M ihelyt az em berben az ész kezd uralkodni, azon
nal három fő eszme v o n ja őt m agához: igaz, jó és szép.
Értelm e az igazat keresi; akaratja a jó felé hajlik, k e délye a szépben gyönyörködik.
Az em beri értelem ó h a jtja m egtudni az igazat, ki
nyom ozni a létező dolgok okát, egybefiiggését, rendel
tetését. Az igaznak fiirkészése által ism eretek et gyűjt:
így álltak elő a különféle tu d o m á n yo k.
A z em beri ak arat hajlik a jó felé és te tte k re irá
nyul. A jó lehet anyagi, m int kényelm es élet, jó egész
ség s. t. b. lehet szellemi p. o. tiszta erkölcs, erény, jó lelkiösm eret.A földm ívelés, m űipar stb. az anyagi jó előm ozdítását czélozzák; a vallás, erkölcstan stb. szel
lemi jav u n k at eszközük.
De az em bert az igaz és jó még nem elégíti ki te lje sen. K épzelete még egyéb táp ot, ked élye más gyönyört is kíván: ez a szép. A legegyügyübb em berre ö n tu d a t
lanul is h atn ak a term észet szépségei; a vad népeknek is van zenéje, költészete. A szép utáni eme törekvés hozza létre a különböző m űvészeteket.
2. §. A széptan.
M ind a három eszm ének: igaz, jó és szép, — o k
fejét keresni, tö rv én y eit vizsgálni: ez a bölcsészet (philosophia), feladata. E nnek egyik külön ágát képezi a Széptan vagy Szépészet.
A Széptan, latinul A esth etica (e görög szótól á l s f t á v o p . a í = érzek; m integy = Érzéstan), oly ren d szeres tudom ány tehát, mely a szépnek tö rv én y eit fej
tegeti. A régieknél nem léteze tt m int önálló tudom ány, hanem részint a philosophiába, részint a k ö ltészet
ta n b a volt beléolvadva. C sak a m últ század közepén fo g laltato tt először rendszerbe B aum gartner S ándor által, s az óta szám os mívelői vannak, leginkább a n é
m etek közt.
3. §. Szép tárgyak. ízlés. ítészét.
A tapasztalás bizonyítja, hogy vannak szép tá r gyak, először is a term észetben. Egy kies völgy,
vad-1. § . Igaz, jó és szép.
regényes hegyvidék, a háborgó tenger, a vihar, a V e
zúv kitörése, kétségkívül a term észet szépségei közé sorozhatok.
De az em ber is képes szép tárg y a k at hozni létre.
Egy nagyszerű építm ény, rem ek szoborm ű vagy fest
m ény; egy m egható zenemű, egy lelkes költem ény stb.
em ber által létre h o zo tt szép tárgyak.
A zon tehetségünk, mely által a tárg y ak szépségét m integy ösztönszerűleg m egérezzük, Ízlésnek m onda
tik. A z Ízlés, kisebb nagyobb m érték b en m indenkinek vele szü letett tu lajd o n a; de tanu lm ány s szép tárgyak vizsgálása által nagyon ki is lehet képezni. — H a Ízlé
sünket annyira k ifejtettü k , hogy nem csak m egérezzük a szépet, de ok át is ad h atju k , m iért szép s a szép tá r gyak közt éles m egkülönböztetést tu d u n k tenni: akkor ízlésünk m ár íté sze tté (critica) m agasult.
4. §. M ű vészetek.
K özönséges beszédben sok tárg y ra elm ondjuk, hogy az szép, noha csak azt ak arju k vele kifejezni, hogy igaz vagy jó. De aestheticai értelem ben a term é
szet szépségein kívül csak azon tárg y a k at nevezzük szépnek, m elyeket a m ű vészetek állítanak elő. A m ű
vészetek háro m nagy osztályba sorozhatok, a szerint am int 1-ör alakok és szín e k , 2-or hangok, 3-or m ozgás láltal fejezik ki m agokat. És így lesznek:
1 K ép ző m ű v é sze te k (A rtes plasticae, bildende K ünste), m elyek tárg y u k a t látható alakban, de mozgás nélkül fejezik ki. Ezek: az építészet, szobrászat, fe s té szet.
2 H angzó m ű v é sze te k (A rtes acusticae, thö n ende K ünste), m elyek tá rg y u k a t hallhatólag ad ják elő: zene, kö ltészet, szónokla t. Ezek közül a k é t utolsót, m in t
hogy m ár nem csak p uszta hangokban, hanem értelm es szavakban nyilatkozik, sa já t elnevezéssel szóló m ű vé
sze tn e k (redende K ünste) szoktuk m ondani.
3 A rc és taglejtési m ű vészetn ek (A rtes mimicae, m im ische K ünste), m elyek tárg y u k at láthatólag, de egyszersm ind m ozgás által fejezik ki: ezek főkép a szín já té k és tánc.
A kézm űvességet, gépészetet stb. nem szám ítjuk a m űvészetek közé: m ert ha csinos dolgokat is
állíta-nak elő, azokban sa já tk é p e n nem a szépség, hanem a célszerűség, hasznosság a főkellék; te h á t nem a szépet, hanem a jó t, m égpedig az anyagi jó t célozzák.
A tu d o m á n yo ka t sem so ro lju k a m űvészetek közé, m ert azok sem a szépet, hanem az igazat tek in tik fő célul. A vallás részint az örök igazat, részin t a szellem i jó t tárgyazza; és így, m agában véve nem m űvészet.
A m ű vészetek fő célja m indig a szép.
5. §. A szép et m eghatározni nehéz.
M i legyen a szép? a tárgylagos szép? — e kérdés sokszor fá ra sz to tta m ár az aesth eticu sok at anélkül, hogy a szépről kim erítő és általánosan elfo gado tt értel
m ezést b írtak volna adni. N ém elyek azt állítják, hogy a szépet csak érezni lehet, de m eghatározni nem. M ások különféle m eghatározásokkal álltak elő, m elyek a valót m egközelítik ugyan kisebb-nagyobb m értékben, de tel
jesen ki nem m erítik.
Ezek közül K ant értelm ezését em lítjük meg: „szép az, ami önérdek nélkül tetszik .“
E m eghatározásnak hib ája az, hogy m erőben ala
nyi. N em azt fejezi ki, mi a szép tárgyilag véve, hanem hogy m ikép te tszik, m ikép h a t ránk alanyilag.
Fő baj a szép m eghatározásában azon nagy különb
ség, m ely a term észeti szép s m űvészeti szép közt van.
M ert a term észeti szép, ha Isten bölcseségét mut at j a is, semmi más eszm ét nem tü n te t elő. Isten bölcsesé
gét, hatalm át pedig a legkisebb féreg, vagy legrútabb állat éppen úgy kifejezi, m int a legszebb táj, vagy te r m észeti jelenet. Ellenben a m űvészeti szépnek fő je l
lem vonása az, hogy m indig valam ely eszm ét (vagy é r
zést), az anyagban is valam i szellem it kell kifejeznie.
Innen m ár nehéz oly m egh atáro zást találni, mely m ind a term észeti, m ind a m űvészeti szépnek fogalm át kim e
rítse. E zért ném elyek a term észeti szépet kereken tag ad ják, azt állítván, hogy csak a m űvészet hoz létre szép tárgyakat. Mi nem tagadjuk , hogy a term észetben is van n ak szép tárgyak, tünem ények stb., de m inthogy ezekkel a széptannak kevés dolga van, egyszerűen ki
hagyjuk az értelm ezésből s m egkísértjük csupán a m ű
vészeti szépet határozni meg.
A m űvészeti szép tárg yak b an k ét lényeges dolgot k ü lö nböztetünk meg: egyik az eszm e, a szellem i, m elyet kifejeznek; m ásik az idom (form a), m elyben azt k ifeje
zik. Idom a latt nem csupán a kü lfo rm á t (például k ö lte
m ényben a vers m értékét), hanem ama benső, am a lé
nyeges fo rm át kell értenünk, m iáltal például a k ölte
m ény a nem költem énytől különbözik; m ely által egyik k öltem ény eposz, m ásik ballada, h arm ad ik óda lesz stb.
E zt nem csak v ersm érték eszközli, hanem a benső költői form a; s ily értelem ben a m űvészetek m inden ágában létezik idom : egy zenem űnek például éppen úgy van form ája, m int egy eposznak vagy ódának. Ezen benső idom ban te h át valam i eszm e fejeztetik ki.
D e mi az eszm e?
A z eszm e nem lehet más, m int az igaz és jó. Szép eszm e igaz és jó nélkül nincs; de az igazat és jó t lehet széppé tenni a kifejezés által.
U gyanis, az igazat és jó t, vagy egyenesen (direkte) fejezzük ki, m int a tudom ányok- és erkölcstanban, vagy nem egyenesen (indirekte) a m űvészet form ái által és ak k o r széppé lesz. Például valam ely tö rté n e ti igazság, d irekte adva elő még nem szép: de a kö ltészet idom ain á ttü krö zv e széppé válik. A legerkölcsibb tanítás, direkte fejezve ki, nem szép mű: de ha oly költői m üvet alko
tunk, am ely észrevétlenül ugyanazon erkölcsi tanulságot lehelik m ár szép m üvet ho ztunk létre.
M indkét esetben az igazat és jó t nem m eg v álto ztat
tuk, hanem a helyen, hogy egyenesen m ondanók ki, a m űvészeti form án tü k rö ztü k át, a form a által fejez
tü k ki.
N em elég azonban az igazat és jó t a m űvészetnek csupán külső form áiba öltöztetni. A tö rtén et-, philo
sophia, erkölcstan stb. versbe szedve még nem válik költem énnyé; m ert akkor form ában volna ugyan kife
jezve, de nem a form a által. Innen az úgynevezett tan
k ö lte m é n y csekély becse.
A m űvészi szépet te h át úgy h atá ro z h a tju k meg: „a szép az idom ban és idom által k ifejezett eszm e“. V agy ami egyre megy: „a szép az idom ban és idom által kife
je z e tt igaz és jó “.
6. § . A művészeti szép meghatározása.
M ár, ha a term észeti szép tá rg y a k at szem léljük is:
azok közt szem betűnő különbséget veszünk észre. Egy zordon, sziklás hegyvidék, egy n y ájas völgytől vagy rónaságtól, — a fülem üle bájos dala, a m ennydörgéstől m ennyire különbözik; mégis m in d k ettő szép tárgy. M ég
pedig úgy tapasztaljuk, hogy ném ely tárg y ak szépsége főleg a bennük levő összhangtól, arányosságtól függ:
például a szelíden em elkedő halm ok; m ásoknál össz
hang, arányosság alig van, m int a m ély sziklaom lások, barlangok stb., sőt az ilyeneknek az összhang éppen ártan a: képzeljünk szépen kigyalult, szabályos alakú, rendbe állíto tt sziklákat.
De a hatás is, m elyet a szép tárg y ak a szem lélőre tesznek, különböző. N ém elyek folytonosan, de csende
sen g y önyörködtetik, m int egy n y ájas vidék; m ások elő
ször meglepik, m egdöbbentik, — s e m egdöbbenésből fejük azután ki a gyönyör. Például egy ro p p an t szikla
barlang, a hánykódó tenger, a kitörő A etna.
így van ez a m űvészeti széppel is.
N ém ely tá rg y n ak a m űvészetben époly h atása van, m intha virágos réten já rn á n k , holdvilágos éjen andalog- nánk stb., míg m ások m integy m egrázzák, m egdöbben
tik a szemlélőt. H asonlítsuk össze egy fuvola csendes zenéjét a harci riadóval; egy n y ájas tá jk é p e t egy sö tét csataképpel; a G rácziák szo brait Laocoon szobrával; a görög ép ítészetnek nyilt v id or jellem ét, a góthnak s ö té t
ségével, kom orságával: a különbség azonnal észrevehető lesz.
7. § . A szépnek különbségei.
8. §. A szép n ek további különbségei.
A szépnek em lített k ét főosztályát: a kellem est és fenségest, nevezhetnők egyenes (direk t) szépségnek;
m ert bennök a szép egyenesen (directe) vagy k ö z v e t
lenül h a t reánk; azonnal szépnek érezzük őket.
De a m űvészeti szépnek van még egy osztálya, hol a szép nem egyenesen (indirecte) csak k ö z v e tv e h a t reánk. Ez a nevetséges. Péld. H om er vagy C sokonai Béka-egér harczára, valam ely vígjátékra, to rzk ép re s. t. b. nem azt m ondjuk egyenesen, hogy szép, hanem
Arany .Iános-emlékkönyv II. 3
furcsa, nev ettető . A zonban az ily tárgyak is a szép m űvek közé tarto zn ak . F o rd íto tt, fonák k épek et m u
tatn ak , hogy ez által felkeltsék bennünk a szépnek érzelm ét. A z ellentét, mely a bennünk felébredt szép és a tárgy tökéletlensége k özt van, nev etésre indít.
E szerint a m űvészeti szépnek három nagy osz
tálya van, m elyek alá a szépnek m inden m ódosulásai so rolhatók: kellem es, fenséges, nevetséges.
9. §. A kellem esről. (A nm uthig, Pulchrum .) K ellem es a tárg y alanyilag véve, ha kedélyünket csendesen földeríti és folytonosan gyönyörködteti.
Tárgyilag véve, kellem es az, a m iben idom és esz
me oly viszonyban állnak, hogy az idom tökélye az eszm e fölött, a külső a benső felett, uralkodik. Ez tö r
ténik főleg az összhang által, (harm onia).
A z összhang lehet: 1. alakok és színekben (h ar
m onia optica), 2. hangokban (harm onia acustica), végre 3. m ozgásokban (harm onia mimica). Lássuk eze
k et sorban:
1. A lakra nézve: a kellem es leginkább a göm bölyű v. to já sd ad form ákat, a körd ed vonalakat kedveli.
H ogart híres festész a hullám vonalt nevezte a szép
ség lineájának. A gyerm eki és női szépség a körd ed vonalak által lesz kellem essé, ellenben a férfi szépség nagyobb szögletességével. A görög építészet göm bö
lyű idom ai kellem esek, ellentétben a gótnak csúcsos íveivel stb.
2. Színre és hangra nézve: a kellem es élénk, de nem kirívó, hanem lágyan összeolvadó színekben és hangokban nyilatkozik. Festm ényekben a m ély á r
nyéklatok, zenében az erős hangzavar, ellenkeznek a kellemessel.
3. M ozgásra nézve: a kellem et nagyon elősegíti az eleven, de nem fölötte sebes, nem erőszakos mozgás.
A régiek a G rácziákat táncolva szem élyesítik. A szel
lő m ozgása kellem es, a vihar tom bolása nem az.
Sajátságai közé ta rto zn ak még a kellem esnek:
1. H ogy inkább kicsiny, m int felette nagy. Eg>
óriásnőt alig tu d n án k kellem esnek elképzelni.
2. H ogy inkább n yílt, derült, világos, m int az el
lenkező.
3. H ogy inkább gyöngédséget, m int erőt tü n te t fel. A női szépség kellem es, a férfi szépség fönséges.
4. H ogy inkább ujdon, friss, m int régi avult. Az ó korból fenm aradt várrom o k nem kellem esek.
5. A változatosság is elősegíti a kellem est; vala
m int azon látszó rendetlenség, m ely ked v es balrend
n ek (gráta negligentia) m ondatik.
10. §. A kellem es fokozatai.
A kellem es, a szerint, a m int különböző fokozaton vagy m ódosulásban jelenik meg, különböző elnevezé
sekkel bir. U. m. 1. K ecsesnek (reizend) csupán em beri, női szépség m ondatik.
2. K icsided (niedlich) azon tárgy, m elyben a kel
lem az alak kicsinysége által is növeltetik. A n efelejts kicsided virág, a m iniatur rajz, egy anacreoni dal, egy epigram m , kicsided szép tárgyak.
3. A dísz (Z ierde) és ékesség (elegantia) a kelle
m esnek csupán külsejére vonatkozik.
4. A kellem es, ha főfok át eléri bájolóvá lesz. Báj (gratia) az, m időn a tárg y b an teljes összhang m ellett m ár eszm eiség uralkodik; m időn az alak tökélye szel
lemi fönséggel párosul. A szép nő, ha nagy lelki erő t tü n tet ki, bájolóvá lesz. A tü n d érek bájolók, m ert túl- világi hatalom eszm éjét költik fel. Az ó kori m űvé
szek a b á jt a G rácziákban, a kereszty én festők a M a
donna (Sz. M ária) képekben ábrázolták. — És így a bájoló m ár átm en etet képez a fönségeshez.
11. §. A fönségesröl. (E rhabend, Sublime) A fönséges a kellem esnek ellentéte.
Alanyilag véve: fönséges tárg y az, mely először m eghat, m egdöbbent, m integy érezteti velünk ö n ki
csinységünket: de aztán csakham ar a kellem etlen é r
zésből gyönyör fejlik ki.
Tárgyilag véve: a fönséges tárgy b an az eszm e, a szellem i uralkodik, m int egy az idom felett, egészen m egfordítva, m int a kellem esnél. E szerint a
fönséges-3*
nél az összhang nem lényeges dolog, sőt az idom össz
han g ja sokszor árta n a is a fenségesnek.
H a te h á t azoknak, m iket a kellem esről m o n d o t
tunk, ellenkezőjét vesszük, feltaláljuk a fönséges sa
játság ait, nevezetesen:
1. A la ko kra nézve a fönséges inkább szereti a szögletes idom okat, m int a göm bölyűt.
2. S zínekre nézve, a mély, sö téten árn y alt színe
ket.
3. H angokban: az erős dissonanczokat, m inők n é
m ely tragicai o perákban hallhatók.
4. M ozgásokban: H a a m ozgás nagy erő t fejez ki, fenségessé válik. Péld. a felh á b o ro d o tt tenger, a vihar, a villám mozgása. A lassú m ozgás is leh et fenséges, ha nagy erő t fejez ki: péld. egy m éltóságosan höm pölygő nagy folyó víz. — A nyugalom is fönséges.
T o vábbi sajátságai még a fönségesnek, ellentétben a kellem essel:
1. H ogy az ren d esen igen nagy. K icsiny tárgy nem lehet fönséges, hacsak rendkívüli erő nincs benne összpontosulva, m int a villám ban.
2. H ogy inkább zárt, kom or, setét, m int az ellen
kező. Péld. a gót építés; egy ro p p an t ős erdő ; az éjfél setétsége.
3. H ogy ren d szerin t ro p p an t erő t fejez ki. Péld.
A k itö rő Vezúv.
4. H ogy inkább ódon, régi, m int u jd o n friss. Péld.
a pyram isok, százados tölgyek, várom ladékok stb.
5. V áltozatosság h ely ett sokszor egyhangúság n e
veli a tárg y fönségét. Péld. a Sahara sivatag; kútgém es, egyhangú pusztáink.
12. §. Tér-, idő-, s erőbeni fönség.
A z aestheticusok meg szo kták kü lö nböztetni a térbeni, időbeni és erőbeni fönségét.
T érbeni fönség az, mely csupán rendkívüli nagy
sága által indít bennü n ket bám ulatra. A z elláthatatlan puszta, a csillagos ég stb. ro p p an t k iterjed é sű k által h atn ak ránk. A térbeni fönség legnagyobb foka a vég
telen.
Időbeni fönség az, mely az idő hosszasága által h at meg. A régi hősöket fönségesbeknek képzeljük,
m int a m ost élő em bereket. Egy várrom , a L ybanon czédrusai stb. az idő által lesznek fönségessé. A z idő
beni fenség legfőbb foka az örök.
A té r s időbeni fönség egyesülhet is valam ely tárgyban. Péld. az egyptom i gúlák nem csak ro p p an t nagyságuk, hanem egyszersm ind régiségük által d ö b ben tik meg a nézőt. A z erőbeni fönség kétféle: anyagi és szellemi. A n ya g i erőt m u tat péld. egy tengeri vész;
szellem i erő t az ellenség közé v isszatérő A ttiliu s R e
gulus, a m éregivó Socrates; a Róm a szabad ságát tú l
élni nem akaró U ticai C ato; egy Leonidas, egy Z rín y i stb.
Az erőbeni fenség is egyesülhet a térbenivel: a h á borgó oczeán térben, erőben is nagyszerű.
Isten fogalm ában: m in d en ü tt jelenvaló, térbeni fönség; öröktől fogva és örökké való: időbeni fönség;
m indenható, m indentu dó stb. erőbeni fönség. T e h á t az isten a legfönségesb fogalom : m ert benne m inden fönség egyesülve van.
13. §. A fönséges fokozatai.
A fönséges is, a szerint, a m int különböző fok o zaton vagy m ódosulatban jelenik meg, különböző el
nevezéssel bir. U. m.
1. N a g yszerű (grande), m időn nagysága által h a tja meg a szemlélőt. A C olosseum R óm ában nagvszerű rom.
A Lom niczi csúcsról nagyszerű k ilátás esik. A nagy
szerűnek m agasb fokai az óriási (gygantesque) és rop
pan t (colossal). Ily óriási m űvek a p yram isok; ro p p an t mű volt a rhodosi colossus. A nagyszerű te h át a térbeni fönségeshez tartozik. 2. T ito k sze rü (m ysticum ). V ala
m int a sötétség úgy a rejtélyesség is a fönség jellem é
vel bir. A jós, ki a jövőbe lát fönséges; m ert m integy az idő k á rp itjá t lebbenti fel. Fenséges volt a saisi lefá
ty o lo zo tt kép a felirattal: „én vagyok az, aki volt, van és lesz s az én fáty olom at halandó em ber föl nem leb- b e n th e ti“. A titokszerű az időbeni fenséghez tarto zik.
3. Ü nnepélyes (solem ne). Ez részint a tito k te ljes várakozás, részint az ó korból fen nm arad t sz e rta rtá sok, czerim oniák által h a t ránk. T e h á t szinte az idő
beni fenséghez tartozik.
4. A fé n y e s v. pom pás (magnificum), rokon az ünne
pélyessel. M it jelen t, neve m utatja.
5. A csodás (mirabile). C sodának nevezzük azt, a mi m integy term észetfeletti erő által látszik végbevi
tetni, m ely titk o san m űködik. És így rokon a tito k sze
rűvel; de azonfelül valam i r e jte tt erő m űködését s e jt
jük. E szerint az időbeni s egyszersm ind erőbeni fen
séghez tartozik.
6. A szörnyű, borzasztó, rettenetes, szinte a fön- séges köréhez ta rto zn ak s erőbeni fenség et tü n tetn ek elő. S zö rn yű (im m ane) az, a m i inkább nagysága s szo
k atlan alakja, m int a benne levő veszély által ijeszt, péld. az egyszem ű cyclopsok, kigyólábú gygások. Bor
zasztó (horridum ), h a benne veszélyes erő nyilatkozik, m int a tengeri vihar, a rom boló árvíz. R etten e tes (teri- ribile), ha a veszély hirtelensége által meglep, m int a lesújtó villám.
14. §. Érzelm es, szenves, tragicum.
A z em bernek érzelmi és erkölcsi világában is fel
találju k a szépnek eddig tárg y alt k ét nem ét, a kelle
m est és a fenségest. Ide ta rto zn ak az érzelm es, sze n ves és szom orú, helyesebben tragicum,
Érzelm es (sentim ental) az, m időn a kebel egy bi
zonyos fokig meg van indulva, de az indulat nem ki
törő, nem erőszakos, hanem szelid érzelem , m elyben még összhang van. K öltészetben a szende érzelm eket lehelő dalok, a csendes fájdalm ak at visszatükröző elé
giák fejezik ki legszebben az érzelm est. L átni való te hát, hogy az érzelm ek összhangjánál fogva a kellem es
hez tartozik . A z érzelm es elfajulása az, a m it érzel- gősnek (ál-sentim ental) m ondanak, m ire rossz kö ltő k nél sok példa van.
Szen ves (patheticum ) az, m időn a kebel erős ind u lato k tó l viharzik, m elyek az érzések összhangját erő szakkal m egzavarják. P éldákat a jó tragoediákban lehet találni. L ear király átkozódása, hálátlan leányai ellen, szenves. A path osz nem mindig bőszavúlag fe
jezi ki m agát; sőt ellenkezően sokszor csak tördelt, rö vid m o nd atokkal je len ti ki az indulat m agasságát. — Látnivaló, hogy a szenves, az indulatok erejénél fogva
a fenségeshez tartozik . A szenvesnek elfajulása az ál- szen v (ál-páthosz) és a dagály.
A szom orú vagy helyesebben tragicum , m elyen a szo m orújáték alapul, nem csupán abban áll, hogy az esem ény, m elyet tárgyaz, szom orú legyen. „A tragi
cum ama nem es küzdelm et m u tatja, m ikor az egyén, az egyes em ber feltám ad m integy a világrend, a dolgok term észetes folyása ellen; nagyszerűen küzd egy d a ra big, de nem v álto zta th atv án meg a világ folyását, nem akaszth atv án meg (m int H am let m on d ja) az idő k ere
két, u to ljára elbukik s míg bukásában szánjuk, nagysá
gában gyöny örködü nk“. így Shakespeare Julius C ae
s a r á b a n B rutus és Cassius az elpuhult R óm át a régi
s a r á b a n B rutus és Cassius az elpuhult R óm át a régi