A bál után reggelit csak a gyermekeknek szolgáltak fel, s csendben játszani a könyvtárba kísérték őket. Darcyék kora délután kerültek elő a hálószobából, akárcsak Georgiana és a leányok, s miután ettek néhány falatot, rendbe szedték magukat és kíváncsian várták a nagy-bácsi híreit.
Mr. Gardiner reggel a Társaságba hajtatott, ezért sok alvásra nem jutott ideje, de talán nem is tudott volna aludni, oly izgatottan várta az évadzáró ülést. Az elmúlt hetekben sokat tevé-kenykedett a Társaság érdekében, s elharapott mondatokból, sejtelmes mosolyokból úgy érezte, valami készül, ami vele kapcsolatos, és erősen reménykedett, hogy érdemeinek elismerése az. Otthon nem szólt erről, nehogy felsüljön, ha mégsem erről van szó, de úgy vélte, reményei nem alaptalanok. Most, hogy az utolsó napokban a virginiai úriembert többször is odavitte tárgyalni, s ezek a tárgyalások nagyon gyümölcsözőnek mutatkoztak, joggal remélhette, hogy megfelelő elismerést fog kapni az évzáró gyűlés alkalmával, hol újra vezetőséget kellett választani a Társaság élére, mint azt a szabályzat előírta, minden második évben. Bízott benne, hogy őt is a vezetőségbe választják, ami nem annyira anyagi szem-pontból, mint inkább társadalmi elismertség okán lenne fontos előrelépés számára. Mr.
Gardiner ugyan nem élt-halt rangokért, de már az amerikaival való tárgyalások is könnyebben folytak volna, ha ő is a Társaság egyik fő tisztségviselője.
Amikor mind összegyűltek - számos kereskedő, gyáros, kisebb-nagyobb üzemek tulajdonosai - az elnök megnyitotta a gyűlést, elmondta a napirend pontjait, s felkérte a titkárt, tartsa meg éves beszámolóját. Miután ez megtörtént, s a beszámolót a hallgatóság elfogadta, a következő év feladataira tértek át, majd az elnök közölte a tagsággal, hogy új lehetőségek merültek fel az angol kormánnyal tárgyaló amerikai küldöttség révén, kiknek vezetőjét Mr. Gardiner elhozta körükbe, s ezután felkérte a nagybácsit, ismertesse az amerikaiak ajánlatait, és a velük kötendő szerződés pontjait. A fejek kíváncsian fordultak Mr. Gardiner felé, amikor felállt, és meglepetten torkát köszörülve igyekezett összefoglalni az ajánlatok lényegét, mert nem számított arra, hogy fel kell szólania. A jelenlevők kedvezően fogadták és számos kérdést tettek fel a kereskedelmi kapcsolatról, s a nagybácsi ügyesen és okosan meg is válaszolta ezeket, különösen, miután egyszer csak betoppant a virginiai, kit rögtön bemutattak a tagság-nak, s attól kezdve ketten feleltek a kérdésekre. Az új lehetőség teljesen felcsigázta az érdeklődést, élénk vita kerekedett sűrű hozzászólásokkal és bekiabálásokkal tarkítva, s az ülés végére Mr. Gardiner azon vette észre magát, hogy elismert ember lett a szövetségben. Most már csak a vezetőség megválasztása volt hátra, s a kisebb tisztségek elosztása után az elnök személyére többen is javasolták Mr. Gardinert, ki nem akart hinni a fülének.
De bizony hihetett annak, mert a javaslatot döntő többséggel elfogadták, s Mr. Gardiner így a legmagasabb posztra került, amit kereskedőként elérhetett. Számos gratuláció és kézszorítás után szinte kábultan indult haza, a szerencse és a kemény munka ellentétén elmélkedve.
Hosszú évek óta tagja volt a Társaságnak, sokat tett érte, keményen dolgozott mindig, s még a vezetőségbe sem választották be, most pedig a véletlen útjába sodort valakit, kinek révén pár nap alatt megkapta azt, amire még csak áhítozni sem mert! De beérte a gondolattal, hogy ez az ellentét már születéstől végig kíséri az embert életútján. Nem mindegy, ki hová születik, s a későbbiekben is a szerencse legalább annyira befolyásolja éltünket, mint cselekedeteink, mellyel sorsunkat irányítani óhajtjuk - s nem lázadozott ellene. Most amúgy sem volt rá oka.
Mrs. Gardiner izgatottan várta otthon, és amikor meghallotta az örömteli hírt, felindultan ölelgette férjét, még könnye is kicsordult örömében. Mr. Gardinerrel ellentétben ő férje
boldogságának örvendezett - mert tudta, mennyire jólesik neki az elismerés - nem a társadal-mi rangnak. Afelé most már úgyis jó úton haladtak Jane és főleg Eliza házassága révén.
Később, az első percek elmúltával átöltöztek, ehhez a néni ragaszkodott, Mr. Gardiner értet-lenkedése ellenére - minek kell az ünneplő ruha azért, hogy a gyerekeket hazavigyék? - és kocsit hívtak, hogy Darcyékhoz hajtsanak, Mr. Bennettel és feleségével együtt, kik szívből gratuláltak, s Mrs. Bennett egész úton nem fáradt bele testvére magasztalásába.
Mire odaértek, javában sötétedett. Jane-ék is akkor érkeztek. Bingley kezében szépen csoma-golt dobozzal, - melyben az ajándék lapult - szállt ki a kocsiból, s ahogy a bácsit meglátták, igyekezett a háta mögé dugni. Jane ezt látva gyorsan belekarolt Mr. Gardinerbe, hogy elterelje figyelmét. Vidáman panaszkodott, mennyire elfáradt a tegnapi táncban, s évődött a bácsival, ki jobb táncos, ő, vagy Mr. Bennett? Így sikeresen elhárította anyját is, ki már kezdte volna a nagy hírt újságolni. Közben azonban nyitották az ajtót, és megrohanták őket a gyermekek, ezért a nagy zajban saját szavát is alig értette. Máris jött a többi lány, Darcy és Georgiana, kik csendre intették a gyermekeket, s várakozóan nekiszegezték a kérdést Mr. Gardinernek, hogy sikerült a gyűlés, beválasztották-e a vezetőségbe? A nagybácsi most büszkén előadhatta a történteket, nem felejtve el kiemelni, hogy Darcy közvetítésével jött létre a kapcsolat a virginiaival, s ennek köszönheti végeredményben a sikert. Ujjongó hallgatóság gratulált neki, mert mindannyian szerették Mr. Gardinert, ölelgették, simogatták unokahúgai, gyermekei egyaránt, a férfiak pedig hátát lapogatták, s kifejezték örömüket és büszkeségüket a történtek miatt. Majd az ebédlőbe hívták a társaságot, hol már díszesen megterítettek. Eliza mindenkit asztalhoz hívott, s akkor Bingley Darcynak nyújtotta a dobozt, és felszólította, adja át a bácsi-nak mindannyiuk nevében, - amit ő szíves-örömest meg is tett formás kis szónoklat keretében.
A bácsi hitetlenkedve bámult, majd meghatottsággal küszködve köszönte meg figyelmessé-güket, s a szép ajándékot, melyben sokáig gyönyörködött. Csak az nem fért a fejébe, honnan tudták előre, hogy ma őt ilyen nagy tisztesség éri? Először Darcyra gyanakodott széles körű kapcsolatai miatt, azután sorban mindenkire, de sehogy sem tudta kitalálni, s a család nem árulta el neki, főként, mert ők sem tudták, hogyan lett belőle elnök vezetőségi tag helyett?
Végül a bácsi már boszorkányságot emlegetett, a hitetlenkedés azonban nem vette el az étvágyát, s jóízűen fogyasztotta a finom vacsorát, melyben a sült mellett olyan fogások is szerepeltek, melyeket nyugodtan ehetett. S hiába alkudozott, Elizabeth kijelentette, hogy ha miniszterré választották volna, akkor sem kapna húst, így vegyült nagy örömébe egy csepp üröm is.
Mr. Gardiner nehéz év végére ért, de az eredmények nem maradtak el, sem anyagilag, sem elismerésben, s ráfért egy kis pihenés, melyre most pár napig volt is lehetősége, mert az üzleti élet kisé elcsendesedett. Arra készült, hogy szabad napjain kiviszi családját és a Bennett szülőket Hampstead Heath-re, vagy más Londonhoz közelebb fekvő kisebb falvakba, hol jó levegőt szívhatnak, esténként pedig hangversenyre, operába vagy színházba mehetnek; s restelkedve kérdezte Kittytől, vigyázna-e olyankor a gyermekekre, kik már egészen meg-szokták, hogy ő van velük. Kitty vállalta is a felkérést, s ezzel dicséretes magatartásról tett tanúságot. Mr. Bennett rögtön megjegyezte, hogy nem szándékozik minden este szórakozni, jól elvan ő egy érdekes könyvvel meg egy palack borral, vigyék inkább Kittyt időnként, hadd szélesedjen a látóköre, mire Eliza és Jane rögtön vállalkozott a gyermekek felügyeletére. Ők maguk is tervezgettek olyan időtöltéseket, hová testvéreiket, vagy szüleiket elvihetnék, s lassan kialakult a vendégek januári programja.
A festés miatt főleg estéik voltak szabadok, így Kitty délelőttönként vállalta a gyermekek gondját, a délutánokat pedig beosztják, attól függően, kinek kell épp modellt ülni a festőnek.
Mrs. Bennett előadta óhaját, hogy néhányszor elkísérné Georgianát a zeneórákra, hadd csodálja meg a régens palotáját, s ez ellen senkinek nem volt kifogása.
Mary és Kitty inkább üzletekre, könyvesboltokra és a Kew-i botanikus kert üvegházaira volt kíváncsi, s Mary ragaszkodott hozzá, hogy valamelyik kórházba vagy ispotályba elmehessen megismerkedni a gyógyítás körülményeivel, s miután nem sikerült lebeszélni erről, Darcy ígéretet tett a kérés teljesítésére. Eliza megígérte testvéreinek, hogy lady Monteroshoz is elviszi őket, mert januárra beszélt meg találkozót a hölggyel, a lady ugyanis a hó közepe táján szándékozott bált adni. Operát és színházat is tervbe vettek.
Vacsora után a család szétszéledt, mert másnap az év utolsó napja köszöntött rájuk, s eléggé fáradtak voltak az ünnepek, bálok után. Úgy tervezték, az év utolsó napját csendesen, szerényen otthon töltik, bár Mrs. Bennett felvetette a közös este lehetőségét, de nem nagy hajlandóság mutatkozott erre, s ő sem erőltette tovább a kérdést. Így azután az újév kezdetét ki-ki saját szűk körében töltötte, beszélgetéssel, finomságokkal, s egy-két palack jó borral, miután régi szokás szerint Darcy és Georgiana, most már Bingleyékkel és Elizával kiegé-szülve, a közeli templom tiszteletesénél adakozott a szegények javára.
Eltelt a fiatal házasok első együtt töltött éve. Jó alkalom volt ez számukra, hogy átgondolják, hogyan alakult életük, mit tettek vagy nem tettek meg, hogyan tudtak helytállni a megválto-zott körülmények között, megfelelni az új követelményeknek.
Jane megértő szeretettel kormányozta férjét, kinek ez nem volt ellenére, határozatlansága okán inkább örült ennek; és az év folyamán úgy a nővérek, mint az egész Bennett család befogadta szívébe, még Mrs. Hurst is, ki meglehetősen csodálkozó várakozással tekintett nagynénisége elé.
Elizabeth beletanult Pemberley irányításába, és elfogadtatta magát a fővárosban. Jó szándékú barátokat szerzett, és még Darcy legádázabb rokonai is kénytelenek voltak elismerni és fogadni őt, ami akkor is jelentős dolog volt, ha az idő már túlhaladta ennek fontosságát.
Legörvendetesebb tény azonban mindenekfelett az volt, hogy Darcyval tökéletesen megértet-ték, elfogadták, és szerették egymást. Egyiküknek sem volt oka, hogy egy percig is megbánja házasságát. Oly boldogok voltak, amennyire fiatal házasoknak, kiket nem nyomasztanak anyagi vagy erkölcsi gondok, csak lehetséges.
Az újév első napjainak egyikén Elizabeth behívta a könyvtárba Maryt, s így szólt:
- Mary, komolyan szeretnék veled Mr. Mortonról beszélni! - Mary meglepett mozdulattal fel akart állni a kerevetről hova ültették, de testvére megfogta kezét, s visszahúzva leült melléje. - Félre ne érts, nem áll szándékomban okoskodni, sem beleszólni olyasmibe, ami nem tartozik rám. De nem nézhetem tétlenül, hogy beleszeress valakibe, aki nem viszonozza érzelmeidet!
Te értelmesebb leány vagy annál, mint hogy engedd, hogy elragadjanak érzéseid, s olyan szekér után szaladj, mely nem vesz fel téged!
- De Lizzy! - pirult el méltatlankodva húga.
- Nyíltan beszélek veled, mert fiatal és tapasztalatlan vagy, és amíg Mr. Mortont meg nem ismerted, nem foglalkoztál szerelemmel, udvarlással, sőt nem is érdekelt! Épp ezért talán nem tudod megállapítani, ki vonzódik hozzád, s ki az, ki csak udvariasságból, barátságból társalog veled!
- Ugyan, Lizzy. Ha idáig inkább a könyvek érdekeltek, mint az udvarlás, attól még talán nem kellene oly bolondnak vagy butának nézni, hogy nem tudom, ki érdeklődik irántam! Ezt mindenki maga tapasztalja meg! Ne félj, én is tudni fogom...
- Igen, tudni fogod, de a magad kárán... Ettől a csalódástól kívánlak megmenteni, s attól, hogy egy lehetséges jó barátot elveszíts - mondta határozottan nővére. - Igazán nem akarok szomorúságot okozni neked, de világosan be kell látnod, nem szerelmes beléd.
- De miért ne szeretne? - kiáltott fel könnyeivel küszködve Mary. - Hát olyan csúnya vagyok, vagy buta, hogy belém nem lehet szerelmes valaki?
- Ne bolondozz, hogy mondhatsz ilyet? Ugyan már... - Eliza sajnálkozva simogatta meg karját. - Csupán arról van szó, hogy ne kergesd magad hiú ábrándokba, mert nem ő lesz az, ki nőül vesz téged! Mindössze felkeltette figyelmét érdeklődésed a tudományok iránt, ami fiatal leányoknál ritkaság... De sebaj, majd lesz más, ki úgy tekint rád, ahogy kell, s akkor te is rögtön megérted, mi a különbség! Ne adj hát okot Mr. Mortonnak arra, hogy kényelmetlenül érezze magát társaságodban, s arra kényszerüljön, hogy mellőzze látogatásait körünkben!
Hidd el, sok fiatalembert megismersz még rajta kívül, kinél ugyanígy dobogni fog a szíved, ha meglátod, s bizonyára lesz olyan, ki viszonozza érzéseidet!
- Talán a vagyon hiánya késztet téged arra, hogy erről beszélj...? De ha két fiatal szereti egymást...
- Használd az eszed, Mary, kérlek szépen. Ugyan milyen vagyon? Ami egyikőtöknek sincs?
Miért akarnám én ezt neked bizonygatni? A vagyon hiánya még senkit sem riasztott vissza attól, hogy szerelmes legyen... Értsd meg, hogy nem szeret téged, s érdeklődése pusztán udvariasságából fakad, ezért teszem szóvá magatartásodat... Bocsáss meg, ha kíméletlenül igazat mondok, de nem tehetek másképp, ha nem értesz meg... Ne hozd kínos helyzetbe sem őt, sem magadat, szépen kérlek... és ne haragudj rám.
És szeretettel átkarolva vigasztalta hüppögő testvérét, s kérlelte, ne nehezteljen a jó tanács miatt, csakis az iránta érzett szeretet vezérelte, és az őszinte aggodalom, nehogy bolondot csináljon magából.
- Tudod Mary, megfogadtam Lydia szökése után, hogy minden erőmmel azon leszek, hasonló eset ne fordulhasson többé elő családunkban! Ha időben szóltam volna Wickham jelleméről, s figyelmeztettem volna mindenkit, nem fogadta volna be a társaság, s nem követhette volna el szégyenletes üzelmeit! - vallotta meg őszintén.
- De hát én nem akarok megszökni senkivel! - méltatlankodott Mary.
- Hasonlóan kínos dolog, amikor egy leány olyan érzelmeket tételez fel egy fiatalemberről, melyekkel az nem rendelkezik! Azon túl, hogy a leányt kigúnyolják, még keserves csalódás is lesz az osztályrésze, ettől óhajtlak megkímélni!
Elizabeth még sokáig beszélt Mary lelkére, míg annak háborgó indulatai lecsillapultak, és sűrű sóhajtozások között megígérte, nem csinál butaságokat, semmi olyat, mivel magát vagy családját kínos helyzetbe hozná. Ám még hosszabb időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy szívfájdalom nélkül tudjon ránézni Mr. Mortonra, s titokban sokáig reménykedett, hogy Eliza téved. Bár ha őszintén lelke mélyére nézett, maga is sejtette, hogy nem gyakorolt oly végzetes
hatást Mr. Mortonra, mint amiben reménykedik. De józansága megvédi kínos helyzetektől és ezekből fakadó gyötrő érzelmektől, mert megfogadta, hallgat a jó tanácsra, s bárhogy alakul-janak a dolgok, ő belenyugszik a sors akaratába. Elizának pedig éppen ez volt a célja.
A január gyorsan eltelt, de csendesebben, mint az év vége. Kittynek majd minden napos tevékenysége lett a gyermekfelügyelet, melyet jó szívvel végzett, a lányok apját Darcy könyvtára kötötte le, míg felesége többször segédkezett Mariának bevásárlásaiban, és Sir Williammel együtt idézgette fel Darcyék báljának résztvevőit és eseményeit. Néha Mary is elkísérte őket, s egy alkalommal szóba került az ispotály kérdése. Maria emlékezett rá, hogy Londonba jövetelük alkalmával két apácával utaztak, kik említették, hogy klastromukban ápoló nővérek is élnek s dolgoznak; oda kellene ellátogatnia Marynek, ha kíváncsi, hogyan működik egy ispotály, és ajánlkozott rá, hogy elkíséri őt. Mary eleinte nem akart vele menni, mert még élt benne a harag iránta s Mr. Morton iránt, de kíváncsisága legyőzte féltékenységét, és elfogadta a kíséretet.
Egy szép verőfényes reggelen találkoztak, s Darcy elvitte őket hintóján a klastromba, hol a főnökasszonyra bízta a két leányt, azzal, hogy délután értük küldi a kocsit. A főnökasszony eleinte csodálkozott a kérésen, hogy mutassa be nekik, hogyan ápolják a betegeket, szeszélynek könyvelte el, melyet bizonyára unaloműzőnek találtak ki a kisasszonyok, mert nemes emberek leányai nem szoktak ilyesmire kíváncsiak lenni. Mikor Darcy magukra hagyta őket, az egyik ápoló nővér kíséretében maga is végigjárta velük az ispotályt, s hallgatta a nővér bőséges magyarázatát a betegségekről és ápolásukról.
A lányok bizony húzták eleinte az orrukat a szagok miatt, s elszörnyedve nézték a súlyos sebeket, melyeket balesetben vagy épp munkagépek mellett szereztek a sérültek. A sötét szobák, hideg, nedves falak, puritán körülmények szorongó érzéseket keltettek bennük, s a betegeknek adott ételbe belekóstolva megállapították, hogy ilyet otthon sosem adnának asztalra. A főnökasszony látta fintoraikat, s fejét csóválva mondta el, hogy mindez adomá-nyokból működik, szegény embereket ápolnak, kik fizetni nem tudnak érte, azért is hálásak, hogy ott lehetnek s gyógyítani próbálják őket, mert különben az utcán pusztulnának el.
Végül a lányok megfigyelték, hogyan ápolják a szúrt sebeket, hogyan kötözik be, s még néhány apróságot, melynek bármikor hasznát vehetik. Mivel a kocsi még nem jött értük, s az ápoló nővérnek sok dolga volt, Maria szó nélkül beállt mellé, buzgón kötözött és rendez-kedett, s ezt látva Mary sem maradhatott tétlen, az apáca nagy örömére. A nővér közben is csendesen magyarázott nekik, és sóhajtozva említette, mennyire sok a beteg Londonban a szegényebb negyedekben, s igen kevés orvos hajlandó gyógyítani őket, mert nem tudnak fizetni. A két leány nehéz szívvel hallgatta, és hazafelé a kocsiban Maria mindkettejük gondolatát mondta ki hangosan, amikor elmélázva megszólalt.
- Istenem, ha gazdag lennék, nyitnék egy kórházat a szegényeknek...
- Én vállalnám a betegek ápolását! - szólt Mary lelkesen.
- Világos, tiszta szobákba szállásolnám őket...
- És rendes ételt adnék nekik... tápláló, és ízletes ennivalót, nem ezt a híg kását.
- Fizetnék egy orvost, hogy minden nap nézze végig őket...
Mary erre felkapta fejét, s gyilkos pillantást vetett Mariára.
- Talán Mr. Mortont? Láttam, mennyire tetszett neked...
Maria azonban csak fejét rázta, s nem válaszolt, Mary pedig nem erőltette, részben mert nem akart összeveszni vele, részben mert bizonytalan volt barátnője érzelmei felől. Pedig a leányt nem hagyta hidegen az orvos személye, a bál óta kellemes érzésekkel gondolt rá, és tűnődött, vajon találkoznak-e még? Korai lett volna azonban bármiben is reménykedni, ezért hallgatott erről. Sejtelme sem volt Mary reményeiről az orvossal kapcsolatban - nem mintha az jogot formálhatott volna Mr. Morton érdeklődésére. Éppen ezért meglepődve s hálásan fogadta, hogy Eliza behívta a palotába, amikor az utcájukba érkeztek, és kedvesen elbeszélgetett vele, majd biztatta, menjen bármikor, szívesen látják, ne várjon meghívásra. Elizabeth úgy vélte, Maryre jó hatással lehet Maria szerény, csendes, de határozott jelleme, s közös érdeklődésük az egészségtan, a gyógyítás iránt hasznos időtöltés lehet mindkettejük számára.
Maria titokban remélte, hogy így Mr. Mortonnal is találkozhat még januárban - utána haza kell utazniuk, már így is sok időt töltöttek a londoni rokonoknál. Bár anyja levélben biztatta őket, hogy maradjanak és Maria pihenjen, szórakozzon, - a leány tudta, otthon valószínűleg minden a feje tetején áll, s valójában alig várják, hogy hazaérkezzen. Ám Mr. Morton személye azért izgatta fantáziáját, s felvillanyozta, hogy a festő révén - ki reggelenként gyakran jár oda a képet készíteni - többet tudhat meg az orvosról, ezért különösen örült Eliza kedves szavainak.
Mr. Steady januárban már ritkábban nézett be Darcyékhoz, és Georgianával szemben tisztelet-teljes és figyelmes, ám távolságtartó magatartást tanúsított, mint aki letett minden reményéről vele kapcsolatban. De teljesen azért nem tudta leplezni érzéseit, Eliza látta időnként, mennyire bámulja Georgianát, hogy lesi szavait, s elképzelte, mily nehezére eshet visszafojtani az érzelmeket. Eliza már szinte biztosra vette, hogy törvénytelen származása miatti szégyen-kezése okozza az ifjú tétovaságát. Sajnálta is emiatt, s remélte, hogy egyszer túlteszi magát rajta, mert őt sem, Darcyt sem zavarta ez, kérdés csak az lehetett, Georgiana mit szól hozzá - ez viszont előre sejthető volt.
A családi kép festése jól haladt, mert annak mindenképpen készen kellett lennie január végé-re, mikor Bennették hazautaznak, s a festő most többet foglalkozott vele, mint a másikkal. De elég volt, ha egyszerre csak egyikük ül modellt, a többiek szabad idejüket másra fordíthatták.
Nagy dilemmát jelentett, mit tegyenek Lydiával? Rajta legyen a képen, vagy nem, mert már
Nagy dilemmát jelentett, mit tegyenek Lydiával? Rajta legyen a képen, vagy nem, mert már