Felméry Zoltán
IV. A globalizáció kihívásai
A piaci kapitalizmus eszmerendszere a kereskedelem központi szerepéből és a folyamatos integrációs tevékenységből kifolyólag immanensen magába foglal globális tendenciákat. Prior (2000) szerint a klasszikus ókori kereskedelemtől kezdődően az I. világháborút megelőző imperialista időszakig nyomon követhető a kereskedelem globalizációt előmozdító hatása.145 A helyi piacok regionális piacokká, majd a földrajzi felfedezések hatására kontinenseken átívelő rendszerekké fejlődése előmozdította a hálózatosodást és az integrációs törekvéseket.
A piaci kapitalizmus óriási szerepet játszott továbbá a pénzügyi piacok globalizálódásában, valamit a munkaerő mobilitásának felerősítésében. A nagy integrált piacok a befektetőknek nagyobb likviditást, a részvények versenyképesebb árazását és nagyobb jogi biztonságot tettek lehetővé. Mindez a nagyobb, fejlett városokban központosuló gazdasági erő agglomerációjához vezetett. A periféria-régiók tevékenysége pedig a nyersanyagok beszállítására, a városiasodott övezetek mezőgazdasági ellátására, valamint az alacsony képzettségű munka-intenzív tevékenységek elvégzésére koncentrálódott.
A World Trade Organization által 1999-ben tartott Seattle-i találkozóval összefüggésben felerősödtek a globalizációs folyamatokat érintő bírálatok. A megfogalmazott panaszok a következőképpen foglalható össze:
A globalizációs folyamatok következtében kialakuló kereskedelmi és befektetési korlátok lebontása a munkahelyek megszűnéséhez vezet.
A technológiai fejlődés felgyorsulása az élethosszig tartó foglalkoztatás rendszerének megszűnését és a munkahelyek bizonytalanságát eredményezi.
A nem megfelelő gyártási eljárások alkalmazása következtében megnő a környezeti terhelés, ami együtt jár a fenntartható fejlődés megkérdőjeleződésével.
A jövedelmi különbségek az országok között és az országhatárokon belül is növekednek, amelynek következtében új szociális törésvonalak alakulnak ki.
A globális kapcsolatok felértékelődésének következtében a helyi közösségek jelentősége csökken.
A kulturális homogenizáció következtében a kulturális különbségek eltűnnek, a nyugati értékek sztenderdizációja válik dominánssá.
Az állam hatalma folyamatosan csökken, a nemzeti önállóság veszélybe kerül.
Az ipari és a szolgáltató szektoron belüli deregulációs folyamatok bizonytalansághoz vezetnek, ami nagyobb lehetőséget teremt a spekulációra.
A fenti panaszok kezelése nehéz, mert a kapitalizmusnak ez a logikája. Kezelésük sok esetben a kapitalista modell hosszú távú működését veszélyeztetné. A regionális kereskedelmi központok visszaszorítása és a profit kevésbé fejlett régiókba áramoltatása a disztribúciós és logisztikai költségek emelkedésével járna, ami végső soron a fogyasztók tömegét érintené negatívan. Hasonló a helyzet a központosított kutatás-fejlesztési tevékenységgel is. Az integrációs szintek csökkentése innovációs és hatékonytalansági problémákat eredményezne.
Nem is beszélve arról, hogy amennyiben nem a piac, hanem a helyi politika osztaná el a perifériára kerülő vállalati profitokat, a korrupció torzító hatásai nehezen lennének elkerülhetőek.
145 Prior, F.L. (2000): Internationalisation and Globalisation of the American Economy, in T.L. Brewer and G.
Boyd (eds.) Globalising America: The USA in World Integration, Edward Elgar: Cheltenham, pp: 1–39.
A szerzők szerint a Seattle-ben megfogalmazott panaszok egy része érvénytelen, de kétségkívül vannak helytálló megfogalmazások is. A kapitalista rendszer morális többértelműsége valóban generál negatív externális hatásokkal együtt járó problémákat. A globalizációnak – az 5. számú sematikus összefoglaló ábra értelmében – vannak nyertesei, de vannak vesztesei is.
8.5. ábra: A globalizáció nyertesei és vesztesei
A komplex világgazdasági mechanizmusok szerződésekkel nem fedezhetőek le száz százalékosan, ezért valamilyen formában és mértékben mindig lesznek jelen kockázatok.
Ugyanakkor téves az a felfogás, hogy semmit sem lehet tenni a felmerülő problémák mérséklésére.
A profit bizonyos részét fel kéne áldozni a fejlődés érdekében. Nem cél azonban a szabályozási környezet uralmának biztosítása. Egy, a profitorientált magatartást támogató kapitalista rendszert fenntartani, mellette pedig egyidejűleg kiépíteni egy kormányzati-kormányzatok közötti bürokratikus rendszert annak korlátozására, nem éppen a leghatékonyabb és legolcsóbb megoldás. Ehelyett inkább a profitszerző magatartás önkorlátozásának kiépítését kéne támogatni. A seattle-i tiltakozók megpróbáltak egy releváns nyelvet találni az aggodalmak kifejezésére. A kritikákból látható, hogy nem elégedettek a jelenleg létező intézményrendszerrel a tekintetben, hogy képes lesz-e meglépni a szükséges változtatásokat. Az aggodalmak között szerepel, hogy éppen azoknál van hiánya az önkorlátozó tevékenységnek, akiknél a gazdasági hatalom koncentrálódik. Ez a jelenség pedig alapjaiban járul hozzá a kapitalizmussal szembeni alacsony bizalom kialakulásához.
Bizonyos, a fogyasztók tudatlanágát kihasználó marketingtechnikák alkalmazása szintén hozzájárul a modern kapitalizmust támadó hangok felerősödéséhez. A fogyasztókat a vásárlás esetén magasabb státusszal kecsegtető-, a szülői tekintélyt aláásó és a gyermekeket ügyes reklámokkal bombázó-, valamint a vásárlás élményének hangsúlyozásával fölösleges termékeket megvetető technikák nem növelik a kapitalizmusba vetett bizalmat.
A kapitalizmussal szembeni kritikák nagy része nem új keletű. Elég csak az 1970-es és 80-as évek kritikáira gondolnunk. A negatív fennhangokkal előállnak ugyanakkor olyan szereplők is, akik kizárólag a saját pozícióikat szeretnék erősíteni. Sok esetben pedig éppen az a helyzet, hogy a globális kapitalizmus haszonélvezői azok, akik a legvadabb kritikusokként jelennek meg.
Konklúzió és kutatási kérdések
A globalizációval kapcsolatban a tények és a mítoszok keverednek egymással. Az empirikus bizonyítékok és a kinyilatkoztatások sok esetben nem találkoznak. A nemzetközi üzleti gazdaságtan tudományterületén tevékenykedő kutatóknak a feladata a tények és a kijelentések közötti kapcsolatoknak a felfejtése.
A jelen elemzés a globalizációt a piacok és a gazdasági irányítás között feszülő konfliktusok szemszögéből vizsgálta, és arra a megállapításra jutott, hogy a globalizációs folyamatok kihívásokat jelentenek a helyi, nemzeti, regionális kormányzatok, valamint a nemzetközi intézmények számára egyaránt. A multinacionális vállalatok változó lokációs és tulajdonlási stratégiáit megvizsgálva kijelenthető, hogy növekvő kifinomultságú stratégiai döntéshozatal a jellemző, ami a vállalati tevékenységek egyre precízebb szétdarabolásában, valamint minden egyes tevékenység számára a lehető legoptimálisabb lokáció megkeresésben ölt testet, hozzájárulva ezzel a nemzetközi munkamegosztás elmélyüléséhez. A lokációs stratégiák finomhangolásának köszönhetően a tulajdonlási stratégiák is egyre komplexebbé váltak, a közvetlen tőkebefektetéstől kezdve, a vegyes vállalatok alapításán át, a szerződéses kapcsolatok kiépítéséig széles repertoár a jellemző. A gazdaságföldrajzi sajátosságok ismerete tehát egyre fontosabbá válik a nemzetközi üzleti gazdaságtan kutatóközössége számára.
A termelési és fogyasztási globalizációs folyamatok politikai kihívásokat is eredményeznek, amelyek a globális kapitalizmus hatásainak és morális fundamentumának a megkérdőjelezéséhez vezettek.
A cikk – a felépítését végigkísérő logika következtében – meghatároz egy kutatási irányvonalat, amelyet követve a nemzetközi üzleti közgazdaságtan kutatóközössége választ adhat a felmerült kérdésekre. A felmerült kérdések egyrészt empirikusak, másrészt teoretikusak. A legfontosabb vizsgálandó empirikus kérdések a külföldi közvetlen tőkebefektetések földrajzi elhelyezésének elemzése, a multinacionális vállalatok térbeli és időbeli elterjedésének vizsgálata, valamint az alkalmazandó stratégiák gazdaságföldrajzi determinációs tényezői. A teoretikus kérdések közül pedig a multinacionális vállalatok stratégiáiban megjelenő térbeli elhelyezési döntések elemzése, a multinacionális vállalati tevékenységekre gyakorolt új intézmények integrációs hatásainak vizsgálata, valamint a multinacionális vállalatok térbeli és időbeli döntési folyamatainak elemzése kerülhet a jövőben napirendre.