Válasz Faragó-Szabó Istvánnak
5. AZ ÁLTALÁBAN VETT SZUBSZTANCIA
Az általában vett szubsztanciáról most már kicsit másként gondolkodom, mint a könyv megírásakor, de amit Faragó-Szabó bírál, változatlanul fenntartom. Véleményünk abban különbözik, hogy a dolgok rendjében mi felel meg az általában vett szubsztan-ciaideának. A hagyományos értelmezés szerint, melyet Faragó-Szabó képvisel, az általában vett szubsztancia valamiféle tulajdonság nélküli tulajdonsághordozó, vala-milyen puszta partikuláré. Való igaz, hogy az általános szubsztancia ideája Locke sze-rint egy puszta tulajdonsághordozó ideája. Ez az idea csupán azt fejezi ki, hogy vala-mi tulajdonságokat hordoz. Én azt vitatom, hogy ennek az ideának a dolgok rendjében ténylegesen egy olyan entitás felelne meg, amelynek nincsenek tulajdonságai, hanem csak hordozza e tulajdonságokat. Másként fogalmazva: Locke nem feltételezi egy olyan entitás létezését, amely pontosan megfelelne ennek az ideának. Ami az ideának meg-felel, az szerintem valami olyasmi, mint a valóságos lényeg.
Az általános szubsztancia ideájára – írom – Locke-nak azért van szüksége, hogy különbséget tegyen szubsztanciaideák és móduszideák között. A fa, az arany, a kutya, a féltékenység, a házasságtörés és a szólásszabadság ideái egyformán összetett ideák, de az első három és a második három között nagy különbség van. Az előbbi-ek önmagukban fennálló dolgok ideái, az utóbbiak nem ilyenelőbbi-ek: féltékenység nincs önmagában, kell hozzá valaki, aki féltékeny. Az általános szubsztancia ideája ezt a
13 Ezt részben a hasonlósági tézis első megfogalmazásának filológiai elemzésére alapozom (FORRAI 2005, 156).
Forrai Gábor Válasz Faragó-Szabó Istvánnak
Vilagossag_2010_nyar beliv3 Kovacs proba.indd 126
Vilagossag_2010_nyar beliv3 Kovacs proba.indd 126 2011.07.14. 12:30:492011.07.14. 12:30:49
127 különbséget hivatott megragadni: a szubsztanciaideákban ott van ez a komponens, a móduszideákból ellenben hiányzik. Faragó-Szabó azonban úgy gondolja, hogy „nem követel komolyabb intellektuális erőfeszítést elhatárolni őket [a szubsztanciaideákat]
a móduszok ideáitól sem, hiszen kézenfekvő, hogy az utóbbiak saját kreatúráink, az előbbiek nem azok” (125). E megfogalmazást Locke vitatná, mivel az összetett ideákat kivétel nélkül szándékos készítményeknek, az elme teremtményeinek tartja (II.12.1–2).
Ezt persze Faragó-Szabó jól tudja, s ezért feltehetően egy másik locke-i tanításra gon-dol, jelesül arra, hogy a szubsztanciaideákat ténylegesen létező dolgok másolatának szánjuk, míg a móduszideák nincsenek másolatnak szánva: a szólásszabadság ideá-ját jóval azelőtt alkottuk meg, mintsem az ideának megfelelő elrendezés ténylegesen létrejött volna. Locke azonban nem használja fel ezt a különbséget a kétféle idea meg-különböztetésére. Szerinte maga az idea tartalma határozza meg, hogy milyen típusba tartozik. Nem arról van tehát szó, hogy van egy bizonyos egyszerű ideákból álló ösz-szetett idea, s ez attól függően lesz szubsztanciaidea vagy móduszidea, hogy minek szánjuk.14 Ennek a szándéknak tükröződnie kell az idea felépítésében.
Faragó-Szabó négy érvet sorakoztat fel amellett, hogy az általános szubsztancia valóságos megfelelőjének tulajdonság nélküli tulajdonsághordozónak kell lennie, nem pedig valami olyasminek, mint a valóságos lényeg. Az első az, hogy az általános szubsztancia elvileg megismerhetetlen, míg a valóságos lényeg megismerhetetlen ugyan, de nem elvileg megismerhetetlen (127). Csakhogy Locke sehol nem jelzi, hogy az általános szubsztanciával kapcsolatos tudatlanság bármiben különbözne a tudat-lanság szokásos fajtáitól. Csupán annyit mond, hogy nincs róla világos ideánk, márpe-dig tudatlanságunknak sok más esetben is ez az oka. Továbbá, a test szubsztanciával kapcsolatos tudatlanság egyik példájának azt tartja, hogy képtelenek vagyunk meg-magyarázni a test egyik alapvető tulajdonságát, a részek kohézióját. Ezt pedig azzal szemlélteti, hogy az erre vonatkozó tudományos magyarázataink nem jók (II.23–24.).
Ez azt sugallja, hogy a szubsztanciával kapcsolatos tudatlanság ugyanolyan jellegű, mint a tudatlanság szokásos formái, amikor is elvben lehetséges ugyan tudományos magyarázat, de ténylegesen nem tudunk ilyet adni.
A második ellenérve az, hogy amennyiben az általános szubsztancia olyan, mint a valóságos lényeg, akkor korpuszkuláris felépítésűnek kellene lennie, de Locke még hasonlót sem mond (127). Az általános szubsztancia szerintem annyiban emlékeztet a valóságos lényegre, hogy ebből fakadnak az illető dolog tulajdonságai, éppen úgy, ahogy a természeti fajták tulajdonságai a fajta valóságos lényegéből fakadnak. Ez a hasonlóság nem vonja maga után, hogy az általános szubsztancia valóságos megfe-lelőinek kivétel nélkül korpuszkuláris szerkezetűnek kell lenniük.
A harmadik ellenvetés az, hogy a szubsztancia minden dolog esetében azonos, míg a különböző fajták valóságos lényegei különböznek. De Locke nem azt állítja, hogy a szubsztancia minden dolog esetében azonos, hanem azt, hogy a szubsztancia ideá-ja azonos. A fáról, az aranyról és a kutyáról való ideámban ugyanaz az általában vett szubsztanciaidea található. Ebből csak abban az esetben következtethetünk arra, hogy a fában, az aranyban és a kutyában pontosan ugyanaz a szubsztancia van jelen, ha
14 Amúgy, ezen a ponton Faragó-Szabó túlságosan is jóindulatú Locke-kal szemben. Nem „kézenfekvő” ugyanis, hogy csak a szubsztanciaideák vannak másolatnak szánva. A féltékenység ideájának például meg kell felelnie a valóságos mintának. Ha valaki a féltékenység ideájának megalkotásakor kihagyja azt a mozzanatot, hogy a féltékeny személy számára ilyen vagy olyan okból fontosnak kell lennie annak a személynek, aki a féltékeny-ség tárgya, akkor annak ideája ugyanolyan módon inadekvát (a locke-i értelemben), mint az arany olyan ide-ája, amely csak két egyszerű ideát tartalmaz, a sárgát és a képlékenyt.
Vilagossag_2010_nyar beliv3 Kovacs proba.indd 127
Vilagossag_2010_nyar beliv3 Kovacs proba.indd 127 2011.07.14. 12:30:502011.07.14. 12:30:50
128
feltételezzük azt, amit vitatok, éspedig, hogy van egy olyan entitás, amely pontosan megfelel a szubsztanciaideának. De a kifogás nem pusztán körbenforgó, hanem ellent is mond annak, amit Locke ama kérdés kapcsán ír, hogy Istent, a véges szellemeket és a testet ugyanabban az értelemben nevezzük-e szubsztanciának. E kérdésre végül nem ad választ, de azt elmondja, hogy az a gondolat, hogy a három esetben egyazon szubsztancia különböző módosulásaival van dolgunk, „badar tanítás” (II.13.18.).
Negyedszerre, Faragó-Szabó azt állítja, hogy míg a valóságos lényegek alá vannak vetve a változásnak, keletkeznek és elmúlnak, míg „egy folyton-folyvást változó szubsz-tancia nem volna szubszszubsz-tancia többé” (127). Nem ismerek olyan szöveghelyet, ahol Locke azt állítaná, hogy a szubsztancia örök és változatlan. A szubsztanciáról sokan mondtak ilyet a fogalom története során, de éppen elegen mondták az ellenkezőjét is.
Ráadásul az a bekezdés, amelyből Faragó-Szabó idéz (III.3.19. – nem 9.), inkább azt mutatja, hogy a létező dolgok mulandók. Locke azon a helyen azt magyarázza, hogy azok, akik a lényegeket öröknek tartják, a lényegre mint absztrakt ideára, vagyis a név-leges lényegre gondolnak, mert csak az absztrakt ideák nem mulandók.
IRODALOM
FARAGÓ-SZABÓ István 2008. Locke-ról – némileg másképp. Világosság 49, 11–12, 103–130.
FORRAI Gábor 2005. A jelek tana: Locke ismeretelmélete és metafizikája. Budapest: L’Harmattan.
HACKING, Ian 1975. Why Does Language Matter to Philosophy? Cambridge: Cambridge University Press, 15–53.
LOCKE, John 2003. Értekezés az emberi értelemről. Ford.: Vassányi Miklós és Csordás Dávid.
Budapest: Osiris.
Forrai Gábor Válasz Faragó-Szabó Istvánnak
Vilagossag_2010_nyar beliv3 Kovacs proba.indd 128
Vilagossag_2010_nyar beliv3 Kovacs proba.indd 128 2011.07.14. 12:30:502011.07.14. 12:30:50
129