Bodnár Dorottya
4. Az autóipari klaszterek
A thai feldolgozóipar az 1990-es évekig Bangkokra és agglomerációjára (5. ábra - 1. zóna) fókuszált, az ország többi területe a jól kiépített tengeri kikötők, közlekedési infrastruktúra hiányában sokkal elmaradottabb volt. Ennek alapvető oka az volt, hogy a Thai-öböl (Gulf of Thailand) partvidékén kiépítették az öbölben felfedezett nagy jelentőségű kőolaj-, és földgáz lelőhelyek hasznosításához szükséges infrastruktúrát. Idővel ez a térség népsűrűség és gazdasági tevékenység tekintetében túlzsúfolttá vált, Bangkokra és Samut Prakarn-ra (6. ábra – „C”) koncentrálódott az autóipari létesítmények többsége. A thai kormány a területi egyenlőtlenségek orvoslása céljából regionális fejlesztéseket kezdeményezett. Az 1980-as évek közepén az u.n. Keleti Tengerparti Terület (Eastern Seaboard Area, így Chonburi, Chachoengsao és Rayong) infrastrukturális fejlesztését indította el.
A thai kormány által végrehajtott fejlesztések, biztosított ösztönzők a következők voltak:
42 Forrás: National Economic and Social Development Board, National Income, and National Statistical Officem Labour Force Survey
43 Ezt a Thailand Automotive Institute által elvégzett kutatás is alátámasztotta, mely szerint a legtöbb autóalkatrész előállításának költsége mára olcsóbb lett Thaiföldön, mint Japánban.
- autópályák, ipari parkok építését célzó infrastrukturális beruházások
- szociális ellátás a keleti régióban a megtelepedett vállalatok kiszolgálására: oktatás, egészségügyi ellátás, rekreációs szolgáltatások
- hosszú távú befektetéseket ösztönző adókedvezmények zónáktól függően (3. zóna, mint a leghátrányosabb régió esetén a legjelentősebb ösztönzők)
3.5. ábra: A thaiföldi - zónák
Az utóbbi 20 évben tehát a keleti és északi területeken (5. ábra - 2., 3. zóna) jelentős iparosodás zajlott, amelynek során ipari parkok épültek, thai és külföldi – elsősorban autóipari – gyártó és összeszerelő cégek telepedtek meg, melynek eredményeként a keleti országrészen, így a Keleti Tengerparti Területen a legjelentősebb szektor az feldolgozóipar lett. A második legjelentősebb a szolgáltatási szektor, amelyet az ipari parkokban dolgozók igényeinek kielégítésére létrejött vállalkozások adnak. A mezőgazdaság a harmadik helyre szorul - ahogyan az a 8. ábrán is látszik - annak ellenére, hogy a keleti régió az egyik legjelentősebb területe a thaiföldi gyümölcstermesztésnek. A központi régióra - amely Bangkok és agglomerációja után a második legnagyobb iparosított terület – ugyanezek a szektorális jellemzők igazak. Ez pedig már a multinacionális vállalatok esetén is igen erős ösztönző erőként jelentkezik, amikor a globális termelési hálózatuk újabb egységei számára Thaiföldet, illetve azon belül a keleti régiót választják ki.
3.6. ábra: A legfontosabb autóipari központok Thaiföldön
A fejlesztés eredményeként a 2., 3. zónában kialakított ipari parkok és azok környezete benépesedett, gazdasági klaszterekké alakult mind Bangkoktól keletre (6. ábra – „D”, „E”,
„F”), mind pedig északra (6. ábra - „A”). A legnagyobb japán alkatrészgyártók földrajzi elhelyezkedését a 60-as évektől kezdve a 7. ábra mutatja, amelyen kiemelkednek azon keleti területek, ahol a 80-as, 90-es évekig egyáltalán nem voltak jelen ezek a vállalatok. A beruházásokat követően a központi régióban elhelyezkedő 12 ipari park mellett a keleti régióban 16 ipari került kialakításra.
3.7. ábra: A legnagyobb japán alkatrész gyártók elhelyezkedése
A világ legnagyobb autógyártó cégei (Honda, Toyota, Nissan, Isuzu, Ford, Mazda) Thaiföldet választották globális termelési bázisaik egyikének a teherautók gyártása terén. A GRP (Gross Regional Product) alapján Bangkok és agglomerációja (6. ábra – „B”, „C”) után a legfejlettebb területté a keleti régió vált, amely egyértelműen visszavezethető a thai kormány fent összefoglalt fejlesztési politikájára. A 8. ábrán látható, hogy kiemelkedően magas a többi régióhoz viszonyítva az ipari tevékenységből származó GRP a keleti és a központi területeken, amely 1995-től kezdődően 2005-ig csak tovább növekszik.
3.8. ábra: A GRP gazdasági szektorok szerinti megoszlása az egyes régiók között
A vezető vállalatok, ún. lead firms telephely választása a beszállító külföldi, vagy helyi vállalatok számára vonzerőt jelentett, így utóbbiak a nagyvállalatok által kiszemelt ipari
parkokban létesítették üzemeiket.44 Termelési hálózatok, folyamatos együttműködésen alapuló rendszerek jöttek létre.
A vállalatok részben az ipari parkokban, részben azokon kívül telepedtek meg. Bangkokban, rangsor szerint azt követően pedig a keleti régióban van a legtöbb autógyár az iparterületeken kívül. Ennek ellenére pedig – főként az ipari parkok kiemelt, központosított fejlesztése okán – a keleti régióban van a legtöbb autóipari vállalat az ipari parkokon belül, amelyet Bangkok követ a sorban. Az autógyárak 97 %-a mindössze 3 régióra korlátozódik, Bangkokra, a keleti- és a központi régióra. Az ipari parkokban található alkatrész-gyártók többsége külföldi tulajdonban van, és általában méretüket tekintve nagyobbak, mint a parkokon kívül elhelyezkedők.
A szerzők által készített kérdőíves felmérés45 eredményei szerint a helyszínválasztás oka - azon vállalatok számára, akik az ipari parkokban működnek rendre a
közszolgáltatások széles köre, a megfelelő közlekedési lehetőségek, a vevők közelsége;
- azon vállalatok számára, akik az ipari parkokon kívül működnek fontossági sorrendben a vevők közelsége, a megfelelő közlekedési lehetőségek, a közszolgáltatások széles köre.
Kiemelkedően fontos a vevők irányában történő áruszállítás, valamint a nyersanyag beszállítás alacsony költsége, valamint a kommunikáció költséghatékonysága. Kevés vállalat említette viszont – szerzők meglepetésére - az alacsony munkaerő költséget és a gyártóberendezések alacsony javítási költségeit.
5. Összegzés
A szerzők a cikkben áttekintik, hogy a thai feldolgozóipar Bangkok és agglomerációja területéről hogyan tevődött át részben a thai kormány regionális fejlesztési politikájának segítségével a keleti- és a központi régióba. Az ország ezen részein japán és multinacionális autóipari összeszerelő és alkatrész-gyártó vállalatok telepedtek meg, melyek globális termelési hálózatok részévé váltak, és területi koncentrációjukból adódóan jól működő ipari klasztereket alkottak. A tanulmány makró szintű és vállalati szintű előnyöket is azonosít a globális termelési hálózatok és az ipari klaszterek tagjainak vizsgálata során.
A cikk további kutatási irányként a thai alkatrész-gyártók helyzetének vizsgálatát javasolja, akik második körös-, illetve harmadik körös („second-, third tier”) beszállítói szintre estek vissza, továbbá kiemeli a vállalati tudásfejlesztés és –innováció mélyebb elemzésének igényét, amelyre a visszaérkezett kérdőívek alacsony száma nem adott lehetőséget. A legfontosabb következtetések:
- a liberális kormányzati politika elősegíti a hosszú távú külföldi tőkebefektetéseket, - az aktív infrastrukturális fejlesztések, amelyek lehetőséget adnak nagyméretű
gazdasági agglomerációk kialakítására, elősegítik a megtelepedett vállalatok méretgazdaságos működését, ami pedig a telephely-választás során kritikus tényezőnek számít.
44 E jelenséget, a vezető vállaltok vonzerejét Lecler 2002-ben a Toyota-t és a Mitsubishi-t vizsgáló esettanulmánya is alátámasztotta.
45 Eredményeit megerősítik a Thailand Development Research Institute 1998-ban végzett kutatásának következtetései.