Kis János több ízben hangsúlyozza visszaemlékezésében, hogy számos előkelő-ségtől kapott megerősítést írói-tudományos pályáját illetően. Ilyen volt gróf Rá-day Gedeon, gróf Amadé Antal, Szegedy Ferenc, a korábban említett gróf Feste-tics Ignác, gróf Dessewffy József, illetve báró Podmaniczky József főispán. Az aka-démia alapszabályzatát kidolgozó bizottságba elbeszélése alapján Teleki László fia, ifjabb gróf Teleki József későbbi akadémiai elnök ajánlotta be.
32 Kis János, A’ magyar nyelvnek mostani állapotjáról kimiveltethetése módjairól eszközeiről. Megjutalmaz
ta tott felelet (Pest: Trattner Mátyás betűivel, 1806); Kis, A’ magyar nyelvnek…, 119–122.
33 Kis János, A’ magyar nyelvnek…, 103–109. Vö. Ajkay Alinka, Inkább magyarúl: Az 1808as tübingeni pályázat és a magyar nyelv ügye (Budapest: Universitas Kiadó, 2018).
Gróf Teleky Jó’sef erdélyi kormányzó a’ lelkesedést bennem már fiatalkorában megjelent kitűnő jelességü tudós értekezései által élesztette, ’s utóbb nem csak az által, hogy a’ magyar tudós társaság tervének készítése végett meghívandók közé a’ Főherceg Palatínusnak engem is ajánlott, hanem mint azon társaság el-nöke bölcs kormányzása által is nevelte. – Gróf Széchenyi István cs. kir. kamarás pedig életem azon korában, mellyben az írói buzgalom tüze kialudni készül, azt nem csak élesztette, hanem lángra is lobbantotta. Ez a’ sok érdemeivel nemze-tünk’ történeteiben epochát alkotó főrendü hazafi 1825-ben látogatásával meg-tisztelvén, beszélgetését az alkotandó tudós társaság felől kezdvén, ’s nemze-tünk életébe vágó többféle eszméit nagy lelkesedéssel fejtegetvén, egyfelől bá-mulásra ragadott, másfelől az írói buzgalom’ meg egészen ki nem aludt szikráját bennem jobban felélesztette ’s utóbb is többfélekép táplálta.34
Teleki ajánlása lehetett csupán formaság, ugyanis Kis 1827-től fogva levelezett gróf Széchenyi Istvánnal az akadémia kapcsán. Egy részletes levélben küldi el Széche-nyinek azok listáját, akik szerinte megérdemlik az akadémiai tagságot, de hangsú-lyozza, hogy véleménye magánvélemény, melyet a sértődések elkerülése érdeké-ben nyilvánosság előtt nem szívesen vállalna. Ebérdeké-ben a levélérdeké-ben szinte csak olyan nevek szerepelnek, akik vagy az elsők között váltak taggá, vagy az azt követő évek valamelyikében, ez pedig nemcsak Kis véleményének súlyát jelezheti, hanem azt is, hogy létezett valamiféle konszenzus a lista kapcsán már azelőtt, hogy döntés született volna az első akadémikusokról.35 Az akadémia alapszabályzatát kidolgozó bizottság ülései előtt bő egy hónappal Kis János olyan levelet küldött Széchenyi-nek, amelyből kitűnik, hogy személyes találkozó keretében is tárgyalásokat, be-szélgetéseket folytatott az első felajánlást megtevő gróffal az akadémia jövőjéről.
Vay’ betses munkáját a’ legszivesebb háladatosság’ érzései között küldöm ezen-nel vissza. − Van szivemen nem kevés, a’ miről, kivált a’ felállítandó Magyar Tu-dós Társaság eránt, Nagyságoddal értekezni szeretnék; de mind azt akkorra kell halasztanom, midőn majd Pesten személyesen lessz Nagyságodhoz szerentsém.
Azért is ugy igyekezem a’ dolgot alkalmaztatni, hogy a’ rendeltt időnél egy pár nappal korábban megjelenhessem, ’s Nagyságod’ tanátsát ’s gondolatjait előre is érthessem.36
34 Kis, Emlékezései…, 41.
35 „Kis János gróf Széchenyi Istvánnak, Sopron, 1827. február 21.”, in Kis, Irodalmi…, 363. lev., 126–128.
36 „Kis János gróf Széchenyi Istvánnak, Sopron, 1828. február 6.”, in uo., 372. lev., 142–143, 142.
Az 1828. március 15-től április 7-ig naponta ülésező, huszonkét tagú bizottság-ban egyébként rajta kívül még három evangélikus vallású tudós kapott helyet, ők azonban mind pest-budai lakóhellyel rendelkeztek (Döbrentei Gábor, Schedius Lajos, Bene Ferenc), míg Kis János ekkor Sopronban élt.37 A tagok kiválasztásakor szerepet játszhatott a főrangúak véleménye, azonban az is, hogy közülük töb-ben alapítottak már korábban diáktársaságokat, irodalmi köröket, így egyrészt rendelkeztek valamiféle tapasztalattal, másrészt tanúbizonyságot tettek a tudós társaságalapítás iránti elköteleződésükről. A huszonkét tagból tizennégyen alapí-tó tagjai voltak más társaságoknak. Az alapszabályzat kidolgozását követően Kis János az elsők között kapott akadémikusi rangot.
A Magyar Tudós Társaság első évkönyvének elején Döbrentei jóformán újra-konstruálta az akadémiatörténetet, és ekkor a Kis és Németh László által alapított Soproni Magyar Társaság alapítását mint előzményt külön megemlíti.38 Néhány oldallal később szót ejt Kis János 1806-ban publikált jutalomfeleletéről, melyben Kis elismerte a társaságalapítás szükségességét, de ekkor még szerényebb, ki-sebb volumenű kezdeményezést látott reálisnak.39 Kis János az első huszonhá-rom rendes tag között a történettudományi osztályban kapott helyet mint vidéki tag, Kazinczy Ferenccel együtt. Teleki József az első ülésen Kis Jánost „az évköny-vek kiadása elintézésére” létrehozott küldöttségbe sorolta be.40 Az evangélikus püspök az Akadémia működésének első néhány évében rendkívül aktív: számos tudományos publikációt nyújtott be a Tudománytárba, a rá osztott, beérkező tu-dományos dolgozatokról bírálatokat készített, részt vett az üléseken, korábbról visszamaradt, kiadatlan műveit benyújtotta publikálásra, részt vett a nagyszótár készítésében és a fordításprogramban. Az akadémia ízlésformáló törekvésének szempontjából szimbolikus jelentőségű, hogy a társaság által kiadott drámafor-dítás-sorozat második darabja a Kis által fordított Iphigenia Taurisban című Goe-the-fordítás, de szinte ugyanezzel egyidőben megjelentetik Horatius leveleinek fordítását is, melyhez Kazinczy fordításában közlik Wieland jegyzeteit.41 Kis ek-korra már elhunyt barátjához, Kazinczyhoz fűződő viszonyára jellemző, hogy az
37 Döbrentei Gábor, A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei, 1. kötet (Pest: Trattner–Károlyi Nyomda, 1833), 56.
38 „Apróbb Társaságokhoz ifjakban nyita lelket a’ mostani szabad nyilatkozás. Sopronban 1790ben a” küzdő indulatú Német László kezde barátjával Kis Jánossal, mellyet későbben 2 évvel Báró Lakos János szede jobb rendbe szép tűzzel.”
39 Döbrentei, A Magyar Tudós Társaság…, 36–37.
40 Uo., 66.
41 Uo., 95.
utóbbi kötetből befolyó pénzt a Kazinczy-árváknak adományozta. Ugyanebben az első évkönyvben megjelenik gróf Festetics György és gróf Széchényi Ferenc felett mondott személyes hangvételű befejezéssel záruló emlékbeszéde, melyben az általa is lakott vármegye „főbirtokosaiként” is megemlékezik róluk, akiknek ő személy szerint adósa maradt, még haláluk után is.
Kis János az 1830-as évek közepétől egyre sűrűbben maradt távol az akadé-miától, elsősorban egészségügyi okokra és hivatali teendőkre hivatkozva. „Sem a’ társaság dolgai, sem általában a’ literatura felől azonkivül a’ mit a’ Jelenkor-ban olvashatok, legkevesebbet sem tudok; minthogy egy iróval sem levelezek.”42 1840-ben a Tudománytár 7. kötetében megjelentette A’ Tudós Társaságok’ haszna című értekezését, amely Christian Garve 1779-es kötetén alapszik.43 Ebben – Gar-vét fordítva – védekező pozícióból megszólalva olyan vádak ellen szólal fel, ame-lyek elsősorban a tudós társaságok hatékonyságát kérdőjelezik meg. Egyrészt úgy véli, hogy csak az utókor döntheti el, hogy a jelenben élő tudósok közül kinek a munkássága válik korszakalkotóvá, másrészt azzal érvel, hogy a legnagyobb hatású tudósok születése előtt számos apró eredmény született, melyek szüksé-gesek a nagy felfedezésekhez. Harmadrészt azt is hangsúlyozza, hogy minél több tudós van, annál kevésbé fog feltűnni egy-egy felfedezés, „mint a tudatlanabb időkben.”44 Nem lehet véletlen, hogy éppen erre a fordításra esett a választása, ugyanis az akadémia belső válsága ekkoriban kezdődött.
Kis az akadémia felállításában tehát nemcsak az alapszabályzatra vonatkozó, már 1805-ben megírt nézeteivel segített, hanem Széchenyinek adott személyes tanácsaival, valamint a leendő tagokra nézve tett javaslataival is. Tovább árnyalná Kis szerepének megítélését, ha tudnánk, hogy az akadémia körül tevékenykedő tudósok hasonló befolyással bírtak-e ebben az időszakban. Ebben a dolgozatban elsősorban arra kerestem a választ, hogy milyen karrierstratégia és milyen ön-szemlélet játszott közre abban, hogy a jobbágysorból felemelkedő Kis János ilyen komplex tudományszervező tevékenységet fejtett ki.
42 „Kis János Toldy Ferencnek, Sopron, 1835. január 16.”, in Kis, Irodalmi…, 406. lev., 162–166, 163.
43 Kis egy 1802-es kötetet hivatkozik, azonban a mű már 1779-ben megjelent Lipcsében: Christian Garve, Sammlung einiger Abhandlungen (Leipzig:im Verlage der Dykischen Buchhandlung, 1779).
44 „Fényes délben a’ napnak valamivel több sugára nem vétethetik észre; alkonyatkor pedig a’
gyenge világosság is, ha kicsiny körbe szoríttatik, akárkinek is szemébe tűnik.” Kis János, „A’
Tudós Társaságok’ haszna”, Tudománytár 7, 5. sz. (1840): 271–280, 276.