• Nem Talált Eredményt

Az 1934-es jelentés Magyarországról

In document Opuscula historica II. (Pldal 153-162)

Az 1934-es jelentést is Sir Patrick Ramsay állította össze.67 A bevezetésben megállapítják a britek, hogy Magyarország az 1934-es esztendőben is folytatta küzdelmét a még mindig érzékelhető káros gazdasági állapotok és a Közép-Európában fennálló politikai instabilitás ellen. Magyarország ebben az évben is makacsul ragaszkodott a trianoni béke revíziójához, ami ahhoz vezetett, hogy tovább romlott a kapcsolata a kisantant államaival és Franciaországgal.68

A jelentés megemlíti, hogy az enyhe gazdasági javulás, ami folytatódott 1934 első felében is, részben az 1933-as rekordtermésnek tudható be.69

Mivel Németország Ausztriában továbbra is folytatta a beavatkozás politiká-ját, Mussolini felgyorsította az olasz dominanciájú övezet kiépítésére irányuló akcióit. Ennek megfelelően 1934 januárjában és februárjában olasz–osztrák, osztrák–magyar és olasz–magyar tárgyalások zajlottak Bécsben és Budapesten

63 TNA, FO–371–18409, 157.

64 Ez a tisztség a főtitkári rangnak felel meg (secrétaire général). – Pritz P.: Magyarország külpo-litikája Gömbös Gyula külpokülpo-litikája idején i. m. 278.

65 TNA, FO–371–21151, 202.

66 Uo. 203.

67 TNA, FO–371–19523, 190.

68 Uo. 191.

69 Uo. 191.

a hármas szövetség létrehozásáról.70 A hivatalos tárgyalások 1934. március 14-én kezdődtek meg Rómában Olaszország, Ausztria és Magyarország között.

A tárgyalások első napján politikai kérdésekről tárgyaltak, a második napon ke-rült sorra a gazdasági kérdések megvitatása. Magyarországnak sikeke-rült elérnie, hogy az olasz és osztrák piacok megnyíljanak a jelentős mennyiségű magyar gabona előtt. A római jegyzőkönyvet végül 1934. március 17-én írták alá a tárgyaló felek. A megállapodás tulajdonképpen három jegyzőkönyvből áll: az első a politikai együttműködésről szól, a második a gazdasági együttműködés-ről, a harmadik pedig az olasz–osztrák gazdasági kapcsolatok kiépítéséről.71 A britek szerint a gazdasági megállapodás nem volt túl előnyös Magyarország számára, mivel az osztrákok képtelenek voltak betartani vállalt kötelezettsé-geiket a kereskedelmi cserében. Leszögezik, hogy ezzel a megállapodással Olaszország járt a legjobban. Hozzáfűzik, hogy a magyar–német gazdasági kapcsolatok javultak a leginkább az évben, bár Németország (saját csere-forgalmi zavarai miatt) nem tudta kellő mértékben ellátni Magyarországot nyersanyagokkal.72

A britek újból leszögezték, hogy a trianoni béke békés revíziója volt a kor-mány bel- és külpolitikájának az alapja ebben az évben is, amivel a választók jelentős hányadát sikerült maguk mellé állítaniuk, osztály és pártkülönbségre való tekintet nélkül. Ugyanakkor az ilyen irányú politika mindig is elkerülhe-tetlenül gátolni fogja Magyarország és a kisantant közeledését. A britek szerint a magyar nép meg volt győződve arról, hogy minden bajuk és nehézségük az igazságtalan békediktátumnak köszönhető. Magyarok millióit vágták el anyaországuktól, és emiatt román, illetve cseh elnyomásnak vannak alávetve.

A magyarok azzal vádolták a kisantant országait, hogy figyelmen kívül hagy- ták a trianoni és a saint-germaini73 béke kisebbségvédelmi záradékait. Brit vélemény szerint kétséges, hogy bármilyen magyar kormány hatalomra tudna kerülni anélkül, hogy a békeszerződés revízióját a zászlajára ne tűzné.74

Mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy (főleg olasz sürgetésre) Magyarország felvette a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval 1934 februárjában. Ezzel a lépéssel szorosan összefügg, hogy a kisantant a januári zágrábi konferenciáján úgy döntött, hogy az erősödő német veszély miatt

70 Juhász Gy.: Magyarország külpolitikája 1919–1945 i. m. 154.

71 Uo. 155–156.

72 TNA, FO–371–19523, 191.

73 1919. szeptember 10-én írta alá Ausztria és az antant hatalmak (Franciaország, Anglia, Olaszország).

74 TNA, FO–371–19523, 192.

felveszi a diplomáciai kapcsolatot a szovjetekkel, amit a románok és a csehszlo-vákok meg is tettek.75 A britek is beszámoltak a magyar–szovjet diplomáciai kapcsolatfelvételről és arról is, hogy az első szovjet követ – Petrovsky – április 9-én adta át megbízólevelét a kormányzónak.76

A britek kiemelték, hogy Louis Barthou francia külügyminiszter jelentős erőfeszítéseket tett belgrádi és bukaresti látogatásai alatt annak érdekében, hogy csillapítsa az ellentéteket a magyarok és a kisantant között, ugyanakkor egyértelműen a fennálló status quo mellett foglalt állást. Barthou pontatlan történelmi párhuzamokat vont Erdély és Elzász között, ami igen jelentős felhá-borodást váltott ki a magyarok körében. A britek szerint marseille-i meggyil-kolását77 nagy elégedettséggel vették tudomásul magyar politikai körökben.78 Sándor jugoszláv királyt és Barthou külügyminisztert egy macedón ter-rorista gyilkolta meg, akit még ott helyben felkoncoltak. Négy tettestársát (akik a horvát usztasa79 szervezet tagjai voltak) azonban a francia rendőrség őrizetbe vette. Az óriási diplomáciai felháborodást kiváltó gyilkosság egyes szálai Magyarországra vezettek: mint kiderült, a négy usztasa tagot a jugoszláv határhoz közeli Jankapusztán képezték ki.80 Már volt róla szó, hogy a magyar kormány stratégiai okokból anyagilag és más módon is támogatta a horvát szeparatista mozgalmakat. Még ha a magyar kormány tudott is a merénylet tervéről, a szervezésben biztos, hogy nem vett részt. Mivel a nyugati hatalmak és a kisantant nem akarták, illetve nem merték Olaszország és Németország felelősségét pedzegetni a gyilkosságban, ezért valószínűnek látszott, hogy a teljes felelősséget Magyarországra hárítják.81 A britek véleménye szerint is igen kényes helyzet alakult ki, mivel a gyilkosság egy rövid időre veszélybe sodorta Európa békéjét. A jelentés beszámolt Magyarország külpolitikai elszigeteltsé-géről, és a francia, csehszlovák és jugoszláv sajtóra hivatkozva megállapították, hogy a kisantant most minden lehetőséget megragad arra, hogy lerombolják Magyarország külföldi presztízsét, ezzel pedig revizionista politikáját örökre ellehetetleníthetnék.82

75 Juhász Gy.: Magyarország külpolitikája 1919–1945 i. m. 158.

76 TNA, FO–371–19523, 213.

77 1934. október 9-én a marseille-i kikötőben merénylet áldozata lett II. Sándor jugoszláv király és Louis Barthou francia külügyminiszter. A merénylettel a későbbiekben részletesebben is foglalkozom.

78 TNA, FO–371–19523, 192.

79 Horvátul „felkelést” jelent. Az önálló horvát államért küzdő emigráns szervezet.

80 Juhász Gy.: Magyarország külpolitikája 1919–1945 i. m. 159.

81 Uo. 160.

82 TNA, FO–371–19523, 193.

A jelentés szerint a szigorúan cenzúrázott belgrádi sajtó módszeres lejárató kampányba kezdett a magyar miniszterelnök, külügyminiszter és a kormány más tagjai ellen. Gömbös kategorikusan visszautasított minden vádat, majd pedig azzal hergelte a kisantantot, hogy október 19-én Lengyelországba lá-togatott, ahol Piłsudski marsallal83 tárgyalt. Bár Piłsudski ellenállása miatt semmiféle szerződést nem kötöttek, ebben a nemzetközi helyzetben az is nagy szó volt, hogy Magyarországnak sikerült egy kis támogatást szereznie, mi- vel a marsall megígérte, hogy Lengyelország sohasem fogja katonailag meg-támadni Magyarországot.84 A britek szerint Gömbös azért látogatott Varsóba, hogy szoros kulturális kapcsolatokat alakítson ki a két ország között.85

Miután Jugoszlávia elkészítette a beadványát86 a magyar kormánynak a marseille-i gyilkossággal kapcsolatos felelősségéről, Gömbösék attól tartva, hogy a bűnrészesség vádja még tovább rontja külföldön Magyarország hírét, arra kérték a Népszövetség Tanácsát, hogy minél előbb tárgyalják a jugo-szláv beadványt. A hosszú és részletes jugojugo-szláv memorandum kevés olyan dolgot tartalmazott, ami ne lett volna benne az ezt megelőző sajtóhadjárat-ban. Franciaország békítően próbált hatni a kisantantra oly módon, hogy ne lehessen eközben azzal a váddal illetni, hogy cserbenhagyta szövetségeseit.

A britek szerint Budapesten komoly aggodalmak voltak azzal kapcsolatban, hogy Jugoszlávia esetleg figyelmen kívül hagyja a Népszövetség Tanácsának határozatát és közvetlen fegyveres akcióval szerez elégtételt a sérelmeiért.87

A jugoszláv beadvánnyal végül a Népszövetség Tanácsának 1934. decem-ber 10-i rendkívüli ülése foglalkozott. A tanács azt a határozatot hozta, hogy Magyarország állapíthatja meg alsóbb szerveinek felelősségét, valamint a bün-tetés mértékéről is maga dönthetett.88

A britek kiemelik Anthony Eden89 fontos közvetítő szerepét, mely semlegesí-tette a legérzékenyebb pontjait a magyar–jugoszláv ellentétnek, és mert sikerült egy olyan megoldást találnia, amely bár nem elégítette ki teljesen a vádló felet, ugyanakkor nem is mentette fel teljesen a vádlottat, mégis elfogadható volt a Népszövetség Tanácsának összes tagjának. Állítólag Kánya Kálmán csak

83 Józef Klemens Piłsudski. Lengyel államférfi, tábornagy, a hadsereg vezetője, 1926–1935 között Lengyelország vezetője.

84 Juhász Gy.: Magyarország külpolitikája 1919–1945 i. m. 160.

85 TNA, FO–371–19523, 193.

86 A Népszövetség Tanácsához.

87 TNA, FO–371–19523, 193.

88 Juhász Gy.: Magyarország külpolitikája 1919–1945 i. m. 161.

89 Angol konzervatív politikus, diplomata, angol miniszterelnök 1955–1957 között.

nagy nehézségek árán tudta meggyőzni Gömböst, hogy elfogadjon egy olyan határozatot, amely legalább beismer némi felelősséget a magyar hatóságok gondatlanságát illetően. A magyar miniszterelnöknek szembe kellett néznie némi kritikával, amellyel az Alsóház Külügyi bizottsága illette az üggyel kap-csolatban. A britek szerint a Jugoszláviában élő magyarokat ért atrocitások világosan rámutattak a helyzet helyi veszélyeire. Miután a jugoszláv kormány tömegesen utasította ki az országból a Jugoszláviában élő magyarságot, a ma-gyar kormány panaszt tett a nyugati nagyhatalmaknál. A jugoszláv kormány látva a nagyhatalmak nemtetszését, leállította a magyarok deportálását.90

A jelentés szerint a jugoszláv incidens világosan bebizonyította, hogy Magyarország legalább diplomáciai támogatásra számíthat Olaszországtól, Franciaországgal és a kisantanttal szemben. Kiemelték a magyar sajtó kri-tikáját a németek hideg és távolságtartó magatartásával szemben az üggyel kapcsolatban. A britek szerint ez volt a németek válasza arra, hogy Dollfuss meggyilkolása idején a magyarok az osztrákok mellé álltak.91 A másik ok pedig az úgynevezett hosszú kések éjszakájának92 igen negatív fogadtatása lehetett a magyar sajtóban. A britek szerint Kánya Kálmán igen negatív benyomás-sokkal tért haza Hitlerrel kapcsolatban Hindenburg temetéséről.93 Kánya azt nyilatkozta, hogy Hitler semmilyen kielégítő biztosítékot nem tudott adni az anschlussal kapcsolatban, ezért a továbbiakban nem tud komolyan vehető államférfiként tekinteni a Führerre.94 Érdemes kitérni arra, hogy a brit véle-mény mennyiben változik Kányával kapcsolatban. Míg külügyminisztersége első felében egyértelműen németbarátként tekintenek rá, addig az 1936-os jelentésben már sokat finomodik a brit álláspont vele kapcsolatban: egy óvatos, elővigyázatos diplomataként tekintenek rá.95

90 TNA, FO–371–19523, 193.

91 A magyar kormány igen feszülten figyelte az ausztriai eseményeket. Egy esetleges német–olasz konfliktustól tartott, ami a végét jelenthette volna a fasiszta hatalmak összefogásába vetett hité-nek. Ezért Gömbös július 27-én üzenetet küldött Mussolininak, amiben igyekezett lebeszélni a Ducét bármifajta katonai beavatkozásról. – Juhász Gy.: Magyarország külpolitikája 1919–1945 i. m. 157–158.

92 1934. június 30-án az NSDAP vezetése brutális gyilkosságsorozat keretében leszámolt a párt vélt vagy valós ellenségeivel. Többek között a Sturmabteilung (SA) vezetőjét, Ernst Röhmöt is meggyilkolták.

93 Paul von Hindenburg. Német tábornagy, az első világháború egyik legjobb német katonai parancsnoka, a weimari köztársaság elnöke haláláig.

94 TNA, FO–371–19523, 209.

95 TNA, FO–371–21151, 201.

A jelentés szerint a magyarok egyáltalán nem biztosak benne, hogy Ausztria sokáig ellen tud még állni a német terjeszkedésnek, és nincs már messze az az idő, mikor a németek annyira megerősödnek, hogy ők diktáljanak Közép-Európában. Ebben az esetben Magyarország sorsa a németekhez fűződő kap-csolaton fog múlni, nem pedig az olaszokéhoz.96

A britek érdekes adalékot szolgáltattak azzal kapcsolatban, hogy Gömbös miniszterelnök pozíciója talán nem is olyan szilárd, mint azt mindenki gon-dolná. Beszámoltak egy szóbeszédről, miszerint Gömbös kapcsolata annyira megromlott az év közben Horthyval, hogy a kormányzó már felvette a kap-csolatot Keresztes-Fischer Ferenccel,97 hogy szükség esetén hajlandó lenne-e átvenni a kormányrudat.98

A királykérdést illetően az év elején felröppent a hír a britek szerint, hogy Habsburg Ottót össze akarják házasítani az olasz király99 egyik leányával. Ez a hír újabb impulzust adott a magyar legitimista mozgalom számára. Ugyanakkor a higgadtabb legitimisták is tisztában vannak azzal, hogy a kisantant belegye-zése nélkül úgysem lehet Habsburg-restauráció, és Románai, Csehszlovákia és Jugoszlávia csak abban az esetben bólintana rá a restaurációra, ha Magyarország lemondana a trianoni béke revíziójáról. Ellenben egy olyan uralkodó személye teljesen elfogadhatatlan a magyarok számára, aki önként lemond a revízióról.

Ezért a britek véleménye szerint ez az egész kérdés egy ördögi kör, amelynek nincs megoldása a jelen helyzetben.100

A magyar–angol kapcsolatok terén nem történt komolyabb változás 1933-hoz képest, állapítja meg a jelentés. A két ország viszonya ugyanolyan szívélyes maradt, mint a korábbiakban. A britek véleménye szerint a magyarok még mindig abban a hitben ringatják magukat, hogy Nagy-Britannia pozitívan viszonyul a revízió kérdéséhez, és előbb-utóbb aktívan támogatni fogják azt.

Azonban a százhatvannyolc brit alsóházi képviselő által aláírt határozat még mindig nem került vitára az Alsóházban, és akárhányszor határozott állás-foglalást akarnak kicsikarni ebben a témában, az angol kormány rendszerint kitérő választ ad.101

A jelentés kiemeli, hogy a magyarok nagyon hálásak voltak Anthony Edennek, amiért vállalta a marseille-i merénylet utáni közvetítő szerepet a

96 TNA, FO–371–19523, 194.

97 Országgyűlési képviselő, előbb a Károlyi-, majd a Gömbös-kormány belügyminisztere.

98 TNA, FO–371–19523, 194.

99 Az olasz király ekkor III. Viktor Emánuel volt, aki 1900 és 1946 között uralkodott.

100 TNA, FO–371–19523, 201.

101 Uo. 204.

magyarok és jugoszlávok között. Ezután a britek megállapították, hogy az angol sajtó igen objektív, sőt talán érdektelen a magyar kérdésekkel kapcsolatban, kivéve a Daily Mailt.102 A jelentés azzal zárja ezt a témát, hogy az előző évhez megszokott módon özönlettek az angol vendégek Magyarországra, amit a magyar kormány azzal is serkentett, hogy május 1. és szeptember 31. között egyoldalúan felfüggesztette a vízumkötelezettséget Anglia irányában.103

Az olasz–magyar kapcsolatokhoz annyit fűznek hozzá a britek, hogy Magyarország 1934-ben is előtérben tartotta az olasz barátságot. Cserébe, hogy Olaszország nyíltan támogatta a magyar revíziót, és segédkezett a magyar újrafegyverkezésben – megsértve ezzel a trianoni békeszerződés rendelkezé-seit –, Magyarország kész volt Olaszországot szinte mindenben támogatni.

A britek szerint Mussolini a magyarok szemében az egyetlen olyan európai államférfi, aki nem követhet el hibákat, ráadásul Gömbös személyesen is csodálta a Ducét és az olasz fasizmust.104 Jól jellemzi a magyar politikát, hogy miközben az olaszoknak udvaroltak, a németekkel is fenn akarták tartani a baráti kapcsolatot. A britek szerint erre jó példa az, hogy amikor Gömbös miniszterelnök visszatért Budapestre a római jegyzőkönyv megkötése után, egyből sietett is a német követhez,105 hogy biztosítsa arról, hogy semmiféle németellenes éle nem volt a frissen megkötött szerződésnek. Gömbös azzal folytatta, hogy a római jegyzőkönyv nem egy új politikai csoportosulás, senki ellen sem irányul, és bármilyen országot szívesen látnak benne, mely szeretne együttműködni velük.106

A britek szerint Gömbös november 5-i második római látogatását két do-log idézhette elő. Egyrészt a magyarok azon félelme, hogy az olasz–francia közeledés hatására esetleg Olaszország visszavonhatja a revízió támogatását, másrészt pedig, hogy elérjék az olaszok fegyveres támogatását a jugoszlávok ellen, ha esetleg odáig fajulna a helyzet.107

Végül megállapították a britek, hogy a római jegyzőkönyv megkötése egyértelműen az olaszok számára volt a legelőnyösebb. A britek szerint, ha azt nézzük, hogy az olaszok ellenezték a nemzetiszocializmus térnyerését

102 Ezen nem csodálkozhatunk, hiszen a Daily Mail Lord Rothermere érdekeltségébe tartozott.

Ebben a lapban jelent meg 1927. június 21-én a brit sajtómágnás híres cikke, „Magyarország helye a nap alatt” címmel, mely a trianoni békeszerződés igazságtalanságát és a revízió szük-ségességét taglalta.

103 TNA, FO–371–19523, 204.

104 Uo. 205.

105 Hans Georg von Mackensenhez, aki 1933–1937 között teljesített Budapesten szolgálatot.

106 TNA, FO–371–19523, 206.

107 Uo. 206-207.

Ausztriában, és Hitlernek és Mussolininek nem sikerült Straban jó szemé-lyes kapcsolatot kiépíteniük egymással, akkor ezek a jelek egyértelműen arra utalnak, hogy romlottak az olasz–német kapcsolatok. Ugyanakkor a magyar–

olasz kapcsolatok szerintük egyértelműen javultak, elég csak arra gondolni, hogy a jugoszláv–magyar konfliktus idején az olaszok milyen határozottan álltak ki a magyarok mellett.108

A francia–magyar viszonyt illetően a britek kiemelték, hogy Magyarország továbbra is tisztában van azzal, hogy a franciák barátságára ugyanolyan szük-ségük van, mint a többi nagyhatalom barátságára, ugyanakkor a magyarok mindig hozzátették, hogy az esetleges baráti viszony kialakulásának mindig is gátat fog vetni a revízió problémája. Az év első felében javulás volt meg-figyelhető a francia–magyar viszonyban, mivel Magyarországra látogatott egy francia szenátor és tizenkét képviselő. A javuló tendenciát egyből vissza-vetette Louis Barthou külügyminiszter már említett nyilatkozata, melynek lényege az volt, hogy Erdély mindig is román tartomány volt, ezért a tria-noni békét követően jogosan került Romániához. Barthou kijelentése után négy napig őrizte a budapesti francia követséget a magyar rendőrség, akkora volt a felháborodás.109 A magyar kormány válaszként minden francia parlamen-ti képviselőnek küldött egy fordítást azokból a magyar felszólalásokból, melyek a magyar Parlamentben hangzottak el 1871-ben, elítélve Elzász-Lotharingia német annexióját. A jelentés kitért arra, hogy a magyar kormány a marseille-i merénylettel kapcsolatban a francia rendőrséget tartotta felelősnek, mivel sze-rintük túl laza volt a védelem, és nem tettek meg mindent azzal kapcsolatban, hogy megakadályozzák a merényletet.110

A britek végül még megemlítik, hogy Gaston Maugras személyében új fran-cia követ érkezett Magyarországra december 10-én, miután Louis Mathieu de Vienne – aki minden tőle telhetőt megtett a magyar–francia kapcsolatok javítása érdekében – lemondott posztjáról Barthou nyilatkozata után.111

A magyar–német viszonnyal kapcsolatban kiemelték a britek, hogy a magyar közvélemény egy fontos része kritikus, szkeptikus, sőt ellenséges a Harmadik Birodalommal szemben, ugyanakkor a magyar kormány hivatalos álláspontja a jó kapcsolatok fenntartása a németekkel. A britek szerint ez a politika há-rom alapvető felismerésen alapszik. Egyrészt, nem lehet figyelmen kívül hagyni vagy rosszban lenni egy hetvenmilliós nemzettel, amely bármikor bekebelezheti

108 Uo. 207.

109 Uo. 207–208.

110 Uo. 208.

111 Uo. 208.

Ausztriát, és ez esetben egyből határos lenne Magyarországgal. Másrészt mindkét ország közös érdeke a békerendszer felülvizsgálata és szétzúzása. Harmadrészt pedig az aktuális gazdasági szituációtól eltekintve, mindig is Németország lesz Magyarország számára a legfontosabb gazdasági partner. Bár Gömbös egész évben nagyon óvatosan nyilatkozott az anschlussal kapcsolatban, és mindig hangsúlyozta németbarátságát, egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy eré-lyesen fellépjen a náci doktrínák beszivárgása ellen az országba.112

Hermann Göring113 Athénból és Belgrádból hazafelé repülve május 24-én megállt Budapesten. A britek szerint ennek a látogatásnak a magyarok külö-nösen örültek, mivel attól féltek, hogy a római jegyzőkönyv aláírásával rom-lik majd a magyar–német viszony. Attól is tartott a magyar kormány, hogy a németek esetleg szorosabb viszonyt akarnak kiépíteni Jugoszláviával.114

A britek szerint a június 30-ai hosszú kések éjszakája undort váltott ki a magyar közvéleményből, és jelentősen lejáratta a hitleri rezsimet. Az első reakciójuk a főként zsidó tulajdonban levő újságoknak az volt, hogy heves támadást intéztek a nemzetiszocializmus ellen, és még a hivatalos kormány-lapban is megjelent egy cikk, mely a franciákhoz való közeledést szorgalmazta.

Egy hónappal később már a kormányközeli sajtó élesen elítélt mindenfajta németellenes kirohanást, és egy reggeli lapot fel is függesztettek harminc napra, amiért mocskolódó cikket jelentetett meg Hitlerről. A britek kiemelték, hogy Gömbös kihasználta Hitler megtépázott tekintélyét, és július 17-én feloszlatta az összes nemzetiszocialista gyökerű formációt Magyarországon.115

December 13-án két ellenzéki képviselő is elítélte az Alsóházban a kormány németbarát politikáját. Szerintük a német orientációnak több ok miatt nem volt semmi hozadéka. Egyrészt Németország a marseille-i merénylet után Jugoszláviát támogatta Magyarországgal szemben. Másrészt gazdaságilag eddig semmilyen haszonnal nem járt a németbarátság. Harmadrészt Hitler hiába támogatta részben a magyar revíziós politikát, ez már nem ér semmit, mivel tízéves békét kötött Lengyelországgal, és lemondott Elzász-Lotaringiáról.116

Az osztrák–magyar kapcsolatot illetően a jelentés kiemeli a februári szoci-áldemokrata felkelést Ausztriában.117 A magyar kormány nagyon megijedt a

112 Uo. 208.

113 Porosz miniszterelnök, a német légierő (Luftwaffe) parancsnoka, a Harmadik Birodalom má-sodik legfontosabb embere.

114 TNA, FO–371–19523, 209.

115 Uo. 209.

116 Uo. 210.

117 1934. február elején sorban letartóztatták a Schutzbund (a szocdemek félkatonai szervezete)

hír hallatán, és örömmel nyugtázta a gyors leverését a felkelésnek. Ugyanakkor a magyar sajtó azt írta, hogy Ausztria igazi ellenfele nem a szociáldemokrácia, hanem a nemzetiszocializmus. A sajtó azt is tudni vélte, hogy a felkelők cseh-szlovák fegyverekkel harcoltak. A britek kiemelték, hogy a magyar kormány

hír hallatán, és örömmel nyugtázta a gyors leverését a felkelésnek. Ugyanakkor a magyar sajtó azt írta, hogy Ausztria igazi ellenfele nem a szociáldemokrácia, hanem a nemzetiszocializmus. A sajtó azt is tudni vélte, hogy a felkelők cseh-szlovák fegyverekkel harcoltak. A britek kiemelték, hogy a magyar kormány

In document Opuscula historica II. (Pldal 153-162)