Az empirikus kutatás eredményeinek összefoglalása

A kérdőívek válaszaiból nyert eredmények azért kiemelkedő jelentőségűek, mert ezáltal közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy miképp lehet a generációk várható élettartamát, azaz a társadalom és a nemzetgazdaság humántőke vagyonát úgy növelni, hogy a magyar lakosság az életévnyereségből többet tölthessen el egészségben. A kérdőíves felmérések eredményeinek feldolgozásának segítségével beigazolódott, hogy

1. az iskolázottság mértékének növekedése automatikusan vonja maga után az egészségi, illetve elsősegély-nyújtói ismeretszint növekedését.

2. Ennek ellenére az iskolázottság mértéke nem ad teljes körű felvilágosítást az emberek egészségi és elsősegély-nyújtási ismereteinek szintjéről.

3. A jogosítvány megszerzéséhez társuló elsősegélynyújtó tanfolyam szignifikáns hatással van a levizsgázottak ismeretszintjére, de ez a szint sajnálatos módon még így is rendkívül alacsony.

4. A rossz egészségi mutatókat nem kizárólag az egészségügyi kiadások növelésével, hanem az oktatási tartalmak bővítésével célszerű javítani.

5. E cél eléréséhez elsősegélynyújtásban is jól képzett egészségtan tanárokra van szükség.

6. A jelenlegi egészségtanár-képzés nem biztosítja a hallgatók számára a megfelelő szintű, továbbadásra alkalmas elsősegélynyújtási ismereteket.

7. A jól képzett és közpénzekből finanszírozott egészségügyi ellátó rendszer nem képes maradéktalanul betölteni egészségmegőrző és karbantartó szerepét, ha az ellátó és ellátott között kommunikációs űr tátong.

8. Még a felsőfokú végzettséggel rendelkezők sem hiszik azt, hogy elegendő egészségi ismeretszint birtokában lennének.

9. A felsősokú és a középfokú végzettséggel rendelkezők nagy százaléka igényelné is az egészségi ismeretek iskolai oktatását.

10. A hazai népesség kedvezőtlen morbiditási és mortalitási mutatói nemcsak társadalmi-gazdasági –szociális összetevőkre vezethetők vissza, hanem e jelenség gyökereit az egészségi ismeretszint alacsony voltában is kereshetjük.

Az empirikus kutatás során nyert eredmények talán legjelentősebbike, hogy adatokkal is beigazolódott a feltevés, miszerint egyik iskolai végzettségi szintet reprezentáló mintában sem rendelkeznek az egészségi ismeretszinttel és az elsősegélynyújtással kapcsolatos kérdéskörökben - még a minimálisan elvárható egészségműveltségi szinttel sem- a megkérdezettek.

A 49-50 .ábrákról jól leolvasható, hogy a tanárok és a főiskolai/egyetemi hallgatók ismeretei mindkét témában kevesebb hiányosságot mutatnak a középiskolásokéhoz viszonyítva, ami várható is volt. Az is leolvasható azonban - és ez megdöbbentő-, hogy milyen mértékű hiányosságai vannak a tanároknak is (átlagosan a kérdések 10-15 %-ára nem adtak jó választ!) Figyelmet érdemel, hogy az elsősegélynyújtási ismeretek terén még nagyobbak a hiányosságok, mint az általános egészségi ismereteket felmérő kérdésekben, mindegyik mintában. A nemek közti eltérések (a férfiak hátrányára, kivéve a tanárokat) szintén megfigyelhetők.

Egészségi ismeretek aránya az elvárhatóhoz viszonyítva (%)

-35 -30 -25 -20 -15 -10 -5 0

Középiskolások Hallgatók Tanárok

Férfi Nő

49. ábra Egészségi ismeretek aránya az elvárhatóhoz viszonyítva

Elsősegélynyújtási ismeretek aránya az elvárhatóhoz viszonyítva (%)

-35 -30 -25 -20 -15 -10 -5 0

Középiskolások Hallgatók Tanárok

Férfi Nő

50. ábra Elsősegélynyújtási ismeretek aránya az elvárhatóhoz viszonyítva

Az oktatásba kellene tehát, az egyénnek és a társadalomnak egyaránt, többet beruháznia. Még akkor is, ha köztudomású, hogy a társadalomnak erre a szektorra történő ráfordításai nem itt fognak megtérülni. Ha egy tőkés bővíti a gyárát és az ott megtermelt árut értékesíti, ennek haszna belátható időn belül a vagyonát fogja gyarapítani. Az oktatás jövedelmezősége tér, idő és minőség tekintetében eltér a hagyományos pénzbefektetési konstrukciókétól. A humántő ke-befektetés nyeresége generációkkal később, legtöbbször más gazdasági szektor területén és nem csak pénzben, hanem emberi kvalitásban, életszínvonalban és életminőségben jelentkezik. Ez a tőkeminőség a munkavégzésben válik újra beruházható tőkévé. A magasabb szintű oktatásából kikerülő diák, a jövő műveltebb és egészségesebb mérnöke, buszvezetője, ápolónője, nem utolsó sorban szülője. Nemcsak arról van szó, hogy az oktatásnak számtalan externális hasznot tulajdoníthatunk, hanem arról is, hogy ezek a nyereségek a beruházástól időben annyira elválnak, hogy a beruházó esetleg nem is éri meg a megtérülő hasznot. Miután racionális gazdálkodó ilyet nem tesz, joggal állíthatjuk, hogy az efféle gondolkodásmód bizonyos fokú közösségi elkötelezettséget, a mai társadalmi gyakorlatban altruizmust feltételez. Ez a megtérülési „fáziskésés” az egészségnevelésben is jól érzékelhető. Mindez nem változtat azon a tényen, hogy az egyén egészsége nem tekinthető magánügynek, mivel a lakosság rossz egészségi állapota korlátozza a gazdasági növekedés lehetőségeit.

Nem elegendő a jelenlegi kerettanterv oktatási tartalmait megvalósítani. Célul kellene kitűzni, hogy az alap- és középfokú oktatási intézményekben, felmenő rendszerben a diákok az egészségi ismeretek mellett elsősegélynyújtást is tanuljanak. Mindenképp kívánatos lenne, hogy az életmentést készségszintre sajátítsa el a következő generáció. Ehhez szükséges, hogy az elmúlt években frissen elindított egészség tanár szakokon az elsősegélynyújtási ismereteket

– beleértve az újraélesztést is!-, elsajátítsák a hallgatók. A jelenlegi óraszám még azt sem teszi lehetővé, hogy maguk a jövendőbeli egészségtan tanárok nagy biztonsággal végezzenek ilyen feladatot, nem hogy az idevágó ismereteket szakszerűen tovább is tudják adni. Itt pedig nem lehet hibázni! Egy szemeszteren keresztül, heti 2 órában – azaz összesen 30 órában -, a balesetvédelmet és elsősegélynyújtást nem lehet olyan szinten elsajátítani, hogy ebből továbbadásra képes tudás születhessék. Véleményem szerint ezen szakon szükséges lenne, hogy a hallgatók az Országos Mentőszolgálatnál terepgyakorlaton vegyenek részt. Ezáltal nemcsak a gyakorlati életben tehetnék próbára a megszerzett tudásukat, hanem tovább is csiszolhatnák azt. E gyakorlat nem elhanyagolható nyereségei között volna az „élettapasztalat – a balesethelyszínek és források megismerésének -koncentrált begyűjtése” is.