Az örömnapokra gyásznap következett.
Pénteken, 17-én volt a 13-án elesettek ünnepélyes elteme tése, kik a közös kórházban voltak közszemlére kitéve.
Reggeli 9 órakor az egyetem templomában hála-istenitisz telet tartatott a vivmányokért. Mise után az egyetemi téren az ifjusághoz gr* Montecuccoli országos marschall beszédet tartott, melyben az akadémiai ifjuságot, mint a vivmányok elő-harezosát üdvözölte, hüségüket és áldozatkészségüket elismerő leg magasztalta és a császárt mint az alkotmány megadóját éltette.
E méltóságteljes és lelkesedéssel fogadott beszéd után szétoszlott az egyetemi ifjuság, hogy nem sokára azokat kisérje sirjába, kiknek vére a szabadság földét megszentelte.
Az ünnepélyes temetés programmját előtte való napon az egyetemen készitették el és állapitották meg, de kevés hijja volt,
— 193 —
hogy a megállapitott rendet a papok szükkeblüsége meg nem zavarta.
Füster Antal egyetemi hitszónok következőleg jegyzé föl a dolgot.
„Márczius 16-ka reggelén az egyetemre hivattam, hol H y e tanár elnöklete alatt a következő napon tartandó ünnepélyes temetés programmja fölött folyt a tanácskozás. H y e tanár kér dezett, hajlandó vagyok-e az elesetteket beszentelni és az ünne pélyes gyászmenetet egyházilag vezetni ? E figyelem és kitünte
tés örömteljesen lepett meg. Azt hiszem, minden nagyobb rangu pap is kitüntetésnek tekintette volna e megbizást."
„Este az érseki hivatalba mentem, hogy a fegyelemnek eleget tegyek és bejelentsem, miszerint az elesettek eltemetésére és ez alkalommal gyászbeszéd tartására vagyok megbizva. Az érsekkel nem beszélhetvén, az iroda-igazgatóhoz mentem. Az iroda-igazgató, (tiszteletbeli kanonok) értésemre adta, hogy egy előbbi kormányrendelet szerint gyászbeszédek tartása nincsen megengedve. „E kormányrendeletet a forradalom eltörülte, — viszonzám én, — és ha egy püspök, király, vagy császár meg hal, nem tartanak-e gyászbeszédet?" — Ön tarthat gyászbeszé;
det, — felelte az iroda-igazgató, — ha figyelmeztetésemet te kintetbe venni nem akarja, de nem egyházi diszöltönyben. Erre ellenvetém, hogy illetlennek tartanám, a temetőben annyi ezer ember előtt átöltözködni, mi ezenkivül még oly szint is kölcsö nözne a dolognak, hogy az egyház Ausztria fölszabadulását kár hoztatja, mi meggyőződésem szerint helytelen volna. „Mi papok,
— viszonzá amaz, — ne keveredjünk politikába, és emelkedjünk minden mozgalom fölé, mi magasabban állunk , mint más em berek." — „Igen kényelmes theoria, .— mondám én, — itt az ér seki palotában a mozgalmak fölé emelkedni és az eseményeket birálgatni, nem gondolni semmivel, csak szeretett nén"-ünkkel, de bemenni a népmozgalomba, küzdeni, szerencsétlenséget el távolitani, tanácsolni, vezetni, az már nehezebb." — „Különben
— viszonzá ö, — egy vagy két óra mulva beszélhet ön az ér sekkel, mire én azt feleltem, sem kedvem, sem időm még egy
szer idejönni, miután a beszédre kell készülnöm."
Az érsek kevesebbé volt nehézkes, mint iroda-igazgatója, és F U s t e r vezette a temetést fiatal minoriták és skótok kisé rete mellett.
A Wcsimárcziusi napok 18tó-ban. 13
— 194 — A temetés délutáni 2 órára volt kitüzve.
Mindjárt a reggeli hálaistenitisztelet után egy század or vos, dr. Flögel százados parancsnoksága alatt, a kórházba ment, hol a nemzetőrség számára szükséges helyet föntartotta.
A hullák, számszerint 15, a hulla udvarban voltak kiteritve. A nép tolongása alig volt visszanyomható.
Délben gyülekezni kezdett az egyetemi ifjuság az egyetem terén. A facultások külön-külön álltak föl vezéreik alatt. A ta nárok majd mind megjelentek, maga a theologiai kar eléggé volt képviselve. A gyászposztóval betakart dobok tompa per-gése közben megindult a menet, egy sorban hatosával, elől lo bogtak a gyász- zászlók, és a tanulók többsége is gyászfátyolt viselt. A menet a nemzetőrség csatlakozása által mindinkább nagyobbodott. A skótok kapujánál számos lovas nemzetőr és polgár várta a menetet, melynek élén azok előlovagoltak.
Ezer meg ezer ember várta a menetet az utczákon, melye ken az áthaladt, és annyi embertömeget soha sem látott Bécs együtt. Annak daczára a legnagyobb rend uralkodott. Nehány lovas nemzetőr elég volt a rend föntartására. Mindenki készség gel engedelmeskedett, és egy szó elég volt, hogy a menetnek utat nyissanak.
A kórház udvaraiban a deákság és nemzetőrség, mennyire beférhetett, rendben fölállt. A papság bement a kápolnába, hol a beszentelés megtörtént. Hét négylovas halottaskocsi várta a 15 koporsót.
„Midőn a kápolnába mentünk, — beszéli Füster,— meg pillantottam az ajtó előtt Mannheimer rabbinust és S u l z e r kántort papi öltönyükben a koporsók közelében állva. Szerény maguktartása nagy hatást tőn rám. Én az egész közönség sze meláttára hozzájuk mentem, és készakarva, hogy minél többen halljanak, hangosan szólitám meg őket. „Kartársaim, — mon dám, — önök és mi ugyanazon hivatalban vagyunk itt, hogy azoknak, kik a szabadságért elestek, az utolsó tiszteletet meg adjuk. Tegyük azt közösen ! Sziveskedjenek hozzánk csatla kozni, és menjünk együtt í" A két zsidó hitszolga megindulva nyujtott kezet, engem közbefogtak, és e hosszu utam a temető
be, életem legszebbjei közé tartozik. Az ó és új-testamentom a szabadság zászlója alatt kezet nyujtottak egymásnak. A nép örömmel szemlélt bennünket, szokatlan látvány volt előtte ka
— 195 —
tholikus és zsidó papságot egyházi öltönyben, egyházi szertar tást együtt végezve látni."
Félháromkor a roppant menet megindult a temetőbe, a kö vetkező legszebb renddel :
1. A polgári lovasság. 2. Az I. és II. polgárezred gyász fátyollal bevont zászlóik alatt. 3. A jagerzeilei nemzetőrség. 4.
A tábori gyárak fegyveres gyárszemélyzete. 5 Az I. és II. pol gári gránátos ezred gyász-zászlójukkal. 6. Az egyetemi fegy veres csapat. 7. A polgári tüzérség. 8. A diszruhás polgári ze nekar. 9. Egy nemzetőrségi osztály „Ferdinánd" föliratu zász lóval. 10. Egy másik nemzetörségi osztály fehér '/ászlóval. 11.
Egy zenekar. 12. Egy cserlevelekböl font koszoruval ékesitett s ily feliratu nagy zászló : „A hazáért elesetteknek 1848. már-czius 13-án." 13. Hat fehérbe öltözött kis leány, kik az előbb emiitett zászlóról lelóggó szalagokat tartották. 14. Hat feketébe öltözött kis fiu. 15. Számos katholikus, evangélikus, reformá tus, görög és zsidó papság. 16. A 7 négylovas halottaskocsi két és egyik három halottal, melyek mindegyikét az elesettek rokonai követték. 17. A gymnasiumi összes ifjuság. 18. A paz-maniták. 19. A bécsi növendék papság. 20. Két nemzetörségi osz tály: „alkotmány, szabadság, rend" föliratu zászlókkal. 21. A technikusok zászlójukkal. 22. A mérnökök egészen fekete zász lóval. 23. Egy osztály nemzetőrség egy 1805. november 14-ről
származó feketesárga zászlóval. 24. Az orvosnövendékek és or vostudorok. 25. A természetvizsgálók társulata. 26. Egy nem zetőrségi osztály „Vérüknek köszönhetjük a szabadságot" föli ratu zászlóval. 27. A polgári olvasó-egylet tagjai. 28. A négy városrész nemzetőrsége. 29. Egy osztály nemzetőrség két zász lóval, egyik „Béke és hüség," a másik „1848. márczius 15." föl irattal. 30. A 2, 3, 4 és 5 ik sz. nemzetőrség a Lipótvárosból.
31. polgári ruhás zenekar. 32. Lerchenfeldi nemzetőrség. 33.
Egy nemzetörségi osztály „sajtószabadság és alkotmány" föl iratu zászlóval. 34. A mariabrunni erdésznövendékek. 36. Egy osztály lovas nemzetőrség.
E rendben vonult a menet a Glacison keresztül, hol az ugynevezett disz-téren az egész bécsi helyőrség diszben volt föl állitva. A mariahilfi vonalon pedig a Schmelz felé egy osztály
polgári őrség volt fölállitva zászlókkal és zenekarral.
13*
— 196 —
A temetőbe érve, valamennyi hullát közös sirba tették, melynek dombján megkezdték a gyászbeszédeket.
A programm szerint Füstert illette az elsőség, ki azon ban a vallási türelemnek legszebb jelét adva, Mannhcimcr rabbinak adta át az elsőséget.
Beszédeket tartottak a következő rendben : Mannhci-mer rabbi, F U s t e r egyetemi hitszónok, Paner cvang. super-iutendens, dr. Neumann tanár és Scherzer polgárőrségi tiszt a polgárság nevében.
E beszédek közöl érdekesnek tartjuk Maunheimer rabbiét közölni.
„Mint az isteni ige szolgája lépek e sírra, hogy imát mondjak elhullt testvéreink lelkiüdveért, kik elestek a hazáért.
„Isten, te vagy az, ki vizsgálod a veséket és sziveket! Ha igaz az, ki a te változhatlan igazságod hitében, szive sugalmá-ból testtel és lélekkel védi azt, mi legdrágább a földön, az igaz ságot, jogot, szabadságot és emberi méltóságot, — ha igaz az, ki a szellemet és erőt, melyeket te adtál nekünk, megóva akarja a hatalom által, akkor azok, kikért ez órában imádkozom s egy sirban feküsznek, az igazak halálát találták meg. Ok megnyer ték jutalmukat, mert a legfőbb jó, a miért imádkoznunk kell az : hogy éljünk hitben s igazságban, és meghaljunk az igazak halá-lában. Ok életükkel és vérükkel oly győzelmet vivtak ki a ha zának, melyet a világtörténelem megörökit évkönyveiben. És te Isten, tudod azt, hogy ha az ügy, melyért harczoltak s elvérzettek, nem győzött volna, ha az az ügy elbukott volna, és én itt állnék sirjuk fölött, akkor sem beszélnék másképen. Hasonlóképen be szélnék szent szined és az emberek előtt.
„Ennél fogva imádkozom érettük és keresztyén testvéreik ért, mert ők valamennyien mindnyájunknak, az én szivemnek egyik ugy, mint a másik, egyformán drágák, emberlelkek, te remtve a te képedre és hasonlatosságodra, kik megszentelték a te nevedet a földön, — azért imádkozom mindannyiért egyfor
mán lelkemnek egész melegével : adj nekik helyet isteni orszá godban !
„Előzzön meg benneteket érdemetek, fogadjon el bennete ket az Isten dicsősége. Ez legyen az áldás, melyet sirotok fö lött rátok imádkozom. Ti megszenteltétek az Isten nevét, ti meg mentétek az egykor dicső Izrael nevét attól, mit a világ gyalá