Szilágyi Dezső igazságügyi miniszter 1893. június 8-án küldött átiratot Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszternek azzal a felkéréssel, hogy az egyházi bíróságok előtt folyó
494 EREL, B1. A/1. 108. Tanúvallatási jegyzőkönyv, 1880. április 25.
495 EREL, B1. A/1. 112.
496 Dósa és Kolosváry álláspontját vette át Kovács Albert is. KOVÁCS i.m. 642. o.
497 Dósa (1863) i.m. 139. o.; Kolosváry (1877a) i.m. 166–177. o.; Szthelo (1890) i.m. 67. o.
498 J. R. 57. §. „A házassági kötelék felbontását azon esetben is megengedjük, ha a hitvestársak között halálos gyűlölség vagy leküzdhetlen ellenszenv keletkezett, és mind a két fél kívánná az elválást. De az ily esetekben a bíróságok a kért felbontást soha se engedjék meg azonnal, hanem előzetesen valamely időre az asztal- és ágytóli elválasztást fogják elrendelni, és azt a körülményekhez képest ismétlendik is.”
103 házassági perek utolsó öt évre vonatkozó kimutatásait a minisztérium készítse el. Csáky már két nappal később, június 10-én levelet küldött az erdélyi református egyház Igazgatótanácsának azzal a kéréssel, hogy készítsen statisztikát saját egyházukra nézve.
Nagy valószínűséggel a többi magyarországi vallásfelekezet is hasonló kérést kapott, az erre vonatkozó levéltári anyagok azonban az 1956-os levéltári tűzben, amely a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium anyagát is érintette, elpusztultak.
Az Igazgatótanács egy mintát is kapott a kért információk jellegéről és mennyiségéről. A miniszteri felhívás külön hangsúlyozta, hogy azt is tüntessék fel, hogy a házassági kötelék érvénytelenségét, az ágytól és asztaltól való ideiglenes és örökös elválasztást, illetve a házasság felbontását milyen indokra alapozva mondták ki. A statisztika összeállítására és megküldésére augusztus végéig kapott határidőt az Igazgatótanács.499 A levél hátlapjára feljegyzett levélfogalmazvány szerint a feladat elvégzésére az erdélyi református egyházkerület Házassági Főtörvényszékét hívták fel augusztus 15-i határidővel.500 A kért összeállítás azonban – az Igazgatótanács által küldött sürgetőlevél tanúsága szerint – nem készült el időre. A munka pótlására tűzött nyolc napos haladék is bizonyítéka, hogy az ügyet kiemelten fontosnak tartotta az egyházkerületi vezetés, különösen mivel a szokatlan minisztériumi kérés mellé nem érkezett semmilyen magyarázat.501
Végül az egyházkerületi jegyző 1893. augusztus 20-án reagált az Igazgatótanács türelmetlen figyelmeztetésére, amelyben beszámolt arról, hogy a Házassági Főtörvényszéknek július 10-én küldött levele alapján július 14-én felkérte az egyházmegyei espereseket, hogy a miniszter által megküldött minta alapján az azt megelőző öt évre vonatkozó statisztikai adatokat augusztus 10-ig küldjék meg, hogy 15-ig összesíthesse azokat, és még ugyanabban a hónapban a miniszter megkaphassa a kimutatást. Levelében úgy fogalmazott, hogy a kérés mögött valószínűleg a napirenden lévő házassági jogi rendezés áll, ehhez kellhet a kimutatás a minisztériumnak. Beszámolt arról, hogy tizennyolc egyházmegye elküldte a kért adatokat, csupán egy mulasztott.502
A levélből képet kaphatunk a magyarországi és erdélyi házassági jogi szemlélet közötti különbségekről is. Az egyházkerületi jegyző úgy fogalmazott, hogy „[…] vagy az
499 EREL, A/2 Ügyiratok, XXII. 41/93. 1. 1. o.
500 EREL, A/2 Ügyiratok, XXII. 41/93. 1. 3–4. o.
501 EREL, A/2 Ügyiratok, XXII. 41/93. 2.
502 EREL, A/2 Ügyiratok, XXII. 41/93. 3. 1. o. A munka elvégzéséről: 1893. október 6. Levél a munka elvégzéséről és a főtörvényszéki adatok összegyűjtéséről. EREL, A/2 Ügyiratok, XXII. 41/93. 6.
104 egyházmegyei levéltárak, jegyzőkönyvek nincsenek a kellő rendben; vagy egyáltalában csak igen kevesen értették meg a miniszter ur által leküldött kitöltendő mintát.
Azt be kell vallanom, hogy a miniszter úr nem beszél határozottan a mi nyelvünken.
A 2-ik rovatban azt kérdi: hány érvénytelenségi per indíttatott? A 3-ikban, hogy e cimen hány mondatott ki érvénytelennek? A 4-ikben azt kérdi: hány válóper indíttatott és a 6-ikban hány esetben bontatott fel végérvényesen? Hogy erre a megkülönböztetésre mi szükség volt, azt valóban magam sem értem, holott a mi házassági jogunkban és törvénykezésünk szerint, mindkét esetben végérvényesen itélünk, tehát az eredmény ugyan az. Ez aztán zavarba hozza az egyházmegyei jegyzőket is. Némelyek a 3-ik rovatot önállónak vették, vonatkoztatva a 2-ikra; némelyek összeöntötték a 6-ik rovattal és zavart csináltak.”503 A levél további részéből az látszik, hogy az adatot szolgáltató egyházmegyék között a statisztikai adatok felvétele során meglehetősen különböző szemlélet uralkodott. A levél írója is bevallotta, hogy ezzel a káosszal csupán kompromittálni lehetne az egyházkerületet. Az általa mellékletben elküldött statisztikai adatsor pedig meglehetősen hiányos, mivel egyetlen válóokot sem tartalmazott.
Egy fogalmazvány szerint az Igazgatótanács végül felterjesztette az elkészült és erősen hiányos statisztikát.504
Október 12-én rövid, de egyértelmű levelet kapott a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól az Igazgatótanács, miszerint a felbontás okait és számait is fel kell tüntetni.505 Az ügyet azonnal áttették az egyházkerületi jegyzőhöz, aki november 29-i levelében jelezte az Igazgatótanácsnak, hogy a Házassági Főtörvényszék nem tud a miniszteri utasításnak eleget tenni. Ennek az volt oka, hogy a pertestek és a részletes jegyzőkönyvek a másodfokon eljáró Házassági Főtörvényszék jogerős döntését követően visszakerültek az egyházmegyei ítélkezőfórumok levéltárába.506
Az Igazgatótanács végül szűkszavú levélben hívta fel az egyházmegyéket a válási okok feltüntetésére. Az egyházmegyék végül december 5. és 8. között küldték meg a statisztikai adatokat.507
503 EREL, A/2 Ügyiratok, XXII. 41/93. 3. 2. o.
504 EREL, A/2 Ügyiratok, XXII. 2224–1893. sz. 1893. augusztus 20. Kimutatás az erdélyi ev. ref.
egyházkerületi Házassági Főtörvényszéken felülvizsgált és végérvényesen ellátott perekről. Itt azonban csak a feldolgozott éveket (1888–1892), a peres felek nemét, illetve az ítéletek számát tüntették fel. Ebből megtudható, hogy az öt év alatt összesen 1297 alkalommal mondott ki ítéletet a főtörvényszék, amelyből 546 alkalommal a férfi 751 alkalommal pedig nő volt a felperes.
505 EREL, A/2 Ügyiratok, XXII. 41/93. 4.
506 EREL, A/2 Ügyiratok, XXII. 41/93. 5. 1893.
507 EREL, A/2 Ügyiratok, 41/93. 7. A Vajdahunyadi egyházmegye főjegyzőjének jelentése; 8. Gyulafehérvári egyházmegye főjegyzőjének jelentése; 9. Kézdi egyházmegye főjegyzőjének jelentése; 10. Sepsi egyházmegye főjegyzőjének jelentése; 11. Nagyszebeni egyházmegye főjegyzőjének jelentése; 12. Széki egyházmegye
105 1893. december 9-én a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumból újabb sürgető levél érkezett, amelynek hátlapjáról kiderül, hogy végül 1893. december 15-én teljesítették a kérést.508