A tökéletes istenkép a lélekben: Isten színe látása és az abból fakadó szeretés, mert a lélek élete, cselekvése, ezáltal hasonul el legtökéletesebben Isten sajátos életéhez, tökéletességé-hez, boldogságához és ezáltal lesz ismerésének tartalma hasonló Isten ismeretének tartalmához és szeretésének tárgya, Isten szereteté-nek a tárgyához. A színről-színrelátással Isten sajátos boldogságá-ban részesedünk. Secundum antem hanc visionem maxime Deo assimilamur et ejus beatitudinis participes sumus. Nam ipse Deus per suam essentiam suam substantiam intellegit et haec est ejus félicitas. Cum autem apparuerit, similes ei erimus, et videbimus eum sicuti est.1
A színről-színrelátást, ezt a «tam nobilis visio»-t, amely Istennek sajátos, természetes cselekvése, élete, az emberi elme csak akkor érheti el, ha valamelyes természetfölötti ajándokkal arra képesítve lesz. A színről-színrelátás megköveteli, hogy az elme Istent közvetlenül megismerje, hogy az isteni természet legyen az, amit lát, amiben lát. Ez pedig Istennek a tulajdona, aki önmagát önmagában megismeri. Tehát az ilyen istenmeg-ismerésben való résztvevés csakis úgy lehetséges, ha az elme ezen megismerésre természetfölötti módon képesítve lesz. Hasonló-ság kell az elmében, magához az isteni elméhez, hogy így az arányosság a tárgyhoz meglegyen. Dicendum ergo, quod ad videndum Dei essentiam requiritur aliqua similitudo ex parte visivae potentiae sc. lumen gloriae confortans intellectum ad videndum Deum.2
Az akaratban Isten tökéletes szeretéséhez nem szükséges semmi különös új tökéletesítés, mert a lélekbe öntött szeretet erre az égben is elegendő, mivel a tárgya ugyanaz.3
A dicsőség fényével tökéletesített ész és ajszeretet erényével felruházott akarat képes tehát Isten szinről színre látására és
szereté-1 C. Gentes, III. 5szereté-1.
2 I. q. XII. a. II. — C. Gentes, III. 53.
3 I. II. q. LXVII. a. VI.
*9
124 PALUSCSÁK PÁL O. P.
sére. Ezen színről-színrelátás és szeretés egy folytonos örök cselekvés, amellyel Istent bírjuk és élvezzük. Una et continua et sempiterna operatione in illo beatitudinis statu mens hominis Deo conjun-gitur.i
Hogy folytonos cselekvés, azt megköveteli magának a tökéletes boldogságnak a természete. A boldogság, mint láttuk, tökéletesség, élet, tehát a szellemi lény legtökéletesebb cselekvése.
És csakis így lesz hasonló Isten tökéletességéhez, életéhez, aki folytonos önmegismerés és végtelen szeretés. Isten benső élete ez a kettős cselekvés, úgy a lélek természetfölötti módon ki-fejlődött élete tehát szintén cselekvés; Isten folytonos ismerése és szeretése.2
A lélek ezen cselekvése nemcsak tárgya miatt hasonló Isten ismeréséhez, hanem még ismeretmódja következtében is.
Isten ismerése egyetlen örök tökéletes cselekvés, amellyel ön-magát megismeri, saját végtelen lényegét teljesen átérti, mondjuk végtelen tökéletes meglátás, átértés, és egyetlen örök Igében ki-fejezés. A színről-színrelátásban a lélek nem egyes képekben, külön-külön lát, hanem Isten lényegében, így ismerése nem egymásutáni, nem folytatólagos, hanem egyszerre mindent meg-látó ismerés: Videntes Deum per essentiam, ea quae in essentia Dei vident, non vident per aliquas species, sed per ipsam essentiam divinam intellectui eorum u n i t a m . 3 Non successive sed simul videntur, quia quae videntur in Deo non videntur singula per suas similitudines sed omnia per unam essentiam Dei.4 Mert a lélek Isten lényegében közvetlenül lát mindent, tehát ugyan-abban, amiben Isten megismer mindent, azért lesz ismerésének a módja hasonló Isten ismeréséhez.
Ezen ismerési módból szent Tamás azt következteti, hogy a színről-színrelátás által a lélek az örök élet részesévé lesz.
Az élet cselekvés. Isten élete az ő sajátos cselekvése. De Isten-ben ez a cselekvés nem fejlődő, kialakuló valami, nem mozgás, hanem maga Istejmek a lényege, természete. A cselekvés maga a cselekvő. Ahogy létezése, lényege örök, úgy cselekvése is.5 A színről-színrelátásban nincsen egymásután, mert amit abban lát a lélek, azt egyszerre, egyetlen meglátással látja. így cselek-vése nincsen az időnek, az egymásutánnak alávetve. De ezen
1 I. II. q. III. a. II. ad 4. 4 I. q. XII. a. X. — C. Gentes, III. 60.
2 C Gentes, III. 25. 5 C. Gentes, I. 99.
3 I. q. XII. a. IX.
ISTEN KÉPMÁSA AZ EMBERBEN SZENT TAMÁSNÁL 125
cselekvése a léleknek legbensőbb tette, életmegnyilvánulása, így élete, folytonos cselekvése. Az ismerőképesség mindig cselekszik és cselekvése tárgyánál és megismerésmódjánál fogva idővel nem mérhető. így a lélek folytonosan, a legtökéletesebb cselek-vésben van minden változás nélkül. így lesz élete részesedés Isten örök életében.1
A színről-színrelátást a tökéletes folytonos szeretés követi.
Visio enim est quaedam causa amoris Deus autem quanto per-fectius cognoscitur, tanto perper-fectius amatur.2 Ezen szeretésnek a forrása Isten közvetlen megismerése ; az Igének a látása, tehát valamiképen ugyanaz, ami az isteni Szeretet, a Szeretet a Szent-lélek kilehelésének a tényezője. Ebből következik, hogy a Szent- lélek-ben folytonos a szeretés, hogy ezen szeretés az akaratot teljesen áthatja, az ember minden tehetségét Istenre irányítja és bűnte-lenné teszi.3 A szeretet az égben a főparancs tökéletes beteljesí-tése, mert lelkünk ottan eggyé lesz az Úrral a szeretet folyto-nossága által. «Tune vero mens nostra erit unum cum Deo, quando semper actualiter fertur in ipsum.4 Ottan a lélek min-den ereje szeretetté válik, minmin-den képessége ténylegesen, folyto-nosan Istenre van irányítva, mert Istent mindig látja, mindent benne Iát, mindent szerinte ítél.5
Ez a tökéletes istenkép a lélekben, mert tökéletes hasonló-ság Isten benső életéhez. A legfőbb szellemi lény, Isten élete, folytonos önmegismerés saját lényege által, ebből származó végtelen szeretet. A lélek a színről-színrelátásban Istent lényege által közvetlenül folytonosan megismeri, így ismeretének a tárgya is azonos Isten ismeretének a tárgyával; részesedik Isten sajátos ismeretében. Szeretésének a tárgya, maga a színről-színre látott Isten, tehát ugyanaz, amit Isten szeret. Isten végtelen boldog-sága, élete; önismárése és szeretése; úgy a lélek boldogsága és a részesedés Isten látásában és szeretetében, tehát ugyanaz, ami Isten boldogsága.
Ezen színről-színrelátás által meglesz a lélekben a hasonló-ság a Szentháromhasonló-sághoz is. Ahogy az Atya a Fiút, az Igét ' mindig mondja és az Igéből a Szentlélek a személyes szeretet
1 C. Gentes, III. 61.
2 I. II. q. LXVII. a. VI. ad 3.
3 de Charit, a. XII. — I. II. q. IV. a. IV.
4 de Charit a. X. ad 3.
5 de perfectione vitae spirit, c. IV.
126 PALUSCSÁK PÁL O. P.
mindig ki lesz lehelve, úgy a lélekben és az Isten ismerése folytonos és ezen ismeréstől a szeretet az egész örökkévalóságon át mindig ténylegesen kiárad. Ez a szakadatlan, tökéletes isten-megismerés, szeretés egész élettevékenysége, tökéletessége,boldog-sága, hasonlósága a boldogságos Szentháromsághoz.
Isten színről-színrelátása és folytonos tökéletes szeretése, a lélek legtökéletesebb hasonlósága Isten életéhez. Szent Tamás ezt tartja szemelőtt, amikor az emberben itt a földön a legtöké-letesebb, Istenhez leginkább áthasonlító életmódot keresi. Az a kérdés: a tevékeny és a szemlélődő élet közül melyik tökéle-tesebb, melyik hasonlít jobban Isten sajátos életéhez, melyekkel valósul meg jobban bennünk Isten képe ? Szent Tamás a szemlé-lődő életnek adja az elsőbbséget, az örök élethez való hasonló-sága miatt. Hujus autem ultimae et perfectae felicitatis in hac vita nihil est adeo simile sicut vita contemplantium veritatem, secundum quod est possibile in hac vita.1 Mi a szemlélődő élet?2
Szerinte «Studium sapientiae».3 Ö az emberi életet, foglalkozást általában kettőre osztja; tevékeny életre, mely alatt megszorítás nélkül mindazon tevékenységet érti, amely a földi élet ezer szükségletének észszerű kielégítésére szolgál, a szemlélődő életre;
amely szintén általában az igazság megismerését, kutatását öleli fel. Humana vero studia quae ordinantur ad considerationem veritatis pertinent ad vitám contemplativam.4 Az igazság kere-séséhez, megismeréséhez tartozik legkiválóbban «contemplatio primae veritatis» : Isten megismerése, ezen ismeret fejlesztése, tökéletesítése. Mivel Isten nem valami elvont fogalom, hanem a legtökéletesebb Valóság, minden jónak a forrása, mindennek törvénye, azért a szemlélődés nemcsak az észnek tökéletesítése, hanem az akaratnak, az egész életnek. A szemlélődésnek a gyümölcse, a tökéletessége nemcsak megisíherés, hanem szeretés és az igazság szerint való életirányítás is.5
De milyen ez a tökéletes szeretés? Olyan, amely meg-közelíti az istenlátó lélek szeretését, azaz lehetőleg folytonos tényleges istenszeretés. A boldogságban tökéletes szeretés, mert
» C. Gentes, III. 63. — II. II. q. CLXXX. a. IV.
2 I. II. q. III. a. II. ad 4.
3 In quantum homo sapientiae studio dat se, in tantum verae beatudinis jam aliquam partem habet. C. Gentes I. 2.
* II. II. q. CLXXIX. a. II. ad 3.
s II. II. q. CLXXX. a. VII. ad 1.
ISTEN KÉPMÁSA AZ EMBERBEN SZENT TAMÁSNÁL 127
a lélek teljes bensőséggel folytonosan Istent szereti, mondhatjuk a lélek folytonos szeretés. Ezt a földön így nem valósíthatjuk meg; az emberi gyöngeség és gondok miatt. De olyan tökéle-tességre juthatunk, ahol a lélek sok mindentől megszabadulva, lehetőleg lelkét Istennel foglalkoztatja, így lelke csaknem foly-tonos istenmegismerés és szeretés,1 így a főparancsot a lehető legtökéletesebben meg tudja tartani.2 A szeretet ezen tökéletes-ségére törekednünk kell, nem parancs ugyan, de a szeretet természete maga ösztökél, indít arra. Aemulari tamen debemus ut in similitudinem perfectionis illius quantum possibile est nos trahamus.3 Tehát a benső/élet mélyítése, tökéletesítése, a benső lelki cselekvések, szeretet felindítása, az Istennel való tényleges foglalkozás egyesülés az élet végútjával a tökéletesség : Quanto plus fieri potest quod etiam actu mens feratur in Deum, tanto vita hominis perfectior erit utpote fini intimior4 és summa perfectio humana vitae in hoc consistit quod mens hominis Deo vacet.5 így Isten országa bennünk legelsősorban is a mi benső lelki életünk, Isten iránt való szeretetünk.6
Az ember cselekvései között azok a legjobbak, legfönsé-gesebbek, amelyek Istennel egybefűznek, egyesítenek. Inter humános actus illi sunt optimi quibus homo adhaeret Deo, ut pote fini propinquiores.7 Az Istentől adott törvényeknek ez a célja, minden törvény erre van irányítva.8 Ezért a szemlélődő élet, mert közvetlen Isten szeretetének gyakorlása a célja, fönsé-gesebb és tökéletesebb, mint a tevékeny élet, amely a felebaráti szeretet gyakorlása.9 így magunk és mások lelkének a benső életre való vezetése tökéletesebb valami, mint a külső tevékeny-ségre való irányítás.1" A szemlélődő élet neveli az embert bensőleg, tehát valóban tökéletessé, mert az isteni szeretettel válunk mi igazán tökéletessé. Az ember jó, mert akarata jó, mert ezen jóakaratával használja fel minden javát a jóra. Az akarat akkor a legjobb, amikor a legfőbb jót akarja. Tehát minél jobban szereti Istent, annál jobb az akarat, tehát annál tökéle-tesebb az ember. így a szemlélődő élet által válik az ember
1 II. II. q. XXIV. a. VIII. — II. II. q. XLIV. a. IV. ad 3.
2 II. II. q. XLIV. a. VI. — de charit. a. XI.
3 De perfectione vitae spirit, c. VI. 7 C. Gentes, III. 115.
4 C. Gentes, III. 130. » C. Gentes, III. 121, 130.
5 C. Gentes, III. 131. « II. II. q. CLXXXII. a. II.
6 I. II. q. CVIII. a. I. ad 1. "> ibid. ad 3.
128 PALUSCSÁK PÁL O. P.
önmagában, lelkének mélyében tökéletessé.1 A szemlélődő élet által az istenszeretetben tökéletesedett lélek, a tevékeny életet nem hanyagolja el, sőt épen ezen tökéletessége ösztönzi reá.
Isten szeretetében való igaz növekedéssel természetszerűen ki-fejlődik, erősbödik a lélekben a felebaráti természetfölötti szeretet is, mert mint láttuk a kettő egy. így a tevékeny élet szent Tamás szerint a szemlélődőből fakad, abból táplálkozik, abból él, az irányítja, vezeti, mert a felebaráti szeretet Isten szeretetének a gyakorlása. In hoc ipso quod proximis serviunt propter Deum, dilectioni divinae obsequuntur.2 A két élet között való össze-függést rövidesen így fejezi ki: Ad dilectionem autem Dei directe pertinet vita contemplativa, quae soli Deo vacare desi-derat, ad dilectionem antem proximi directe pertinet vita activa, quae deservit necessitatibus proximorum; et sicut ex charitate diligitur proximus propter Deum, ita etiam obsequium delatum in proximos redundat in Deum secundum illud: quod uni ex minimis fecistis mihi fecistis.3
Mind a két élet tehát Istentől fakad. A szemlélődő élet a lélek sajátos legbensőbb tökéletessége, boldogsága. A szemlé-lődő élet bensőnket tökéletesíti; a lélek két legnagyobb, leg-fönségesebb tettét, Isten megismerését és szeretését fejleszti bennünk. Általa alakul ki a lélekben a természetfölötti istenkép, mert mint mondottuk, a szemlélődés istenmegismerés és belőle eredő istenszeretés, amely a bölcseség ajándokából és szeretetből fakad. Azért nevezi azt szent Tamás vita divinának,4 mert át-hasonlítja a lélek belső életét Isten életéhez.
A tevékeny élet ezen benső tökéletes életnek a megnyilat-kozása; gyümölcse nem önmagunk tökéletesítése, hanem mások tökéletlenségének, gyöngeségének, nyomorúságának az orvoslása, mások tökéletesítése, boldogítása. Istenhez hasonlít az a cselek-vésmódban, mert Isten szeretete forrása a tevékeny életnek.
A szemlélődő " elet Isten képére alakítja át a lelket, a tevékeny élet Istenhez hasonlóan cselekszik. Per charitatem assimilamur Deo, tanquam ei per affectum uniti; et ideo potior est quam misericordia, per quam assimilamur Deo secundum similitudinem operationis.5 Isten benső élete, tökéletes önismerése és szeretése;
» C. Gentes, III. 116. 2 II. II. q. CLXXXVII. a. II.
3 II. II. q. CLXXXVIII. a. II.
4 II. II. q. CLXXXII. a. I. — I. II. q. IV. a. VII. — C. Gentes, III. 37.
s II. II. q. XXXI. a. IV. ad 3.
ISTEN LÉTÉNEK MEGISMERÉSE ÉS A M O D E R N BÖLCSELET 129
szeretése a forrása, indítója minden kifelé való működésének;
az emberben is a szemlélődő élettel szerzett benső tökéletesség, Isten megismerése és szeretése a törvénye, forrása, indítója a tevékeny életnek és így lesz ez hasonlóvá Isten kifelé való működéséhez. Az így élő cselekvő lélek az igaz, tökéletes keresztény lélek, mert benne van Isten természetfölötti hasonló-sága. Ilyen képet rajzol róla szent Tamás műveiben, ilyen életet valósított meg önmagában; amely életnek egységét, szépségét, mindent átölelő tökéletességét az egyház, szentünk ünnepi zsolozsmájának egyik responzóriumában e szavakban foglalja össze : Gloria Patri et Filio et Spiritui Sancto : Verbo, vita, doctrina, litteris.
Grác. * Paluscsák Pál O. P.
ISTEN LÉTÉNEK MEGISMERÉSE ÉS A MODERN