ARANY JÁNOS-EMLÉKKÖNYV
II. KÖTET
ARANY SZÉPTANI JEGYZETEI
A K Ö LTÖ HALÁLA
FÉLSZÁZADOS ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL
BEVEZETÉSSEL ELLÁTTA
PA P K Á RO LY
K I A D J A A M A G Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A B U D A P E S T , 1 9 3 4.
A M.T, AKADÉMIA
FéTITKÁBI HIVATALA
Első Kecskeméti Hírlapkiadó- és Nyomda-Rt.
E
Nyomdavezető Sebők István
Bevezetés.
i.
A rany iro d alo m tö rtén eti d ik tátu m ai u tán azok iker
testv érét, Széptani je g y ze te it tesszük közzé az alábbiak
ban. E jegyzetek szintén körösi tan árság a idején keltek, de részleteikben talán még figyelem rem éltóbb sa já to s
sággal, m int am azok. H ogy hogyan tá m a d ta k ? koruk és az ötvenes évek tanügyi viszonyai m agyarázzák, m i
dőn az E ntw urf n ap ja középiskoláink addigi szerveze
té t egy csapásra átv á lto z ta tta , felad atait és irán y ait egy klasszikái alapon nyugvó, egyetem es és harm onikus m űveltség jegyében egészen újból fogalm azta. Így te tőzi be. pl a nyelv és irodalom ta n ítá sá t bizonyos esz
tétikai ism eretanyag s ren dszere tipikus kép ét az ösz- szes enem ű o k ta tás m in tájak én t szereplő ném etnyelvi u tasításo kb an körvonalazza elő ttü n k .1
A nagykőrösi iskola m ár m ost, am int elsőül e h a zában, nagy üggyel-bajjal átszervezkedik és az E n t
w urf fal együtt annak d idak tik ai irán y á t is magáévá teszi, nyelvünk ta n ításáb a n szintén hasonló elveket kénytelen követni. A ny ag át nyolc évre tag o lja; az alsó osztályokba (U ntergym nasium ) helyezi a gram m atikai és stilisztikai tudnivalókat, a felsőbbekbe (O bergym nasium ) a p o étik át és iro d alo m tö rtén etet és csak ezek után, „am int irodalm unk legújabb k o rán ak Il-ik sza
kasza is b ev ég e ztetett“, adja rövidre fogva a Szépészet alapelem eit.1 2 A mód, am ellyel a ta n te rv ez új discip
lina tan ítását ajánlja, több te k in tetb en megszívle- lésre méltó. A zt m o nd ja például egy helyt, hogy „ha a tö rté n e ti tan ítás szám ára az irodalom ban a kellő alap m ár meg van vetve úgy, hogy a term észetes fe j
lődés folyam án a részletek bizonyos ism erete — h o n nan az általánosig em elkedhetni, — szilárd alapot je
1 L. Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen.
Wien, 1840. 12il—145. 1.
2 L. A nagykőrösi Helv. hitv. evang. főgimnásium tudósí-tványa az 1853/54. tanévben, l'2-.ilk lap.
lent, még nagyobb gonddal kell m indezt az irodalom széptani elem zésénél érvényesíteni. H iszen egy olyan esztétika, m ely a szép egyes nem einek jellem ző k ü
lönbségeit s azokat a követelm ényeket, m elyek az egyes m ű fajok ra nézve fönnállanak, általános szabá
lyokból akarná levezetni, ép annyira helytelen, m int am inő hiábavaló lenne“.3 Szem ben te h á t az u. n. szün- tétikus tárgyalásm óddal, inkább az an alitikait ajánlja, ezt is csak a főfogalm ak körül, hogy m indazt, am ire a klasszikus és m o d em nyelvek olvasása am úgy is rá vezették a tanulót, m ost kellő irán yítás m ellett bizo
nyos egységes szem pontok alá tu d ja foglalni. E végből á t is te k in t az epikus k ö ltészetn ek a növ endék ek isko
lai- és m agánolvasm ányai révén m ár am úgy is ism ert rem ekein, párhuzam ba állítja az egyes m ű fajok haso n lóságait és különbségeit s így lép át, m indig példákra hivatkozva, azok p ár soros elm életéhez s jellem ző sa
játság aik gondos, szép tani m éltatásához. „És ugyanez a m ód — fo ly ta tja lentebb —, am ely m ost az epikus k ö ltészet m egism eréséhez v ezetett, az irodalom m ás ágaiban is alkalm azható am ellett, hogy hellyel-közzel a többi m űvészetek találó egybevetése sincsen k i
zárv a“. — H a m ost az esztétika tan ításán ak a ném et nyelvnél k ife jte tt e főbb szem pontjai mellé figyelem be vesszük még azokat, m elyeket a többi nyelvek, (legtüze- tesebben a szláv nyelv) tan ításán ál em lít az Entw urf, A ran y enem ű buzgalm ának és a Jegyzetek ered etén ek okai m áris tisztán állanak előttünk. „H iszen a kedvező eredm ény, m o n d ják a tudós szerzők,4 elvégre is attó l függ, hogy jóravaló, alkalm as tank öny v ek adassanak az ifjúság kezébe és olyan férfiak az iskolába, akik kellő szakism erettel fejlett pedagógiai tu d á st egyesít
senek m agukban“. A fontosabb segédkönyveket n yom ban meg is nevezik: egy gram m atika és olvasókönyv az alsó és egy iro d alo m tö rtén eti m intagy ü jtem én y a felső gim názium ok szám ára.
C saknem ugyanezek a bölcs és igen korszerű elvek visszhangzanak a tan ító A ran y leveleiben, aki hogy hogyan v élekedett az irodalom tanításáró l, s m int állít össze ta n ítv án y ai szám ára egy becses iskolai vezér
3 L. Entwurf. 12il—145. 1.
4 Exner és Bonitz.
fonalat, egy m ás alkalom m al m ár tüzetesebben k ife j
te ttü k .5 6 D e hogyan ind uljo n ú tn a k itt, e kényes és el
vo n t tudom ányág körében, am ikor az E ntw u rf még a ném eteknél sem talál valam irevaló tank ö n y v et, és inkább közvetlen arra a dús elm életi irodalom ra utal, am ely Lessing, H erder, G o eth e és Schiller óta a szép és a költői m űfajok csaknem m inden ágát elem zés alá v ette s így iskolai szem elvények válogatására kitűnő alapul kínálkozott. — H a olyan kiváló férfiak, am inők E xner és Bonitz is így gondolkoznak, m it szóljunk ak
k o r mi, fők én t abban az időben, am ikor a h atalom még tudom ányos tö rek véseinket is m egbénította, vele együtt k ö zo k tatásu n k at idegen szellem béklyóiba k én y szerí
tette. E leinte maga A ran y is csak egy anthologia szer
kesztésére gondol, am inő pl. az E n tw u rf a já n lo tta Mo- zart-féle Lesebuch, m ely a költői m űfajo k fejlő d ését véve alapul, az előadás form ái közül előbb az elbeszélő és lantos, aztán a drám ai k öltészet fa ja it ism ertette volna, de közben a tö rtén etírás, az értekező és szónoki próza form áira is k iterjeszk ed ik , míg a szép általános feltételeit és faji különbségeit a könyv végén szánd é
k o zo tt n yú jtani. T e rv é t Szilágyi S ándor tám o g atásá
val 1855 elején meg is v aló sítja s egy terjed elm es 50—60 íro tt ívnyi O lv asókönyvet szerkeszt.6 A h ely
ta rtó ta n á c s azonban nem engedélyezte. így A rany, ha tovább vo lt kénytelen idegen k reszto m atiák k al bajlódni, legalább — az elm életi részeket ad ta a maga fogalm azásában növendékeinek, sőt a VIII-ik osztály ban, ahol a „Széptan elem ei“ önálló tá rg y k é n t szere
peltek, rendszeres és kerek form ába öntve, dik tátu m alakjában. M inden jel a rra vall, hogy a te rv e z e tt ol
vasókönyv elm életi része, valam int e „Jeg yzetek“ ta r
talm i anyaga egy és ugyanaz. — A különbség köztük legfeljebb annyi, hogy ez u tób b iak a széptani alap
fogalm akra és a költői m űfajok tárgy alására szo rít
kozván, tisztán poétikai összefoglalást ny ú jtan ak , de tárg yalásuk m enete és beosztása, am int az Ö lvasó-
5 Arany János Magyar irodalomtörténete. Közzé teszi és beve- zetléissel ellátta Pap Károly. Budapest, 1910. Franklin-Társutat.
8 Magyar Olvasókönyv. Protestáns felgimnásiumok számára.
Szerkesztették Arany János és Szilágyi Sándor. 1855. I. K. Elbeszé
lés kötött és kötetlen formában. Kiadója, ha az engedélyt megnyerik, Hecikena&t lett volna.
könyv fö n n m arad t Előszavából látjuk, csaknem pont- ról-pontra ugyanaz.7
II.
A ran y S zépiani je g yze tei szerkezetileg k ét jól ta golt részre oszlanak, u. m. egy kisebb, bevezető, esz
tétik aira és egy csaknem kétakko ra, alkalm azott, p o é
tikaira, am ennyiben feladatukhoz kép est pusztán a k ö ltészetre kívánnak szorítkozni. Ez a rész, m inden valószínűség szerint eredeti, míg am annak fo rrását A ran y nagy elm életi készültségén kívül a korabeli esz
tétik ai irodalom eredm ényeiben kell keresnünk.
Az a gyors és nagyszabású föllendülés, m ely a m últ század huszas éveitől kezdve egész nem zeti életünket á th a to tta , tudom ányos irodalm unkra is rendkívül jó té kony befolyást gyakorolt. Eleinte inkább azokat az ágakat le n d ítette föl, am elyek állami létünkkel és nem zetiségünkkel bensőbb kap csolatban állo ttak (jog, tö r
ténetírás, nyelvészet), — de m iham ar é rez tette h a tá sá t a term észettu d o m án y i és bölcseleti disciplinákon, m ajd, am ikor költészetün k fája is m ind gazdagabb vi
rágzásba borult, — az ezt követő esztétikai gondolko
dáson. Az úiabb, term ék enyítő sugarak ezen a té re n is ném et földről érkeztek hozzánk: a 20-as és 30-as évek
ben K antnak és követőinek (Krug, B outerw ek) ta nításai, m ellettük és u tán u k a Schellingé, H e rb arté és Hegelé. Sőt m egszólal az úgynevezett egyezm ényes vagy „m agyar filozófia“ kapcsán (H etényi, Szontagh) egy jellegzetesen új széptani gondolat, m ely m ódsze
rében az em pirizm us és a m érsékelt racionalizm us el
veiből m erítvén, a testi és szellemi élet belső lényegét tevő világtörvényül a harm ón iát hirdeti. Ez az, ami á t
h atja, — m o nd ják — a szép és a m űvészetek egész körét, oka a szükségszerű tetszésn ek vagy n em tetszés
nek és m int a valóság és eszm ényítés teljes összeolva
dása, — a m űalkotásokban vagy még inkább — „a cse
lekvésben nyilatkozó gyakorlati (erkölcsi) szépségben“
jelentkezik, ahol a szép, jó és elem eik m ár a legtisz
7 Arany János tanári pályájáról. Lásd Fővárosi Lapok, XIX.
évf. 266. sz. Közöltük mi is Arany irodalomtörténetiéihez íirt Beveze
tésünkben.
tább összhangban egyesülnek. A nagyobb, külföldi rendszerek és összefoglaló m űvek átü ltetésére kevés p éld át találunk irodalm unkban, de az egym ást követő elm életek harca ném i m ozgalm at ered m ény ezett nálunk is, és sorra m egszólaltatta a korabeli esztétik a divatos problém áit. N éh án y k antiánu s egyenesen lélektani (in- ductív) m ódszer alapján kezdi vizsgálni nem csak a m űalkotásnak és m űélvezetnek, hanem a m űvészi illú
zióinak fo rrásait is (Brassai.); míg m ások az összes m ű
v észeteket (F ejér G yörgy) és az esztétik a egész k ö rét p ró b álják áttek in ten i b ár szak ad ozottan , de sok figye
lem rem éltó reflexió kíséretében. (H unfalvi P.). Végre 49 őszén, „m int irodalm unk első fecskéje a még füs
tölgő rom ok fe le tt“,8 9m egjelenik az első, önálló rend
szeres m agyar eszthetika, az ifjú G reguss Á kos tollá
ból.
K étségtelen, hogy A ran y széptani irodalm unk n ö
vekvő m ozgalm ai irán t sem le h e te tt közöm bös. E Jeg y
z e te k írásak o r mégis három könyv lebegett előtte: az egyik a körösi iskolába is b ev ez etett M ozart-féle Lese
buch harm adik kötete, m ely a költői és a prózai elő
adás form áit kiváló ném et esztétikusok (A. W. Schle
gel, Schiller, Jean Paul, G oethe, H erder, Sulzer, L es
sing stb.) m űveiből v e tt szem elvényekben tárgy alta, az
u tán k ét m agyar író: G reguss Á kos m ár em lítettem kis műve® és P urgstallernek (Palotai) szintén a k k o rtá jt írt kom pendium a: A S zép észet vagy A esth etica elem ző m ódszer szerin t.10 11 Ez utóbbi, m int kötelező tan kön y v szintén o tt szerepel az ötvenes évek tan tervéb en . — Az if jú G reguss még itt egészen Hegel, (közvetve E rd m ann és V ischer) tanítványa. M ár benne kiváló elő
szeretete a m eghatározások, osztályozások és a sok
féle arányítás irán t; benne R endszeres Széptanának nem egy vezéreszm éje, „sarkalatossági tö r v é n y é in e k több alapelve.14 K önyvét a K isfaludy T ársaság bocsátja
8 Lásd Beöthy Zs. Greguss Ágost emlékezete. Kisfaludy Társ.
Évikönyve. Új folyam. XIX. k.
9 A Szépészet alapvonalai. Kiadta a Kisfaludy Társaság. 1849. 8°
141. 1. A keresztneveit Greguss még ekkor Ákosnak írja.
10 Felgimnásiumi tankönyvül. Irta Purgstaller József, kegyes- rendi áldor Pesten, 1862. 8°. 80. 1.
11 L. Beöthy Zs. Greguss Ágost emlékezete. Kisf. Társ. Évkönyv
vei, Új folyam. XIX. kötet. Hogy Greguss elméletét a hegelieken kívül,
közre azzal az ó hajtással, „V ajh a a Széptan ta n í
tói figyelm ükre m éltatn ák s elterje d ését részükről is előm ozdítani ne te rh e lte tn é n e k “.12
E zt a d erék köny v ecskét fo rg atta h á t A rany, hogy valam i iskolai vezérfo nalat összeállítson s m in d já rt az első m ondata, am ely k e ttő jü k életének és m unkásságá
n ak vezéreszm éjét, az igaz, jó és szép lényegének vizs
gálatát tűzi maga elé, (1. §.) közvetlen G regus kön yvére utal. O k fejté se is jó részt ennek a nyom án halad- de tá r gyalásm ódja a hosszas és elvont fejteg etésekk el szem ben szorosan a té telre irányul, s tisztán a „három fő
eszm e“ lelki alapjainak (értelem , akarat, kedély) és m űködési körének (tudom ány, vallás, erkölcstan, m ű
vészet) kijelölésére szorítkozik. H asonló u ta t kö v et a Széptan felad atán ak (2. §.) és a szép lényegének (5. §.) vizsgálatában, m elynek „tárgyilagos“ alapú definíció
já t G regussal együ tt ö is nehéznek ta rtja és céljához k ép est szintén csak a m űvészetben k ife je z e tte t igyek
szik az „eszm e-szellem “, („m ely nem lehet más, m int az igaz és a jó “) és a „form a-idom “ által m eghatározni.
(6. §.) így té r át aztán a term észeti és m űvészeti
„szép“-ben uralko dó összhang (arányosság 7. §.), v a
lam int a szem lélőre g yakorolt h atásu k (kellemes, fen
ség, nevetséges,) révén azok direct és in direct osztá- Ivozására., (8. 8.) am iken szintén megcsillan egv-egv G regusséval rokon gondolat. D e még tö b b azoknak külön, rendszerező fölfejtésében (9—13. §.), ahol egé
szen fo rrására utal a kellem nek tárgyilagos m eghatá
rozása, a benne uralkodó összhang (harm ónia, optikai, akusztikai és m im ikái alapon v ett) részletezésével, nem különben a női s?:ér>sédre és H o g art hullám vona
lára te tt u talásokkal (9. §.) Innen: a kellem néh án y sa
já tság án ak (kicsiny, nyilt, derült, világos) felsorolása
mint Beöthy és Bánóczi tanítják, érték másféle hatások is, azt ma már Jánosi, Mitrovios és Tankó tanulmányai után világosan látjuk.
De mivel ennek a nyomozása a mi föladatunkon kívül esik, legyen elég itt egyszerűen csak regisztrálnunk. Lásd: Jánosi B.: Az Eszthetika története. III. és kéz irati jegyzeteit a debreceni tud. egyetemi könyv
tárban. Mitrovics: A magyar eszthetkai irodalom története. Debrecen.
1928. Tankó B.: Greguss Ágost, mint eszthetikus. A világnézet kér
dése c. könyvében. Debrecen. 1932
12 Lásd Szonltagih Gusztáv bírálatát, mely Greguss Széptanának Előszavaként jelent meg. VI. lap.
(9. §.), sőt fokozatai közül egy, a „bájoló “, csekély vál
to z tatá ssal még példáiban is (T ündérek, M adon n a
typus) G reguss nyom án halad. „A kellem, ha főfok át eléri, bájolóvá lesz. A báj (gratia) oly kellem, m elyben nem csupán összhangzat, hanem m ár eszmeiség, bizo
nyos szellemi erő fejezi ki m agát. A bájoló szépség á t
m en etet képez a kellem től a fenséghez“, m o n d ja G re guss Á kos s u tán a csaknem ugyanazokkal a szavak
kal, — a „kellem es fo kozatai“ című paragrafusa végén A ran y János. H asonló t m o n d h atn i a fenség általános és részletező: alanyi („szellem i“) és tárgyilagos m eg
h atáro zásaira; lentebb: alak, szín, hang és m ozgás sze
rin ti felosztására, jellem ző sajátság ain ak p o n to s ki
em eléseire (11. §.). T erm észetes, hogy ami G regussnál egy-egy hosszabb cikkben vagy azok jegyzeteiben szétszórva található, azt A ran y a maga feladatához k ép est n éhány jól tagolt fejezetb e szorítja, s elvont fejtegetések h ely ett csak a legszükségesebbek közlését ta rtja szem előtt.
V égül nem an n y ira eszm ei tartalm ával, m int in
kább példáiban érzik G reguss h atása a tér, idő és ero bern fenség, valam int a fenség fokozatai című (12—13) fejezetek gondolatm enetén, ahol A ran y is az ellátha- ta tla n pusztára, a csillagos égre, m ohos v árro m o k ra hivatkozik, s m aga is a m in d en ü tt jelenvaló, örök és m in d en ttu d ó Isten fogalm ában lá tja a tér, idő és erő- beni fenség összes elem eit. Ez utóbbinak, a fenség fokozatairól szóló cikknek összeállítása körül azonban m ár csaknem an n y it pillant egy m ásik könyvbe, m int am ennyit a G regusséba és ez a P urgstaller rövid Szé- pészete, am ely m indezt még tüzetesebben, külön fe je zetekre szaggatva tá rja elénk. A z t hiszem , innen való az A ran y n y ú jto tta „kellem es“ fogalm ának alanyi m eg
h atáro zása (9. §.) m ely szerin t „kellem es a tá rg y (an- m uthig) akkor, h a ked ély ü n k et csöndesen földeríti és folytonosan g y ö n y ö rk ö d teti“. Innen a b ájo ló t kivéve a kellem fokozatainak (10. §.) legtöbb elnevezése, vala
m int a té r és időbeli fenségnek (12. §.) sok példája. (P ira
misok, rhodusi kolosszus, a fogságba ö n k én t visszatérő A ttilius Regulus.) Míg a nevetségesről íro tta k (15. §.) szövegezésében m ár egészen P urgstaller lép előtérbe.
K ülönben G reguss Szép tan át A ran y k ö n y v tári h a
gyatékában is o tt találjuk. (L. N agyszalontai A ra n y m úzeum N r. 403.) C ím lapján szép, nyugodt von áso k kal, m int az 1856-ból való Barabás-féle arcképe alatt, a költő neve, b en t a szövegben meg néhány jellegzetes aláhúzása. A 44-ik lap alján pedig, ahol a „tárgyilagos szépség“ kapcsán a hu m o rt elemzi G reguss, ez a plaj- básszal o d a v e te tt p ár sora olvasható: „a h u m o rt ez an ekd oton legtökélyesebben kifejezi: V alakinek szőlő
jé t a jégeső vervén, felkap egy doro n got s elkezdi azzal leverni a fü rtöket, m ondván: N a csak U ram Isten! am it eltehetünk, ra jta k e tte n !“ T e h á t ugyanaz a példa, am e
lyet egy Petőfihez íro tt levelében m ár 47-ben idéz s am elynek hangulati ta rta lm á t B olond Is tó k-ja elején olyan m élyelm ű stró fák b an m agyarázza s pom pás te r m észeti képekkel szem lélteti.
III.
Ám e főbb eszmei, részben szerkezeti rokonság m ellett jelen ték en y eltérések et is találunk e Jeg y ze tek és forrásai között, m elyek m int az A ran y eszthetikai hitvallásának jellem ző nyilakozatai, egyetem esebb figye
lem re ta rth a tn a k szám ot. Például az igaz, jó és szép fogalm át s azok egym áshoz való viszonyát véve szem ügyre, G reguss h ajlandó őket m ár itt, bizonyos ethikai irányba terelni: am ikor „főfokukon“ m in d hárm óju k at egym ásba víve át, eggyekül is lá tja őket végtére. M ár itt hirdeti, hogy szellemi te tszést okoz m indaz, ami érzelm ünknek és ak aratu n k n ak megfelel, te h át m inden igaz és m inden jó. A széptől azonban még m ost m ér
séklettel csak anny it kíván, hogy kell benne valam i igaznak rejleni és hogy sohasem szabad az erkölcsi jó nak eszm éjét m egsértenie. Épily óvatos később, a szép m eghatározása körül, am ikor abban „a szellem nek anyagbani olyan kifejezését keresi, m ely a lehető leg
főbb tö k ély t elérte s ezáltal érzelm einket egészen ki
elégíti.“ T e h á t a hegeli „eszm e“ iden titási gondolatán túllépve, benne (m ár t. i. művészi szépben) h a tá ro z o t
ta n k ét elem et, a „szellemi és az anyagi tö k é ly t“ külön
b özteti meg, am elyek közül az első annak tartalm át, a m ásik pedig alak ját fogja képezni s együtt összhang- zatn ak is nevezhető, „ö sszh an g zat és eszmeiség elmul- h atatla n kellékek, m o ndja m ásutt s a két elem különb
féle m értékbeni összeolvadásából szárm aznak a szép
nek különbféle nem ei.“ 13 N yilvánvaló, hogy a fiatal tudós még itt egészen a m estereit ism étli: a ty já t,14 ami k o r a m űvészetet ő is olyanul látja, am ely érzéki k ép ben nem érzéki eszm ét fejez ki, így az anyagi és szel
lemi világot a legszorosabb kap cso latb an m u ta tja ; és am ikor a tárgyilagos szépség m eghatározásába a „tö k ély“ fogalm át is belevonja, a kellem et és fenségest pedig az alak és eszmeiség egym áshoz való viszonyá
ból m agyarázgatja. E gyúttal H egelt és talán Solgert, am ikor a tárgyilagos vagy m agában feltűnő, önleges vagy bennünk levő, aztán e k e ttő kapcsolatául a m űvé
szetekben kifejezett, úgynevezett „egy általános szép
ségről“ beszél s a k ét előbbit ez utó bb inak k ategóriái
ban sajáto s ellentm ondással ú jra megismétli. M indegy, szolgailag sehol se másol, mindig szellem es és ügyes m agyarázataival, m int az első, önálló m agyar eszthetika író ja akkor mégis hatással volt irodalm unkra.
A rany, akinek a to llát kevesebb tud ó s spekuláció, de rendkívül fe jle tt m űvészi érzék és a költészet leg
nem esebb sugalm ai vezették, a szépben m ásféle elem e
k et vagy m áskép értelm ezve emel ki, t. i. „az eszm ét, a szellem et, m elyet kifejez és az idom ot (form át), am elyben azt kifejezi. (I. rész 6. §.) De mi ez az eszm e?
teszi föl a k érd ést m agának. K orántsem valam elv m etafizikai realitás, hanem az igaz és a ió, ami nélkül a szép fogalm át el sem képzelhetjük. C sakhogy nem pusztán, d irek t alakban, am int azokat a tudom án y ban és erkölcstanban találjuk, hanem a külső m ellett azon belső, művészi (indirekt) form ába öltöztetve, ami által a költem ény a nem költem énytől, egy eposz, ballada vagy óda egym ástól is különbözik. E k k én t G reguss felfogásával szem ben ő azt a k arja m ondani, hogy m inden dolognak vagy jelenségnek, am ely szépül h a t ránk, van valami eszm ei ta rtalm a s m egvan benne az igazságnak bizonyos eleme. Á m de a k ifejezett igazság nem m erő igaz voltánál fogva h a t rán k gyönyörködte- tőleg, hanem épp a kifejezés által k ap ja azt az új é rté ket, am elyet eszthetikum nak nevezünk. S még így se 13 14
13 L. A Szépiészet alapvonalai 12. 1.
14 Michael Greguss: Compendium Aestheticae, usui auditorum suorum edidit. Cassoviae. 1826. 80. 144. 1.
m inden igaz képezh eti az alak hozzájárulásával a szép lényegét!
A z egyszeregy — énekli később A rs po étik ájáb an : b ár meg nem d önthető,
K épzelm i szószszal bé nem ö n th ető ; Sem oly igazság, m in függ a peres!
Sem a rideg tan, elvont, ren dszeres;
V o n d bár kívül reá költői m ázad:
A pő re ta rtalo m fejed re lázad . . .
H asonlókép vélekedik A ran y a szép és a jó k a p csolatáról, em ezt am annak csupán alapjául, talán fo r
rásául, de nem egyszersm ind céljául tekinti. V agyis a m orált nem igyekszik kultusszá em elni,15 nem, a k ö lté
szetnek még azokban az ágaiban sem, am elyek külön
ben m ár term észetüknél fogva bizonyos erkölcsi eszm ét fejeznek ki, m inők az elbeszélő és drám ai költészet m űfajai. „A z igazat és a jó t a helyen, hogy egyenesen m on d an ék ki, a m űvészeti form án tü krözzük át, a form a által fejezzük k i“, m o n d ja röviden ezekben a széptani jegyzetekben. (I. rész, 6. §.) Ez az ő ism ert 1‘art pour l‘art-ja, am elyet költészetében példázva, prózai dolgozataiban, kritik áib an és leveleiben fejtegetve m in
d en ü tt h ird e t s am elyet, m int a m űvészetek, a tu d o m ány és erkölcs egym áshoz való viszonyának alapelveit mi is készséggel vallunk . . .
E felfogáshoz m é rten m áskén t alakul m ár A ra n y nál a szép m eghatározása is, mely, am int e Jegyzetek
ben s egy kései tö redék es dolgozatában olvassuk, úgy hangzik, hogy ez „az idom ban és idom által k ife je z e tt eszm e vagy ami egyre m egy: az idom ban és idom által k ife je z e tt igaz és jó. (I. rész, 6. §.) S e p o nton még éleseb
ben elválik forrásától, G reguss Á gosttól, aki a maga form ulájában k ét lényeges m ozzanatot emel ki, egyik:
hogy a „szellem az anyaggal p árosítv a legyen“, a m á
sik, hogy a „szép egészen kielégítse k ed ély ü n k et“. C sak
hogy am ikor a tartalo m n ak (szellem nek) a „legmegfele
lőbb alakba (anyagba) ö n tésérő l“ s „általa gondolkodá
sunk és cselekvésünk egyensúlyáról“ beszél, kiem elte-e m ár a form a m ellett a form álás m űvészi jelentőségét is
15 Legrészletesebben tárgyalja ezt a gondolatot Tóth Endréhez (1864. júl. 15.) írlt levelében.
egyszersm ind? A z alak és anyag szerepének cserélge
tése is m eglehetősen m erész azonosítás, bár m egenged
jük, hogy m ihelyt a m etafizikus az anyag k özvetítő h a tásáról szól, hallgatagon a form álás jelentő ségét is bele
értheti. De beleértette-e G reguss Á gost? „Rendszeres S zép tana“-ban legalább, am ikor lélektani alapon „önnön egyéni állapotunk szem p o n tjáb ó l“ igyekszik a szép, jó és igaz eszm éjét m eghatározni, az A ran y definicióját is belevonja s azt veti ellene, hogy „am ikor A ran y a szépet form ában és form a által ny ilatkozó jó és igaz által h atáro zza meg, voltakép ug yanazt m o ndja, am it ő, csakhogy még hozzáteszi: „a form ában és form a ál
ta l“ stb., ami pedig tautológia, „m ert a jó, az igaz is, csak form ában nyilatkozhatik, nevezetesen az össz
hang: m erő form a. Szerinte m inden eszme, m int eszme, m ár m agában véve szép. A z igazság, erény m ár ennélfogva is szép“. K önnyű belátni, hogy G reguss fejtegetéseibe itt egy kis hiba csú szo tt be. mivel a jó t és igazat kifejezhetn i akár elvontan is. C sak hogy a m ezőgazdaság, erkölcstan, szám tan és filozófia stb. versbe szedve sem válik költem énnyé, pedig ek k o r form ában lenne kifejezve, de nem a form a által.
Ebben különbözik a költem ény a nem -költem énytől és hogy az egyik: éposz, a m ásik: ballada, a harm adik óda lesz“, m o n d ja Jegyzeteib en A ran y János. Még tüzetesebben fejteg eti az „eszm e és alak“ benső k ap csolatát egy Szem ere Pálhoz in tézett levelében, am ely
ben egy népdal („K áka töv én költ a ru ca“) benső ge
neziséről szólván, a lélektani eszthetik a szám ára is fe
lette becses ad alékokat szolgáltat. Szerinte a költés lelki folyam atának képe itt körülbelül így alakult. A nép fia m egtelik érzelemm el, érzelm e m ár-m ár hullám zani kezd, ritm ust és dallam osságot kap, de az eszme, am elyhez fűződjék, még m indig hiányzik. E lassan alakuló, előbb hom ályos és összefüggetlen szavak á r
já b a n az első, talán a m ásodik sor is kialakul m ár, míg végre m egszületik a n ó ta magva, eszm éje. E zt a m ű
költőre, m ajd sa já t m agára alkalm azván így fo ly tatja:
„kevés számú lyrai darab jaim közül m ost is azokat ta rto m sikerültebbeknek, am elyek dallam át h o rd tam m ár, m ielőtt k ifejlett eszm ém le tt volna úgy, hogy a dallam ból fejlő d ö tt m integy a gondolat. Sőt balladáim
fogam zásakor is az első, még hom ályos eszm e felköd- lésénél m ár o tt volt a ritm us, a dallam ; rendszerint nem eredeti, hanem valam i régi népdalhang, mely, nem tudom m icsoda sym pathiánál fogva, épen a szülendő eszm é
hez társult, illett és semmi m ás“. T éved h á t G reguss, am ikor föntebb tautológiát emleget, m ert a „form a által“ je lzett m ozzanat nagyon is fontos széptani ism e
retjel, m ely kiem eli egyszersm ind azt is, hogy a m ű
vészi szép, m egjelenésében mindig az érzéki szem lélet körébe esik és így mindig subjectiv, a subjectivitas egyik leghatalm asabb elemével, a képzelettel együtt, am elynek szerepéről A ran y szintén gyako rta szeret elm élkedni. A széphez, m int k ö zpon ti problém ához fűződnek aztán A ran y további alapvető gondolatai: a mű benső form ájáról, vagyis kom pozíciójáról, a je l
lem zésről, a valószerűség és eszm ényítés szabályairól, a tö rté n e ti hűségről, a költőnek korához és nem zeté
hez való viszonyáról stb. stb., am elyek azonban e kom pendium k eretein kívül esnek.16
A m ásik m agyar esztétikus, akinek k ö nyv ét szin
tén fo rg atta A rany , a d erék Purgstaller (Palotai) Jó
zsef, akinek főműve, a B ölcsészet elem ei m ár a negy
venes évek elején ism ertté te tte nevét s a T u d o m á
nyos A kadém ia százaranyas p ály ad íját szerezte meg szám ára. Itt ád a többi tudom ányág fonalán helyet a S zéptannak, vagy ahogy ő nevezi még akkor: Szépmű- tannak. K önyve azonban felette vázlatos, m indössze száz levél, s ebben n y ú jtja először a „szépnek“ (I. r.) aztán a „m űvészetinek“ elm életét (II. r.), azok „eszm é
jé v el“ és „rokon eszm éivel“ (fajaival), a m űvészetek
nél meg azok „nem eivel“ egyetem ben. A k k o r m inden
esetre kedvelték, m ert hián yt pótolt, önállónak azon
ban csak részben m ondható. Forrásai: a m agyar H enszlm ann,17 s egy osztrák esztétikus, Franz Fischer, bécsi egyetem i ta n á r kö n yve;18 a m űvészetek osztályo- 19
19 Mindezekről, szintén e Jegyzetekkel kapcsolatban bőven szó
lottám a Budapesti Szemle 1925. évfolyamában. Lásd: CLX1. kötet, áprilisi számát.
17 Párhuzam az ó- és újkori művészeti nézeteik és nevelések közt, különös tekintettel a művészeti fejlődésre Magyarországon. Pest.
1841. Länderer és Heokenastnál.
18 Fr. Ficker: Aesthetik oder Lehre vom Schönen und der Kunsit in ihren ganzen Umfange. Zweite Auflage. Wien, 1840.
zásánál pedig közvetve vagy közvetlenül a T. W.
Krug híres m unkája, az A esth etik o d er G eschm ack
leh re19 h a to tt rá erősebben. — H enszlm ann eszm éire bukkanunk m in d járt a szépet érdeklő általános fe je zetekben, hogy „m int m inden szellemi érzet, úgy az eszthetikai is ítéleten alapul s ha nem m indig h a tá ro z o tt vagy világos, ak k o r is az ítélet já tsza benne a fő szerepet.“ És b ár forrásával szem ben a szépet megis- m erhetőnek és m egh atáro zh atónak ta rtja , legfőbb je gyeit (célszerűség, jellem zetesség, elevenség) mégis H enszlm annak a „m űvészire“ alkalm azott m eg h atáro zásából veszi át. Érdekes vonása még a folytonos osztá- lyozgatni vágyó hajlam , mellyel a szép „m ódosulá
sait“, m ás szóval a kellem, fenséges és nevetséges fa
ja it ism erteti. Vagy 24 ilyen alfajt sorol fel, külön p a ra grafusokba tördelve akár csak a m űvészeteknél, am e
lyek ism ertetése körül szintén hasonló szellem ben já r el. — P urgstaller könyve p ár év alatt k ét k iad ást ért, sőt, am ikor az E n tw urf u tasításai a gim názium okban is helyet ad tak az esztétikának, m int hivatalos ta n könyv összes középiskoláinkban m egjelenik.20 A nyaga átlag ugyanaz, m int a „Bölcsészet elem eiben“, de még jo b b an összeszorítva (80 lap). B eosztása és elvei azon
ban sok te k in tetb en m egváltoztak. „Elemző m ódszer szerin t“ lévén írva, előbb a szépnek egyes „alak ja it“
(fajait) és a m űvészeteket veszi tárgyalás alá, azután ,adja legvégül a „Szépészet alapfogalm ai“ cím alatt a szép feltételeire, ta rtalm ára, alakjára, a jó, igaz és hasznoshoz való viszonyára vonatkozó nézeteit. K öz
ben elszakad H enszlm anntól, s a m űvészeti szép ele
m eit m ár Ficker u tán h atáro zza meg akként, hogy ezek: az eszme, az alak és az összhangzás.
A rany, m int a körösi gim názium ban is kötelező tan k önyvet, kezdetben szintén P urgstallert használta, de voltakép mindig idegenk ed ett tőle. A lighanem ő rá gondolva írja Lévaynak 1858-ból ezeket a találó soro k at:
„O ly alkalm azott aesthetica, mely m inden m űvészetre k iterjed , vagy oly theoretica, m ely csupán szem lélődés
sel lakik jól, nem ilyen korú és olvasottságú ifjakhoz
19 W. Fr. Krug: Aesthetik oder Geschmacklehre. Zweite ver
besserte und vermehrte Auflage. Königsberg, 1823.
->0 Szépészet azaz Aesthetica Elemző módszer szerint. Felső gim- nasiumi tankönyvül. Irta Pugestaller Kai. József. Pest. 1857. 80 1.
V.
A zt m o n d ja A ran y eltű n t O lvasókönyve elősza
vában, hogy „gyűjtem ényük összeállításánál előképül M o za rtn a k a ném et felgim názium ok szám ára írt és a m agas ko rm án y által m ár el is fo g ad o tt ta n k ö n y v ét v e tté k “. M ivel könyvük elm életi része, valam int e Jegy
zetek tartalm i anyaga ugyanaz, ö n k én t kínálkozik, hogy ezzel a harm adik forrással szintén egybevessük.
M ozart a m últ század közepén virágzó ném et tan- könyvirodalom egyik jelen ték en y eb b m unkása. Jelleg
zetesen o sztrák író, akit az E n tw u rf korszakos reform ja i te tte k pedagógussá, egyszersm ind buzgó és igen népszerű tankönyv-íróvá. Legbecsesebb m űve h árom k ö te tes „D eutsches L esebu chja “, m elynek a felsőbb osztályok szám ára írt poétikai része 1853-ban je len t meg s egész a hetvenes évek végéig több k iad ást ért.
E nnek utolsó k ö te tére,21 a költői és prózai m ű fajo kat tárgyaló részre céloz A ran y János, m int am elyet maga is szem elő tt ta rto tt, „anélkül azonban, hogy hozzá v a
lami szorosan rag aszk o d o tt volna“. így m in d já rt ahe
lyett, hogy a szépet érdeklő alkalm azott (poétikai és rhetorikai) anyagot együtt, a könyv elején ad ta volna, inkább h elyenként, az egyes m űfajok elé bocsáto tta, azo kat pedig, am elyek a szépnek általános feltételeit és faji különbségeit (kellemes, fenséges, hum or, ko m i
kum stb), fejteg ették , a könyv végére tette, hogy m ár a gyűjtem én y szerkezete m utassa m integy: m it kelljen előbb és m it később olvastatnia. A m i d id ak tik ai szem pontbó l kétségtelenül helyesebb is. A bban, hogy az előadás form ái közül az elbeszélőt, m int az em ber p ri
m itív állapotával inkább m egegyezőt teszik elsőnek, m egegyeznek, de e k örön belül elsőnek A ran y nem az aesopusi, hanem a népi vagy tü n d érm esét veszi, mely először tám ad a töm eg ajkán és sem hagyom ányhoz
31 Címe: Deutsches Lesebuch für die oberen Klassen der Gymna
sien. Von Mozart. Dritter Band. Wien. 1853—54. I. Abhandlungen über die poetische und prosaische Darstellung über wichtigsten For
men derselben. II. Beispiele zu den wichtigsten Formen der poeti
schen und prosaischen Darstellung. 4°. 316. 1.
nem tapad, m int a m onda, sem papi befolyást nem gy aníttat, m int a m ythosz vagy legenda. E zeket a k i
sebb, m o ndjuk p rim är epikai m ű fajo k at k ö v ette aztán m in d k ettő jü k n él a m onda és m ythosz világából alakult eposz, az Iliász tartalm i kivonatával s egy énekének, a X V -iknek verses fordításával, am elyben M ozarttal eg y ütt A ran y is m egnyugodott. — A m ásodik k ö te t
ben ism ét önállóan az elbeszélés azon faja it ism ertette A rany, am elyek ifjabbak, m int a história, (regény, be- szély, költői beszély stb.), sőt a fejlődés folyam án ide sorozza az idyllt is. E nnek és a vegyes elem ekkel á t
szőtt balladának és rom áncnak a fonalán vezet át a költői m űfajok m ásodik körére: a lantos, az epigram m ával a tanköltészetre, a szatírán, paród ián és traves- tián át meg a vígéposzra. M ajd az értekező és szónoki próza bem utatásával a drámáról, végül ism ét ellen té t
ben M ozarttal, a szép általános feltételeiről szól.
De más csapáson halad A rany a m űfajo k gene
tikus felépítésén kívül azok tárgyalási m ó d ját illetőleg is, m ert m ind az általános (esztétikai), m ind az alkal
m azott (poétikai) anyagot a maga fogalm azásában ad ja tanítványainak, míg M ozart itt is válogató m arad, tekintélyekhez (Jean Paul, H erder, Schiller, G oethe, Lessing, Sulzer stb.) fordul s a tőlük v e tt szem elvénye
ken m agyarázza a szép és a költői m űfajok kényes ism e
retét. É rthető mégis, ha ez a példatár, egész anthológia néhol, m ás irányban is h ag y o tt nyom ot ezeken a Jegy
zeteken. Bizonyos elm életi fejtegetéseken, főként H er
der részéről, am ikor az aesopi mese célját vele együtt úgy m agyarázza, hogy itt az elbeszélés nem is m aga
m agáért, hanem az általa p éld ázo tt világnézetért és tanú ságért tö rténik. Sőt átveszi tőle a H agedorn-féle kis m esét is intelm eivel együtt: „m intha m ondanók — így megy a világ!“22 M ásu tt a legenda és idyll rajzán csillan meg némi h erd eri vonás, am ikor szárm azásuk
22 Lásd Herder „Über die Fabel“ című tanulmányát Mozart Le- sebuchjában. III. kötet 19—'23. lapjain. 21-ik lapján van ez a kis Hagedorn mese: Eiin Marder írass den Auerhahn.
Den Marder würgt ein Fuchs,
Den Fuchs des Wolfes Zahn. Arany fordításában:
Menyét fogra jutott a fájd, Menyét rókának, róka farkasnak Lön martaléka majd.
Arany János-emlékkönyv II. 2
ról szólván, olyan m űvelő déstö rtén eti tény ező kre utal A rany, am ilyenekről a korabeli m agyar p oétikáb an nem olvashato tt, hogy „a legenda nem pusztán vallá
sos áh ítat term éke, hanem e red e tét annak a sö tét k o r
nak köszönheti, am ikor az ököljog fékezésére a világi tö rv én y nem v o lt elegendő s csodás elbeszélésekre volt szükség, m elyek a h atalm ast m egdöbbentsék, az el
n y o m o tta t meg b á to rítsá k “. Az idyllnél pedig, hogy m int tám ad ez a m űfaj, ren d szerin t k é t ellentétes tá r sadalm i és világfelfogás ütk özőjén , am ikor a nyelv és gondolkodás átalakulnak s az em beri civilizáció rom lottságával szem ben egyszerű és boldogabb viszonyok visszasóvárgásában s a term észet ölén keres enyhülést az em ber. M intha csak H erd ern ck , a legendák ú jk o ri m é ltató ján ak ugyan e tá rg y ak ró l írt szép fejtegetéseit néhány m ondatba tö m ö rítv e olvasnók.*3 A többiek, Schiller, G oethe, Lessing, Jean Paul stb. ta n ításai m ár inkább általánosságokban érin tették , különösen olyan tém ák körül, am elyekkel alkalom adtán maga is szíve
sen foglalkozott. Ilyenek a szép lényegére, a művészi alkotás, m ás szóval az eszm ényítés m ikén tjére, a fo r
ma és tartalo m összhangjára von atk ozó m egfigyelé
sek. A lighanem az se véletlen, hogy a skót ballada köl
tészet k é t rem ek ét a Sir Patrick Sperrst és az Edw ard címűt, am elyek egyikét — talán az ő figyeltetésére — Szász K ároly tolm ácsolja (1853.) m agyarul, szintén o tt találjuk az anthológia példái között. És csak ezt a k e t
tőt, — a H erd er fordításában! V á jjo n nem innen, vagy innen is m e ríth e te tt ném i ihletet A rany, hogy H errig gyűjtem ényéből szintén ezt a k e ttő t válassza átü lte
tésre.
VI.
E J e g y ze te k legjellegzetesebb vonása, az a k ris
tálytiszta, egységes szerkezet, am elybe író ju k a poétikai alapism ereteket összefoglalja, nem különben az az ava
to tt didaxis, am ely az anyag felosztásában és tárgy alá
sában, a m űfajok hosszabb vagy rövidebb definíciói
ban nyilatkozik. író ju k egy-egy szűkszavú m ond ata elég, hogy am int R em b rand t képein néh ány szál sugár, 23
23 L. Herdernek Über die Legende és az Über die Idylle c. ta
nulmányait. Mozart Lesebuch III. ik. 40—43. és a 47—49. lapokat.
a dolgok lényegét azonnal m egvilágítsa, osztályozásuk megfelelő m ód jaira p o n to san rám utasson. M ár beve
zető cikkében (1. §.), am int az „alkalm azott szép“ fo
galmi k ö rét m egállapítja s a tö bbi m űvészet közül a k ö ltészetet kiemeli, m inden vers legfeltűnőbb jegyére,
„k ü lfo rm ájára“ vet egy te k in tetet, am elyet szintén is
m ernünk kell — m o n d ja — ha azt ak arju k , hogy a költem ényből gyönyört m erítsünk. „M ert nem elég, hogy csak a tartalo m legyen költői, költői alakban is kell annak m egjelenni s csakis ez a k ettő , a form a és ta rtalo m összhangzata teszi az igazi k ö ltem én y t“. T e h át az első szó, m ellyel k ö ltészettan i ó ráit m egnyitja, ugyanaz a gondolat, am elyet tanulm ányaiban, levelei
ben és A r s poétikájában is fo lyton em leget és am elyet a „szép“ m eghatározásában G regussnál sokkal szaba
tosabb an úgy fogalm az, hogy „ez az idom ban és az idom által k ifejezett eszm e“. A m i an n yira lényeges jegy, hogy bizonyos tartalo m n ak csak bizonyos form a (vers, hang, zeneiség stb.) felel meg. — C sak ezután pillant a költem ények „benső fo rm ájára“, s o sztja fel ezt is aszerint, hogy a költő m it és hogyan fejez ki benne: alanyiakra (subjectiv) és tárgyiakra (objectiv) s állítja a k ettő közé a m a jd alanyiasabb, m a jd tár- gyiasabb tan k ö ltészetet, am elynek célja: g y ö n y örkö d tetv e oktatni. D e így válik k e tté nála az előadás m i
k én tje szerint a tárgyias költészet: elbeszélőre, epi
kusra és cselekvőre, drám aira; a szoros értelem ben v ett elbeszélő m egint: költőire és történetire, m ár am int az egyik azért ad elő valam it a szép jegyében, hogy gyönyörködtessen, a m ásik az zgazé-ban, hogy bizonyos esem ényeket m egtu djunk belőle.
Az elbeszélés e m ás-m ás célúságához fűzi a költői alkotás három legfontosabb kritériu m án ak : az elő
adásnak, sze rk esztésn ek és jellem rajznak tárgyalását.
Az epikus költészet bevezetésében írja le először azt a jelen tős gondolatot, hogy a tö rté n e ti és költői elbe
szélés m ás célja szerint előadásm odoruknak is mássá kell válni, am int hogy m ássá fog válni az a tárgyas köl
tészet többi ágában: a regényben, a tanköltészetben, az eposzban és a drám ában. „A d rám a — m ond ja — az esem ényeket a szülem lés p ercében s úgy ad ja elő, m intha előttünk fejlenének ki, te h át csele kvén y éket
2*
ábrázol; az eposz pedig m egtö rtén t, vagy képzelt ese
m ény ek et beszél el“. Sőt még a lírában is az érzelem tárg y a m ellett m egint az előadás az, am ely elválasztja pld. a d alt az ódától, m in d k ettő t a rhapszódiától, m ely a heves érzelem m iatt m integy be sem feje zett óda;
a dythiram bostó l, „am ely olyat jelent, m in th a a költő legm agasabb fokú lelkesedésében m agánkívül ragad
ta tn é k “. Ép ily finom an villant rá ezekre a ro kon sa
já tság o k ra az elégiánál, költői levélnél, költői beszély- nél és hogy nem egyszer ez von h a tá rt a kisebb epikai m űfajok, közelebbről a ballada és rom ánc k ö zö tt is.
H asonló érdekkel fordul m ár A ran y a sze rk e ze t és jellem ra jz követelm ényei felé. Bevezetőül az egyes m űfajok (eposz, drám a) elő tt külön paragrafusokban m agyarázza, hogy m it értü n k valam ely mű m eséje, h e lyes szerkezeti tagoltsága alatt. H ogy m ilyennek kell lenni az eposz és drám a cselekvényének, m int am e
lyeknek kezdete, bonyodalm a és kifejlete egym ásból folyván, végül egy kerek egésszé olvadnak össze. Ezt, ezt a „kerek egészet“ keresi aztán m in denü tt, ahol al
kalm a nyílik rá, a népm eséi tárg y tó l kezdve fel az eposzig, a regénytől a drám áig s még a lirai d arab o k ban is m egköveteli az u. n. „hangulati egységet“. Am i m ás szóval azt jelenti, m on d ja igen szabatosan, hogy
„a költem ény m inden része itt is egy alapeszm ére vi
tessék vissza s egy érzelm et tün tessen fel“. Még rész
letesebben nyom ozza ezeket a kellékeket az epikai és drám ai m űfajokban, hol „a cselekm ény egyes részei
nek a legszorosabb, legbensőbb összek ö ttetésb en kell lenniök egym ással. — Sem m inek sem szabad a vélet
lenből vagy vak esetből folyniok, hanem úgy álljanak egym áshoz, m int ok és oko zat és a szereplő egyének jellem éből fo ly jan ak “. Szerkezet és jellem rajz m ár e kom pendium ban is folyton egybefonódó fogalm ak elő tte s m egint az eposznál vesz először alkalm at rá, hogy am annak a jellem zésnek lényegével m egism er
tessen bennünket. Végül a tragoedia és kom oedia p á r
beszédeit egyform án jellem ezve így szól „a drám a sze
m élyei nem csak azért beszélnek, hogy beszélgessenek vagy valam i szépet s furcsát m on djanak , hanem ré
szint azért, hogy a beszélgetés által jellem eik és lelki- állapotaik feltűnjenek, részint, hogy a cselekvény fo
lyam át előbbre vigyék“ ; „oly vígjátéki jelenet, amely-
ben a szem élyek csak céltalanul ék eln ek , nem jobb, m intha kom oly drám áb an az örök m ozdony felett d is
p u t á j á n a k “. (Lásd II. r. 29. és 31. §. §.)
Az egyes m űfajok ról v allo tt felfogása átlag ugyan
az. am inőt prózai dolgozataiban és leveleiben szét
szórva találunk, b ár tu d ju k , hogy az ő nézetei is fe j
lődtek és m ódosultak koro n k én t. Jegyzeteiben azon
ban az iskola igényeit ta rtv a szem előtt, csak a legfon
tosab bak közlésére szorítkozik s m inden bő elm élke
déstől m enten egyszerű vezérfo nalat kíván n y ú jtan i tanítványainak. Ám e szűkszavú paragrafu sokb an is m ennyi m élyelm ű megfigyelés! C sak go ndoljunk a ki
sebb epikai és didaktikai fajok elh atáro lására; a lírai
aknál azok összehasonlító jellem zésére. F ejlődésük fo
n alát (görög és római, közép- és újkori) ugyan nem érinti, de tiszta és vegyes fajaik at a tárgyalás so rre n d jében jelezni látszik (dal, ének, óda, him nusz, — lírai epigram m , elégia, heroida stb.). Érdekes elm életi felfo
gása, hogy az idyllt ide és nem az epikai m űfajok közé sorozza, azzal, hogy „bár külsőképen az elbeszélő, sőt a drám ai alakot is fölveheti, de mindig alanyi érzelm en alapul“. N agy elm életi tu d á sát szem csésen tám o g atja finom d idaktikai érzéke, hogy mit, hol és m ilyen alak
ban adjon tan ítv án y a in ak ? K erül m inden feleslegest vagy lényegtelent, sőt a ritk áb b m ű fajo k at is elhagyo- gatja, ha szoros értelem ben v e tt tan ító i felad atán kí
vül esnek. De ezen a körö n belül aztán alig em lít olyan fontosabb fogalm at, am elyet ne sietne rögtön p éldák kal m agyarázni. A mű m esei tagolását pld. egy ó m a
gyar balladán, a Szilágyi és H ajm ásiról szólón (II. r. 6.
§.) a drám ai jellem zés m ó d jait shakesperei hősökön (O thello, M acbeth, Brutus, C oriolán), a cselekm ény m űvészi vezetését az Iliászon, az epizódok helyes al
kalm azását a Z rinyiászon, am elynek beh ató b b m élta
tá sá t — azt hisszük — A ran y v itte be először a m a
gyar középiskolába. P éldáit az epikában és a lírában csaknem kizárólag az új m agyar irodalom ból válo
gatja, de szívesen utal a n épk öltészetre is, vagy zsol- táro s könyvünk lapjaira, am elynek egyik ódái rö p tű elégiáját („Te B abylonnak leánya m eghigyjed“) s talán legköltőibb dicséretünket, az „Óh könyörgést m eghall
gató“ k ezd etű t m éltán emeli ki. C sak egytől nem idéz soha, m agam agától, am int hogy tanítván y aitó l sem
v ette szívesen, ha azok alkalom adtán az ő k ö ltem é
nyeire ak artak hivatkozni.
Feltűnő bőven az epikai kö ltészettel foglalkozik A rany, m int am elyet „a legközönségesebbnek“ s alig
hanem a tö rté n e ti fejlődésben is első, nevezetesebb szerepvivőnek ta rt és am int a többi m űform áktól el- különítgette, apróbb faja it b em u tatta, tárg yalása k öz
p o n tjá b a az epopeiát emeli, s k eletkezésének körülm é
nyeiről, jellem eiről, tárgyáról, cselekm ényéről, előadás m ód járói, és világirodalm i m intáiról stb. olyan részle
tesen beszél, hogy kevés pótlással m ai tankönyveink kereteibe is beilíenék. M in tha az epikus költő alanyi
sága itt talált volna k ifejezést ném a rokonszenvének.
N agy gonddal fogalm azott részletei még ezeknek a Jegyzeteknek a mese, m onda és a legendáról íro tt feje
zetei („A m ese a nép költem énye, a m onda tö rté n e te “), a költői elbeszélés és beszély éles elkülöní
tése; az eposz, regény és drám a faji sajátságai k ö zt v o n t párhuzam o k (L. 5. §., 14. §. és 27. §.), am elyek azóta hazai po étikáink b an is egyre erősebb visszhangra találtak. — Feltűnő ta rtó zk o d ással szól a balladáról és a románcról. A z első, am it velük szem ben m egállapít, hogy nehéz e k ö zö tt a k é t k ö ltem én y faj k ö zö tt v álasztófalat húzni, de m in d k ettő közös je l
leme, hogy bennük az eposzi tartalo m lírai alakban je lenik meg, te h á t „lantos eposzok“. M a m ár szokatlanul hangzó m eghatározás, hogy legfontosabb elem eik egyi
két, drám aiságukat figyelm en kívül hagyja, b á r lentebb ugyan kiemeli, hogy nem annyira a cselekvény teszi lényegüket, hanem az előadás és hogy m entői dalöl- hatóbbak, annál jobbak. A különbséget mégis abban jelöli meg, hogy a balladában ugyanazon „végzetszerű
ség“ uralkodik, m int az eposzban, míg a rom ánc hőse
„önállóan“ cselekszik. A m abban te h á t a csodás szere
pel, itt a hős jellem e. (II. 15. §.) Egy m ás helyt, meg a m ondái csodásnál azt fűzi hozzá, hogy ez a balladában a lelkiállapot rajza, míg am ott, m int valósággal m eg
tö rté n t adatik elő. (II. r. 7. §.) A ran y m aga is e Jeg y
z e te k írása idején kezd olvasm ányai és m űélvezete közben a régi m agyar balladai form ákba több eleven
séget, m eséibe gazdagabb le lk itartalm at önteni, a skót balladák nyom án, „hol a rejtelm es elem nem annyira eposzi, hanem tragikai m ódon jelentkezik: az em ber a
sorssal, önnön leikével viaskodik, m in t a trag oediákb an s e küzdelem a külső esem ények közül a lélek vívó
dásai közé húzódik“ — m o n d ja róluk szépen V oino- vich.24 L assan így alakul át A ran y m űvészi u jja i alatt hőseinek drám ai helyzete, cselekm énye, párbeszéde, költem ényeinek előadás m ó dja úgy, hogy a korábbi
„lantos ep o szt“ — „dalban elbeszélt trag o ed iáv á“
avatja.
A legsem atikusabbá válik A ran y szövege a d rá mai m űfajok tárgyalása körül. A z epikus költészetn él is szó lh ato tt volna valam it a vallásos, regényes és k o m ikus eposzokról, lentebb a novelláról, a lira antik form áiról, ezeknek azonban csak p á r röpke u talás ju to tt, de itt, az összehasonlító vonások kiem elése u tán a többi lényeges jeg y et m ár nem anny ira m agyarázza, m int inkább felsorolja. E m lítést sem tesz, a d rám a ere
detéről, óklasszikai és keresztyén form áiról. F u ttáb an érinti a tragikum és kom ikum lényegét, hőseik kiszál
lását az „egyetem es“ ellen, vagy hogy m ik én t tü k rö ződik am o tt vészthozó, em itt nevetséges küzdelm ük és bukásuk — az aristotelesi katharzis á rjá n — a néző lelkében? A drám ai k ö zépfajo kn ak is csak n éhány rö vid sort, a zenei drám án ak még an n y it sem szentel, példáiban a shakespereiek m ellett a tö bb i n agyokét meg sem említi. N em a m ieink közül sem a K isfaludy K ároly, sem a K ato na híresebb alakjait. A rra gondol
hatunk, hogy az iskolai órák on aztán m in d en t m egfe
lelő alakban pótolt. Szász K árollyal v á lto tt leveleiből tud ju k, (1859. m árc 17. és 19.) hogy B ánk bánnal (nyelv, cselekm ény, jellem rajz,) m ilyen b eh ató an fog
lalkozott. A tragikum ot és a kom ikum ot pedig az esztétikai bevezetésben (I. r. 14. §.) fejteg ette bőven.
H a valam it hiányul érzünk, azt fájlalh a tju k inkább, hogy azokból a köz-órákon ta r to tt értékes fejteg eté
sekből, nehány szem élyes von atk o zású em léken k í
vül sem m it sem m en tettek meg tanítványai.
VII.
A ran y „Széptani J e g y ze te id n e k ez a p oétikai ré
sze sem állt m ár akkor társtalanul, vagy épen előzm é
24 L. Voinovich Géza: Arany János életrajza. II. k. 316— 17. 1.
nyék nélkül irodalm unkban. Az az egyetem es föllen
dülés, m elyről a refo rm kor esztétikai törekvéseinél szólottunk, ezen a téren is figyelem rem éltó kísérlete
k et ered m ényezett. A régibb vagy latin-nyelvű kom pendium okról itt nem szólva, o tt vannak a T a ta y István soproni liceumi ta n á r sokfelé ked v elt K ö lté
sze ti és szónoklati rem ekei (1846.), Bloch ( Ballagi) M óric26 szarvasi, T o ó th Istvá n debreceni ta n áro k K öl
tészettanai (1846—47.), am elyeket A ran y bizonyára is
m ert, sőt, m int a többi p ro te stá n s iskolákban használt tank ön yv ek et, talán fo rg a to tt is. V alam ennyinek érde
me, hogy az egyes m ű fajo k at összehasonlító alapon, form ai és tartalm i sajátságaik gondos egybevetésével tárgyalják , ha p éld ák at idéznek, vagy szem elvényeket adnak, a külföldiek m ellett a m agyar kö ltészet rem e
keiből is válogatnak. T a ta y m ár 47-ben idézi P etőfit, T om pát, K erényit, V a jd a P é te rt és V a c h o tt Sándort.
F ogyatkozásuk azonban, hogy definicióik a legtöbb
ször elvontak és színtelenek, vagy annyira terjengők, hogy egész kis értekezés fo rm áját öltik fel. Ilyen első
sorban a T o ó th Istváné, am ely különben sok ta lp ra e se tt m egfigyelésével m agasan kiválik társai közül.
Végül, ami sok te k in tetb en érthető, csaknem kivétel nélkül küzdenek a nyelvvel, az új és n y a k a te k e rt m ű
szavakkal, am ilyeneket a T a ta y könyvében találunk feles számmal.
A ran y Jeg yzete m ásnem ű értékei m ellett e tek in te tb en is fö lötte áll a hazai kísérletek legtöbbjének, di
daktikai jelességei révén pedig joggal kér helyet ezen
túl poétikai kézikönyveink fejlőd éstö rtén etéb en. Jól lehet m aga k eveset a d o tt rá, ha b arátai érd eklőd tek iránta, mindig szerényen k ité rt előlük, de hogy K őrös
ről táv o zta után eféíe m ásolatokban el ne te rjed je n , ta n á rtá rsa i és tan ítv án yai kezében vezérfonallá ne vál
jék, meg nem akadályozhatta. F őként a D unam elléki
25, 26, 27 Tatay könyve: „Költészeti és szómoklati remekeik“ ma
gyar prosodiával, metrikával s a költői és szónoki beszédnemek és fajok rövid elméleti felvilágosításával stb. Első kiadása 1846. Sopron, a második Pesten 1857. Elméleti része Szdberlényi Lajos tollából Wolf után. Egyik jegyzete „A dévaványai juhihajtás“ népi anekdotáját már említi. — Bloch (Ballagi) Móricz: Költészettani kézikönyv. Pest, 1845, 1857 1. Toóth István: Költészettan kézikönyvül. Pest, Í847, 8°, 105 1. Bő ki- berekeszgetésekkel és marginális jegyzetekkel megvolt Arany könyvtárában is. Ma a nagyszalontai ereklyéi közt található.
Egyházkerület gim názium aiban használták soká, k e
gyelettel. K őrösön, H alason, P esten még a hetvenes években is divatban volt s ép ez utóbbi intézetn ek egyik jeles tanára, Baráth Ferenc ra jtu k építi fel a hetvenes évek elején írt V erstan és eszth etika c. könyvének m ind a két idevágó szakaszát: a szép elem zéséről és a k öltészetről szólókat. (L. V. és VI. szakasz.) N ap jain k irodalm ában pedig N égyesy László nagybecsű p o éti
k á ja 28 idézi forrásai közt, m int am elynek a K árm án, Paul A lbert és az Eugen W olf rendszerei m ellett szin
tén igen jó h asznát vette.
Szövegünk hitelességének m egállapításánál több egykorú kézirat állott előttünk. A leghűbb és legtelje
sebb, még betűvetésében is u tánozva az ered eti kalli
gráfiáját: a M árto n A ndrásé. M ellette a Szakács L ajos baranyam egyei ref. lelkészé29 és Bakos Ján os táblai bí
róé, (az övét használta N égyesy László), akik vala
m ennyien az ötvenes évek m ásodik felében voltak A ran y tanítványai. L áttu k azonkívül G y erty án ffy Is t
ván, Liszka N án d o r és a Beöthy Z solt p éldán y ait is, sőt m ódunkban volt beletekinteni a költő csonkán m arad t eredeti kéziratába, egy kékes p apírlap ra írt nagy, ívnegyedrét alakú füzetbe, am elyet Voinovich G éza volt szíves rend elkezésünkre bocsátani.
D ebrecen, 1933. novem ber havában.
Pap Károly.
28 Négyesy L.: Poétika, olvasmányokkal. Középiskolák VI. o.
számára. Bpest. 1901. Lampel Róbert (Wodiander F. és fiai).
29 Szakács Lajos úr írja hozzám 1911. februárjában többek közt az alábbi sorokat: „Arany János gimnáziumának négy évig ivoltam növendéke s 1860-ban érettségiztem. Márton András és Szüle Ferenc osztálytársaim voltak. Jegyzetemet diktálás után írtam esténként, faggyú gyertya mellett, de nem az eredetiről. Arról csak egynek volt szabad másolni, aztán rögtön visszaadni, hogy el ne kopjék. Emlék
szem rá, hogy az eredeti ritka szép apró betűkkel volt írva. Másola- Itaink azonban hitelesek, amennyiben azokat szóról-szóra tettük pa
pírra, mint hogy így is kellett azt felmondani, azon parancsnak en
gedve, hogy a betanulással előadási és írásbeli ügyessléget is szerez
hetünk. Tudtuk is jól mindnyáján, kivétel nélkül, sőt mondhatnám, fujtuk. E tényt a múlt napokban egy öreg paptársammal is konsta
táltuk.“
ARANY JÁNOS
SZÉPTANT JEGYZETEI
M ihelyt az em berben az ész kezd uralkodni, azon
nal három fő eszme v o n ja őt m agához: igaz, jó és szép.
Értelm e az igazat keresi; akaratja a jó felé hajlik, k e délye a szépben gyönyörködik.
Az em beri értelem ó h a jtja m egtudni az igazat, ki
nyom ozni a létező dolgok okát, egybefiiggését, rendel
tetését. Az igaznak fiirkészése által ism eretek et gyűjt:
így álltak elő a különféle tu d o m á n yo k.
A z em beri ak arat hajlik a jó felé és te tte k re irá
nyul. A jó lehet anyagi, m int kényelm es élet, jó egész
ség s. t. b. lehet szellemi p. o. tiszta erkölcs, erény, jó lelkiösm eret.A földm ívelés, m űipar stb. az anyagi jó előm ozdítását czélozzák; a vallás, erkölcstan stb. szel
lemi jav u n k at eszközük.
De az em bert az igaz és jó még nem elégíti ki te lje sen. K épzelete még egyéb táp ot, ked élye más gyönyört is kíván: ez a szép. A legegyügyübb em berre ö n tu d a t
lanul is h atn ak a term észet szépségei; a vad népeknek is van zenéje, költészete. A szép utáni eme törekvés hozza létre a különböző m űvészeteket.
2. §. A széptan.
M ind a három eszm ének: igaz, jó és szép, — o k
fejét keresni, tö rv én y eit vizsgálni: ez a bölcsészet (philosophia), feladata. E nnek egyik külön ágát képezi a Széptan vagy Szépészet.
A Széptan, latinul A esth etica (e görög szótól á l s f t á v o p . a í = érzek; m integy = Érzéstan), oly ren d szeres tudom ány tehát, mely a szépnek tö rv én y eit fej
tegeti. A régieknél nem léteze tt m int önálló tudom ány, hanem részint a philosophiába, részint a k ö ltészet
ta n b a volt beléolvadva. C sak a m últ század közepén fo g laltato tt először rendszerbe B aum gartner S ándor által, s az óta szám os mívelői vannak, leginkább a n é
m etek közt.
3. §. Szép tárgyak. ízlés. ítészét.
A tapasztalás bizonyítja, hogy vannak szép tá r gyak, először is a term észetben. Egy kies völgy, vad-
1. § . Igaz, jó és szép.
