Az élõlény viselkedésének olyan alaptendenciái, mint a megközelítés és az elkerülés, párhu-zamba hozhatók – az esetek jelentõs részében össze is függenek – a kellemesség és kellemet-lenségélményével. Az érzelmeknek ez a két minõsége, az általuk kijelölt dimenzió Wundtóta van jelen pszichológiai felosztásukban, aki úgy vélte, hogy mindössze két alapérzés van, az öröm és a fájdalom. Nyilván ezt a képet árnyalja, ha a kellemes-kellemetlen mellé második dimenzióként bevezetjük az átélt aktivitás (az arousal) szintjét is.
1. ábraAz érzések két dimenziója
Az élmények ezen lényegkiemelõ besorolásán túl az érzelmekre vonatkozó másik forrás az arckifejezés (meg utóbb a testtartás), amelynek örökletes mintái vannak és ezeket mindenki – kultúrától függetlenül – egyformán fogja fel és ugyanazon érzelmekkel kapcsolja össze. En-nek kutatását kezdte Darwin,és folytatták sokan mindmáig fejlõdõ kísérleti technikával, mind növekvõ fiziológiai tudással, mind messzebb tekintõ evolúciós szemlélettel. Az ily módon egyértelmûen azonosítható érzelmeket tekintik – fejlõdési és funkcionális szempontból – alapvetõnek, a többit pedig származékosnak, elismerve kulturális változatosságukat és variá-cióikat.
Az érzelmek Jamesés Langenevéhez kötött ún. periferikus elméletea vegetatív mûködé-sek percepciójaként számolt az érzémûködé-sekkel. Schachterés Singerkéttényezõs elmélete az ideg-rendszeri arousal-állapot kognitív címkézését tartja perdöntõnek, amely azon alapul, hogy állapotunkat milyen oknak tulajdonítjuk. Az ún.kiértékeléselméletimmár két kognitív össze-tevõt tartalmaz, az egyik kognitív összetevõ annak megítélése, hogy a személy számára, kimondott-kimondatlan céljai szempontjából a megélt változások és megtapasztalt hatások elõnyösek vagy elõnytelenek, a másik kognitív összetevõ pedig e változások és hatások ma-gyarázata, hogy milyen okból fakadnak (Lazarus, 1991, lásd még Oatleyés Jenkins,2001).
Kissé kiélezve azt mondhatnánk, hogy ezen elmélet jól átgondolt modelljében az érzel-mek az értékelés folyamatának meghatározott pontjain elõálló tudati jelzések, motiváló kisü-lések. Funkciójuk az lenne, hogy a tevékenység fonalát megszakítsák és az új helyzetekben a személy kimondott-kimondatlan céljaira tekintettel a viselkedési késztetések körét tágítsák, szelektálják, újrarendezzék. Az érzelmeknek ez a funkcióleírása négy szempontból problema-tikus.Egyrészt nem számol azzal, amit a Zajonc–Bargh kutatási és szemléleti irány állít: az érzelmek nemcsak akkor mûködnek és fejtik ki hatásukat, amikor figyelmünk feléjük fordul és élményük tudatosul, hanem akkor is, ha más köti le figyelmünket és tölti ki tudatunkat. Le-het, hogy elõtérbe kerülnek kritikus változások idején, de nemcsak alkalmi kijelzések. Más-részt a figyelmeztetõ és újrarendezõ szerep alkalmasint találó lehet ugyan a negatív érzelmek-re nézve, ám nem teljesen adekvát a pozitív érzések esetén, tehát nem fogja át a jelenségkör egészét. Harmadrészt ez a pszichológiai modell sem árul el sokat az érzelmeknek a társas kap-csolatokban rejlõ gyökereirõl és a kommunikáció révén betöltött kapcsolatteremtõ szerepérõl.
Magas arousal Zaklatottság Öröm
Boldogtalan Boldog
Depresszió Megelégedettség Alacsony arousal
Negyedrészt nemigen tér ki az én-re reflektáló, a személy önmagához való viszonyát kifeje-zõ érzelmekre, amelyek bizonyosan nem pusztán származékos kísérõjelenségek, hanem a sze-mélyiség állapotának, energiatöltetének, irányvételének centrális mutatói.
A szociológiai és szociálpszichológiai érzelem-irodalom ma két vonatkozásban tûnik ki.
Az egyik szembeötlõ irány végsõ soron elfogadja azt a logikát, hogy vannak elsõdleges érzel-mek, ám a másodlagos és harmadlagos érzelmek egész építményét oly magasra húzza fel, hogy az elérje a társas és én-tudatos érzelmek érdemi részét (Turnerés Stets,2007).
Ez a gondolati építkezés egy félévszázados távon Plutchikhoz (1962) nyúl vissza, aki az életproblémákra való hivatkozással némileg módosította a Darwin által számba vett alapér-zelmek sorát, és kiválasztott négy pár alapérzelmet – a haragot és félelmet, a várakozást és meglepetést, az elfogadást és undort, az örömöt és bánatot –, amelyek egy körbe rendezhetõk oly módon, hogy az egymástól mind távolabb esõk kombinációjából adódnak az elsõdleges, másodlagos, harmadlagos érzelmi származékok. Az érzelmeknek ez a gazdag színképe elve-zet olyan érzések belsõ struktúrájának finomelemzéséhez, mint – kiragadott példaként – a szé-gyen, a kreativitás, a remény és a gyûlölet. Egy másik út, amelyen a társadalomtudományi érintettségû és elkötelezettségû szakemberek napjainkban elindulnak, a kiértékelési elmélet-tõl rugaszkodik el, azzal a céltudatos szándékkal, hogy a módszertani szempontból kétségte-lenül nehezen hozzáférhetõ én-tudatos érzelmeket vegye górcsõ alá (Tangney és Fischer 1995). Számolva azzal, hogy ezek – mint a szégyen, a bûntudat, a zavarodottság vagy büsz-keség – az ún. alapérzelmektõl távoli magaslatra emelkednek: az én reflexiói az énre, az ér-zelemre válaszoló érzelem belsõ cirkulációja zajlik bennük, miközben motiváló erejükkel kulturális mintázatot közvetítenek, minden esetbentársas-pszichológiai forgatókönyvet kínál-nak fel.
A kultúra és forgatókönyv gondolatkörében hadd hivatkozzam az érzelemkutatás egy módszertani jellegzetességére: kezdeteitõl nagy szerepe van benne annak, hogy az emberek érzelmi élményeiket hogyan, milyen sûrûn öntik szavakba, verbálisan mint idézik fel, csopor-tosítják és jellemzik. Ez azt is mutatja, hogy az érzelmi állapot és irányulás megélésében és
Esemény
igen nem
igen nem
rontja az önértékelést növeli az
önbecsülést
fenyegeti az ént kölcsönös
vonzalom
veszteség az én szempontjából Célrelevancia
Célkongruencia
Énbevonódás
büszkeség
szeretet nem releváns pozitív érzelmek
boldogság harag
nincs érzelem
negatív érzelmek
félelem, szorongás
szomorúság van érzelem
2. ábraAz elsõdleges kiértékelések döntési fája Lazarus nyomán
megragadásában soha nem volt és nem lesz közömbös, hogy ezeknek milyen a nyelvi repre-zentációja a közkeletû kultúrában. Gyakran alkalmazott módszer az érzelmek felsoroltatása, a jellegzetes (prototipikus) érzelmek és kapcsolatuk megítéltetése, aminek eredményeképpen – a modern többváltozós elemzések alkalmazásával – fény derül arra, hogy az érzelmi kate-góriák milyen hierarchikus rendbe szervezõdneka különbözõ kultúrákban.
3. ábraAz érzelmek válfajai és kombinációi: Plutchik modellje Undor
Várakozás Düh Öröm Elfogadás
Félelem Meglepetés Szomorúság
Elsõdleges
Düh+öröm=büszkeség
Öröm+elfogadás=szeretet, barátságosság Elfogadás+meglepetés=kíváncsiság Meglepetés+félelem=ijedtség, tisztelet Szomorúság+undor=gyötrelem, bûntudat Undor+várakozás=cinizmus
Várakozás+düh=bosszú
Másodlagos
Düh+elfogadás=dominancia Öröm+meglepetés=élvezet Elfogadás+félelem=alárendeltség Meglepetés+szomorúság=csalódás Félelem+undor=szégyen, prûdség Szomorúság+várakozás=pesszimizmus Undor+düh=megvetés, iszonyodás Várakozás+öröm=optimizmus
Harmadlagos
Düh+meglepetés=felháborodás, gyûlölet Öröm+félelem=bûntudat
Elfogadás+szomorúság=szorongás, rettegés Szomorúság+düh=irigysig, mogorvaság Undor+öröm=betegesség (morbiditás) Várakozás+elfogadás=fatalizmus
4. ábraAz érzelmi kategóriák hierarchiája – kulturális eltérések
Fölérendelt kategóriák vagy Dimenziók
Érzelem-családok vagy Alapkategóriák
Alárendelt kategóriák és specifikus érzelmek
Kína Kína
USA ÉRZELMEK
Negatív Pozitív
Düh Szomorúság Félelem Szégyen (Szomorú) Szerelem
Öröm
Túláradó öröm Kedvelés Viszonzatlan
szerelem Bánatos szerelem Szégyen
Bûntudat/
Megbánás Pánik
Szorongás Szomorúság
Gyötrelem Ideges elõérzet Magány Csüggedés
Undor Harag
Félté-kenység
Boldogság
Egyetlen illusztráló példát idézve: ez Philip Shaverés munkatársai 1992-es vizsgálatából adódik, akik amerikai, olasz és kínai mintán térképezték fel az érzelmi fogalmak jelentéstá-volságát. Mint a kultúrák összehasonlításából kitûnik: a kategorizálás alapszintjén négy pon-ton teljes az egybeesés, a szerelem euroatlanti értelemben pozitív érzés, Kínában inkább gyöt-relemnek minõsül. Az igazán kirívó kulturális különbséget a szégyen státusa jelenti a kínai kultúrában, ami ott alapérzelemnek minõsül, s amihez egyébként gazdagon differenciált szó-kincs is járul. Ez adalék a normák viselkedés- és érzelemszabályozó szerepéhez a kollekti-visztikus társadalmakban, ami persze a piacgazdasági globalizációval mind a gyakorlatban, mind mentális szinten nagyban módosulhat.
A különbözõ érzelmek, közös és megkülönböztetõ vonásaik áttekintése elvezethet ben-nünket a nevelés számos elméleti és gyakorlati problémájához. Most két általánosabb kérdés-re tékérdés-rek itt ki: az ambíciók felkeltésének érzelem-lélektani következményeikérdés-reés a brutalitással fenyegetõ érzelmi légkörre.
3a) A kiértékelési elméletnek kulcsfontosságú állítása, hogy érzelmeket az válthat és vált ki, hogy valamely fejlemény támogatja vagy keresztezi a személyes törekvéseket, kimondott-kimondatlan célokat. Ez is csak aláhúzza, hogy az ambíció, a célok kitûzésemilyen alap-vetõ feltételeaz érzelmi élet megmozgatásának, és ellenszere az iskolai életben is fellel-hetõ motiválatlan érdektelenségnek, erõtlen apátiának, morális közönynek, elidegenedett kívülállásnak.
3b) A társas érzések rendszerezésében – hagyományos szakmai felfogás szerint – a szeretet-ellenszenv dimenzió mellett fontos szerepet játszik egy második, a dominancia-alárende-lõdés dimenzió. Az ellenszenvvel társuló dominanciaigény teszi robbanékonnyá a társas kapcsolatokat, de bizonyos értelemben még fontosabb, a nevelés hatékonyságát még in-kább veszélyezteti a nyugtalansággal elegyes agresszív atmoszféra, amely nem is sze-mélyhez és kapcsolathoz kötött, hanem mintegy belengi az egész közösséget. A fizikai ag-resszivitás beleütközik az iskola elemi fegyelmi normájába, ám kérdés, hogy ennek a nor-mának mekkora a visszatartó ereje. Belsõ regulációra lenne szükség, ezt pedig talán segít-heti a kirekesztõ megvetés és a romboló gyûlölet kritikus elemzése, a morális bûntudat és a tartást adó büszkeség érzésének megismerése és megélése a meghonosodó viselkedés-kultúrában.