1. Az előzők után azt várná az ember, hogy Lucifer vezető és döntő szerepet tölt be a történetben. Ez azonban csak bizo-nyos fenntartással állítható. Amint Lucifer az évezredeken végig vezeti az embert, jobban mondva, szeme elé állítja a történetet, mégis csak mellékes szerepet játszik. Mert mit mutat Ádámnak?
Tulajdonképeni életét, keresztülvezeti a való történeten. A cse-lekvő személy tehát, akiben és aki által a történet megvalósul, nem Lucifer, hanem Ádám. Lucifer folyton Ádám oldalán áll és leleplezi a képeket, de az élő, cselekvő, a genetikus elem Ádám-ban, az emberben van megtestesülve. «Sem Éva, sem Lucifer magatartása azért soha nem vethető erkölcsi mérték alá, mondja Kármán Mór, egyikök se képviselője egyik jelenetben sem lel-künk valamely jó vagy rossz oldalának, hanem pusztán elménk hullámzásának, eszméletünk áramlatának személyesítői. Az erkölcsi
1 Legalább is azon fárad a költő, hogy Lucifert mint a materializmus képviselőjét mutassa be, de nem mindig sikerül neki. Többször megesik, hogy Lucifer épen az ideális felfogást védelmezi (így a XI. színben). H a Luciferben csak a gonosz szellemet kellene látnunk, akkor ezen körülményben jellemzés-beli ellenmondás volna.
56 FAUST ANTAL
elmelkedésnek és sülyedésnek, vagyis inkább az erkölcsiség vál-tozatos fordulatainak képviselője egyedül a férfiú.»1
Nem is a gonosz szellem viszi egyik helyzetből a másikba Ádámot, aki önmaga ura sorsának, hanem teljesen Lucifer hatás-körén túl fejlődik a történet. Senki más, csak Ádám maga teszi kísérleteinek tárgyává a legnagyobb és legszentebb eszméket. Luci-fernek alig van valami befolyása rá, legalább is nem döntő módon.
Majdnem ugyanaz a felfogásuk azon kritikusoknak, akik Lucifert tisztán tanácsadónak tekintik. De ezen véleményt sem szabad kizárólagosan venni. Lucifer tanácsadó, de nem oly mér-tékben, mint várnók. Az erőszakos és hatalmas szellem, minőnek őt az égi jelenetben látjuk, a történet folyamán igen elgyengül az emberi nem sorsára való befolyásában. Ádám úgyszólván nem is hallgat már tanácsára, hanem önelhatározásból megy lelke-sedésének tárgya után.2 Mindig Ádám az, aki egy csalódás után . új eszméért hevül, kísérője és tehetetlen tanácsadója kénytelen
őt követni, kívánságainak eleget tenni.
2. De hogyan vállalkozhatott Lucifer valamire, ha befolyását döntő mértékben nem érvényesítheti? Mint okos és furfangos szellemnek legalább is remélni kellett, hogy tervét kiviheti. Ez a bizakodás meg is van benne. Az elcsábítással az emberiséget látszólag hatalmába ejti. Azon pillanatban, mikor a két fát ki-erőszakolja és a csábításra készül, már bizonyos az eredmény felől, különben nem mondhatná oly határozottan, hogy ezen
«fukar kezekkel» mért adománnyal is kiemelheti sarkaiból a világot. Feltétlenül hiszi, hogy az embert magasabb rendeltetését illetőleg, saját történetének bemutatása által tönkre teheti. Mert Lucifernek minden emberben hatalmas szövetségese van, ki mun-káját sokszorosan meg fogja könnyíteni és kire minden bizony-nyal hagyatkozhatik. Ez a tényező azon gyengeség, mely a bűn-beesett ember természetében gyökerezik, mely soha le nem győzhető, mely legjobb törekvését meghiúsítja és így az egyes embernek, mint az egész nemnek történetét tragédiává teszi.
1 Kármán Mór, Az ember tragédiája XLVII. o. «Egyedül benne (a fér-fiúban), folytatja, van egységes tudat és fejlődő következetesség ; amazokban (Lucifer és Évában) csak helybeli igazság n y i l v á n u l t . . . »
2 Különösen az utolsó színekről mondható ez, hol maga Ádám sem lép fel már cselekvőleg, h a n e m mindketten az élet kérdései felett okoskodnak csu-p á n . (XI., XII., XIV. szín.) Ezen jellemzésben hiányok is feltétlenül bizonyítják, hogy az egyes személyek csak Madách felfogását fejezik ki.
ÁDÁM ÉS LUCIFER MADÁCH «AZ EMBER TRAGÉDIÁJÁBAN» 57
És vájjon mit látunk mást a történeti képekben, mint ezen igazság megerősítését, az embernek végnélküli tragédiáját? Ezen igazságot mutatja be Lucifer Ádámnak és semmi mást. Mivel Lucifer az utolsó szóig őszinte akar lenni és a remény sugarát csak akkor ragyogtatná fel, ha az ember már közel lenne a két-ségbeeséshez; mivel az utolsó színben maga az Úr Ádámnak hathatós kérésére sem ad felvilágosítást : azért a történeti képe-ket, úgy amint Lucifer mutatja, Madách felfogásának kell tekin-tenünk. A költő rámutat azon tényre, hogyan bukik az ember veleszületett gyöngeségénél fogva lépésről-lépésre és hogyan válik élete folytonos, szünet nélkül megújuló tragédiává.
3. Miképen alakul a történet? Egy tekintet a drámára azt mondja, hogy a költő az egész világtörténetet akarja szemlél-tetni. Törekszik is, hogy teljes képet nyutson. Fegyvertár gya-nánt használja a világtörténetet, melyből előkeresi az alkalmas fegyvereket és vérteket, mondja Palágyi Menyhért. Azonban ön-kényüleg és hiányosan válogatja ki a szükségeset. Amit nyújt, az nem fedi a való történetet, hanem azon történetet, melyet Madách készített magának. A költő terve szerint Ádámnak a leg-szentebb és legnagyobb eszmék megvalósítására kell törekednie, tehát a képeket szorgosan kellett kiválogatni, másrészt bennük a multat, jelent és jövőt kellett képviseltetni.
Minden egyes korszaknál ezen kérdés vetődik fel: Mire fog szolgálni az új eszme ? Jellemző, hogy Lucifer már a jelenet kezdetén megadja a kiábrándító választ. Ádám viselkedése Luci-ferével szemben naiv és gyermekes, ő a tapasztalatlan, aki a megindulásnál mindenért lelkesedik. Tanácsadója mint a tapasz-talt áll mellette, aki mindennel tisztában van, míg Ádámnak előbb átélnie, megpróbálnia kell, hogy tapasztalatból tudjon.
Lucifer a világbölcs, Ádám pedig a naiv rajongó, aki természe-tének nemes ösztönei után megy és addig nem hisz a tapasz-taltnak, míg ő maga is át nem esett rajta. Hogy Lucifer az élet viszonyaiban kiokosodott és csalódott költőt testesíti meg, aki hideg, tárgyilagos Ítéletét minden fölött kimondhatja, míg Ádám ugyanazon költőt személyesíti, de aki még csak most lép az életbe, minden nemesért rajong, azonban mihamar más meg-győződésre jut. «Az egész mű, mondja Haraszti Gyula, e szét-hangzás (a költő kettős személyének) legyőzésére kisérletezés, a költőnek saját énjével folytatott küzdelme, a maga teljes folya-matában. Ádám küzködik itt Luciferrel, vagyis a világba lépő,
58 FAUST ANTAL
eszményekért lelkesülő Madách, mert Ádám sokat emlegetett gyermekkedélye nem az első ember naivitása, hanem egy nemes álmokkal telt ifjúnak rajongása, ki lemondani még képtelen s kinek könnyek kisérik «kedvenc ábrándból tiszta felfogásra ébredését» — ez a Madách küzködik itt a tapasztalatai által kiábrándított, elsivárult Madách-csal. A költemény két főalakja külön megtestesítése és közülök Lucifer az, ki mint Madách mintegy magának a költő két részre oszolt lényének külön-alaptermészetének képviselője magyaráz meg mindent.1
Nagy vej ke. - Faust Antal.
1 Haraszti Gyula, Madách Imre (Modern könyvtár 128. sz.) 16. o.