B. AZ EGYHÁZ MUNKÁJA
II. Az anyagi támogatás megszervezése
A további küzdelem igen nagy mértékben, ha nem akarunk külön csodát vár-ni, az anyagi feltételektől függ.
1. Ezért küldött ki engem a P. Prov. „Maximis difficultatibus pressi sum-misque periculis circumdati P. Nagy Töhötöm e provincia nostra me appro-bante iter ad gentes exteriores aggreditur, ut – quantum fieri potest – opem ferret associationibus et diversis operibus catholicis in summo discrimine versantibus.96 Com. me …”
2. A kommunista párt bevallott évi rendelkezési alapja 2 milliárd pengő.
3. A KALOT hivatásos munkatársai egy ideig bírják még a nyomort, de a végén a csekély rendelkezési alap kimerül, s munkatársaink kénytelenek más megélhe-tés után nézni. Önkéntes munkaerőkkel ilyen nagy mozgalmat vezetni nem lehet.
4. A KALOT összes eddigi pénzforrásai elapadtak s megszűntek.
5. A nyomtatványok, a sok utazás igen sok pénzt emésztett föl.
6. A püspökök, a nép koldusszegény lett, onnan semmi anyagi támogatás nem várható.
7. A kommunisták kívülről kapják az anyagi eszközöket, mi is csak onnan kaphatjuk.
Végső kétségbeesett helyzet előtt áll az egész magyar katolicizmus, ha nem kap kívülről támogatást.
III. Amerikai út
1. Szükség van nagyon sürgős, azonnali anyagi támogatásra.
2. A továbbiakban Amerikába kell kimennie egy magyar páternek, s ott gyűjte-nie. Ehhez szükséges: a kiutazás gyors megszervezése és a Vatikán ajánló sorai.
Szent Ignác szelleme az anyagi erőknek és az emberi ügyességnek is a beállítása Isten országának kiépítésére.
Róma, 1945. július 14.
96 Igen súlyos nehézségektől szorongatva, a legsúlyosabb veszedelmekkel körülvéve, a provinci-ánkból való P. Nagy Töhötöm jóváhagyásommal utazik külföldre, hogy amennyire lehetséges, támo-gassa a legnagyobb megpróbáltatásokat megtapasztaló katolikus egyesületeket és segélyszerveket.
1945. július 18.
P. Serei97 egész nap fordította franciára az előbbi szöveget.98 Először a német substitutus-szal99 olaszra próbáltam lefordíttatni, de mégis jobbnak találtam a francia szöveget.
A P. Vicarius Generalis100 francia ember, s mindenki szívesebben olvas a saját anyanyelvén.
A kész szövegeket átadtam a P. Vicariusnak és P. Brust101 asszisztensünknek.
P. Vicarius azt mondotta, hogy majd hívat a részletes átbeszélésre.
Másnap jön hozzám a francia substitutus,102 és kér, hogy fáradjak fel hozzá, mert a P. Vicariustól megkapta a francia szöveget átsimításra, néhány mondatot azonban nem ért meg elég világosan. Hamarosan megtudom, hogy azért gépeli 5 példányban, mert a P. Vicarius egyet a Szentatyának szán. Ez baj, mert a Va-tikánnak én egy hosszabb relációt szántam, amelyben részletesebben kitérek a politikai eseményekre is. P. Leiber,103 a Szentatya legbizalmasabbja és személyi titkára már meg is adta a direktívákat. Tehát gyorsan megírtam a kiegészítést, 19-én P. Alszeghy104 és Serei átjöttek a Kúriára, s nyélbe ütötték a francia fordítást.
Délutánra már készen is volt minden.
97 Serei (Kiss) Károly (1912–1992): jezsuita szerzetes. 1938-tól Közel-Keleten arab, 1941-ben Isztambulban török nyelvet tanult. 1943-ban Rómában fejezte be a keleti nyelvek tanulását. 1947-ben teológiai licenciátust szerzett a Gergely Egyetemen, majd Párizsban egyetemi lelkész lett. Itt Teilhard de Chardin hatására kultúrantropológiai tanulmányokat folytatott, s munkatársa volt az Action Populaire-nak. Később New Yorkban és Rómában egyetemen tanított. Segítette a Vatikáni Rádió munkáját is.
98 A francia nyelvű jelentés Notes sur la situation actuelle de la Hongrie et des mouvements cat-holiques en Hongrie (Jusqu’au 14 juin 1945) címmel megtalálható a budapesti Jezsuita Levéltár állományában (Epistolae singulorum 1942–45).
99 Substitutus: helyettes.
100 Vladimir Ledochowski (1915–1942) jezsuita generális halála után P. de Boynes mint vica-rius generalis (általános helynök) vezette a jezsuita rendet az új generális, Jean-Baptiste Janssens (1946–1964) megválasztásáig.
101 P. Karl Brust (1889–1949): német jezsuita szerzetes, ebben az időben Rómában a Collegi-um GermanicCollegi-um et HungaricCollegi-um rektora és jezsuita generálisi asszisztens volt.
102 Substitutus: helyettes.
103 Robert Leiber (1887–1967): német jezsuita, egyháztörténész, XII. Piusz pápa magántitkára (már 1925 óta munkatársa volt a későbbi pápának, amikor Pacelli még nunciusként képviselte a Szentszéket Németországban).
104 Alszeghy Zoltán (1912–1991): jezsuita szerzetes, nemzetközi hírű teológus. A római Ger-gely Egyetemen a dogmatika nyilvános rendes tanára (1946–1990); közben az egyetem Hittudo-mányi Karának dékánja (1954–1955 és 1960–1961). Aktív résztvevője a II. vatikáni zsinatnak.
1990-ben tért haza Magyarországra, ekkor rövid ideig a jezsuita rend budapesti noviciátusának vezetője (1990–1991). Számos könyv és tanulmány szerzője.
[E naplókiadás szerkesztője még a jelenleg hiányzó füzetek eltűnése előtt kimásolt (az akkori munkájához érdekesnek tűnő) néhány részletet az 1945. júl.
23. és aug. 20. közötti napok bejegyzéseiből. Ezek következnek alább:]
1945. július 23. (Róma)
Rendkívül világosan látom életem precízen körülhatárolt hatalmas nagy célját: a bolsevizmus elleni nagy küzdelemben egy frontszakaszon a harcot.
[…] Hová törpül el emellett minden, de minden ezen a világon. Mindent csak ezen a célon keresztül kell és szabad látnom. […]
1945. augusztus 8.
A Szentatyát igen erősen befolyásolják a szovjetbarát elemek. Sok itt a pap…, aki nem látja a szovjetet oly veszélyesnek az egyházra nézve.
1945. augusztus 15.
De. volt nálam az USA. elnökének személyi Secrit Service [sic!] egyik embe-re, aki itt, Rómában a magyar ügyeket figyeli és referálja. Kaptak jelentést, hogy én a napokban érkezem. Az orosz ellen kért információt.
Du. Soós Géza105 [így] tájékoztat az itteni magyarokról: ő repülőgéppel jött decemberben; Apor106 zsidó befolyás alatt, Luttor107 elfűrészelve, Aradi108 szov-jet propagandát folytat. Náray109 öreg trotyli.
Luttor is ugyanígy látja az itteni magyarok csoportját.
105 Soos (Soós) Géza (1912–1953): jogász, református lelkipásztor, a Soli Deo Gloria Refor-mátus Diákszövetség tagja, majd elnöke; egyik szervezője az 1942-es és 1943-as szárszói konfe-renciának; az Auschwitzi Jegyzőkönyv lefordíttatója és terjesztője, zsidómentő, a Magyar Testvéri Közösség, a Magyar Függetlenségi Mozgalom és a Kiugrási Iroda vezető egyénisége, az 1943–
1944-es évek magyar nemzeti ellenállási mozgalmának jelentős személyisége.
106 Apor Gábor báró (1889–1969): diplomata. 1939-től magyar követ a Szentszéknél, 1944.
márc. 19-én, a német megszállást követően lemond, de Rómában marad. A Máltai Lovagrend tagja.
107 Luttor Ferenc (1886–1953): pap, teológiai doktor. 1929–44-ben a vatikáni magyar követsé-gen az egyházi ügyek és a kánonjog tanácsosa. 1948-tól Arkövetsé-gentínában élt.
108 Aradi Zsolt (1908–1963): katolikus szellemű újságíró, író, szerkesztő. Nagy Töhötöm barát-ja. A II. világháború alatt Milánóban, majd Rómában sajtóattasé. 1944-ben kezdett el dolgozni az amerikai hírszerzésnek. Ő ismertette össze Stephen Streeter OSS tisztet (alias „Stephano”) Nagy Töhötömmel. New Yorkban hunyt el.
109 Valószínűleg Náray Antal (1893–1973): vezérőrnagy, a Magyar Rádió és Távirati Iroda elnöke (1942–44).
1945. augusztus 16.
„Signor Stephano”110 felkeres. Hírt kaptak amerikai vonalon, hogy jövök.
Ő az elnök információs szervezete magyar vonalának vezetője. A Szentatyának adott relációról azt mondotta, hogy eddig még messze a többi felett a legintelli-gensebb, legkimerítőbb és legrendszeresebb.
1945. augusztus 17.
Felkeresett egy Stahl nevű lengyel egyetemi tanár, jelenleg a Rómában mű-ködő lengyel antibolsevista propaganda vezetője. Összemelegedtünk. Informá-ciókat kértem az orosz egyházüldözésről. Kiépítem a lengyel kapcsolatot. Ja-nikovszky111 vatikáni lengyel követ vad oroszellenes. Lorett [?] volt miniszter hajlandó egyezkedni az orosszal. Ez a két fő frakció van itt Rómában.
1945. augusztus 18.
Stephanó-val hosszan beszélek. Ő tárgyal a Bariba112 repült magyarokkal a legnagyobb fejesek nevében. Igen érdeklik a magyar ellenállási mozgalmak.
Alapos elemzést írok neki. Soós Gézától megkapom az ő amerikaiaknak leadott jelentéseit. Igen hosszúak és locsogóak. Agyondicséri az SDG-t.113 Szinte min-dent ez csinált. Saját kis alakjaik mint nagyságok vannak beállítva. Az összesen 70-80 oldalnyi jelentésekben a KALOT még csak meg sincsen említve. Ez aljas-ság volt tőle. Most az én jelentésemben kellő értékre lesznek beállítva.
1945. augusztus 19.
P. Mócsyval114 átbeszéltem a helyzetünket. Igen nagy jelentőségű, hogy össszeakadtam Sign. Stephanóval. A béketárgyalásokra is befolyással van.
110 Sig. Stephano: Stephen Streeter (1906–?): részben magyar (felvidéki) származású amerikai hírszerző tiszt fedőneve. Lásd még: Duncan Bare: Angleton magyarjai. Esettanulmány az USA Rómában működő Közép-Európai katonai elhárításának történetéből, 1945–1946. In: Betekintő 2016/2.
111 Stanisław Leopold Janikowski (1891–1965): lengyel diplomata (nem vatikáni, hanem olasz-országi ügyvívő volt 1944/45-ben)
112 Soós Géza 1944. december 9-én többedmagával a pápai repülőtérről „elkötött” német ka-tonai géppel titokban és illegálisan Rómába indult, hogy tájékoztassák az amerikai-angol szö-vetségeseket a németellenes magyar ellenállásról, az ellenállási mozgalmak fegyveres erejéről és embermentő tevékenységéről. A gép Bariban landolt. Az Olaszországba szökött csoport az első hetekben angol fogságba került, az angol és az amerikai titkosszolgálat kezdetben hadifogolyként kezelte Soos Gézát és társait. Mire sikerült tisztázniuk magukat és szerepüket, küldetésük célja elveszítette aktualitását.
113 SDG: Soli Deo Gloria református diákszövetség.
114 Mócsy Imre (1907–1980): jezsuita szerzetes, bibliatudós, egyetemi tanár. 1944-ben meghív-ták a római Gregoriana Egyetem Újszövetség Tanszékére. 1946: a szentírástudományok doktora.
1947: Szegeden biblikus tanár. A szocializmus évei alatt két ízben is több éves börtönbüntetésre ítélték.
A Kalotot mint következetes kommunistaellenes szervezetet mutattam be.
A Magyar Függetlenségi Mozgalom sokat fecsegett, egyesülesdit játszott, és semmi eredményt nem ért el.
1945. augusztus. 20.
Bevonult ma az ebédlőbe kb. 15 lengyel jezsuita. Dachauból jött mind.
A szemembe könny gyűlt, amikor megtépázottan, nehézkesen, kissé félsze-gen bevonultak. Voltak köztük derék öreg fráterek.
[A naplóállományból részlegesen hiányzó időszak: 1945. 07. 19 – 1945.
08. 23. Ezekben a hetekben Nagy Töhötöm számos rendi és szentszéki veze-tővel találkozott és tárgyalt Rómában. Augusztus elején a Montini115 államtit-kárt helyettesítő Silvio Sericano116 másodtitkár felkérésére hosszú és részle-tes beadványt készített az esedékes püspöki kinevezéseknél és főként a Serédi Jusztián érsek március végi halálával megüresedett esztergomi püspöki szék betöltésénél számbajöhető személyekről. Esztergomot illetőleg elsőként Mind-szenty veszprémi püspököt ajánlotta a prímási tisztségre.117 A másodtitkárral folytatott beszélgetésben részletesen kifejtette, milyen okok miatt lenne célszerű a kinevezést minél hamarabb megejteni. Aug. 14-én fogadta őt XII. Piusz pápa.
Két nap múlva P. Leiber, a pápa magántitkára egy jelentős pénzösszeget adott át támogatásként Nagynak a KALOT számára és egy borítékot, azzal a meg-bízással, hogy ne Amerikába utazzon tovább, hanem vigye haza a borítékban Mindszenty püspök számára az értesítést, hogy a pápa vele kívánja betölteni az esztergomi prímási széket. P. Nagy aug. 24-én indult haza.]
1945. augusztus 24.
Délben hirtelen megjelenik a Kúrián Sig. Stephano és jelenti, hogy készen áll az autó az indulásra. „Véletlenül” épp ott volt a Kúrián P. Mócsy. Velünk jön.
Én egy pillanatra felszaladok P. Vicariushoz áldásért és P. Brusthoz búcsúzóul.
P. Brust: Boldog vagyok, hogy megismerhettem az önök nagyszerű KALOT munkáját. „Kolossal!” Az autóban P. Mócsy elújságolja, hogy Tóth Miklós118
115 Giovanni Battista Montini (1897–1978): helyettes vatikáni államtitkár 1937-től 1954-ig, majd Milánó érseke. 1963-ban pápává választották (VI. Pál pápa).
116 Silvio Sericano (1889–1957): olasz pap, vatikáni diplomata 1925 óta. 1940-től a rendkívüli ügyek államtitkárságának másodtitkára.
117 Jelentésének Mindszentyről szóló részét Nagy Töhötöm szó szerint idézi a Jezsuiták és szabadkőművesek című könyvében (2. kiadás, Szeged, 1990, 181–183. oldalak).
118 Tóth Miklós OSJ (1921–2013): katolikus pap, misszionárius. Bár Magyarországon született, gyermekkorában szüleivel Olaszországban, Velencében élt. Az esztergomi szemináriumban volt kispap. 1945 augusztusában illegálisan Olaszországba szökött. Az általa hozott, 24-én keltezett beadvány összegezte számos egyházi méltóság véleményét a kinevezendő új hercegprímást illető-leg. Ebben első helyen szintén Mindszenty szerepelt. A Szentatyának írt olasz nyelvű levelét má-solatban megőrizte Nagy Töhötöm (OSZK Kézirattár, 216/490). – Tóth Miklós később a Gergely Egyetemen folytatta teológiai tanulmányait. Felszentelése után hét évig Franciaországban szolgált,
teológus befutott Budapestről, s hozta az AC jelentését (Szappanyos119 írta), s ebben a KALOT-ról csak annyi van, hogy újabban teljesen elhallgatott, s áttért politikai síkra.
A Gregoriánán120 sikerült átöltöznöm. Jönnek Tóth Gyuláék, de az „ökörka-pu” nyitva.
A hotelben összeismerkedtem egy amerikai őrnaggyal, akivel majd megyek Grazba. Konzerveket kapok én is.
Elindulunk, s fél órát tekergünk összevissza a városban, a sofőr nem találja a kivezető utat. Az őrnagy szó nélkül tűri. Két sofőrünk van. Megkínálják az őr-nagyot s engem is rágógumival. Familiáris viszony a tiszt és a legénység között.
Gyönyörű, már ismert tengerparti út. Livorno, Pisa. Ránk esteledik. Luccá-ban vacsora. Ott állok a templom előtt, ahová misére járt Gemma Galgani.121 Együtt étkezünk a két sofőrrel.
Éjjel ½ 2-kor megérkezünk Modenába. Alvás egy pazar amerikai tiszti szál-lóban. Én az őrnaggyal egy szobában.
1945. augusztus 25.
A reggeli viszontagságai: Nem tudom, hogyan kell enni a tejbegrízt. ½ 8-kor indulás. A gyönyörű Dolomitok között. Brenner. Határvizsgálat. Ismét Innsbruck.
Zenzenhof, Serles, semmi sem érdekelte őket, csak akkor jöttek lázba, amikor Innsbruck előtt egy merész vízesést mederbe törten megláttak. Ki az autóból, fényképezés elölről-hátulról. A franciák kicsinyessége, pontos és szép kiírásai.
Vacsora dobozból. A szétbombázott Innsbruck. Lassan ránk sötétedik, s úgy 8 óra körül megérkezünk Salzburgba, egy remek villába (valamilyen Halléba).
Én azt hittem, hogy Grazba visznek. Tárgyalások, hogy holnap vigyenek to-vább. Ígérik.
majd Dél-Amerikában működött mint missziós pap. Ebben az időben néhány levélváltásra is sor került közte és Nagy Töhötöm között. (Lásd: OSZK Kézirattár, 216/287 és 216/351.)
119 Szappanyos Béla (1913–2000): kanonok. A háború alatt az Actio Catholica főegyházme-gyei, majd országos titkára. 1942–48 között egyetemi lelkész. Az 1950-es években hittanár és káplán a kelenföldi plébánián. 1953 és 1959 között Szentendrén káplán. 1957-ben letartóztatták, négy napig Budapesten a gyűjtőfogházban tartották, kihallgatták, majd kiengedték. Később Nagy-börzsönyben, majd Budaörsön volt plébános.
120 Gregoriana: Pápai Gergely Egyetem (Pontificia Universitas Gregoriana): jezsuiták által vezetett nemzetközi hírű egyetem Rómában.
121 Galgani Szent Gemma (1878–1903)
1945. augusztus 26.
Reggel beállít Aradi Zsolt122 egy remek fekete autóval, s elvisz az 1200 mé-teres Gaisberg tetejére, majd lejövet megállapodunk úgy félmagasságban, s el-szállásol engem egy remek villában, kis amerikai tiszti üdülőben. Pompás ebéd.
Friss hús Amerikából, narancs Kaliforniából… Du. kirándulunk a régi császári nyaralóhelyre. Gyönyörű tavak. Misét hallgatok.
Szeretett volna velem beszélni, azért hozatott ide. Áttárgyaljuk a problé-mákat. Amerika felfogását a közép-európai kérdésről. Sokat beszél önmagáról is: kicsendül beszédéből, hogy mennyire fáj neki, hogy valamikor zsidóként123 szinte kitaszította a magyarság magából. Elbeszéli Gerencsér István124 piarista és Tubel-Tétény Gyula125 nála tett látogatását, amikor kérték, hogy lépjen visz-sza a katolikus újságírástól, mert zsidó.
1945. augusztus 27.
Beszélgetünk az itt fogva tartott háborús bűnösökről. Szálasi126 nyilván bolond. A többi gyáva, különösen Antal István:127 igyekeznek egymásra tolni a felelősséget. Egyetlen jellem Gömbös Gyula128 fia,129 aki marháknak nevezi
122 Aradi Zsolt (1908–1963): katolikus szellemű újságíró, író, szerkesztő. Nagy Töhötöm barát-ja. A II. világháború alatt Milánóban, majd Rómában sajtóattasé. 1944-ben kezdett el dolgozni az amerikai hírszerzésnek. Ő ismertette össze Stephen Streeter OSS tisztet (alias „Stephano”) Nagy Töhötömmel. New Yorkban hunyt el.
123 Aradi Zsolt édesapja (Aradi Árpád) zsidó származású, de később katolikus hitre áttért tan-felügyelő volt, édesanya (Szalay Júlia) pedig katolikus családba született. Zsoltot már 1908-ban katolikusnak keresztelték, és ilyen szellemben nevelték.
124 Gerencsér István (1913–1993): piarista gimnáziumi hittanár, 1946-tól az USA-ban élt és tanított.
125 Tétény (Tubel) Gyula (1913–?): székesfehérvári egyházmegyés pap, plébános, KIOE-titkár Budapesten 1938–39 között teológiai tanár, 1948-ben emigrált.
126 Szálasi Ferenc (1897–1946): hungarista politikus, több nyilaskeresztes és hungarista párt és mozgalom megalapítója, Magyarország nemzetvezetője és miniszterelnöke volt 1944. okt. 16.
és 1945. márc. 28. között. A második világháború után mint háborús bűnöst halálra ítélték és ki-végezték.
127 Antal István (1896–1975): politikus, országgyűlési képviselő. A német megszállás után 1944. július 29-éig a Sztójay-kormányban igazságügyi, illetve vallás- és közoktatásügyi minisz-ter. Ez idő alatt tevékenyen részt vett az újabb zsidótörvények megalkotásában és bevezetésé-ben. A nyilas hatalomátvételt követően már nem töltött be politikai szerepet, sőt egy rövid időre börtönbe is került, mert bírálta Szálasi Ferenc szellemi képességeit.
128 Gömbös Gyula (1886–1936): császári és királyi vezérkari tiszt, magyar királyi szolgála-ton kívüli gyalogsági tábornok, politikus, országgyűlési képviselő. 1919-ben a Magyar Országos Véderő Egylet elnöke. A Tanácsköztársaság idején a szegedi kormány államtitkára. 1923-ban megalapította a Magyar Nemzeti Függetlenségi (Fajvédő) Pártot. 1929-től a Bethlen- és a Káro-lyi-kormányban honvédelmi miniszter. 1932-től miniszterelnök haláláig.
129 Gömbös Ernő (1916–1992): Gömbös Gyula fia. Szálasi szárnysegédje volt a nyilas-hun-garista hatalomátvételt követően. Miután háborús bűnösnek nyilvánították és az amerikai
hatósá-az amerikaiakat s minden ellenfeleit, ighatósá-aza neki van, sajnos hatósá-az erőszak győzött az igazság felett. Hász István130 szabadon mozog. Lázít ma is. Aradi csak kb.
700.000 ausztriai menekültről tud.
Megismerem az amerikai mentalitást. Ez is jellemzi a római magyar kolónia tagjait.
1945. augusztus 28.
Kirándulunk Linzbe. Magyar táborok mellett megyünk el. Szegények üldö-gélnek a barakkok előtt. Sok magyar katonával találkozunk, kocsiznak, szánta-nak, álldogálnak: mennyi elpazarolt erő, mennyi gondterhes arc!
A páterek nagy szeretettel fogadnak. Ott is alszom. Először Fr. Lenner,131 s rajta keresztül belelátok a menekültek életébe: egy dunai hajón jött fel: fél nagyon, hogy a P. Prov.132 haragszik reá. Elmondja, hogy mindennap elmél-kedett, misét is hallgatott s elmondta a rózsafüzért.
Megérdeklődjük az átszökési lehetőségeket: itt nagyon könnyű átszök-ni, de nagyon nehéz továbbutazni. Graznál nehezebb átszökátszök-ni, de könnyebb továbbutazni. Az utóbbi mellett döntök.133
A Superior134 levelet ír Rómába; a Dachauból kiszabadult P. Heinzel Josef135 pedig bátyjának Grazba, akivel nem tud levelezni, mert az már angol terület. Ezt a nagy szétdarabolást nem értem!
1945. augusztus 29.
Vissza Salzburgba. Felkeresem pár percre az itteni jezsuitákat is. Kibombáz-va, nyomorúságos helyen, de a lábukat megvetve dolgoznak szívósan, s álmo-doznak nagy templomról, rendházról. Itt a szegénynegyedben dolgoznak.
Gyönyörű kilátás üdülőmből a salzburgi völgybe. Egy reggel a felhő-óceánból csak a vár, a Hochfestung emelkedett ki, mint valami sziget a napsütéses hó[?]
tengerből. Szimpatikus amerikai tisztekkel ismerkedem meg. Készülődés az útra.
gok elfogták, Magyarországra szállították. A Budapesti Népbíróság 10 év börtönbüntetésre ítélte.
1946-ban a szegedi Csillagbörtönből Ausztriába szökött.
130 Hász István (1884–1993): 1929-től tábori püspök. 1944-ben a nyilasokkal szimpatizált, a nyugatra vonuló hadsereggel Ausztriába ment, végül Svájcban települt le, ott is halt meg.
131 Lenner C. Károly (1928–1980): jezsuita tanár, 1945-ben még csak növendék.
132 Borbély István (1903–1987) jezsuita szerzetes; 1943. június 13-tól 1948 decemberéig, kül-földre távozásáig, a magyar rendtartomány főnöke (provinciális).
133 Ausztria (Magyarországgal szomszédos) keleti része szovjet megszállási övezet volt, ez az övezet északon az amerikai, délen az angol zónával volt határos. Az utóbbi határvonal déli része már igen közel esett a magyar határhoz.
134 Superior: házfőnök.
135 Josef Heinzel (1900–1956): osztrák jezsuita hitszónok, 1941–45 között KZ-fogoly Dachau-ban.
1945. augusztus 30.
Reggel indulás Salzburgból. Kis dzsipen megyünk. Ismét remek [?] út. 280 km. Egyetlenegyszer álltunk meg 5 percre. Az ebédet is csak úgy, menet közben, dobozból ettük meg.
Grazban felkerestem Heinzel professzor urat. Civilben voltam – mint végig Rómától kezdve. Amikor bejött egy öregasszony a szomszéd zárdából, akinek az arcára volt írva, hogy napi kenyere a pletyka, első pillanatban harsányan fel-világosította őt, hogy íme, én egy álruhába bújtatott jezsuita vagyok. Ezek a fecsegők!
Mennyire mások az amerikaiak. Rómától idáig még egyetlenegy sem kérdezte meg, hogy ki vagyok, mit keresek, hová megyek. A professzor úr valósággal ki-vizsgált.
Du. értem jöttek egy kis autóval. Kaptam három címet, ahol visszajövet meg-pihenhetek, s akik telefonálnak majd Salzburgba, hogy küldjenek értem autót, de adtak egy utazási igazolványt is, amellyel vonaton is jöhetek.
Rettentő rossz úton bementünk Fehringig,136 de egy öreg paraszt ijedt „Ja”
bemondásának köszönhettem, hogy 5 km-rel előbb tett le a főhadnagy úr, és én nehéz csomagjaimmal, konzervek, taláris, táska, kabát, kalap (ezt el is vesztet-tem), gyalogolhattam Fehringig.
Fehring nagyon szétlőve. A vasúti állomás csupa rom. A falu is alig áll.
A templom tornya ellőve. A plébános, s még inkább a káplán, szeretettel fogadtak. Pápai futárnak mondottam magamat, s kértem a segítségüket az
A templom tornya ellőve. A plébános, s még inkább a káplán, szeretettel fogadtak. Pápai futárnak mondottam magamat, s kértem a segítségüket az