Különösen figyelemreméltó a nő-kép, a női szerepről alkotott felfogás. A rendszer ideológiája egyértelműen elvetette a keresztény hagyományokon alapuló felfogást, mely szerint a női lét legfontosabb szubsztanciája az anyaság és család. A cél a rendszerrel azonosuló, munkájának társadalmi elismertség tekintetében a férfiéval azonos fokon álló, nőtípus, a
„dolgozó nő” megteremtése volt. (A pártállam ez irányú célkitűzéseinek egységes és ellenőrzött szervezeti kereteket biztosítva 1957. november 16–17.-én a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége utódjaként megalakult az MNOT, azaz a Magyar Nők Országos Tanácsa.)98„ A nő társadalmi szerepéről évszázadok, évezredek óta uralkodó maradi szemléletet a törvény nem változtatta meg egy csapásra, csupán megnyitotta a lehetőségeket ahhoz, hogy a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan valósság váljon a nők egyenjogúsága. Ez a folyamat is tehát a régi és az új harca közepette megy végbe. (…) A nőmozgalomnak tehát kettős a feladata: nevelni és
95vö.:,TRASNEA OVIDU,A munkásosztály-az új erkölcs hordozója, Bukarest 1965. Valamint: Zur Marxischten Ethik und Sozialistischen Moral,Berlin, 1959.
96KORNAI JÁNOS, A szocialista rendszer, II. Budapest 2012, 82–83.
97FARKAS ENDRE,A szocialista erkölcs, Budapest 1962, 23.
98A szervezet első elnökének az 1945 előtti időszakban textilipari munkásként dolgozó Erdei Lászlónét,(Szül.:Kisutzky Erzsébet, 1923 –1986) nevezték ki, aki már a Rákosi-rendszerben is a kommunista
„nőpolitika” magas beosztású funkcionáriusaként tevékenykedett. Vö.: Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) Erdei Lászlónéra vonatkozó szócikk. https://neb.hu/asset/phpkQvbQD.pdf (Utolsó letöltés: 2019. 12. 03. 18:25)
39 bevonni a nőket a szocializmus építésébe, s ezzel segíteni az általános társadalmi fejlődést, emellett foglalkozni a nők speciális problémáival.”99A teljes körű emancipáción mellett a pártállam politikai célrendszerével, ideológiai alapjaival való azonosulás feltételeként és bizonyítékaként a nőmozgalmon belül is elvárás volt a materialista „világnézeti harc”: „A Nőtanács politikai feladata – úgy látom – megteremteni az ateista és vallásos asszonyok együttműködését a szocializmus építésében. Ennek az együttműködésnek nem lehet feltétele, hogy a kommunista nők eltitkolják materialista világnézetüket.”100
Összegezve tehát alapvetésük a „kommunista erkölcs” és a „kommunista humanizmus”
magasabbrendűségébe vetett hitből táplálkozott. E szerint társadalmi és civilizációs fejlődés eredményeképpen a marxista eszmék forrásvidékét jelentő különböző korai materialista eszmékkel párhuzamosan, ateista etikai elvek formájában megjelent az erkölcs materialista felfogása, amely további fejlődés után a 20. század közepére már egyenesen a valláserkölcs társdalomban betöltött szerepének ellenpólusaként, annak felváltójaként van jelen: megszületett a „kommunista erkölcs.” 101
Jól látható, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően az új rezsim kiépülése nem hozott enyhülést a kommunista rendszer ateista terrorja által szorongatott egyházak és a vallásos emberek számára sem. Az 1957 elején Kádár által ígért szabad vallásgyakorlás üres ígéret maradt. A Kádár-rendszer első éveiben a győztesek elszánt, friss lendületével látott hozzá a társadalom szocialista ideológia igényei által megszabott erőszakos átalakításához. Fontos megjegyeznünk, hogy a marxizmus-leninizmus egészen a pártállami diktatúra 1989-es bukásáig a rendszer hivatalos ideológia életének centrumát jelentette, így a vallás és az egyházak elleni harc is mindvégig az ideológiai élet szerves részét képezte.
Távlataiban azonban a materialista társadalom utópiáját megvalósítani hivatott „világnézeti harc” és ateista propaganda, valamint a békepapi mozgalom sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket: sorsuk a Kádár-rendszer későbbi éveit holisztikusan meghatározó általános felpuhulással és az „elsplamposodással” forrt egybe. E jelenséget figyelemreméltóan érzékelteti SZERENCSÉS KÁROLY „Eltékozolt Évtized” című művében, aki szerint a hatvanas évek végétől életbe lépő reformok, melyek célja a rendszer javítása és fejlesztése volt, annak érintetlenül hagyása által, teljes képtelenségnek bizonyult, hiszen maga a szocialista rendszer gazdasági és politikai berendezkedése is irracionális volt. „Egy irracionális rendszer reformja minél
99ORTUTAY ZSUZSA,A nőmozgalom feladatai, Pártélet 3 (1958) 9, 39–40. , Valamint: KOVÁCS JUDIT, A magyar nőmozgalom néhány problémája, Pártélet 3 (1958) 2, 43–47.
100KOVÁCS JUDIT, A magyar nőmozgalom néhány problémája, Pártélet 3 (1958) 2, 43–47.
101MNL OL XIX– A-21-c (AEH Adattár) 13. doboz 01.1 /12. Varró Rózsi,A Valláserkölcs bírálata, 2–5.
40 következetesebb, minél közelebb jut a racionalitáshoz, annál inkább aláássa magát a rendszert.”102
Áttekintve és értékelve az úgynevezett „kommunista erkölcsről” alkotott képet megállapítható, hogy a fogalom köré felépített pártállami narratíva az erkölcs fokmérőjét a kommunista ideológiához, a szocialista társadalmi-gazdasági-politikai rendhez való viszony mélységében és minőségében mérte. Az AEH által kidolgozott, konkrétan a „vallásos világnézet” elleni harc felfogásában, koncepciójában egyértelműen tükröződik a
„népfrontpolitika” és a meghirdetett „kulturális forradalom” által kijelölt irány: fokozatos, de módszeres és kemény harc a „”vallásos világnézet” ellen, a harc eredményességét „jobbról”
vagy „balról” veszélyeztető nézetek kiszorítása a pártból, a párttagok gondolkodásából. Ezt egyértelműen bizonyítják a „Tézisek a vallással kapcsolatos tömegnevelő munka és világnézeti harc feladatairól” című AEH tervezet neuralgikus pontjai. A tervezet leszögezte: „A vallásos világnézet elleni eszmei harc a párt világnézetének, a dialektikus materializmusnak harca az idealizmus ellen. Ebben a harcban nem lehet kompromisszum. E harc törvénye, hogy a régi, elavult idealista világnézet teljesen megsemmisül.”103 Ugyanakkor rögzítette: A vallásos ideológiai elleni eszmei harcot, a vallásos tömegek közötti világnézeti nevelőmunkát akadályozza a „vallás kérdését liberálisan kezelő jobboldali opportunista felfogás” és a
„baloldali szektás türelmetlenség”. „Messzemenően szem előtt kell tartanunk a fokozatosságot, az emberek eszmei-politikai felkészültségének színvonalát.”
Szűk egy évvel később a Politikai Bizottság határozatát követően így értékelik a helyzetet: „A Politikai Bizottság Határozata óta eltelt idő tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az állam és az egyházak közötti együttműködés jól funkcionál. A Politikai Bizottság határozatában megjelölt feladatok végrehajtása közben, egyre inkább számunkra hasznosan alakulnak a politikai együttműködés feltételei. Az egyházak vezetői és a papok is egyre határozottabban készek támogatni államunkat bizonyos politikai kérdésekben.”104
102SZERENCSÉS KÁROLY, Eltékozolt évtized, Budapest, 2010, 43 – 44.
103MNL OLXIX-A-21-d (AEH- TÜK Iratok) 3. doboz, 0036/2. A klerikális reakció elleni harcról. Az állam és az egyházak közötti viszony alakulásáról. A vallásos világnézet leküzdésnek főbb feladatairól. (A PB. elé terjesztendő határozat tervezete (Budapest, 1958. november 10.) fol. 14.
104MNL OLXIX-A-21-d (AEH TÜK Iratok) 5. doboz, 0018/1959. Az állam és az egyházak közötti politikai együttműködésről, valamint a klerikális reakció elleni harcról. fol 1.
41