Az Alkotmánybíróság 60/2006. (XI. 9.) AB
határozata
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkot-mányellenességének vizsgálatára irányuló indítvány tár-gyában meghozta a következõ
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Bodony Köz-ség Önkormányzata Képviselõ-testületének a települési szilárd hulladékkal összefüggõ, szervezett hulladékkeze-lési közszolgáltatás igénybevételének szabályairól szóló 12/1998. (V. 17.) önkormányzati rendelete 8. § (3) bekez-dése alkotmányellenes, ezért azt 2006. december 31. nap-jával megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Köz-lönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
A Heves Megyei Közigazgatási Hivatal vezetõje indít-ványában kezdeményezte Bodony Község Önkormányza-ta Képviselõ-testületének a települési szilárd hulladékkal összefüggõ, szervezett hulladékkezelési közszolgáltatás igénybevételének szabályairól szóló 12/1998. (V. 17.) ön-kormányzati rendeletének (a továbbiakban: Ör.) – a 15/2005. (XII. 14.) számú önkormányzati rendelet 2. § (3) bekezdésével megállapított – 8. § (3) bekezdése alkot-mányellenességének megállapítását és megsemmisítését, mert törvényességi észrevételét a képviselõ-testület nem fogadta el.
Az indítványban kifogásolt rendelkezés a szemétszállí-tást „kéthetenkénti” gyakorisággal határozza meg a köz-ség területén. A hivatalvezetõ szerint ez a rendelkezése el-lentétes a települési szilárd és folyékony hulladékkal kap-csolatos közegészségügyi követelményekrõl szóló 16/2002. (IV. 10.) EüM rendelet (a továbbiakban: EüM. r.) 5. § (2) bekezdésével, amely alapján az ilyen településen a bomló szerves anyagot tartalmazó hulladékot legalább he-tente egyszer el kell szállítani. Az indítványozó szerint az Ör.-nek a szemétszállítás gyakoriságát meghatározó ren-delkezése ellentétes magasabb szintû jogszabállyal, ezért sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését.
II.
Az indítványban megjelölt jogszabályok:
1. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezése:
„44/A. § (2) A helyi képviselõtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintû jogszabállyal.”
2. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továb-biakban: Jat.) felhívott rendelkezése:
„1. § (1) A jogalkotó szervek a következõ jogszabályo-kat alkotják:
a) az Országgyûlés törvényt, b)
c) a Kormány rendeletet,
d) a miniszterelnök és a Kormány tagja (a továbbiak-ban együtt: miniszter) rendeletet,
e)
f) az önkormányzat rendeletet.
(2) E rangsornak megfelelõen az alacsonyabb szintû jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintû jogsza-bállyal.”
3. Az országos településrendezési és építési követel-ményekrõl szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (a to-vábbiakban: Korm. r.):
„10. § (1) (...)
(2) A lakóterület lehet:
1. nagyvárosias (sûrû beépítésû és 12,5 m feletti meg-engedett legnagyobb építménymagasságú),
2. kisvárosias (sûrû beépítésû és 12,5 m-t meg nem ha-ladó megengedett legnagyobb építménymagasságú) lakó-terület,
3. kertvárosias (laza beépítésû és 7,5 m-t meg nem ha-ladó megengedett legnagyobb építménymagasságú) lakó-terület,
4. falusias (7,5 m-t meg nem haladó – a lakóterületre vonatkozó – megengedett legnagyobb építménymagassá-gú) lakóterület.”
4. EüM. r. megjelölt rendelkezése:
„5. § (2) A bomló szerves anyagot tartalmazó hulladé-kot az országos településrendezési és építési követelmé-nyekrõl szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet 10. §-a (2) bekezdésének 1. és 2. pontja szerinti nagyvárosias és kisvárosias lakóterületen hetente legalább kétszer, egyéb lakóterületen hetente legalább egyszer, illetõleg szükség szerint nagyobb gyakorisággal el kell szállítani.”
5. Az Ör. kifogásolt rendelkezése:
„8. § (3) A szolgáltató a települési szilárd hulladék el-szállítását kéthetente, keddenként végzi. A szolgáltatás kezdetének dátuma 2006. január 3.”
III.
Az indítvány megalapozott.
A helyi önkormányzatok rendeletalkotási hatáskörét az Alkotmány és a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) szabályozza. Az Al-kotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a helyi képvise-lõ-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintû jogszabállyal. Az Ötv.
16. § (1) bekezdése szerint a képviselõ-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rende-zésére, továbbá a törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására alkothat rendeletet.
A Jat. 1. § (1) bekezdése meghatározza a jogalkotó szer-veket, az általuk alkotható jogszabályokat. A felsorolás egyben meghatározza a jogszabályok rangsorát is, amely alapján a legalacsonyabb szintû jogszabály az önkormány-zati rendelet. A Jat. 1. § (2) bekezdése szerint az (1) bekez-désben meghatározott rangsornak megfelelõen az alacso-nyabb szintû jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintû jogszabályokkal.
A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. tör-vény (a továbbiakban: Hgt.) 21. § (1) bekezdése a telepü-lési önkormányzatok feladatává teszi a hulladékkezetelepü-lési közszolgáltatás megszervezését és fenntartását. A Hgt.
23. §-a felhatalmazza a települési önkormányzatokat, hogy rendeletben állapítsák meg – többek között – a helyi közszolgáltatás tartalmát, a közszolgáltatás ellátásának rendjét és módját, az elvégzett szolgáltatás alapján az in-gatlantulajdonost terhelõ díjfizetési kötelezettséget, a díj megfizetésének rendjét.
A hulladékszállítási közszolgáltatás ellátásának rendje és módja szabályozásakor is figyelemmel kell lenni a kép-viselõ-testületeknek a magasabb jogszabályok elõírásaira.
Ezek körébe tartozik az EüM. r. is, amelynek 5. § (2) be-kezdése arról rendelkezik, hogy a bomló szerves anyagot tartalmazó hulladékot a Korm. r. 10. §-a (2) bekezdésének 1. és 2. pontja szerinti nagyvárosias és kisvárosias lakóte-rületen hetente legalább kétszer, egyéb lakótelakóte-rületen he-tente legalább egyszer, illetõleg szükség szerint nagyobb gyakorisággal el kell szállítani. E rendelkezés szerint „két-hetente” történõ szemétszállításról egy önkormányzat sem határozhat.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. kifo-gásolt rendelkezése, amely kéthetenkénti hulladékszállí-tást határoz meg, ellentétes az EüM. r. 5. § (2) bekezdésé-vel, emiatt sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, mely szerint az önkormányzat rendelete nem lehet ellenté-tes magasabb szintû jogszabállyal. Ezért az Alkotmánybí-róság az Ör. 8. § (3) bekezdését alkotmányellenessé nyil-vánította és 2006. december 31. napjával megsemmisítet-te. Az Alkotmánybíróság a kifogásolt rendelkezés meg-semmisítésének határidejét úgy állapította meg, hogy a képviselõ-testületnek kellõ idõ álljon rendelkezésre az új, alkotmányos tartalmú szabályozás megalkotására.
Az Alkotmánybíróság határozatának a Magyar Köz-lönyben történõ közzététele az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-án alapul.
Az Alkotmánybíróság 61/2006. (XI. 15.) AB
határozata
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenessé-gének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyá-ban –dr. Bragyova András, dr. Holló Andrásésdr. Kiss
Lászlóalkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következõ
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a házipénztár-adóról szóló 2006. évi LX. törvény alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti. A megsemmisítés következtében a törvény nem lép hatályba.
Ezt a határozatát az Alkotmánybíróság a Magyar Köz-lönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett a házipénztáradóról szóló 2006. évi LX. törvény (a továb-biakban: Hpt.) alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére. Az Alkotmánybíróság az Alkot-mánybíróság ideiglenes ügyrendjérõl és annak közzététe-lérõl szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065., a továb-biakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján – tárgyi azonosságukra figyelemmel – az indítványokat egyesí-tette, és egy eljárásban bírálta el.
Az egyik indítványozó azért kérte a Hpt. megsemmisíté-sét, mert véleménye szerint az több alkotmányi rendelke-zéssel is ellentétes. Álláspontja szerint a törvényalkotó a Hpt. megalkotásával túlterjeszkedett az Alkotmány 70/I. §-ában biztosított adóztatási jogán akkor, amikor a társas vállalkozások „rosszhiszemû” (adóelkerülõ) maga-tartását megakadályozandó, szûk kivétellel minden társas vállalkozást „adónak nevezett adminisztratív szankcióval”
sújtott. Az indítványozó érvelése szerint a Hpt.-n keresztül valójában nem jövedelem, illetve vagyon adóztatására ke-rül sor, hanem egy adminisztratív korlátozás érdekében al-kalmazott „kvázi szankcióra”. Ez azt eredményezi, hogy a házipénztáradó (az adófizetési kötelezettség) olyan mér-tékben függetlenedik az Alkotmány 70/I. §-ában meghatá-rozott alkotmányos alapoktól, amely már alkotmányelle-nes.
Az indítványozó nézete szerint a Hpt. ellentétes az Al-kotmány 13. §-ával is, mert „nem vagyont adóztatva el-vonja a hitelezõk követeléseinek fedezetét, ezen keresztül azok potenciális vagyonát”, ami lényegében az Alkotmány 13. § (2) bekezdésében foglalt alkotmányos garanciát mel-lõzõ „kisajátítás”.
Az indítványozó az Alkotmány 9. §-a (gazdasági ver-seny szabadsága) sérelmét is állította a Hpt. szabályozásá-val összefüggésben, mivel véleménye szerint azzal, hogy
„csak a pénzintézetbe történõ befizetéssel lehet elkerülni a házipénztáradó fizetését”, a törvényalkotó egy általa kivá-lasztott „vállalkozói csoportot” elõnyben részesített a
töb-bi vállalkozóval szemben, figyelemmel arra, hogy a banki mûveletek (készpénz befizetés, illetve felvét) tranzakciós költségei a bankokat illetik.
Az Alkotmány 70/A. §-a is sérül az indítványozó nézete szerint, mert a Hpt. az adófizetési kötelezettség tekinteté-ben indokolatlanul hátrányos megkülönböztetést tesz a társas vállalkozások között a szerint, hogy a házipénztár-ban lévõ készpénzt „milyen típusú vállalkozó birtokolja”, illetve az „milyen tevékenységet végzõ társasági adó-alanynál áll rendelkezésre.”
Az indítványozó a Hpt.-ben foglalt adófizetési kötele-zettséggel összefüggésben azt tekintette a diszkrimináció alkotmányos tilalmába ütközõnek, hogy a társasági adó hatálya alá tartozó adózók dönthetnek osztalék jóváhagyá-sáról (osztalékfizetés elrendelésérõl) és arról, hogy a jóvá-hagyott osztalék kifizetésére milyen idõpontban kerüljön sor, míg „az egyéni vállalkozónak az adóév végén minden esetben meg kell fizetni az adót, nem dönthet arról, hogy a (vállalkozói) osztalékot kifizeti-e, vagy sem.”
Az indítványozó nézete szerint a Hpt. az alkotmányelle-nes diszkriminációt a társasági adóalanyok körén belül is fenntartja, mivel nem adóztatja meg a pénzintézetek házi-pénztárát, illetve azokat a társasági adóalanyokat (társa-dalmi szervezetek, alapítványok, nonprofit szervezetek, egyéb szervezetek), amelyek „a törvény erejénél fogva nem fizethetnek osztalékot”.
Az indítványozó érvelése szerint a törvényalkotó nem a valós jogalkotói célt jelölte meg a Hpt. bevezetõ rendelke-zésében; a valós jogalkotói cél a „vagyonnak nem minõsü-lõ házipénztár összeg (készpénz) kvázi »osztalékadóztatá-sa« volt” „a (...) törvényben biztosított osztalékfizetés ha-lasztásával élõ adóalanyoknál.” A valós jogalkotói cél he-lyett egy nem valós jogalkotói cél törvényben történõ meg-jelenítése az indítványozó szerint ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt demokratikus jogállamiság-gal.
Egy másik indítványozó szintén több alkotmányi ren-delkezéssel tartotta ellentétesnek a Hpt.-t. Kifejtette, hogy a törvényalkotó a Hpt. bevezetõ rendelkezésében szereplõ jogalkotói célt úgy kívánja az adózás eszközével elérni, hogy olyan forgóeszközt (házipénztári pénzkészlet) vont adózás alá, amely nem tekinthetõ vagyonnak, illetve jöve-delemnek.
Kifogásolta továbbá, hogy a jogalkotó a szabályozás megalkotása során figyelmen kívül hagyta a piacgazdaság tényleges viszonyait, annak során a „rosszhiszemû” vállal-kozói magatartás vélelmébõl indult ki, és nem vette figye-lembe azt, hogy a kifogásolt szabályozás kiknek és milyen mértékben okoz joghátrányt. Az indítványozó szerint mindez ellentétes az Alkotmány 2. §-ában foglalt alkotmá-nyi rendelkezésekkel.
A Hpt. az indítványozó vélekedése szerint az alkotmá-nyos oltalom alatt álló szerzõdési szabadságot kívánja kor-látozni olyan eszközzel (házipénztári pénzkészlet adózta-tása), amely a cél elérésére alkalmatlan, olyan jogalkotói cél érdekében (készpénzforgalom visszaszorítása), amely
nem tekinthetõ sem alkotmányos alapjognak, sem alapve-tõ alkotmányos szabadságnak.
Mindezek az indítványozó szerint a vállalkozáshoz való alkotmányos jog, továbbá az alkotmányi oltalom alatt álló szerzõdéses szabadság jogának alkotmányellenes korláto-zását valósítják meg.
Az indítványozó kifejtette továbbá, hogy a Hpt. az Al-kotmány 70/A. §-ába ütközõ hátrányos megkülönböztetést idéz elõ az egyéni és a társas vállalkozások között. Az in-dítványozó szerint az alkotmányellenes különbségtétel azért áll fenn, mert „az egyéni vállalkozásokat érintõ ha-sonló célú és súlyú különadó nincs”.
Egy több indítványozó által közösen elõterjesztett indít-ványban az indítványozók a Hpt.-t az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt közteherviselés arányosságának alkot-mányi rendelkezéseivel tekintették ellentétesnek.
Az indítványozók szerint a házipénztáradó bevezetésé-vel a jogalkotó jogalkotói hatalommal való visszaélést valósított meg, és így a Hpt. ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság alkotmányi rendel-kezésével. Kifejtették, hogy a közteherviselés alapját nem képezheti az a „rosszhiszemû” jogalkotói vélelem, hogy a társas vállalkozások adóelkerülési célzattal, rendeltetésel-lenesen használják a házipénztári készpénzállományt. Ez a vélelem sok esetben arra vezet, hogy ténylegesen az adó-alanyok által meg nem szerzett jövedelem megadóztatásá-ra kerülhet sor.
A 31/1998. (VI. 25.) AB határozatra hivatkozással ki-emelték, hogy a Hpt. nem lehet alkotmányos eszköze az adóelkerülést célzó vállalkozói magatartás visszaszorítá-sának.
Az Alkotmány 70/I. §-át az indítványozók két okból is sérülni látták. Érvelésük szerint a törvényalkotó az „új adónem hipotetikus alapjává az említett rosszhiszemû vé-lelmet tette”, általános szabállyá emelve ezzel azt. Ez – az indítványozók vélekedése szerint – ellentétes az Alkot-mánybíróság 57/1995. (IX. 15.) AB határozatában leszö-gezett, az adóeljárásban alkalmazott törvényes vélelemhez kapcsolódó azon követelménnyel, hogy vélelem alkalma-zására csak kivételes esetben és többletgaranciák mellett kerülhet sor. A Hpt. alapjául fekvõ vélelem – az indítvá-nyozók szerint – az említett kivételesség követelményének nem felel meg.
Az Alkotmánybíróság 666/B/1992. AB határozatában kifejtettekre utalva, az indítványozók hivatkoztak továbbá arra is, hogy a Hpt.-ben foglalt adófizetési kötelezettség – a házipénztár rendeltetésére és mûködésére tekintettel –
„nem áll közvetlen összefüggésben az adózó jövedelmi és vagyoni viszonyaival, helyzetével”.
A házipénztárt rendeltetésszerûen mûködtetõ adózót aránytalanul terheli a házipénztáradó megfizetése, mivel az adó alapjául szolgáló adótárgy nem képezi a jövedelme, illetve vagyona részét. Ez pedig szintén sérti az Alkot-mány 70/I. §-át.
Egy további indítványozó a Hpt. egészének a megsem-misítését kérõ indítványában szintén több alkotmányi ren-delkezés sérelmét állította a támadott törvényi szabályo-zással összefüggésben. Álláspontja szerint a Hpt. „általá-nosan korlátozza a tulajdon feletti jogot”, „a készpénz használatát”. Ezt meghaladóan „ellentétben áll az Alkot-mány 9. § (2) bekezdésével, mert gátolja a vállalkozás (mint tevékenység) jogát, és a gazdasági verseny szabad-ságát.”
Az indítványozó szerint a kifogásolt törvény ellentétben áll továbbá az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel, és a 35. § (1) bekezdésének a) pontjá-ban foglaltakkal.
Az indítványozó – hiánypótlásra történt felhívást köve-tõen elõterjesztett – indítvány-kiegészítésében a sérelmet szenvedett alkotmányi rendelkezések között az Alkot-mány 11. §-át és 13. § (1) bekezdését is megjelölte. Kifej-tette, hogy véleménye szerint a Hpt. szabályozása ellenté-tes az „önálló felelõs gazdálkodás elvével”, továbbá meg-ismételte azt a véleményét, hogy a támadott törvény – „a készpénz mennyiségének adminisztratív úton történõ meghatározásával” – „káros mértékben korlátozza” a tu-lajdonhoz való jogot a „bankszféra javára”.
Az Alkotmánybíróság az ügyeket egyesítette, és az in-dítványokat egységes eljárásban bírálta el.
Az Alkotmánybíróság eljárása során beszerezte az igaz-ságügyi és rendészeti miniszter, valamint a pénzügymi-niszter véleményét.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokra-tikus jogállam.”
„8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvetõ jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvetõ jog lényeges tartalmát azonban nem korlá-tozhatja.”
„9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlõ védelemben részesül.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vál-lalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
„11. § Az állam tulajdonában álló vállalatok és gazdál-kodó szervezetek a törvényben meghatározott módon és felelõsséggel önállóan gazdálkodnak.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdon-hoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdek-bõl, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.”
„35. § (1) A Kormány
a) védi az alkotmányos rendet, védi és biztosítja a ter-mészetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyi-séggel nem rendelkezõ szervezetek jogait; (...)”.
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a terüle-tén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, ne-vezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bün-teti.”
„70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet köteles jö-vedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelõen a közter-hekhez hozzájárulni.”
2. A Hpt. rendelkezései:
„A készpénzforgalom visszaszorítása érdekében az Országgyûlés a következõ törvényt alkotja.
Általános rendelkezések
1. § (1) A 2. § rendelkezései szerint meghatározott sze-mély (adóalany) e törvényben elõírt adóalap után külön-adó fizetésére kötelezett, ha az külön-adóévben az átlagos napi készpénz záróegyenlege az elismert pénzkészletet megha-ladja.
(2) A különadóból származó bevétel a központi költség-vetést illeti meg.
(3) Az az adóalany, amelynek az adóéve eltér a naptári évtõl, az adókötelezettséget az adóév elsõ napján hatályos szabályok szerint teljesíti.
(4) Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben érte-lemszerûen alkalmazni kell az adózás rendjérõl szóló 2003. évi XCII. törvény rendelkezéseit.
A házipénztárral összefüggõ adókötelezettség 2. § (1) A társas vállalkozás 20 százalék mértékkel kü-lönadót állapít meg és fizet az adóévi könyvviteli nyilván-tartása alapján a (2) bekezdésben meghatározottak szerint megállapított adóalap után.
(2) Az adó alapja az átlagos napi készpénz záróegyenleg elismert pénzkészlettel csökkentett pozitív összege.
(3) Az (1) bekezdés szerinti adót az adóév utolsó napját követõ 150. napon kell megfizetni és a társasági adóbeval-lásban bevallani.
Fogalmak 3. § E törvény alkalmazásában
1. társas vállalkozás:a társasági adóról és az osztalék-adóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény hatálya alá tartozó adózó, kivéve a hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozá-sokról szóló 1996. évi CXII. törvény hatálya alá tartozó hi-telintézetet és pénzügyi vállalkozást, a Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezetét, a közhasznú társa-ságot, a közhasznú, kiemelkedõen közhasznú jogállással rendelkezõ nonprofit gazdasági társaságot, a vízitársula-tot, az alapítványt, a közalapítványt, a társadalmi
szerve-zetet, a köztestületet, az egyházat (ideértve e szervezetek alapszabályában, illetve alapító okiratában jogi személyi-séggel felruházott szervezeti egységeket is), a lakásszövet-kezetet, az iskolai szövetlakásszövet-kezetet, a szociális szövetlakásszövet-kezetet, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárat és a felsõoktatási intézményt (ideértve az általa létrehozott intézményt is), továbbá a diákotthont;
2. átlagos napi készpénz záróegyenleg: a házipénztár napi záróegyenlegei együttes összegének és a napi záró-egyenlegek számításánál figyelembe vett napok (kivéve azokat a napokat, amelyeken pénztári forgalom nem volt) számának a hányadosa, azzal, hogy az átlagos napi kész-pénz záróegyenleg meghatározásánál a napi záróegyenleg csökkenthetõ a szerencsejáték szervezési tevékenység cél-jából tartott pénzkészlettel;
3. elismert pénzkészlet:az adóalany adóévi elszámolt éves összes bevételének 0,8 százaléka, de legalább 300 000 forint;
4. elszámolt éves összes bevétel:az adóévre vonatkozó beszámolóban – ide nem értve az összevont (konszolidált) beszámolót – kimutatott (ennek hiányában az adóév utolsó napjára vonatkozó könyvviteli zárlat alapján megállapí-tott) összes bevétel.
Hatályba léptetõ és átmeneti rendelkezések 4. § E törvény 2007. január 1-jén lép hatályba.”
III.
Az indítványok megalapozottak.
1. Az Alkotmánybíróság elõzetesen megvizsgálta azt a kérdést, hogy hatáskörébe tartozik-e az indítványozók ál-tal támadott, kihirdetett, de hatályba még nem lépett tör-vény vizsgálata.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. tör-vény (a továbbiakban: Abtv.) 42. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság gyakorlata az, hogy a kihirdetett, de hatályba még nem lépett törvény (törvényi rendelkezés) is képezheti utólagos absztrakt normakontroll tárgyát. Ha a kifogásolt rendelkezések alkotmányellenessége megálla-pítást nyer, az Alkotmánybíróság az alkotmányellenesség megállapításának a következményeként a hatálybalépés elmaradását mondja ki. [28/1993. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1993, 220, 225.; 19/1999. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1999, 150, 158.; 14/2002. (III. 20.) AB határozat, ABH 2002, 101, 114.]
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Hpt. al-kotmányossági vizsgálatát az egyesített indítványok alap-ján lefolytatta.
2. Az Alkotmánybíróság elsõként azokat az indítvá-nyozói kifogásokat vizsgálta meg, amelyek a Hpt.-nek az Alkotmány 70/I. §-ával fennálló ellentétét állították, és er-re tekintettel kérték az alkotmányellenesség kimondását.