A házassági törvényszékek szervezete

Minden egyházmegye külön házassági törvényszékkel rendelkezett, amely elnöke az esperes volt, akit – akadályoztatása esetében – a rendes jegyző helyettesített. Ha valamilyen okból a jegyző sem tudta az egyházmegyei házassági törvényszék elnöki székét betölteni, akkor a szék papi bírái közül kellett elnököt választani, de ez csak arra az egy ülésre szólhatott. Az elsőfokú bíráskodási fórum tagjai továbbra is az egyházmegyei jegyző, a director, mint házasságvédő, a fő- és algondnok, valamint a három évre választott papi ülnökök lehettek, akiknek száma négynél kevesebb és tíznél több nem lehetett.⁷³⁰

Az egyházmegyei házassági törvényszékek évenként három rendes ülést tartottak, az esperes által nyolc nappal korábban kijelölt helyen és időben. Azonban rendkívüli ülésre akkor és annyiszor hívhatta össze a törvényszék tagjait, ahányszor az illető peres felek írásosan folyamodtak.⁷³¹

A korábbi egyházszervezeti rendet az 1882-es Utasítás részben módosította, részben pedig kiegészítette. Részletesebben rögzítette a házassági törvényszékek hatáskörét, amely kizárólag a református felekezetű felek ügyei mellett azokra a vegyes házassági perekre is kiterjedhet, amelyekben az alperes kálvinista volt. Külön nevesítette a „per viam instantiae”

pereket, amelyek keretében a férj vagy a feleség a polgári vagy más felekezeti bíróság által ítélt separatiot divortiummá kívántak változtatni.⁷³² Szigorította az eljáró bírókra vonatkozó szabályokat, így – a teljes függetlenség érdekében – az a bíró nem vehetett részt az ítélet meghozatalában, aki a peres felek valamelyikével rokonságban, sógorságban, gondnoksági, gyámi, vagy peres viszonyban állt,⁷³³ ugyanakkor az Utasítás megerősítette azt az összeférhetetlenségi szabályt, mi szerint apa fiával, testvér testvérrel, és ipa a vejével nem bíráskodhatott.⁷³⁴

730 1.–1882. H. F. Sz. Utasítás, 7. §. a)–b), d) A házassági törvényszék tagjainak – megválasztásuk után – székbírói esküt kell tenni.

731 1.–1882. H. F. Sz. Utasítás, 8. §.

732 1.–1882. H. F. Sz. Utasítás, 7. §. e).

733 1.–1882. H. F. Sz. Utasítás, 7. §. f).

734 1.–1882. H. F. Sz. Utasítás, 7. § c).

159 További könnyítést jelentett, hogy az egyházmegyei házassági törvényszéken az elnökön és jegyzőn kívül három szavazatképes bírónak kellett jelennie a határozatképességhez.⁷³⁵

Az Utasítás megtartotta a Kolozsvári egyházmegye sajátos viszonyait, valamint érintetlenül hagyta a fogarasi és a bukaresti egyházközségek törvényszéki szervezetét.⁷³⁶ A Rikán belüli egyházmegyében változatlan maradhatott a quindenákra vonatkozó szokás.⁷³⁷ Miután Ferenc József 1882. október 11-én megerősítette a református egyház törvényeit, az erdélyi egyházkerület úgy döntött, hogy összegyűjti az egyházkerület összes hatályban lévő törvényét, és összhangba hozza azt az új egyházi alkotmánnyal. Az Állandó Igazgatótanács a tervezet elkészítésére egy háromtagú bizottságok küldött ki, amelynek Kolosváry Sándor, Jenei Viktor és Szász Béla voltak a tagjai.⁷³⁸

Az 1884. évi zsinat⁷³⁹ elfogadta a bizottsági javaslatot és felvette a napirendjébe a vitát, de a kitűzött törvényalkotási célt nem tudták elérni, mivel idő közben Nagy Péter püspök elhunyt. A tervezetet az 1885-ben összehívott rendkívüli Egyházkerületi Közgyűlésen az általános kérdéseket megvitatták, a részletes tárgyalás közben azonban csak a 93. §-ig jutottak, az addig elfogadott módosításokat pedig becikkelyezték. A tervek szerint 1886-ban folytatták volna a munkát, erre azonban nem került sor. Az 1887. április 28-án megnyílt rendkívüli közgyűlésen le is zárták a tervezet vitáját,⁷⁴⁰ az Állandó Igazgatótanács azonban csak 1888. április 12-én fejezte be a szöveg végső kialakítását.⁷⁴¹

Az eredeti tervek szerint egy Függeléket is készítettek volna kötethez, amelyben a szabályrendeleteket, rendeleteket és az utasításokat (így az 1882-es Utasítást is) gyűjtötték volna össze, ez azonban még ekkor nem készült el.⁷⁴²

Az 1888. évi erdélyi egyházkerületi törvények kisebb változtatásokkal megújították az 1868. évi szabályzatnak a házassági törvényszékre vonatkozó rendelkezéseit.⁷⁴³

735 1.–1882. H. F. Sz. Utasítás, 12. §.

736 1.–1882. H. F. Sz. Utasítás, 7. § b).

737 1.–1882. H. F. Sz. Utasítás, 8. §.

738 Történetéhez lásd: 1888-as törvénygyűjtemény, III–X. o.

739 Egyhkr. közgy. 1884. 18. p.

740 Egyhkr. közgy. 1887. ápr. 121. p.

741 1888-as törvénygyűjtemény, X. o. A gyűjteménynek két nagy része van. Az első az egyházalkotmány, amelynek három része van (I. Az egyház képviseleti és kormányzati hatóságairól; II. Az egyházi tisztviselőkről és egyes egyháztagokról; III. A lelkész-választásról), második az egyházi törvénykezés szervezete, amely ugyancsak három részre tagolódik (I. Az egyházi bíróságokról és a fegyelmi büntetésekről; II. a fegyelmi esetekről; III. a törvénykezési rendtartás). A külön jogszabályi jelleg ellenére a szakaszok számozása folyamatos.

742 Egyhkr. közgy. 1887. ápr. 111. p.; 1888-as törvénygyűjtemény, IX. o.

743 JUHÁSZ (1947) i.m. 120. o.

160 A „II. egyházkerületi igazságszolgáltatási szervei” című részben szabályozták a házasságibíráskodás szervezetére vonatkozó legfontosabb kérdéseket.

A házassági törvényszékek összetétele nem változott, csupán annyiban korrigálták az eredeti 1868-as normaszöveget, hogy a korábbi „fő- és algondnok” meghatározás helyett az egységes „gondnok” kifejezést használta a törvény. Változást jelentett az, hogy az ítélet meghozatalára az elnökkel együtt legalább hét tag jelenlétére volt szükség. Ha az ülésen a tagok páros számmal voltak jelen, akkor a hivatalára nézve a legfiatalabb ülnök részt vehetett ugyan a tárgyaláson, de nem szavazhatott.⁷⁴⁴ Ha két ilyen ülnök volt, akkor sorsolással kellett eldönteni, hogy közülük ki nem szavaz.⁷⁴⁵

A házassági törvényszék és a köztörvényszék bíráira vonatkozó szabályokat közösen rögzítették az egyházalkotmány második, az egyházi tisztviselőkről és egyes egyháztagokról szóló részben. A bírákat az egyházmegyében működő papok közül az egyházmegyei közgyűlés választotta meg, a megbízás pedig most már tíz évre szólt.⁷⁴⁶ Az eredeti tervezetben nem szerepelt, hogy meghosszabbítsák a mandátumokat, emellett az 1887 áprilisában ülésező Egyházkerületi Közgyűlés döntött.⁷⁴⁷ A megválasztott bírók továbbra is csak az eskü letételét követően kezdhették meg munkájukat.⁷⁴⁸

Az egyházmegyei bírókra vonatkozó rendelkezés értelmében „a hivatal megüresedik”, ha a szolgálati idő letelt, a tisztségről lemondtak, a bíró halála esetén, vagy ha a fegyelmi ügyekben eljáró törvényszék jogerős ítéletében elmozdította.⁷⁴⁹ Az egyházmegyei bírók kötelességei közé tartozott a bíróság ülésein való megjelenés, a tanácskozásban és ítélethozatalban „a törvények értelmében való tényleges” részvétel, valamint az esetleges kiküldetések és megbízások teljesítése.⁷⁵⁰ Fontos változás volt azonban, hogy a rendelkezések között nem kaptak helyet az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályok.

A 384. § pontosította a korábbi megfogalmazást, és rögzítette, hogy az egyházmegyei törvényszékek az illetékességi körébe tartozó református hívek házassági kötelékének érvénye és a házasság ideiglenes vagy végleges felbontása ügyében első fokon ítélkeznek.⁷⁵¹ Minden ítéletet, amely a házassági kötelék semmisségét vagy végleges felbontását mondta

744 Utal a legfontosabb változtatásokra: KOLUMBÁN (2006) i.m. 136–137. o.

745 1888-as törvénygyűjtemény, 383. §

746 JUHÁSZ (1947) i.m. 120. o.

747 Egyhkr. közgy. 1887. ápr. 73. p.

748 1888-as törvénygyűjtemény, 251. §.

749 1888-as törvénygyűjtemény, 252. §

750 1888-as törvénygyűjtemény, 253.§

751 1888-as törvénygyűjtemény, 384. §

161 ki, az egyházmegyei direktornak hivatalból fellebbeznie kell az egyházkerületi Házassági Főtörvényszékre.⁷⁵² Az eljárással kapcsolatban a törvény az 1882-es Utasítás rendelkezéseire utal, amely a függelékben kapott volna helyet.⁷⁵³