

286 BRYAN, William J.: The Chosen Ones. The Art of Jury Selection. Westwood Publishing Company, California, 1985, Preface.

287 FAHRINGER, Herald Price:In the Valley of the Blind-jury Selection in a Criminal Case.New York State Bar Journal, 1980, Április

lasztásának fontosságát. Azt is hozzátehetjük, hogy amennyiben pusztán a bizo-nyítékok meggyõzõ ereje döntené el a bíróságok elõtt folyó ügyek kimenetelét, teljesen felesleges lenne mindaz az erõfeszítés, melyet az amerikai ügyvédek, az õket támogató tudósok, kutatóintézetek tesznek az ideális esküdtszék felállítása érdekében. A bizonyítékokat azonban emberek értékelik, s talán ez elégséges ma-gyarázatot ad arra, hogy miért érdemel kitüntetett figyelmet az esküdtek kiválasz-tásának problematikája.

Az esküdtek kiválasztására vonatkozó eljárás fejlõdéstörténete voltaképpen arról szól, hogy a társadalom értékváltozásait tükrözve, az adott kor igazságossági követelményeinek megfelelõ, egyre „pártatlanabb, elfogultságoktól mentesebb”

esküdtszék kialakulásának feltételei teremtõdjenek meg. Ennek eléréséhez az USA alkotmányának szûkszavú rendelkezései kevésnek bizonyultak, s egy igen hosszadalmas dogmatikai munka eredményének köszönhetõ az a kiválasztási el-járásra vonatkozó szabályozás, aminek hatására mára (ügyfajtánként változó mér-tékben) olyan lehetõségek adottak a bíróságon szembenálló felek számára, amivel elvileg egy bármelyik fél irányában elõítélettel bíró esküdtszék elkerülhetõ.

Az elõítéletektõl mentes esküdtszék természetesen olyan idea, aminek létezése az emberi értékalkotás hiányát, vagy pontosabban mondva a kategóriáktól mentes gondolkodást elõfeltételezné, s így bátran választható mottónak az Allport által Charles Laamb-tól idézett megállapítás, mely a társadalomban élõ lény szükség-szerû gondolkodási módjára utal: ’Õszintén szólva nem vagyok egyéb egy elõíté-let-nyalábnál, mely szeretõ és utálkozó érzések szövevénye. Valójában rokon-szenvek, részvétlenség és ellenszenvek rabja vagyok.”²⁸⁸ Az elõítéletrõl szóló irodalom kikerülhetetlen alapmunkáját készítette el Gordon W. Allport 1954-ben, ahol az elõítélet természetére vonatkozó meghatározás kiindulópontját az a felis-merés jelenti, hogy „az emberi elme egyik legköznapibb fogása valószínûleg a túláltalánosítás. Ha csak egy gyûszûnyi tény áll is a rendelkezésünkre, nem habo-zunk akkora általánosításokat tenni, mint egy dézsa. ..Volt olyan ember, aki élete során mindössze három angollal találkozott, és volt bátorsága ennek alapján kije-lenteni, hogy az angol fajra azok a tulajdonságok jellemzõek, melyeket õ ezen a három angolon megfigyelt.”²⁸⁹A túláltalánosításnak ez a módja jól ismert, s talán csak azok kímélik meg környezetüket a felületesség e formáitól, akik elmélyülten foglalkoznak az elõítélet természetével. Az általánosítás, a kategóriaképzés elen-gedhetetlen része életünknek. Ám elõítéletrõl csak túláltalánosítás esetén beszél-hetünk, amely lehet akár pozitív, akár negatív,²⁹⁰s amelynek egyik formája a ne-gatív színezetû etnikai elõítélet.²⁹¹

288 ALLPORT, G. W.:Az elõítélet. Gondolat, Budapest, 1977, 29.

289 Uo. 38.

290 Kedvezõ vagy kedvezõtlen érzés egy személy vagy dolog vonatkozásában, mely megelõzi a tényleges tapasztalatot, illetve nem azon alapul. Uo. 35.

291 „Az etnikai elõítélet hibás és rugalmatlan általánosításon alapuló ellenszenv. Megmaradhat az érzések szintjén, de kifejezésre is juthat a viselkedésben. Irányulhat egy-egy csoport egésze, de egyetlen egyén ellen is, azon az alapon, hogy az illetõ a szóban forgó csoport tagja.” Uo. 40.

Mindezt azért fontos leírni, mert az esküdtszék esetén a túláltalánosításnak, és fõképp az etnikai elõítéletnek két szempontból is kiemelkedõ jelentõsége van.

Egyrészt az esküdtek szempontjából, akiknek esetleges elõítéleteik hátrányosan, vagy adott esetben egy elkövetõ vagy valamely peres fél számára kedvezõen befo-lyásolhatják az esküdtszék döntését.

Másrészt viszont az ügyvédek, ügyészek szempontjából, akik saját elõítéletei-ket szintén bekapcsolhatják a bírósági eljárásba, amikor bizonyos személyeelõítéletei-ket hátrányosnak, másokat elõnyösnek tekintenek a vád vagy a védelem számára.

Az elõítélet e két megnyilvánulásának tipikus színtere a korábban már említett

„voir dire” eljárás, amelyre az esküdtek kiválasztásának végsõ szakaszában kerül sor, amikor a szemben álló felek képviselõi megpróbálnak meggyõzõdni arról, hogy a leendõ esküdteknél kimutatható- e valamilyen fokú elfogultság. Az eljárás során bizonyos korlátok között lehetõség nyílik arra, hogy az elfogult, vagy az ügyvédeknek csupán „nem tetszõ” személyek ne kerüljenek be az esküdtszékbe.

Míg a bíróság általában elégedett a voir dire eljárással, s a pártatlanság kielégí-tõ biztosítását látja az intézmény mai mûködésében, sokan követelik a rá vonatko-zó szabályozás megváltoztatását. Sõt, egyesek az eljárás megszüntetését tartanák szükségesnek. A legtöbb vitára az ad okot, hogy a bíró joga meghatározni, hogy ki vezesse az eljárást. Márpedig a bíró vezette eljárásokat számtalan támadás éri, azt állítva, hogy nem kellõen hatékony és jóval kevésbé szolgálja a pártatlanságot, mint az ügyvédek vezette eljárás. Hennenberg és DeVan pl így fejezik ki kétkedé-süket: „Mit vár a bíró attól, amikor megkérdezi a leendõ esküdtet, hogy elfogult-e, vagy vannak-e elõítéletei? Valóban azt képzeli, hogy valaki majd azt válaszolja, igen, azt hiszem, minden kokain csempészettel megvádolt kolumbiai valószínû-leg bûnös.²⁹²

Hasonló naivitásra vall a bírák utolsó kérdése, hogy az esküdt képes lesz-e majd megfelelõ és pártatlan döntést hozni. O’Connel szellemesen jegyzi meg: Ez a módszer egy kicsit olyan, mintha egy alkoholistától kérdeznénk meg, hogy ké-pes-e alkohol fogyasztását kontrollálni.²⁹³ Mindez jelentõs mértékben hozzájá-rult ahhoz, hogy a leendõ esküdtek személyiségének megismerése, esetleges dön-tési szándékának firtatása ne korlátozódjék pusztán a voir dire eljárásra, hanem mint késõbb látni fogjuk, az ügyvéd már ezt megelõzõen is igyekezzék különbözõ módszerek segítségével hasznos információkat gyûjteni.

Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy az amerikai eljárás alapfilozófiája már az eljárás ezen szakaszában megmutatkozik, amely az igazságos ítélet elõfeltétel-ének a szabályokkal körülbástyázott csatát tekinti.²⁹⁴Ez itt konkrétan azt jelenti, hogy a vád és a védelem, vagy az alperes és felperes képviselõi megpróbálják a

292 HENNENBERG, M. C. – DEVAN, M. R.:Conducting a Defense Jury Voir Dire through the Judge in Federal District Court. Champion, March, 1987, 20.

293 O’CONNEL, P. D.:Pretrial Publicity, Change of Venue, Public Opinion Polls: A Theory of Procedural Justice. University of Detroit Law Review, 1988, 183.

294 Lásd pl. UVILLER, i. m. 1067–1082.

nekik megfelelõ, azaz legjobb esetben számukra kedvezõen elfogult esküdtszék felállását elérni, s e „csata” végeredménye – e filozófia szerint – a lehetõ legpártat-lanabb esküdtszék lesz majd, amely biztosítja az alperes, vagy a vádlott alkotmá-nyos jogait és az igazságos ítéletet.

A voir dire eljárás „hivatalos” magyarázata ennél persze szigorúbb. Elméleti-leg pusztán azt a célt szolgálja, hogy az ügyvéd meggyõzõdhessen arról, hogy a behívott állampolgárok képesek-e az adott ügy esetében pártatlanságot tanúsítani.

Amennyiben az ügyvéd úgy érzi, hogy nem, akkor bizonyos keretek között „el-mozdításukat” kezdeményezheti. Ám senki sem csodálkozhat azon, ha a gyõzni vágyó jogászok ennél többre próbálják meg felhasználni az eljárás adta lehetõsé-get. Amint azt egy neves new-york-i ügyvéd állítja: „Nincs olyan ügyvéd az or-szágban, aki ne mondaná el, ha kellõen õszinte lenne, hogy semmi szüksége egy pártatlan esküdtszékre. Olyan esküdtszékre van szüksége, mely az ügyfelének kedvez.²⁹⁵Ez azonban, mint jeleztük, az angolszász eljárás ideológiájához jól il-leszkedik. Az ügyvédek éppen ezért a számukra kedvezõtlen esküdtek kiválasztá-sán túl egyéb célokat is igyekeznek a Voir dire eljárás alatt elérni. Broeder vizsgá-latai szerint az ügyvédek a voir dire eljárás idejének mindössze 20 százalékát fordítják az elõítéletes és elõítélettõl mentes esküdtek elkülönítésére. A fennmara-dó idõben inkább információkkal próbálják meg ellátni a behívottakat, hogy azok esküdtszékbe kerülésük esetén az ügyvéd és ügyfele számára kedvezõ hozzáállást tanúsítsanak.²⁹⁶Ezt egy másik vizsgálat is megerõsítette, melynek során mondat-ról mondatra áttanulmányozták a kutatás tárgyává tett 10 voir dire eljárásmondat-ról ké-szült jegyzõkönyvet. Az állításokat tartalmazó mondatokat és mondatrészeket ki-emelték a szövegbõl és legnagyobb meglepetésre kiderült, hogy azoknak mindössze 41 %-a származik a lehetséges esküdtektõl. Az esküdteknek olyan, ál-lításokat tartalmazó kérdéseket tettek fel az ügyvédek, melyekre azok általában igennel vagy nemmel tudtak felelni, s amelyek inkább kioktatásukat szolgálták, semmint azt, hogy elõítéletességük a felszínre kerüljön.²⁹⁷