Heveny (akut) toxicitás

Sok különböző típusú matematikai modell létezik, amelyeket fel lehet használni a felvétel, az eloszlás és az kiválasztás kinetikájának vizsgálatára. Az ilyen modelleket alkalmazó vizsgálatokból nyert adatok relevanciájának elbíráláshoz szükség van speciális szakismeretekre illetve a modellek megértésére.

3.5.4. A dózis-válasz összefüggések elemzése

Bizonyos dózis (expozíciós szint) felett a felvételi, eloszlási, anyagcsere és kiválasztási folyamatok telítődhetnek. Nem szabad tehát azzal a feltételezéssel élnünk, hogy a dózis és az folyamatok és a kinetika között az összefüggések lineárisak. Az anyagcsere-folyamatok telítődésének toxicitásra gyakorolt hatása attól függ, hogy a toxicitást maga az anyag, vagy annak valamely anyagcsereterméke közvetíti. A toxikokinetikai paraméterekkel kapcsolatos dózis-válasz összefüggések elemzése - ahol ez lehetséges - tehát nagyban segítheti a toxicitási vizsgálatok értelmezését, illetve a humán relevancia értékelését.

Az in vitro vizsgálatokból (különösen a sejtmentes rendszerek alkalmazásával) kapott dózis-válasz összefüggések in vivo relevanciájának értelmezésekor nagy körültekintéssel kell eljárni, mert in vivo körülmények között a celluláris vagy szubcelluláris dózis szinteket a felvétel és a sejtbe való bejutás kinetikája, továbbá az elsődleges anyagcsere esetleges beavatkozása is befolyásolhatja.

3.6. Heveny (akut) toxicitás

• hogy az egyszeri expozíciót követően (egy adott dózis esetében) milyen toxikus hatások indukálódnak, ezek a kitettséget követően mennyi idő elteltével jelentkeznek, mennyi ideig tartanak és mennyire súlyosak; és

• (ahol lehet) a dózis-válasz görbe meredekségét: és

• hogy van-e a nemek között különbség az adott válaszban.

3.6.1.3. Az V. mellékletben felsorolt akut toxicitási állatkísérletekből nyerhető információk

Az V. mellékletben négy tesztelési módszer szerepel az akut toxicitás vizsgálatához: a

"standard" akut orális toxicitási teszt (ami a letalitáson alapszik): az (orális) fix dózisos mód-szer (amelynél a letalitást végpontként nem használják); az akut inhalációs toxicitási teszt és az akut dermális toxicitási teszt.

A tesztek során - ahogy az az V. mellékletben szerepel - adatokat kell gyűjteni a teszt-állatoknak beadott egyszeri dózist követően adott időn belül (ez általában 14 nap) fellépő káros hatásokkal kapcsolatban.

A "standard" akut orális toxicitási és dermális vizsgálatoknál az LD50-et kell meghatározni, kivéve akkor, ha az anyag a legnagyobb dózisban (általában 2000 mg.kg^-1) sem okoz halált.

Az akut inhalációs toxicitási tesztnél hasonlóan az előzőekhez az LC50-et kell meghatározni, hacsak azt nem látjuk, hogy a legnagyobb dózis (5 mg.l^-1) sem okoz halált. A fix dózisos módszernél a diszkriminatív dózist (amely megegyezik azzal a legmagasabb előre meghatározott dózissal, amely még nem halálos) kell meghatározni.

Ha a vizsgálatokban felvették a dózis-válasz görbéket és meghatározták ezek meredekségét is, akkor ezeket az adatokat fel kell használni a kockázatbecslés során.

3.6.2. Az akut hatás értékeléséhez felhasználandó adatok 3.6.2.1. Minimálisan szükséges adatok

Az új anyagokra vonatkozó minimálisan szükséges adatok - ahogy az a 67/548/EGK számú Irányelv VII.A mellékletében szerepel - a következők: az akut toxicitás legalább két expozíciós kapun, amelyek közül az egyik mindenképpen a szájon keresztüli (orális) expozíciós kapu.

A másik kapu megválasztását a vizsgált anyag jellege, illetve a humán expozíció valószínű kapuja határozza meg, azaz például gázok és illékony anyagok esetében az inhalációs kapun jelentkező akut toxicitási adatokra van szükség. A legmegfelelőbb expozíciós kapuval kapcsolatos kritériumok vonatkozásában részletes útmutatást a 3.3 pont alatt adunk. Az akut toxicitási teszteket az V. mellékletben megadott módszerek alkalmazásával kell elvégezni.

Meglévő anyagok esetében a minimálisan szükséges adatok megegyeznek az új anyagokra előírtakkal, kivéve hogy nem kötelező az V. mellékletben megadott standard tesztek alapján elvégezni a vizsgálatokat. Az akut toxicitás meghatározására igen sokféle korábban készült vizsgálatból vagy jelentésből származó adatot és információt fel lehet használni (ld. lent).

3.6.2.2. A már rendelkezésre álló adatok

Egy anyag akut hatásaival kapcsolatos humán adatok származhatnak balesetek vagy helytelen használat hatásait tárgyaló (eset)tanulmányokból, a használat során rövid ideig tartó kitettség következtében jelentkező hatásokról szóló jelentésekből, önkénteseken végzett vizsgálatokból és/vagy egyes esetekben az anyag orvosi célú felhasználásával kapcsolatos tapasztalatokból.

Esetenként másodlagos forrásokból (pl. toxikológiai kézikönyv) is származhatnak egyszerűbb humán adatok - például "minimális letális dózis adatok" - az eredeti forrás megjelölése nélkül.

Az ilyen információkat más adatok megerősítésére használhatjuk fel.

Az adatok származhatnak állatkísérletekből is:

• az V. mellékletben foglaltaknak megfelelő standard akut toxicitási vizsgálatokból;

• az "akut toxicitási osztályozási" módszert alkalmazó vizsgálatokból;

• egyéb akut toxicitási vizsgálati protokollt alkalmazó vizsgálatokból (pl. egyszerű letalitás vizsgálatok; olyan dermális vagy inhalációs tesztek, ahol az expozíciós időtartamok az V.

mellékletben megadottaktól eltérnek; egy-egy szervnél vagy szervrendszernél, pl. a vérkeringésben jelentkező hatásokat elemző vizsgálatok);

• pl. ismételt dózisos vizsgálatokhoz végzett előzetes vagy dózis-kereső, ún. célzó vizsgálatokból;

• egy-dózisú mutagenitási vizsgálatokból (pl. mikronukleusz-teszt);

• másodlagos forrásokban (pl. toxikológiai kézikönyv) az eredeti forrás megjelölése nélkül feltüntetett adatokból.

Egyéb vizsgálatok: az akut toxicitás esetében jelenleg nincsen általánosan elfogadott in vitro vizsgálati módszer, az ún. "szerkezeti vészjegyek"-et alkalmazó módszerekkel azonban az akut toxicitás értékelése szempontjából értékes információk nyerhetők bizonyos anyagok esetében (pl. az anyagok erősen vízoldékony és toxikológiailag jól jellemzett sóinál a szisztémás toxicitás várhatóan hasonló lesz).

3.6.3. A rendelkezésre álló adatok értékelése 3.6.3.1. Új anyagok

Új anyagok esetében az akut toxicitás jellemzésére általában csak az V. mellékletben megadott módszerekkel elvégzett vizsgálatokat szabad elfogadni.

3.6.3.2. Meglévő anyagok

Humán adatok: A jól dokumentált humán adatok általában igen hasznos információkat szolgáltatnak, különösen az olyan hatások tekintetében, amelyeket közönséges laboratóriumi fajoknál nem lehet megfigyelni, ilyen pl. a hányinger (émelygés) és a fejfájás, feltéve hogy ezek a hatások biztosan az expozíció következtében lépnek fel.

Az információk használhatóságát korlátozhatja, ha viszonylag alacsonyak az expozíciós szintek, ha a jelentések színvonala nem megfelelő, ha az expozíciós szintekkel kapcsolatos információk hiányosak, ha a hatások leírása szubjektív vagy anekdotikus, ha alacsony a minta-vagy esetszám, stb., de esetleg így is alkalmas lehet a humán NOAEL (no observed adverse

effect level = az a szint, amelynél semmilyen káros hatás nem figyelhető meg) érték meghatározására.

A jelentések nem megfelelő színvonala gyakran károsan befolyásolhatja a balesetek vagy helytelen használat következtében jelentkező hatásokról szóló vizsgálati anyagok használhatóságát, és problémát jelenthet a munkahelyi, rövid ideig tartó expozíció hatásait vizsgáló jelentések esetében is. A tanulmányok értékelését a tüneteknek az érintettek általi gyaníthatóan szubjektív leírása is komplikálhatja. Ha azonban számos jelentés hasonló hatásokat közöl, akkor ez már hasznos lehet. Balesetek, helytelen használatok, továbbá az anyag orvosi célú felhasználása esetén a rendeltetésszerű használattól eltérő expozíciós kapukkal kell számolnunk, és habár ez utóbbi típusú használat esetén sok jó expozícióra vonatkozó adat állhat rendelkezésre, figyelembe kell venni a toxikokinetikai paraméterek közötti lehetséges különbségeket (ld. 3.5 pont). Időnként emberi baleseteket illetve visszaéléseket ismertető jelentésekből is meg lehet határozni egy minimális letális dózist.

Állatkísérletes adatok: Adott kezelési móddal / expozíciós kapun át beadott anyagok akut toxicitása jól jellemezhető az V. mellékletnek megfelelő standard és jól dokumentált vizsgálatok segítségével, különösen ha azok a GLP előírásainak is megfelelnek. Meglévő anyagok esetében legtöbbször számos korábbi akut toxicitási tanulmány áll a rendelkezésünkre, amelyek közül egyik sem felel meg az V. melléklet által felállított standardoknak. Ha azonban az ilyen vizsgálatok eredményei jól egyeznek, akkor együttesen már elegendő információt szolgáltathatnak egy anyag akut toxicitásáról egy vagy több expozíciós kapu vonatkozásában. Még akkor is, ha vannak kisebb-nagyobb eltérések az LD50

vagy LC50 értékek között, legtöbbször el lehet dönteni, hogy a kérdéses anyag a 93/21/EGK számú Irányelvben megadott kategóriák közül melyikbe sorolható. A régebbi "LD50" tesztek az LD50-nél alig adnak meg többet, de a nagyszámú állat és dóziscsoport alkalmazása miatt az ilyen vizsgálatok adatai megbízhatóak lehetnek.

Ha azonban a sokféle vizsgálatból kapott eredmények jelentősen eltérnek egymástól, a referens feladata lesz annak eldöntése, hogy a fenti értékelési kritériumok alapján mely vizsgálatokat kell a legmegbízhatóbbnak tekinteni.

Egyéb (nem akut toxicitási) vizsgálatok (pl. egy-dózisú célzó vizsgálatok, egy-dózisú mutagenitási vizsgálatok) adataiból is nyerhetünk értékes információkat, feltéve, hogy a vizsgálatok dokumentálása megfelelő (ami nem feltétlenül van kapcsolatban az akut toxikus hatásokkal).

3.6.4. A dózis-válasz összefüggések elemzése

Jól dokumentált humán adatokból időnként meg lehet határozni megbízható NOAEL értékeket valamilyen specifikus szubpopulációra vonatkozóan.

Általában nem szokták meghatározni az állatoknál fellépő akut toxicitásra vonatkozó "akut NOAEL"-t. Inkább az a szokás, hogy az egyetlen numerikusan meghatározott érték az LD50

vagy az LC50. Az osztályozás felülvizsgálatakor óvatosan kell kezelni az olyan LD50 és LC50

értékeket, amelyeket az V. mellékletben megadottaktól eltérő expozíciós időtartamokat alkalmazásával végzett dermális és inhalációs akut toxicitási tesztekből határoztak meg.

A dózis-válasz görbe meredeksége az egyik legfontosabb paraméter, mivel megadja hogy az expozíció csökkentésével milyen mértékben csökkenthető a válasz: minél meredekebb a görbe annál nagyobb mértékben csökken a válasz adott véges nagyságú expozíció csökkenés esetén.

3.6.5. Az akut toxicitási vizsgálatok bizonytalansága

Az állatkísérletekből nyert adatok legtöbbször igen értékes információkat szolgáltatnak a vizsgálat fajnál jelentkező akut toxicitással kapcsolatosan és általában azt is fel lehet tételezni, hogy az állatokra erősen toxikus anyagok az emberekre nézve is toxikusak lesznek. Azonban ennek fordítottja is igaz. Vannak olyan hatások, amelyeket közönséges laboratóriumi fajoknál nem lehet megfigyelni (pl. hányinger/émelygés), úgyhogy nem biztos, hogy azok az anyagok, amelyeknél egyszeri expozíciót alkalmazó állatkísérletek szerint alacsony akut toxicitással rendelkeznek, nem idézhetnek elő embereknél a fentiekhez hasonló hatásokat.

3.7. Irritáció és maró hatás