Összefoglaló
a nemzeti audiovizuális vagyon mûködtetésére fordított pénzeszközök hasznosulásának ellenõrzésérõl (0906)
Az Állami Számvevõszék a közelmúltban befejezte a nemzeti audiovizuális vagyon mûködtetésére fordított pénzesz-közök hasznosulásának 2004–2007. évek közötti idõszakra vonatkozó ellenõrzését.
A nemzeti kulturális örökség audiovizuális részének megõrzése és gyûjtése a társadalom kiemelten fontos érdeke.
Megõrzése érdekében az ellenõrzött idõszakban felhasznált 40,3 Mrd Ft nagyobb része, 83%-a költségvetési támogatás-ból származott, melynek felhasználására a nemzeti audiovizuális vagyon pontos meghatározása, az ehhez tartozó alkotá-sok körének, legveszélyeztetettebb kategóriába sorolásának felmérése nélkül került sor.
A hatályos jogszabályok nem szabályozták egységesen a nemzeti örökség részét képezõ audiovizuális értékek megõr-zését, nyilvántartását. A Nemzeti Audiovizuális Archívumról szóló tv.-ben (NAVA tv.) megfogalmazottak nem követ-kezetesek és nem egyértelmûek, ugyanis a Nemzeti Audiovizuális Archívum (NAVA) a megfelelõ forrás és a jogszabá-lyi háttér hiányában nem tudja megszerezni, rendszerezni és tárolni más archívumok által már összegyûjtött és õrzött mûsorszámokat. Az állam tulajdonában álló társaságoktól költségvetési támogatással megvásárolt audiovizuális alkotá-sok az állam nyilvántartási rendszerébe jelentõs késéssel, vagy egyáltalán nem kerültek átvezetésre. A szakmai felügye-leti irányítás többször változott, a döntéshozói beavatkozások rendszere sem volt egységes. A közpénzek átlátható mó-don történõ felhasználása és eredményessége, valamint a vagyon védelme és az állományban bekövetkezõ változások nyomon követése nem volt biztosított.
Az audiovizuális közvagyon jelentõs része nem köthetõ egyetlen intézménytípushoz, õrzésére nem alakult ki szak-mailag tiszta profilú intézményrendszer, amely megnehezítette a közvagyon helyzetének áttekintését. A nemzeti va-gyonnak tekintett audiovizuális közgyûjteményekkel rendelkezõ szervezetek egységes szakmai koncepció – irányítási, szabályozási és finanszírozási elveken alapuló – stratégia és évenkénti feladatterv nélkül mûködtek. Ezért a nemzeti au-diovizuális vagyon kezelése során kialakult párhuzamosságok, valamint a széttagolt elhelyezés megnehezítette a rendel-kezésre álló pénzforrások koncentrált és eredményes felhasználását is.
A közszolgálati mûsorszolgáltatók által gyártott mûsorokat jelenleg három helyen gyûjtik, melyeket az Országos Rá-dió és Televízió Testület (ORTT) hatósági feladatainak ellátása keretében rögzít. Az eltérõ minõségû, de közel azonos tartalmú mûsorszámok vonatkozásában egyedül a NAVA rendelkezik visszakereshetõ nyilvántartási rendszerrel és a nagyközönség számára az ún. NAVA-pontokon (a nemzeti audiovizuális archívumban lévõ adatok elérésére szolgáló elektronikus hozzáférési lehetõség) keresztül biztosít széles körû elérhetõséget.
A NAVA tv. az audiovizuális köteles példány gyûjtési kötelezettségét a minõségi paraméterek meghatározása nélkül írja elõ, szemben a Mozgóképrõl szóló 2004 évi II. sz. törvénnyel (filmtv.), ahol a köteles példány fogalma és minõsége meghatározott. A NAVA tv. az audiovizuális köteles példány gyûjtését csak a mûsorszámokra írja elõ, a törvényben használt audiovizuális nemzeti vagyon fogalmi körbe viszont a filmalkotások és más audiovizuális gyûjtemények anya-gai is beletartoznak, amelyekre viszont a törvény hatálya nem terjed ki. A mûsorszolgáltatók által sugárzott mûsorszá-mok közül a NAVA archívumába kerülõ mûsorszámûsorszá-mok meghatározása és kiválasztása az Audiovizuális Örökség Ta-nácsadó Testület feladata lenne, amelynek létrehozásáról 2006 óta nem született döntés.
A Magyar Nemzeti Vagyonkezelõ Zrt. tulajdonában álló filmszakmai társaságok nem tartoznak a tartósan állami tu-lajdonban maradó vagyoni körbe. Egységes ágazati koncepció és irányítás hiányában a filmes portfólióval kapcsolatos, többször változtatott tulajdonosi döntésekhez kapcsolódó állami pénzeszközök felhasználása célszerûtlen volt. A Dialóg Filmstúdió Kft. és a filmstúdiók közötti filmjogvásárlási szerzõdéseket jóváhagyó kormányhatározat tartalmazta, hogy a nemzeti filmvagyonba tartozó jogok az állam kincstári vagyonába, a Kincstári Vagyoni Igazgatósághoz (KVI), majd a Film tv.-ben foglaltaknak megfelelõen – 2005. december 1-jéig – a Magyar Nemzeti Filmarchívum (MNFA) vagyonke-zelésébe kerüljenek. A határozat végrehajtása elmaradt. A filmtv.-ben nincs konkrét határidõ az állam tulajdonában álló, de különbözõ szervezetek birtokában, illetve vagyonkezelésében lévõ filmvagyon MNFA részére történõ átadására.
A kultúráért felelõs miniszter a filmtv.-ben kapott felhatalmazása alapján jogkörében késõbb járt el, amikor kiadásra ke-rült a nemzeti filmvagyonba tartozó filmalkotások terjesztésének részletes szabályairól szóló Korm. rendelet. Ezért jog-szabályi hivatkozás hiányában 2006. december 31-éig a filmstúdiók rendelkeztek az állami tulajdonú filmek hasznosítá-si jogával és a forgalmazáhasznosítá-si bevételekkel.
VIII. Közlemények
Az archívumok fenntartása és üzemeltetése a kötelezõ közszolgálati feladatellátáson belül, döntõen a költségvetésbõl származó források felhasználásával történt és történik. A meglévõ szabályozásban rejlõ hiányosságok és a forrásfelhasz-nálás ellenõrzésének az elmaradása miatt, a társaságok archiválással kapcsolatos többletkiadásait ellensúlyozni kívánó tranzakciók bevételei csak közvetve, részlegesen vagy egyáltalán nem az audiovizuális vagyonra kerültek felhaszná-lásra, hanem mûködési kiadások fedezetére.
A nemzeti audiovizuális vagyon megõrzése és a felhasználói jogok Magyar Televízió Zrt. archívumában õrzött mû-sorszámainak részbeni – NAVA számára történõ – megszerzésére az Oktatási és Kulturális Minisztérium (Nemzeti Kul-turális Örökség Minisztériuma) 2005. évi, valamint a 2006. évi költségvetése 9,989 Mrd Ft-ot biztosított, amelybõl 7,023 Mrd Ft összegû forrást használtak fel. A mûsorszámok átadásának módjáról és határidejérõl a szerzõdésekben nem rendelkeztek, a NAVA-t mûködtetõ Neumann Kht. információja szerint az átadás 2008. november 30-ig 40%-ban telje-sült. Az MNV Zrt. nyilatkozata alapján a felhasználási jogok az állami vagyonkezelõ nyilvántartásában nem szerepel-nek, a költségvetési támogatás biztosítása ellenére a felhasználási jogok állami tulajdonba vétele nem teljesült.
A helyszíni ellenõrzés megállapításainak hasznosítása mellett javasoltuk a Kormánynak, hogy intézkedjen az audiovi-zuális kulturális örökség megtartása érdekében közép- és hosszú távú feladatterv készítésérõl; kezdeményezze a jogsza-bályok közötti átfedések megszüntetését; valamint intézkedjen az archívumokban õrzött vagyon átfogó felmérésérõl és egységes nyilvántartási rendszerének kialakításáról. A Miniszterelnöki Hivatalt vezetõ miniszternek javasoltuk, hogy intézkedjen az Audiovizuális Örökség Tanácsadó Testület létrehozásáról és törvényi mûködésérõl, valamint a pénzügy-miniszternek, hogy intézkedjen az MNV Zrt. rábízott nemzeti filmvagyon MNFA részére történõ átadásáról és hasznosí-tásáról.
Az elkészített jelentés az interneten, a www.asz.hu címen olvasható.
Összefoglaló
a lakástámogatási rendszer hatékonyságának ellenõrzésérõl (0908)
Az Állami Számvevõszék éves ellenõrzési tervének megfelelõen végezte el a lakástámogatási rendszer hatékonyságá-nak ellenõrzését, amely a 2000–2007. években érvényes támogatási rendszerre irányult. Az ÁSZ-vizsgálat során hat hi-telintézetnél a helyszínen ellenõriztük a lakáscélú állami támogatások közvetítésének feltételeivel és lebonyolításával kapcsolatos tevékenységet, valamint a támogatások nyújtására a magyar állammal szerzõdött hitelintézetek körében kér-dõíves felmérést végeztünk.
Az 1990-es években a lakások építése és forgalmazása területén piaci körülmények alakultak ki. A lakásfinanszírozás döntõen készpénz alapú volt, a hitelek részaránya az új építések finanszírozásában a 90-es évek végére 10% alá süllyedt.
A lakástámogatási rendszerben 2000 után fordulat következett be azzal, hogy a Kormány új lakás építéséhez és vásárlá-sához, valamint a használt lakás vásárlásához kamatkedvezményt biztosított, majd 2001-ben a kialakított támogatási rendszert bõvítették.
A támogatások igénybevétele alapján megkülönböztethetõek a lakosság, a lakásszövetkezetek, a társasházak, a víz-gazdálkodási társulatok és az önkormányzatok részére hitelintézeteken keresztül nyújtott kamattámogatások és a jogo-sultsági feltételek alapján normatív módon kifizetett, valamint a települési önkormányzatok részére pályázati úton igé-nyelhetõ támogatások.
2000–2007 között a kormányprogramok, a Nemzeti Fejlesztési Terv és a konvergenciaprogram általános lakástámo-gatási célkitûzéseket tartalmaztak, teljes körû, a lakástámolakástámo-gatási rendszer számszerûsített céljait tartalmazó nemzeti la-káspolitikai program nem készült. A lakástámogatási rendszer mûködését, a lala-káspolitikai célkitûzések megvalósulását, a megtett intézkedések, változtatások hatásait a Kormány átfogóan nem értékelte.
2001. február és 2008. június között a lakáscélú támogatásokat szabályozó kormányrendelet 25 alkalommal módosult, ami nem segítette a lakástámogatási rendszer kiszámíthatóságát, kezelhetõségét az igénybe vevõk és a támogatások köz-vetítését végzõ hitelintézetek körében. 2003-tól a szabályozás változtatásai során a támogatási rendszer teljesítményét mérõ mutatószám a költségvetési kiadások nagysága volt.
2000. és 2008. évek között a költségvetés lakáscélú kiadása összesen 1469 Mrd Ft volt. A lakáscélú támogatásokra fordított költségvetési kiadások a 2000. évi 50 Mrd Ft-ról 2008-ra 186 Mrd Ft-ra növekedtek.
A 2000-tõl bevezetett lakástámogatási rendszer célja új lakások építésével és a használt lakások felújításával a lakha-tás minõségének javílakha-tása, valamint a bérlakásállomány növelése volt, ami az ellenõrzött idõszakban alapjaiban nem vál-tozott. A támogatási rendszer rövid távú (2000-tõl 2003-ig) céljai teljesültek, a meghozott intézkedések 2004-ig a
lakás-építések számának emelkedését eredményezték. Az államilag támogatott lakáscélú hitelek száma és összege 2003-ig emelkedett, majd 2008-ra az összes engedélyezett hitelállományon belül a számuk 10%-ra, értékük 8,6%-ra csökkent.
2000 és 2003 között a lakástámogatási kiadások egyre növekvõ terhet jelentettek a költségvetés számára, ezért 2003-ban szigorításokat vezettek be (szûkítették az igénybe vevõi kört és csökkentették a kamattámogatás mértékét), ami a lakásépítések és -vásárlások számának mérséklõdéséhez vezetett. A lakáshitelezésben 2004-tõl a devizahitelek elõretörése volt jellemzõ, amiben szerepet játszott, hogy 2003-ban megváltozott a lakáshitelekhez nyújtott kamattámo-gatás alapja és mértéke, aminek következtében megnõtt a támogatott hiteleknél az ügyfél által fizetendõ kamat. A devi-zahitel-állományra növekvõ hatást gyakorolt az is, hogy 2005-tõl az állam készfizetõ kezességet vállalt a 35 év alatti há-zastársak, élettársak és gyermeket nevelõ egyedülálló személyek devizában felvett lakáskölcsöne esetében a hitel fede-zetéül szolgáló lakásingatlan hitelbiztosítéki értékének 60%-át meghaladó részére. Az alacsonyabb költségû, de na-gyobb kockázatú devizahitelekkel szemben a 2004-tõl változatlan kondíciójú kamattámogatási rendszer nem volt ver-senyképes és nem nyújtott érdemben támogatási lehetõséget a lakást szerzõk többségének részére.
A kamattámogatás számítása megváltoztatásának az is célja volt, hogy a hitelintézeti kamatkülönbözetet szûkítsék.
A kitûzött cél teljesült (a kamatkülönbözet a 2000. évi 8,8–12,2%-ról 2008-ra 2,7–3,1%-ra csökkent), ugyanakkor a hi-telintézetek a hitelkamatok csökkenését a hitelintézeti költségek és díjak emelésével kompenzálták.
A lakásépítési kedvezmény összege 2000 és 2007 között három alkalommal, az inflációt meghaladóan emelkedett, az új lakást vásárlók és építõk döntését azonban érdemben nem ez befolyásolta, hanem jövedelmi helyzetük, a kedvezõ de-vizahitel-lehetõségek és a lakáskínálati piac összetett hatásrendszere, de a meglévõ gyermekek után a lakásépítési ked-vezményt igénybe vették.
A pályázati típusú lakástámogatási rendszernél a kilenc pályázati lehetõségbõl négyet 2003 óta (bérlakásállomány nö-velése, közmûvesített telkek kialakítása, a lakhatást szolgáló egyházi ingatlanok felújítása, az iparosított technológiával épült lakóépületek energiatakarékos korszerûsítése és teljes felújítása), egyet (városrehabilitáció) pedig 2004 óta nem hirdettek meg, holott arra a jogszabály folyamatosan lehetõséget biztosít. A lakóépületek energiatakarékos korszerûsíté-se, felújítása program folyamatosan élt, 2007. év kivételével minden évben volt pályázati kiírás.
A pályázatok meghirdetése esetleges volt, a meghirdetésre vonatkozó miniszteri döntések nem dokumentáltak, a tá-mogatással elérendõ számszerûsített célokat nem határoztak meg és azok teljesülését nyomon követõ monitoringrend-szert nem alakítottak ki.
Az ellenõrzés megállapításai alapján javasoltuk, hogy a Kormány határozza meg a lakástámogatás számszerûsített célkitûzéseit és intézkedjen azok végrehajtásáról, vizsgálja felül a devizában történõ hitelnyújtáshoz kapcsolódó állami kezességvállalás fenntartását, a lakáscélú támogatásokról szóló kormányrendelet módosításával írja elõ az állami támo-gatások számítását és elszámolását végzõ hitelintézeti informatikai rendszerek külsõ szakértõ által végzett kötelezõ auditálását, valamint követelje meg a pályázati típusú támogatások lebonyolításának ütemezett, átlátható és dokumentált végrehajtását, továbbá a programok hasznosulásának rendszeres értékelését.
Az elkészített jelentés az interneten, a www.asz.hu címen olvasható.
Összefoglaló
a Magyar Távirati Iroda Zrt. 2008. évi gazdálkodásának ellenõrzésérõl (0909)
Az Állami Számvevõszék tizenegyedik alkalommal ellenõrizte az MTI Zrt. gazdálkodását. A mûködés törvényes-sége, szabályozottsága és a társaság gazdálkodásának ellenõrzése mellett értékeltük a belsõ kontrollrendszer elemeinek mûködését.
Az MTI Zrt. sajátos jogi környezetében a szabályozás hiányosságaira visszavezethetõ kockázatok 2008-ban is fenn-álltak. Ez a mûködtetés feladat- és hatásköri, illetve felelõsségi szabályozásának, a közszolgálati feladatok tevékenység szintû meghatározásának, az ellátásukhoz szükséges állami támogatás mértékének, felhasználása átláthatósági szabályo-zásának a hiányát jelenti. A közfeladatok jelenlegi állami finanszírozása hordozza a legnagyobb kockázatot, mert nincs összhangban az uniós szabályokkal. Kockázatot jelent továbbá, hogy a társaság 2008–2012. évi stratégiai tervezése a gazdálkodással kapcsolatos tulajdonosi elvárások megfogalmazásának hiányában, az Országgyûlés jóváhagyása nélkül történt. 2008-ban sem teljesült az Országgyûlés 2002. évi határozata, azaz a nemzeti hírügynökségi törvény és a társaság alapító okirata nem módosult.
Az MTI Zrt. belsõ szabályzatai többségében összhangban voltak a vizsgált idõszakban hatályos szakmai, társasági és gazdálkodást érintõ jogszabályokkal. Kivételt képez ez alól a közbeszerzési eljárások szabályozása és az eljárások
lebo-nyolítása, mert nem érvényesültek maradéktalanul a közbeszerzésekrõl szóló törvény rendelkezései, illetve egyes ese-tekben a társaság megsértette a törvényben foglaltakat. A belsõ kontrollrendszer elemeinek mûködése összességében szabályozott volt, azonban a vezetõi ellenõrzés és a kontrolling nem jelentett megfelelõ biztosítékot a társaság által kitûzött célok megvalósításához, a társaság gazdálkodási tevékenységének szabályszerû ellátásához.
Az MTI Zrt. 2008. évi üzleti eredménye veszteséget, mérleg szerinti eredménye szerény mértékû nyereséget mutatott.
A 2008-ban végrehajtott szervezeti átalakítás ellenére nem valósult meg a közfeladatok ellátásához szükséges szervezet-nagyság kialakítása, csökkent az egy fõ átlaglétszámra vetített költség és ráfordítás árbevételfedezete és a társaság összes bevételébõl a saját bevétel részesedése. A társaság nem alakított ki olyan eljárásrendet, ami a közszolgálati feladatokhoz kapcsolódó állami mûködési támogatás mértékének meghatározását segítõ szakértõi modell hasznosításáról rendel-kezik, így korlátozottan járult hozzá az évrõl évre növekvõ – 2008-ban 56% – költségvetésiforrás-felhasználás átlát-hatóbbá tételéhez.
A társaság nem csökkentette az anyagjellegû – és a személyi jellegû ráfordításokat, így gazdálkodásának ezen a terüle-tén 2008-ban nem érvényesült a költségtakarékosság. 2007-ben és 2008-ban 6-6%-os személyi alapbéremelést hajtott végre, ami hosszú távon rögzítette a bérkiáramlás nagyságrendjét.
Az MTI Zrt. a humánerõforrás-gazdálkodás elveit kidolgozta, azonban a szervezet, létszám, munkakör összhangját magába foglaló humánerõforrás-gazdálkodás megújítására 2008-ban sem került sor. Az MTI Zrt. a humánpolitika terü-letén olyan tartalékokkal rendelkezik, aminek kihasználása mind a társaságnak, mind az állami költségvetésnek gazdál-kodási érdeke.
Az MTI Zrt. az ingatlangazdálkodásban lévõ gazdálkodási lehetõségeit feltárta, 2009. februárra elkészítette egységes középtávú ingatlangazdálkodási tervét, ingatlangazdálkodási szabályzatát és a nem használt ingatlanok értékesítésére vonatkozó javaslatát.
Az Országgyûlésnek, a Kormánynak a jogalkotással, a szabályozással és a nyilvántartással, a TTT elnökének az elké-szült szakértõi modell hasznosításával kapcsolatos javaslataink lényegében nem hasznosultak, ezért azokat a most köz-readott jelentésünkben – a korábbi megállapításaink határozott megerõsítésével – megismételtük.
Az MTI Zrt. elnökének tett elõzõ évi javaslataink közül az ingatlangazdálkodással és az SZMSZ-szel kapcsolatban elõrelépés volt, azonban továbbra is fennmaradt a közérdekû adatok nyilvánosságával, a humánerõforrás-gazdálkodás-sal összefüggõ intézkedések megtétele. Új javaslatként fogalmaztuk meg a közbeszerzésekrõl szóló törvény rendelkezé-seinek teljes körû érvényesítését, a vezetõi ellenõrzés hatékony mûködtetését.
Az elkészített jelentés az interneten, a www.asz.hu címen olvasható.