Az erôszak áldozatainak hatékony segítése az egészségügyben

Tekintettel arra, hogy az egészségügyi szakembereknek sem könnyû rákérdezniük az erôszakra, és pozitív válasz esetén fontos, hogy az áldozatot megfelelôen tudják tájékoztatni, javasolt, hogy a szakemberek vé gez zenek el a párkapcsolati erôszak dinamikájáról, a bántalmazott páciensek biztonságáról és auto nó -miájáról szóló képzést. Az alábbiakban — ideális esetben a képzést kiegészítendô — a legfontosabb attitûd-, készség- és tudáselemeket ismertetjük, melyek egyúttal intervenciós elôírások a párkapcsolati erôszak ál-dozatát ellátó egészségügyi dolgozó számára.⁵

11.1.4. Az erôszak áldozatainak hatékony segítése az egészségügyben

Egészségügy

4 Errôl bôvebben ld. az Egészségügyi Világszervezet legutóbbi jelentését a nôk egészsége és a nôk elleni családon belüli erôszak kapcsolatáról (WHO, 2005). A leggyakoribb egészségügyi következmények a közvetlen sérülések (melyek a karco lástól a törésig terjednek, és lehetnek vágás, lövés, szúrás, égetés, szorítás, lökés, ütés, rúgás, fojtogatás stb. követ kez mé -nyei) a test különbözô részein (gyakoriak a szem, a fül, a fogak, a száj, a nemi szervek, a végtagok és belsô szervek sérülései).

Szintén közvetlen sérülésnek számítanak a bántalmazó kapcsolatban a szexuális úton terjedô betegségek (sze xuális erôszak, illetve a partner külsô kapcsolatai miatt). Ezeken túl az áldozatok jelentôs része szenved krónikus fájdalmaktól, szédüléstôl, szorongástól, visszatérô fejfájástól (Angliában pl. ez a leggyakoribb ok, amiért a bántalmazottak háziorvoshoz fordulnak), memóriazavaroktól, öngyilkossági gondolatoktól, illetve kísérletektôl, érzelmi distressztôl. A bántalmazott nôk körében magasabb a nem kívánt, vagy nem tervezett terhességek és a vetélések száma is, ez utóbbiak egy része kifejezetten fizikai bántalmazás következménye. A depresszióval és egyéb pszichés zavarokkal diagnosztizált nôk jelentôs része bántalmazott.

Az Európa Tanács tanulmánya (Hagemann—White, 2006) szerint egy 10 millió lakosú ország családon belüli erôszakkal kapcsolatos rendôri, egészségügyi ellátási és egyéb költségei mintegy évi 400 millió eurót tesznek ki, mely költségek nagysá-grendileg csökkenthetôk a korai felismeréssel.

Alapszabályok

1. Ne utasítsa a nôt vagy bántalmazott partnert, hogy hagyja el a partnerét, ahogyan arra sem, hogy maradjon mellette. A bántalmazott a bántalmazó partnere ismeretében folyamatosan próbálja el-dönteni, melyik utat tekinti biztonságosabbnak. Még ha téved, akkor sem lehet garantálni, hogy ha külsô tanácsra másképp cselekszik, nagyobb biztonságban lenne. Általában véve: ne adjon olyan taná -csokat, amelyek elvárásként, vagy utasításként is értelmezhetôk, maradjon inkább a minél szélesebb körû információátadásnál! Az egyetlen biztonságos állapot a bántalmazott számára, ha bántalmazója nem fér hozzá. Tekintettel arra, hogy ezt hosszú távon a magyar szabályozás és jogalkalmazás nem garantálja, a páciensnek joga van ahhoz, hogy pontos információk birtokában ô maga hozhassa meg az életével kapcsolatos döntéseit.

2. Tudassa a bántalmazott nôvel vagy partnerrel, hogy hisz neki. A párkapcsolati erôszak áldozatának általános tapasztalata, hogy megkérdôjelezik valóságát. A bántalmazás terjedelme, tényei és módszerei sokszor annyira felháborítóak, hogy az emberek (az áldozat és a szakemberek is) igyekeznek azokat figyelmen kívül hagyni, lekicsinyelni, vagy hárítani, csak hogy ne kelljen szembenézni a valósággal.

Önnek szakemberként az a feladata, hogy ezekkel merjen szembenézni, és megtenni az ön által megtehetô szükséges lépéseket a páciens testi és lelki egészsége érdekében.

3. Soha ne engedjen a kísértésnek, hogy a közvetítô szerepét játssza: ön nem ismeri annyira a bántal-mazót, mint páciense, és jó esély van rá, hogy nem minden manipulatív technikáját ismeri fel (ha egyál talán bármelyiket felismeri), mivel ezek mélyen beépülnek a kapcsolat korábbi eseményeibe, melyekrôl önnek nem lehet tudomása.

4. Ne próbáljon az áldozat helyett döntéseket meghozni: nem önnek kell majd ezeknek a követ kez mé- nyeit viselnie. Az ön feladata pusztán az, hogy teljes körû tájékoztatást nyújtson, felhívja a figyelmet a bántalmazás egészségügyi következményeire, és az áldozat döntéseit tiszteletben tartva megtegye, amit megtehet (pl. tanúskodjék, szakértôi véleményt adjon, pontos és részletes látleletet állítson ki, erkölcsi állást foglaljon az erôszakkal szemben, stb.).

5. Ne diagnosztizálja a bántalmazottat a partnere leírása, elmondása alapján, ne végezze el az orvosi vizs-gálatot addig, amíg nem tud egyedül maradni a páciensével, ha annak partnere, kísérôje láthatólag igyekszik mindent elkövetni, hogy ne kelljen a pácienst egyedül hagynia önnel. Akkor is ragaszkod-jon a páciens egyedül történô megvizsgálásához, ha a pácienst nem a partnere kíséri, vagy kísérôje vele azonos nemû. A páciensének lehet azonos nemû partnere, illetve más jelen lévô családtagok is elle -nô rizhetik és befolyásolhatják, hogy a bántalmazott mit mer elmondani önnek.

6. A bántalmazottak egyik leggyakoribb diagnózisa a depresszió. Míg a bántalmazásnak valóban lehet következménye depressziós állapot, a probléma elsôsorban a bántalmazás maga. Így önnek tisztában kell lennie azzal, hogy a depressziót (és az egyéb testi és lelki tüneteket⁶) nem lehet hosszú távon sike -resen kezelni akkor, ha a páciens rendszeres erôszak áldozata. Fontos, hogy ezt az információt vele is megossza úgy, hogy ugyanakkor ne ôt tegye felelôssé sem a bántalmazásért, amit elszenved, sem azért, hogy az abbamaradjon. Azt is világossá kell tennie, hogy nem támaszt vele szemben elvárásokat arra vonatkozóan, hogyan oldja meg a helyzetét.

7. Jelezze a páciensnek, hogy a bántalmazásból lehetséges sikeresen kilépni, és biztassa arra, hogy elhiggye, van élet a bántalmazás után.

11.1. A párkapcsolati erôszak áldozatainak felismerése és hatékony ellátása az egészségügyben

5 Az egészségügyben is és egyéb szakellátási, vagy segítôi helyzetekben is használható helyes eljárásokról lásd még: NANE Egyesület (2006) Miért marad? 5.,A hatékony segítségnyújtás eszközeicímû fejezetét (69—91. oldal); Spronz és Wirth (2006). Az integrált ügyfélellátás speciális szabályaicímû fejezetét (45—52. oldal); és a Pro Train Kézikönyv, 2009, 4., multiprofesszionális képzési modulját Kommunikációs készség és útmutató az áldozatok megfelelô támogatásárólcímmel.

6 A testi és lelki tünetekrôl lásd bôvebben a Miért marad?c. kézikönyv (NANE Egyesület, 2006) 60—68. oldalát, valamint a PTSD szakirodalmát.

Nehéz helyzetek

Még ha a szakemberek rendelkeznek is a megfelelô eszközökkel az erôszakról való kérdezést illetôen, adódhatnak nehéz helyzetek a páciens megkérdezése közben. Elôfordulhat, hogy mindent letagad, vagy lehet, hogy ittas, ellenséges, vagy hallucinál. Lehet, hogy egyszerûen el akar menni, mielôtt ön beszélni tudna vele, vagy hogy nem beszélik ugyanazt a nyelvet. További nehézséget jelenthet az egészségügyi titoktartási kötelezettség és az esetleges feljelentési kötelezettség közötti dilemma.

Az alábbi információk javaslatokkal szolgálnak a pácienssel való megbeszélés közben esetleg felmerülô nehéz helyzetekre, illetve a további teendôkre.

A nô vagy más bántalmazott családtag tagadja, hogy megtámadták:

1. Ne ragaszkodjon a saját verziójához, és ne gyakoroljon rá nyomást.

2. Mondja el neki, mi miatt gondolt erôszakra.

3. Tudassa vele, hogy vissza tud jönni további segítségért, ha valaha hasonló helyzetben találja magát.

4. Ne gondolja, hogy az ügy ezzel megoldódott és lezárult; ön megtette a kötelességét, de térjen vissza a témára késôbb (például a következô megbeszélt találkozón).

5. Beszéljen a kételyeirôl kollégáival.

6. Dokumentálja a kétségeit és azt, milyen bizonyítékon alapulnak — vegyen fel pontos és mindenre kiterjedô dokumentációt a sérülésekrôl akkor is, ha a nô nem kért látleletet.

A nô vagy más bántalmazott családtag alkohol vagy kábítószer hatása alatt áll:

7. Beszéljen a lehetô legkevesebbet.

8. Nyújtson neki támogatást és adjon neki idôt ahhoz, hogy jobban legyen az önök osztályán, illetve kórházában, mielôtt megpróbál beszélni vele.

9. Gyôzôdjön meg róla, hogy a telefonszáma szerepel az iratai között: ön vagy egy szociális munkás késôbb felhívhatja (a következô 1—3 napban).

A nô vagy más bántalmazott családtag ellenséges, vagy gorombáskodik:

10. Tartsa tiszteletben a dühét, és jelezze, megérti, hogy mérges. A bántalmazottak dühének hátterében általában az erôszak miatti trauma és kiégés áll. A nôknél elôfordulhat az is, hogy nem sikerült eddig segítséget kapniuk, pl. mivel a szakemberek nem tették meg a megfelelô válaszlépéseket a problé -máikra.

11. Ne vegye át a hangulatát.

12. Ajánlja fel a támogatását, illetve az elérhetô szolgáltatásokat, de ne erôltesse, vagy gyakoroljon nyomást rá.

A bántalmazott a lehetô leggyorsabban el akar menni:

13. Gyôzôdjön meg róla, hogy a telefonszáma szerepel az iratai között: ön vagy egy szociális munkás késôbb felhívhatja (lehetôleg a következô 1—3 napban)⁷.

14. Jelezze neki, hogy tudomásul veszi/megérti, hogy mihamarabb el akar menni, és hogy bármikor vissza jöhet.

A nô vagy más bántalmazott családtag súlyos beteg vagy hallucinál:

15. Hagyjon idôt, hogy az állapota stabilizálódjon, mielôtt kérdéseket tesz fel neki és elbeszélget vele.

11.1.4. Az erôszak áldozatainak hatékony segítése az egészségügyben

Egészségügy

7 Ennek során mind az áldozat, mind a saját biztonságára vonatkozó szabályokat be kell tartani. A párkapcsolati erôszak ál-do zatai gyakran nem rendelkeznek szabaál-don az idejükkel, telefonbeszélgetéseiket ellenôrzik, el kell számolniuk azzal, hogy ki és miért kereste ôket. Ezeket a lehetséges tényezôket figyelembe kell venni! Hasonlóképpen figyelni kell arra, hogy ön se kerüljön veszélybe.

Nem érti ôt nyelvi akadályok miatt:

16. Kérje hivatalos tolmács segítségét (a beszélgetést telefonon is lefolytathatják).

17. A tolmács nem lehet a nô férje/partnere, gyereke, más rokona, barátja stb.

18. Csak nôi tolmáccsal dolgozzon.

Titoktartás és jelentési kötelezettség

Azok a szakemberek, akik párkapcsolati erôszak áldozataival találkoznak munkájuk során, nehéz dilemma elé kerülnek: egyrészt eleget kell tenniük annak a kötelezettségüknek, hogy védjék az áldozat egészségét, másrészt titoktartási kötelezettségüket is komolyan kell venniük. Súlyosabb esetekben a jogszabályok elôírják a feljelentési kötelezettséget, a legtöbb esetben azonban a kérdés etikai kérdésként merül fel. Az egészségügyi dolgozóknak lelkiismeretük és szakmai felelôsségük alapján kell meghozniuk az ezzel kapcsolatos döntéseket.

Az orvosetikai alapszabály: szakmai titoktartás

1. Az orvosnak minden körülmények között tiszteletben kell tartania az orvosi szakma gyakorlásához elengedhetetlen erkölcsi, a beteg önrendelkezését és saját elkötelezettségét elismerô alapelveket.

2. Minden orvosnak kötelessége segíteni a jelenlétében levô bármely személyt, aki beteg, fizikai sérülést szenvedett, vagy ilyen veszélynek van kitéve, illetve biztosítani, hogy az illetô megfelelô orvosi segít-séget kaphasson.

3. Ha az orvos felismeri, hogy a jelenlétében levô személy bántalmazás vagy erôszak áldozatává vált, az illetô hozzájárulásával értesítheti a hatóságokat.

4. Ha egy orvos arra gyanakszik, hogy a személy, akihez kihívták, vagy aki a rendelésén megjelent bántalmazás vagy elhanyagolás áldozata, minden rendelkezésére álló eszközzel, ám megfelelô körülte -kintés mellett, meg kell kísérelnie megvédeni, miközben tiszteletben tartja igényeit, és maximális disz kréciót tanúsít.

5. Szakmai ok nélkül az orvosnak sincs joga beavatkozni páciensei magánéletébe.

6. Ha egy beteget több orvos együttmûködésben kezel, vizsgál, vagy vele kapcsolatban konzíliumot tart, meg kell osztaniuk egymással a beteggel kapcsolatos releváns információkat. A beteget tájékoztatni kell errôl, és figyelemmel kell lenni arra, hogy a releváns információk átadása mellett is minden orvos felelôs marad a saját szakterületén történtekért.

7. Az orvosnak joga van lelkiismereti okra hivatkozva elhárítani vagy abbahagyni egy beteg kezelését, azonban köteles gondoskodni arról, hogy a beteg ne maradjon kezelôorvos nélkül, és emiatt ne érje ártalom. Ilyen döntésérôl az orvos köteles tájékoztatni a kollégáit is.

Ahogy fentebb már volt szó róla, az ún. nyolc napon túl gyógyuló sérülések esetén az egészségügyi dolgo -zónak bejelentési kötelezettsége van. A gyermekvédelmi törvény jelzési és együttmûködési kötelezettséget ír elô gyermekbántalmazás esetén is.

A fô dilemma elsôsorban akkor merül fel, amikor a páciens nem kíván feljelentést tenni az erôszak elkövetôjével szemben. Nem ritka azonban az sem, hogy az áldozat örömmel veszi, ha valaki más képes és hajlandó az eljárás beindítására. Mivel az elkövetô azzal fenyegeti, hogy megtorolja, ha feljelentést tesz ellene, számára kiutat jelenthet, ha az eljárást kívülálló indítja meg. Ennek felmérése a pácienssel folyta-tott vizsgálat során lehetséges.

Az orvosnak képesnek kell lennie felmérni a helyzet súlyosságát és veszélyességét (ehhez a jelen Mód-szertani útmutatóis számos eszközzel segítséget nyújt), és ennek fényében megtenni a további lépéseket.

Amennyiben az áldozat közvetlen és súlyos veszélyben van, vagy helyzete annyira ellehetetlenült (pl. oly mértékben retteg), hogy cselekvésre teljesen képtelen, az orvosnak inkább a hatóságok értesítése vagy egyéb intézkedés (pl. az áldozat haladéktalan kórházi beutalása vagy kórházba szállíttatása) mellett kell döntenie. Ilyen esetekben a gyors döntés éppen úgy életet menthet, mint egy súlyos sérülés vagy betegség

11.1. A párkapcsolati erôszak áldozatainak felismerése és hatékony ellátása az egészségügyben

sürgôs kezelése Az orvosnak meg kell kérdezni az áldozatot arról is, hogy a gyerekekre milyen közvetett vagy közvetlen hatással van az erôszak.