\
'H
a legendája lenne a martonvásári parknak, akkor úgy kezdődhetne: „Valahol a Szent László-völgyben a földre hullott és azóta is ott ragyog egy fényes gyöngyszem...” Légi felvételekről különösen jól látható a kastély- és templomegyüttes mint ékszeres doboz és a lombok közül átcsillanó víz
tükör, a park tava, amelyet Brunszvik Teréz a táj szemének nevezett. En
nek a kis földi paradicsomnak a megalkotása 230 évvel ezelőtt kezdődött, amikor az első tó környéki jegenyéket elültették, ezek ugyanis részei lettek az épített kertnek. Teréz büszkén emlegette, hogy a birtok eme központi része „három nemzedék fáradozásának eredményeképpen alakult remek parkká”.
A XVIII. század vége a kertművészetben a franciakért utáni átmenet idő
szaka. A kert fokozatosan „tájrészletté” alakul tágas pázsitokkal, kanyargós ösvényekkel, festőién rendezett fa- és bokorcsoportokkal, hangulati hatás
ra törekvő kertrészletekkel (műrom, sírhant, barlang, kínai teaház). Bee
thoven a martonvásári parkot még ebben az „ősállapotában” látta.
A martonvásári kastélypark
(Luise K otz rajza alapján Würbst litográfiája, 1850)
M a r t o n v á s á r 1 7 1
Ez idő tájt az angolkertmüvészet már új korszakát éli. A fantázia szülte kerti építmények eltűnnek a parkokból, s a fáké lesz a vezető szerep. A ko
rábbi kedvelt faféleségek (szomorúfííz, tölgy, vadgesztenye, jegenye, hárs, akác) mellett a platán is megjelenik. A martonvásári park ebben a dendro- lógiailag platánkornak nevezett időszakban nyeri el azt a formáját, amely a lényegét tekintve azóta is változatlan.
A „szépen kigondolt” kert tervezője a német Heinrich Nebbien, a város
ligeti tervpályázat elkészítője és több hazai park (Alsókorompa, Tóalmás) megalkotója, az 1810-es évek első felében dolgozott Martonvásáron. Neb
bien 1821-ben, a tájformálással kapcsolatos terveit ismertetve ír arról, hogy a martonvásári park megalkotása közben egyik fő törekvése volt az eszté
tikum és hasznosság elvének összeegyeztetése. „A környék legvarázsosabb képeivé rendezett” ligetek és facsoportok, amelyek amellett, hogy szépek, szakszerű telepítés mellett ellátják a birtokost tűzi- és épületfával. „A szé
pen, rendezett vizek” festőiségét az egyértelműen haszonnal járó „malmok, nádasok, állatúsztatók és itatok, vadkacsavadászat és halászat” csak fokozzák.
Az „egyszerű szépségű” majorsági épültek úgyszintén. Ez időből valók a kőpadok, a háromívű kőhíd és az a vörös márvány kút is, amelyről a park egyik legkiesebb része a Vöröskúti rét nevet kapta.
Az angol Richard Bright - akinek élményeire már többször hivatkoztunk - 1815 májusában kopogtatott be a martonvásári kastélyba. Útikönyvéből idézzük az alábbi sorokat, amelyek büszkeséggel tölthették el vendéglátóit:
„Reggel sétát tettem a parkban, amelyet a gróf a kontinensen általában angolnak nevezett stílusban képeztetett ki; ebben a stílusban az a felfogás érvényesül, hogy a művészet nem szoríthatja ki a természetet... Körülöt
tem minden Angliára emlékeztetett, olyannyira, hogy szinte hazámban képzeltem magamat” - írja.
A XIX. század közepén a park hideg- és melegházaiban sokféle növény pompázott, amikor ugyanis az angolkert a virágot száműzte, a virágkultusz nem szűnt meg, csak visszaszorult az üvegházakba. A platánkor fái (platán, tulipánfa, japán akác, fekete dió, páffányfenyő) mellett a régi növényjegy
zékek tiszafát, ciprusfenyőt, juhart, júdásfát, bálványfát, kőrist és cédrust is említenek. Közben az angolkert újabb szakaszába, a „fenyőkorba” lép, ami
kor a mamutfenyő és az ezüstfenyő is megkezdi hódító útját. Az 1896 tá
ján készült képeken jól láthatóak a kastély mindkét frontja előtt a kör alakú virágos részek, jeléül annak, hogy a virág itt is visszakövetelte jogait a sza
bad természetben.
A második világháború alatt és után súlyos károkat szenvedett park hely
reállítása 1949-ben kezdődött. Az angolkertet 1953-ban természetvédelmi területté nyilvánították. Fenntartója az MTA Mezőgazdasági
Kutatóintéze-1 7 2 s z áz m a g y a r f a l u
A kastélypark
te. A történelmi kertek kategóriájába tartozó, nyolcvanhektáros park egyi
ke leglátogatottabb kastélyparkjainknak.
A kastély előtti részben a magyar agrártörténet négy kiválóságának szob
ra áll: Tessedik Sámuelé, Cserháti Sándoré, Baross Lászlóé és Pap Endréé,
„a magyar hibridkukorica atyjáé”. Ugyanitt látható az az emléktábla is, amely a félig magyarrá lett francia író és történész de Gérando Ágost (Brunszvik Karolina veje) halálának 150. évfordulóján (1999) készült.
A szigeten látható a park egyik növényritkasága, a mocsári ciprus.
A Brunszvik-uradalom ból ránk maradt egyetlen barokk m űem lék a plébániatemplom, amelyet idősebb Brunszvik Antal egy korábbi kápolna helyén 1774 és 1776 között építtetett. Tervezője Jung József volt, számos jeles hazai templom és kastély megalkotója. Egyszakaszos, csehboltozatos hajó, diadalív és orgonakarzat — ezek a templombelső főbb építészeti jel
lemzői.
A templom díszítése a megbízó szándéka, sőt tervezése szerint bécsi vál
lalkozásban készült. Ennek irányítója a szobrászművész Anton Tabota, aki a templomdíszítékek és berendezési tárgyak beszerzését is magára vállalta.
A főoltáron áll Szent Péter és Szent Pál, a mellékoltárokon a négy evan
gélista szobra. Kívül, a templom főhomlokzatán a Brunszvik család kőbe
M a r t o n v á s á r 1 7 3
vésett címere, a fali fülkékben pedig Szent István és Szent László szobra lát
hatók. Ez utóbbiak Tabotát „a művelten historizáló, mulatságosan kontra
posztos, »szvingelő királyok« mestereként mutatja be, aki ilyenformán egy
»bécsies«, késő barokk típussal járult a magyar szent királyok ikonográfiá
jához”.
A martonvásári templom a festőművész Félix Ivó Leicher három, eddig nem publikált művét őrzi: a föoltárképet, amelyen a templom védőszentje, a gyermek Máriát oktató Szent Anna látható, valamint a mellékoltárok Jézus megkeresztelkedése és Nepomuki Szent János megdicsőülése kompo
zícióit. A szentély mennyezetét Johann Ignaz Cimbal A Megváltás allegó
riája című műve díszíti, amely a veszprémi püspöki palotakápolna meny- nyezetképének sajátos származéka. A művészettörténész Jávor Anna szerint a „rózsaszínes-meleg színharmóniájú” freskó érdekessége, hogy ezen „egy misztikusan áttételes ikonográfiái variáns jelenik meg a háromszögbe fog
lalt Gyermek Jézus alakjával”. Az oldalfalakat „dekoratív látszatarchitektúrá
ban és festett angyaloktól tartott medaillonokban magyar szentek (István, Imre, Erzsébet és Boldog Margit) sematikus képei díszítik”.
Idősebb Brunszvik Antal, a nagyvonalú mecénás a templomra igen jelen
tős összeget áldozott, a legnagyobb tette mégis az volt, hogy az említett bé
csi mesterek között olyan művészi együttműködést kezdeményezett, amely - amint azt Jávor Anna írja - „az uradalmi templom egyszerű, világos bel
ső terében a klasszicizáló oltárarchitektúra, a borongósan komoly oltár
képek, az expresszív-lobogó fehér szobrok és a derűsen didaktikus freskó kiegyensúlyozott, késő barokk harmóniáját” teremtette meg Martonvásár szívében.
Kezdetben a templom mellett csak a Beniczky-féle kúria állt. Ennek fel- használásával és kibővítésével, Thallherr József kamarai építész tervei nyo
mán készült el 1784-1785-ben az egyelőre még földszintes és barokk stílu
sú kastély. Újabb építkezésre az 1820-as évek második felében került sor, amikor az emeletráépítés és a különálló könyv- és képtárépület kialakítása történt meg, immár klasszicista stílusban. A következő, 1870-es évekbeli átépítés Brunszvik Géza nevéhez fűződik. Azóta az épület az angol vagy neogót stílusjegyeit viseli.
A kastélyt a történelem viharai többször megérintették. Az első és a má
sodik világháborúban hadikórház működött a falai között. Az 1920-as évek
ben Dreherék Sorg Antalt bízták meg a kastély felújításával, amely ezt kö
vetően is neogót stílusú maradt, habár díszítőelemeiben egyszerűsödött.
Az omladozó képtár lebontására szintén ekkor került sor.
1945 tavaszán a kastély a szerveződő tangazdaságé, 1949-ben pedig a ku
tatóintézeté lett, s helyreállítása is megtörtént. A következő felújításnak
1 7 4 s z áz m a g y a r f a l u
A martonvásári templom oltárképe (Félix Ivó Leicher, 1776)
M a r t o n v á s á r 1 7 5
A kastély és a képtár (Cserna Károly rajza, 1896)
köszönhetően az addig műemlék jeliegűként számon tartott épületet 1976- ban műemlékké nyilvánították. Ez ma az MTA Mezőgazdasági Kutatóin
tézetének igazgatási épülete, földszintjén a Beethoven Emlékmúzeummal.
A melléképületek (az egykori kocsiszín, boltozott istálló, szénapadlás) kony
ha, üzemi ebédlő és előadóterem céljaira történt átalakítása és az utolsó kas
télyfelújítás is Budai Aurél nevéhez fűződik.
A kastélypark bejáratával átellenben látható az 1900-ben immár kifejezet
ten óvodai célokra emelt épület, amely ma már ritkaságánál fogva is értéket képvisel. A község temetőjében 1880 táján épült Brunszvik-mauzóleum, amelyet 1996 óta Kovács Erzsébet Brunszvik Teréz és Teleki Blanka őr
angyalát ábrázoló tűzzománc oltárképe díszít. A Dreher-kriptában Ligeti Antal fehér márvány Krisztus-szobra látható.