Az alkalmazható tervezési eljárások, módszerek

2.3.1. A tervezés általános kérdései, a turizmus tervezésének sajátosságai

Az idegenforgalomnak, (turizmus) mint már említettük a gazdasági, társadalmi, kulturális-ideológiai vetületei bonyolult kölcsönhatásban állnak egymással, de ebben a gazdasági

ábra: A versenyképes és fenntartható turizmus struktúrája /Forrás: Saját szerkesztés/

9. ábra: A versenyképes és fenntartható turizmus struktúrája /Forrás: Saját szerkesztés/

VERSENYKÉPES ÉS FENNTARTHATÓ TURIZMUS

szempontoknak meghatározó szerepe van, és a fogadó fél számára jelentős gazdasági előnyöket biztosíthat. A turizmus, a benne rejlő lehetőségek kihasználásával a gazdaság fejlődésének motorjává, az egyik legjelentősebb export- és munkahelyteremtő, a vidék felzárkóztatását elősegítő ágazattá válhat. A kedvező lehetőségek realizálása, azonban csak bizonyos feltételek megléte esetén következik, illetve következhet be. A szükséges feltételek biztosítása, adott esetben létrehozása azonban csak különböző fejlesztésekkel valósítható meg. A fejlesztések viszont jelentős erőforrást igényelnek, ezért nem engedhető meg, hogy megvalósításuk esetleges, a véletlenen alapuló legyen. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a fejlesztéseknek jól megfogalmazott célokat kell szolgálniuk. A célok megfogalmazása viszont szintén csak tudatosan történhet, amit a tervezés biztosít. A tervezés – általános értelemben véve – nem egyéb, mint valamilyen kívánatosnak tartott jövőbeni állapot felvázolása, valamint az annak elérését lehetővé tevő cselekvési programok és a szükséges erőforrások meghatározása. A definícióból következik, hogy a tervezés célja a jövő tudatos formálása, a felkészülni a jövőben várható hatásokkal szemben. A definícióból még az is kiolvasható, hogy a kitűzött célok, az azok eléréséhez vezető utak, a környezet milyensége, a rendelkezésre álló erőforrások differenciáltsága stb. számos alternatívát kínál(hat) számunkra. Az alternatívák sokféleségéből viszont következik, hogy a tervezés során mindig a több lehetőség közötti választás problémájával állunk szemben, tehát dönteni, választani kell az alternatívák közül.

A tervezés tehát – ebből az aspektusból – döntést is jelent. Olyan döntést, amely – a kapcsolódó sajátos jegyek miatt – a döntések más típusaitól jól megkülönböztethető, ugyanis a kitűzött cél a kapcsolódó cselekvési program hiányában nem lesz elérhető, vagy a különböző valószínűséggel várható események befolyásoló hatása miatt a cél maradéktalanul nem lesz megvalósítható.

A tervezés lényeges, és általános sajátosságai az alábbiakban foglalhatók össze:

 A tervezés mindig több lehetőség közüli választást jelent.

 A tervezés megelőzi a cselekvést, tehát a kockázatot nem küszöböli ugyan ki, de számol vele.

 A tervezés rendszert alkot, melyen különböző célú, időtávú és funkciójú tervek összességét értjük.

 A tervezés – mint folyamat – végterméke a terv.

 A terv végső soron a kitűzött cél elérésének konkrét cselekvési programja.

 A terv a visszacsatolás (terv/tény összehasonlítás) viszonyítási alapja.

Összefoglalva a tervezés lényegét, megállapíthatjuk, hogy a tervezés olyan komplex tevékenység, amely vizsgálat tárgyává teszi, komplexen elemzi a fennálló helyzetet, célokat jelöl ki, meghatározza az elérésükhöz szükséges cselekvési programot, a szükséges erőforrásokat, feltételeket és intézkedéseket, a visszacsatolás mechanizmusát, növeli a kitűzött cél elérésének valószínűségét.

A definícióban benne rejlik a tervezés valamennyi fontos sajátossága, és azok az ismérvek is, amelyek alapján a tervek csoportosítható. A csoportosítás – emlékezzünk rá - több ismérv alapján történhet, melyek az alábbiakban összegezhetők:

 a tervezés jellege (fokozatai),

 a tervezés időhorizontja,

 a tervezés tárgya,

 a tervezés célja.

A tervezés jellege (fokozatai) szerint beszélhetünk:

a) stratégiai tervezésről, b) taktikai tervezésről.

c) operatív tervezésről és

a) A stratégiai tervezés a tervezés adott szintjének egész rendszerét érintő változásokat tartalmazza, általában hosszútávra szóló célokat fogalmaz meg, vezérfonalként szolgál az egyes alrendszerek és érintettjeinek számára is.

c) A taktikai tervezés egyes részrendszerek céljainak meghatározását és a szükséges erőforrások kapcsolódó tervezését jelenti. Tehát a taktikai terv, konkrétan meghatározza a cél eléréshez szükséges erőforrásokat, a megvalósítandó intézkedéseket, pl. a minőségbiztosítási rendszer bevezetésének tervezése, egy adott beruházás megvalósításával kapcsolatos tervezés, stb.

b) Az operatív tervezés az outputok előállításának és kölcsönös felhasználásának rövidtávra szóló tervezését jelenti az erőforrások optimális felhasználása mellett. Az operatív tervezés egy évet, vagy rövidebb időtávot fog át, pl. egy adott vállalat éves terve, a főszezon munkaerő-szükségletének terve, pénzforgalmi terv stb.

A tervezés időhorizontja alapján beszélhetünk:

 hosszú távú (5 év, vagy annál hosszabb időszakra vonatkozó) tervezésről,

 középtávú (jellemzően 2–4 évre vonatkozó) tervezésről és

 rövid távú (általában 1 év vagy rövidebb időszak) tervezésről.

Az időtáv hossza sok esetben nem elhatározás kérdése, mert azt számos tényező befolyásolja, pl. a tervezés célja, a tervezés jellege, a vállalkozási tevékenység jellege, a termék előállítási folyamat milyensége stb. Minden egyes időtávnak megvan tehát a szerepe, funkciója, összhangban a terv céljával. A stratégiai tervezés hosszú távra szól. A középtávra szóló tervezés lehet, pl. egy üzleti terv kidolgozása is, ha egy projekt realizálását kívánjuk megvalósítani, amely jelentős erőforrás-bővítést és ez által a termelési szerkezetben is jelentős változást eredményez. Rövidtávra szóló tervezési feladatot jelent pl. egy vállalat éves termelési tervének elkészítése. Éven belüli tervezési feladatként értékelhető egy kampányidőszakra vonatkozó terv, amikor az adott 1-2 hetes időtávban megoldandó feladatokat rögzítjük.

Talán nem haszontalan - a tervezés jellegét, időhorizontját tekintve -, ha az alábbi példán keresztül is értelmezzük az elmondottakat. Biztos vagyok benne, hogy a T. Olvasó számára is legalább két alkalommal feltették a kérdést; Mi leszel, ha nagy leszel? Az első kérdés akkor hangzott el, amikor minden gyermek tűzoltó, rendőr, vagy katona akar lenni. A második kérdés feltétele arra az időszakra esett, amikor – komolyra fordítva a szót, illetve a kérdést - a gondviselőket is, de magunkat is egyre jobban kezdett érdekelni, hogy merre tovább? Tehát definiálnunk kellett a célt. Ez a megfogalmazott cél, ha akkor nem is tudatosult bennünk, stratégiai cél volt. Célul tűztem ki, hogy családot szeretnék, minimum kettőt, egy fiú és egy leánygyermeket, családi házat, és átlagon felüli életszínvonalat. Tehát – a várható feltételeket alapul véve – felsőfokú okleveles közgazdász végzettség megszerzésében jelöltem meg a célok elérését. A végzettség megszerzése egyértelműen determinálja, kijelöli számomra a mozgásteret, és erőforrásaim figyelembe vételével a cselekvési programot. A stratégiám tehát megszületett. A stratégia cél megvalósítása – az adott mozgástéren belül – lehetőséget ad a

taktikázásra is. A mozgásteret azon intézmények jelölik ki, ahol a kívánt szakképzettséget megszerezhetem. Taktikázhatok, ami ebben az esetben az intézmények közötti választást jelenti. Hogy melyiket választom, ahhoz meg kell fogalmaznom a taktikai célokat, természetesen szintén figyelembe véve erőforrásaimat és a környezeti tényezőket. Taktikai célom, hogy közel legyen az intézmény, adott legyen a bejárás lehetősége, hogy ösztöndíjat kapjak stb. Fontos szempont lehet a választásnál a jelentkezők száma és a felvételi ponthatár stb. is. Mivel a maximális pontszámot viszem, a legnépszerűbb, patinás intézményt választom. Ennek a taktikának az ellenkezője is elképzelhető, tehát azt az intézményt választom, amelyikbe biztos, hogy bekerülök, a lényeg, hogy felvegyenek, stb. Ez utóbbi is lehet megoldás, de ne feledjük, hogy a stratégia célomnak alárendelten kell cselekednem ahhoz, hogy megvalósításának kockázatát a minimálisra csökkentsem. Az utolsó szintet, az operatív terv jelenti, ez tartalmazza a rövid- távra – jelen esetben – az egy tanévre szóló konkrét cselekvési programomat. Ezt a programot a szak tanterve jeleníti meg, és az órarend konkretizálja számomra. Eldönthetem, hogy a stratégiai célnak alárendelten cselekszem-e, azaz bejárok órára, folyamatosan tanulok, jeles érdemjegyet kell elérnem, hogy ösztöndíjat kapjak stb. vagy ennek az ellenkezője sem kizárt, esetleg a köztes megoldást választom.

Számos kombináció létezhet, de ha cselekvési programom nincs összhangban a stratégiai célommal, akkor a cél elérésnek kockázat növekszik. Hangsúlyozottan kell megemlíteni, hogy a hozott példa valamennyi fázisában benne van a környezethez való alkalmazkodás kényszere és az arra való reagálás. Cselekvési program mikéntje is.

A tervezés tárgya szerinti csoportosítás a jelentkező tervezési feladat gyakorisága alapján különbözteti meg a tervezést, úgy, mint:

a) funkcionális tervezés, b) projekttervezés.

a) A funkcionális tervezés a gazdálkodásnak csak egy részterületét öleli fel, évről-évre ismétlődő feladatként jelentkezik, pl. az erőforrások (munkaerő, gépszükséglet stb.) tervezése.

b) A projekttervezés – ahogy az elnevezés is utal rá – egy meghatározott időtartamra vonatkozóan egyedi, nem ismétlődő tervezést jelent, pl. egy új termék/szolgáltatás kifejlesztéshez szükséges beruházási terv, egy építkezés terve stb. A projekttervezés a turizmus tervezésében kiemelt szereppel bír, ezért ezzel a tervezéssel a későbbiekben részletesen foglalkozunk.

Az előzőekben tárgyalt általános tervezési ismeretek birtokában lehetőségünk van arra, hogy a tervezést, a tervezés egyes szintjei közötti kapcsolatokat stb. az egyes szinteken értelmezzük és hozzárendeljük a turizmus kapcsolódó terveit is (10. ábra). Az egyes szintek és tervrészek között kölcsönhatások vannak, az alá és fölérendeltségi viszonyok érvényesülnek. A 10.

ábrán nyomon követhetjük, hogy az egyes szintekhez rendelt „tervek”megnevezése eltérő.

Ennek részletes magyarázatát a későbbiekben adjuk meg.

A Kormány a stratégiáról szóló 1100/2005 (X.7.) kormányhatározatban fogadta el a 2005-2013 időszakra megfogalmazott Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégiát (NTS), amely értelmében - szükség esetén - ki kell dolgozni a turizmusról szóló törvénykoncepciót is.

Jelenleg nincs külön turizmusról szóló törvény, amelynek szükségességéről a turisztikai szakma véleménye egységes. A törvény hiányából adódóan hiányzik a turizmus jelentőségét megfogalmazó, alapdefiníciókat lefektető, a turizmus működésének struktúráját megállapító szabályozás. A törvényjavaslat célja elsődlegesen az, hogy meghatározza a turizmussal

10. ábra: A tervezés hierarchiája

„a turizmust stratégiai fontosságú gazdaságfejlesztési prioritásnak kell tekinteni, és mint gazdasági ágazatnak sajátos státuszt kell számára biztosítani”.