HATÁROZATAI ÉS VÉGZÉSEI
• • • AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG
3175/2013. (X. 9.) AB HATÁROZATA
bírói kezdeményezés elutasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa egyedi normakont-roll eljárásra irányuló bírói kezdeményezés tárgyá-ban meghozta az alábbi
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság a közúti közlekedésrõl szóló 1988. évi I. törvény 15/C. § (1)–(2) bekezdése és 15/D. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.
I n d o k o l á s I.
[1] Az indítványozó Szentendrei Járásbíróság bírája az elõtte 4.P.20.148/2013. számon folyamatban lévõ peres eljárásban a tárgyalás felfüggesztése mellett az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. tör-vény (a továbbiakban: Abtv.) 25. §-a alapján egyedi normakontroll eljárást kezdeményezett az Alkot-mánybíróságnál. Indítványában az eljáró bíró an-nak megállapítását kérte, hogy a közúti közlekedés-rõl szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 15/C. § (1) és (2) bekezdése, valamint 15/D. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenes, valamint kezde-ményezte a megjelölt rendelkezések megsemmisí-tését.
[2] Álláspontja szerint a támadott szabályok ellentéte-sek az Alaptörvény M) cikkének (2) bekezdésében megfogalmazott azon rendelkezéssel, mely szerint Magyarország védi a fogyasztók jogait, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdésben biztosított jogorvoslat-hoz való joggal. Az indítványozó kifejtette, hogy a Legfelsõbb Bíróság 2/2005. számú Közigazgatási és polgári jogegységi határozata értelmében a parko-lás során az igénybe vevõ és a szolgáltató között polgári (szerzõdéses) jogviszony áll fenn, a parkolá-si díj és pótdíj pedig kötelmi pénzkövetelés. A Pol-gári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) nem ne-vesíti a pótdíj intézményét, ezért szerinte felmerül,
hogy a pótdíj polgári jogi vagy quasi hatósági szankció-e. Utóbbi esetben hatósági eljárásban, formális határozatban kellene kiszabni a pótdíjat.
Elõbbi esetben az eljáró bíró úgy találta, hogy a pót-díj összege nem növekedhetne, mert ezzel a szol-gáltató egyoldalúan alkalmaz szankciót, mellyel felborul a felek mellérendeltségének elve, s mindez sérti a fogyasztók érdekeit. Különösen megkérdõje-lezhetõ mindez szerinte annak fényében, hogy a pótdíjazási eljárás megindulásáról szóló értesítés (a szélvédõlapát mögött elhelyezve) nem minden esetben jut el a szerzõdést szegõhöz. A fizetési fel-szólítás szélvédõlapát mögé való elhelyezése nem alkalmas arra, hogy a szerzõdésszegõ fizetési köte-lezettsége beálltáról valóban tudomást szerezhes-sen, s ezzel sérül a fogyasztó jogorvoslati joga is.
[3] A bíró szerint az Alaptörvény fogyasztók jogait vé-dõ cikkébe ütközik az a szabály is, amely szerint a szolgáltatónak igénye bíróság elõtti érvényesítésére nyitva álló 60 napos jogvesztõ határidõ nem alkal-mazható abban az esetben, ha a gépjármû üzem-bentartója a nyilvántartott adataiban bekövetkezett változásokat a gépjármûnyilvántartás központi szervéhez – az erre vonatkozó jogszabályi rendel-kezések megszegésével – elmulasztotta bejelenteni és ezért a fizetési felszólítás nem a tényleges üzem-bentartó részére került megküldésre. A lakcímnyil-vántartás és a gépjármûnyillakcímnyil-vántartás adatainak – a parkolást igénybe vevõn kívül álló, technikai okok-ból való – eltérése jogbizonytalanságot okoz, és hátrányosan érintheti a fogyasztót.
II.
[4] 1. Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezé-sei:
„M) cikk (2) Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az erõfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait.”
„XXVIII. cikk (7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.”
[5] 2. A Kkt. indítvánnyal támadott rendelkezései:
„15/C. § (1) Ha a jármû díjfizetési kötelezettség alá esõ várakozási területen díjfizetés nélkül várakozik, vagy a kifizetett várakozási idõt egy óránál rövi-debb idõre történt fizetés esetén 5 perccel, egy órá-ra vagy annál hosszabb idõre történt fizetés esetén legalább 15 perccel túllépi, várakozási esetenként egy órai várakozási díjat, továbbá pótdíjat kell fizet-ni.
(2) A pótdíj összege a pótdíj kiszabásának napját követõ 15 napon belüli befizetés esetén az adott na-pon belül díjköteles idõszakra és további két órai várakozásra számított várakozási díj, 15 napon túli befizetés esetén az egy órai várakozási díj negyven-szerese. E bekezdés alkalmazása során befizetés-nek minõsül a fizetési mûvelet elindítása is. A pótdíj kiszabásáról szóló értesítést a jármû szélvédõlapát-ján, vagy a jármûvön egyéb jól látható helyen kell elhelyezni.”
„15/D. § (2) A 60 napos jogvesztõ határidõ nem alkalmazható abban az esetben, ha a gépjármû üzembentartója a nyilvántartott adataiban bekövet-kezett változásokat a gépjármûnyilvántartás köz-ponti szervéhez – az erre vonatkozó jogszabályi rendelkezések megszegésével – elmulasztotta beje-lenteni és ezért a fizetési felszólítás nem a tényleges üzembentartó részére került megküldésre.”
III.
[6] A bírói kezdeményezés nem megalapozott.
[7] 1. Az indítványozó egyrészt az Alaptörvény M) cik-ke (2) becik-kezdésének, azon belül is a fogyasztók jo-gainak sérelmét állította többféle vonatkozásban.
[8] 1.1. A hivatkozott rendelkezés az Alaptörvény
„Alapvetés” címû részében kapott helyet. Az M) cikk tehát Magyarország állami és társadalmi, gaz-dasági berendezkedésének, mûködésének legfõbb elveit és az önálló államiságból fakadó legfonto-sabb értékeket megfogalmazó rendelkezések részét képezi. Ezen a szinten fogalmazza meg, hogy Ma-gyarország gazdasága az értékteremtõ munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik, Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltétele-it, és fellép az erõfölénnyel való visszaéléssel szem-ben, valamint védi a fogyasztók jogait.
[9] Az Alkotmánybíróság a 3192/2012. (VII. 26.) AB határozatában rámutatott arra, hogy bár az Alaptör-vény – szemben a korábbi Alkotmánnyal – nem ne-vesíti külön a piacgazdaság követelményét, az al-kotmánybírósági gyakorlat alapján annak két lét-fontosságú elemét, a vállalkozás és a verseny sza-badságát azonban tartalmazza (Indokolás [19]).
Ki-fejtette továbbá: „A piacgazdaság, és így az Alap-törvény M) cikke által védett vállalkozás és verseny szabadsága mûködésének elengedhetetlen feltétele a szerzõdési szabadság, amely ennek következté-ben szintén élvezi az Alaptörvény védelmét. Ezt tá-masztják alá a szerzõdési szabadságnak a Ptk.-ban foglalt garanciális szabályai is.” (Indokolás [21]) [10] Az Alaptörvény megalkotására tett
törvényjavaslat-nak a szóban forgó rendelkezéshez fûzött indokolá-sa is kifejezésre juttatta, hogy a gazdasági verseny tételének megfogalmazása mellett az alkotmányo-zó egyben a versenynek a közjó általi ésszerû korlá-tozását is rögzíteni kívánta. Erre utal a verseny „tisz-tességes” jelzõje, az erõfölénnyel való visszaéléssel szembeni állami fellépésre és a fogyasztók jogainak állami védelmére történõ utalás. A szerzõdéseken, mint jogi kereteken keresztül megvalósuló gazdasá-gi verseny fogyasztóvédelmi célú korlátozásának alkotmányos alapjait teremtette meg az Alaptör-vény M) cikkének (2) bekezdése, anélkül azonban, hogy konkrét fogyasztói jogosultságokat megfogal-mazott volna. Mind a gazdasági verseny, mind a fo-gyasztói jogok védelme olyan állami kötelezettség, amelyhez külön nevesített alapjogok is kapcsolód-nak [pl. vállalkozáshoz való jog (XII. cikk), tulajdon védelme (XIII. cikk)]. Önmagában ebbõl a rendel-kezésbõl tehát nem vezethetõ le, hogy egy szerzõ-déses jogviszonyban miként kell a jogokat és köte-lezettségeket a fogyasztó és a vele szerzõdõ fél kö-zött elosztani, miként kell a fogyasztói érdekek vé-delmét érvényre juttatni.
[11] Mindezekre tekintettel önmagában amiatt, hogy a parkolási célú jogviszonyokban a Kkt. alapján a szolgáltató jogkövetkezményként növekvõ összegû pótdíjat alkalmazhat, illetve a pótdíj kiszabásáról szóló értesítést a jármû szélvédõlapátján vagy a jár-mûvön egyéb jól látható helyen kell elhelyezni, az M) cikk (2) bekezdésének sérelme nem állapítható meg.
[12] A Kkt. 9/D. § (3) bekezdése a következõképpen fo-galmaz: „A jármûvek helyi közutakon, valamint he-lyi önkormányzat tulajdonában álló közforgalom elõl el nem zárt magánutakon, tereken, parkokban és egyéb közterületeken történõ várakozása a helyi önkormányzat, vagy a Mötv. [Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. tör-vény] 16/A. §-ában meghatározott szolgáltató és a várakozási terület igénybevevõje közötti polgári jo-gi jogviszony.” Az indítványozó bíró kételyeivel el-lentétben tehát a pótdíj nem lehet quasi hatósági szankció, melyet hatósági határozati formában kel-lene kiszabni. Az, hogy a Ptk. nem nevesíti a pótdí-jat mint szerzõdést biztosító mellékkötelezettséget, nem jelenti azt, hogy más törvények az általuk sza-bályozott jogviszonyokra vonatkozó rendelkezések között ne írhatnának elõ ilyen mellékkötelezettsé-get, egyúttal meghatározva alkalmazásuk feltéte-leit. A Ptk. és a külön törvény rendelkezései közötti
eltérések jogbizonytalanságot okozhatnak ugyan, jelen esetben azonban ilyenre az indítványozó bíró nem hivatkozott. Az, hogy az idõ múlásával a pótdíj összege nagymértékben növekedik, azzal indokol-ható, hogy kilátásba helyezése az egyébként kis-összegû díj és pótdíj önkéntes megfizetésére ösz-tönzi a szerzõdésszegõt. Ezzel csökkenthetõ a kö-vetelt összeggel arányban nem álló költségekkel já-ró bíjá-rósági igényérvényesítések száma. A parkolási célú jogviszonyok sajátosságaira tekintettel is (tö-meges elõfordulás, kisösszegû követelések) a táma-dott pótdíj rendelkezések nem borítják fel a szerzõ-dõ felek közötti mellérendelt helyzetet.
[13] 1.2. Az indítványozó bíró szerint a Kkt. 15/D. § (2) bekezdése is ellentétes a fogyasztói jogok védelmét kimondó M) cikk (2) bekezdésével, mert a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény 22/A. §-a alapján a nyilvántartó a jármûnyilvántartásból történõ adatszolgáltatás so-rán a személyiadat- és lakcímnyilvántartás szerinti lakcím adatokat adja át, a gépjármûnyilvántartás és a személyiadat- és lakcímnyilvántartás szerinti ada-tok azonban nem feltétlenül egyeznek meg egy-mással.
[14] A fent kifejtett érvek fényében e szabály szintén nem sérti az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdését.
Emellett az, hogy a jogalkotó a fogyasztót védõ jog-vesztõ határidõ érvényesülése alól a fogyasztó ön-hibájából, törvényi kötelezettsége elmulasztásából származó szûk körben kivételt iktatott be, a nyil-vántartások adattartalmának egyezõségével nincs összefüggésben. A 60 napos jogvesztõ (a szerzõ-désszegõ fogyasztót kötelezettségei alól mentesítõ) határidõ ugyanis csak akkor nem alkalmazható, ha a gépjármû üzembentartója a nyilvántartott adatai-ban bekövetkezett változásokat a gépjármûnyilván-tartás központi szervéhez mulasztotta el bejelente-ni, és emiatt nem a tényleges üzembentartónak küldték meg a fizetési felszólítást.
[15] 2. Az indítványozó bíró szerint a Kkt. 15/C. § (2) be-kezdése az Alaptörvény XXVIII. cikkének (7) bekez-dését is sérti, mivel a szélvédõlapát mögé helyezett fizetési felszólítás nem alkalmas módszer a fizetési kötelezettség beálltáról való tudomásszerzésre, s ezért felmerül a jogorvoslathoz való jog sérelme.
[16] A jogorvoslati jog mint alkotmányos alapjog lehetõ-vé teszi, hogy bárki jogorvoslattal éljen az olyan bí-rósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. Az Alkot-mánybíróság a 2/2013. (I. 23.) AB határozatában rá-mutatott arra, hogy a jogorvoslathoz való jog érvé-nyesülésének két eleme van: egyrészt, hogy a
jogor-voslati fórumrendszer igénybevételét nem gátol-ják-e jogszabályi elõírások, másrészt, hogy milyen a jogorvoslat terjedelme, azaz teljes körûsége, illet-ve korlátozottsága (Indokolás [35] és [37]). A jogor-voslathoz való jog ugyanakkor az Alkotmánybíró-ság értelmezésében nem terjed ki a nem állami, pél-dául a munkáltatói vagy a tulajdonosi döntésekre {9/2013. (III. 6.) AB határozat, Indokolás [27]}. A fi-zetési felszólítás nem tekinthetõ bírósági, hatósági vagy más közigazgatási döntésnek, mellyel szem-ben jogorvoslati jogot kellene biztosítania a tör-vényhozónak, így a jogorvoslathoz való jog és a tá-madott szabály között hiányzik az érdemi alkotmá-nyossági összefüggés.
[17] A Kkt. 15/C. § (2) bekezdése a szerzõdésszegés ese-tére meghatározott jogkövetkezmény mértékét és alkalmazásának feltételeit rögzíti, a szolgáltató igényérvényesítése esetén jogszerûségérõl bíróság dönt, a bíróság ítélete jogorvoslattal az eljárási sza-bályok szerint támadható. Kétségtelen, hogy az ér-tesítésnek a szélvédõlapáton történõ elhelyezése nem jelenti szükségképpen, hogy a szerzõdésszegõ fél megfelelõ idõben (még a 15 nap elteltét megelõ-zõen) értesül a pótdíj kiszabásáról (pl. mert az érte-sítést valaki leveszi a gépjármûrõl), a szerzõdéssze-gés tényével (vagyis a díj meg nem fizetésével) azonban tisztában van (ha nincs, akkor az az eljárás során tisztázandó, beleértve azt is, hogy történt-e szerzõdésszegés). A pótdíjazási eljárás megindítá-sa, illetve elmaradámegindítá-sa, az értesítés célba érése vagy elveszése, ennek kapcsán az alacsonyabb vagy ma-gasabb összegû pótdíjfizetési kötelezettség, avagy a pótdíj alóli mentesülés kockázatának jogalkotó ál-tal történõ elosztása a fogyasztó és a szolgáltató kö-zött nem érinti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) be-kezdésében rögzített jogorvoslathoz való jogot.
[18] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést elutasította.
Budapest, 2013. szeptember 23.
Dr. Lenkovics Barnabáss. k.,
tanácsvezetõ alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egons. k., Dr. Lévay Miklóss. k.,
elõadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Salamon Lászlós. k., Dr. Szalay Péters. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: III/1026/2013.
• • •
AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG
3176/2013. (X. 9.) AB HATÁROZATA
alkotmányjogi panasz elutasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi pa-nasz tárgyában meghozta a következõ
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.XI.30.049/2012/6.
számú ítélete alaptörvény-ellenességének megálla-pítására és megsemmisítésére irányuló alkotmány-jogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a csõdeljárásról és a felszá-molási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 20. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megálla-pítására és megsemmisítésére irányuló alkotmány-jogi panaszt visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt egyebekben visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselõ-je útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) be-kezdése, valamint 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
I.
[2] Az indítványozó gazdasági társaság a csõdeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. tör-vény (a továbbiakban: Csõdtv.) alapján csõdeljárás alatt állt, melyben egy bank bejelentette hitelezõi igényét, majd az eljárás befejezése elõtt ezen igénybejelentését visszavonva kijelentkezett az el-járásból.
[3] A csõdeljárás lezárását követõen az indítványozó el-len a bank (felperes) közraktári áru kiadása, vagy kár-térítés megfizetése iránt eljárást indított a Fõvárosi Bí-róságon. A Bíróság az indítványozót 179 500 000 Fo-rint és 3 511 000 Euro összegû kártérítés felperes ré-szére történõ megfizetésére, valamint 13 900 000 Fo-rint perköltség megfizetésére kötelezte. Az ítéletet a Fõvárosi Ítélõtábla helybenhagyta. Ezt követõen fordult a panaszos a Kúriához, mely a Fõvárosi Íté-lõtábla ítéletét hatályában fenntartotta. Az indítvá-nyozó alkotmányjogi panaszában a Csõdtv. 20. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megálla-pítását és megsemmisítését kérte. E jogszabályhe-lyet a nemzetgazdasági szempontból kiemelt
jelen-tõségû gazdálkodó szervezetek csõdeljárásának és felszámolásának különleges szabályairól és az az-zal összefüggõ törvénymódosításokról szóló 2011.
CXV. törvény iktatta a Csõdtv.-be, melynek értel-mében a csõdeljárásból kijelentkezõ hitelezõ peres úton nem érvényesítheti követelését. A panaszos to-vábbá indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság ál-lapítsa meg a Kúria Gfv.XI.30.049/2012/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességét és semmisítse azt meg.
[4] Az indítványozó kifogásolja, hogy a Kúria az ítélet-ben nem alkalmazta a Csõdtv. 20. §-ának (3) bekez-dését, mely alapján a bank peres úton nem érvénye-síthette volna követelését. Álláspontja szerint ez az értelmezés a csõdeljárás céljával ellentétes, hiszen a csõdeljárás célja éppen az adós reorganizációja, azáltal, „hogy hitelezõivel egyezséget kötve a gaz-daság vérkeringésébe visszahelyezkedjen.” Meglá-tása szerint a Csõdtv. 20. § (3) bekezdésének beikta-tásával a jogalkotó a félreérthetõ jogértelmezéseket kívánta megszüntetni a csõdeljáráson kívüli hitele-zõi igényérvényesítés területén. A jogszabályi mó-dosítás azonban érvelése szerint további félreérté-sekre adott lehetõséget, mely a támadott ítélet jog-alkalmazásán is nyomon követhetõ. A panaszos elõadta, hogy a jogszabály értelmezése tekinteté-ben írásbeli állásfoglalást kért a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumtól, melynek Kodifikációs Fõosztályától azt a választ kapta, hogy a kérdéses jogszabály célja az volt, hogy a joghézagot meg-szüntesse és a jogalkalmazás egységét biztosítsa.
[5] Az indítványozó álláspontja szerint a törvény nem egyértelmûen rendezte a korábbi jogbizonytalansá-got, így sérül az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésé-ben foglalt jogbiztonság elve, az M) cikk (1) bekez-désében foglalt vállalkozás szabadsága. A panaszos kifogásolta azt is, hogy a fent vázolt jogbizonytalan-sággal összefüggésben sérült az M) cikk (2) bekez-désében foglalt tisztességes gazdasági verseny felté-teleit biztosító rendelkezés.
[6] Az indítványozó hivatkozott az Alaptörvény XV. cikkében megfogalmazott jogegyenlõség elvé-vel összefüggésben arra, hogy a Kúria ítéletében a bírói jogértelmezés egyetlen hitelezõ érdekeit védi azon többi hitelezõvel szemben, akik megegyeztek az adóssal, bízva a gazdasági társaság reorganizáció-jában.
[7] Az indítványozó az Alkotmánybíróság Fõtitkárságá-nak hiánypótló felhívására válaszolva alkotmányjo-gi panaszát kiegészítette. Ezen kiegészítõ indítvány-ban az eredeti alkotmányjogi panaszáindítvány-ban kifejtette-ken túl arra is hivatkozott, hogy a támadott ítélet nem mérte fel kellõ körültekintéssel a Csõdtv.-ben foglalt rendelkezéseket. A Kúria által alkalmazott jogértelmezés a gazdasági társaságokat „kényszer-pályára és felszámolásba kényszeríti”, ezáltal sérül az Alaptörvény 28. cikkében foglalt bíróságoknak címzett jogértelmezési szabály.
II.
[8] 1. Magyarország Alaptörvényének az alkotmányjogi panaszban hivatkozott rendelkezései
„B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.”
„M) cikk (1) Magyarország gazdasága az értékte-remtõ munkán és a vállalkozás szabadságán alap-szik.
(2) Magyarország biztosítja a tisztességes gazda-sági verseny feltételeit. Magyarország fellép az erõ-fölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fo-gyasztók jogait.”
„I. cikk (4) A törvény alapján létrehozott jogalanyok számára is biztosítottak azok az alapvetõ jogok, va-lamint õket is terhelik azok a kötelezettségek, ame-lyek természetüknél fogva nem csak az emberre vo-natkoznak.”
„XV. cikk (1) A törvény elõtt mindenki egyenlõ.
Minden ember jogképes.
(2) Magyarország az alapvetõ jogokat mindenki-nek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi szár-mazás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet sze-rinti különbségtétel nélkül biztosítja.
(3) A nõk és a férfiak egyenjogúak.
(4) Magyarország az esélyegyenlõség megvaló-sulását külön intézkedésekkel segíti.
(5) Magyarország külön intézkedésekkel védi a gyermekeket, a nõket, az idõseket és a fogyatékkal élõket.”
„28. cikk A bíróságok a jogalkalmazás során a jog-szabályok szövegét elsõsorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alap-törvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelõ, erkölcsös és gazdaságos célt szolgál-nak.”
[9] 2. Az alkotmányjogi panasszal érintett, a csõdeljá-rásról és a felszámolási eljácsõdeljá-rásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 20. § (3) bekezdése:
„20. § (3) A 10. § (2) bekezdése szerinti határidõ el-mulasztása esetén a hitelezõ az egyezségkötésben nem vehet részt, az egyezség hatálya nem terjed ki rá. A bejelentési határidõ elmulasztása miatt nyil-vántartásba nem vett hitelezõi igény jogosultja az adós ellen követelését nem érvényesítheti, azonban a más által kezdeményezett felszámolási eljárásban
a még el nem évült követelését bejelentheti. Ebben az esetben a 35. § (2) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a 35. § (2) bekezdésb)pontja szerinti késedelmi kamatot, késedelmi pótlékot, to-vábbá a pótlék és bírság jellegû követelést a felszá-molási eljárásban sem lehet érvényesíteni.”
III.
[10] Az Alkotmánybíróság elsõként azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a befo-gadhatóság törvényben elõírt feltételeinek.
[11] Az indítványozó teljesítette az Abtv. 51. § (2) be-kezdésében meghatározott feltételeket, mert képvi-seletében a Budapesti Ügyvédi Kamara által nyil-vántartott ügyvéd nyújtotta be az alkotmányjogi pa-naszt.
[12] Az indítvány megfelel az Abtv. 52. § (1) bekezdésé-ben foglalt feltételeknek, mert megjelöli az Alkot-mánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi ren-delkezéseket [26. § (1) és 27. §], az eljárás megindí-tásának indokait, illetve indokolást a támadott ítélet és törvényi rendelkezés alaptörvény-ellenességére.
Az indítvány továbbá határozott kérelmet tartalmaz az alaptörvény-ellenesnek vélt ítélet, valamint jog-szabályi rendelkezés megsemmisítésére is.
[13] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az Abtv.
27. §-a és 26. § (1) bekezdése alapján benyújtott al-kotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesí-tésétõl számított hatvan napon belül kell benyújta-ni. Az alkotmányjogi panaszt a Kúria 2012. május 23-án kézbesített ítéletével összefüggésben az in-dítványozó 2012. június 16-án – határidõben – nyújtotta be a Fõvárosi Törvényszékre.
[14] Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszban az indítványozó az Abtv. 51. § (1) bekezdése alap-ján jogosultnak tekinthetõ, mivel azon eljárás során hozott ítélet alaptörvény-ellenességét állítja, mely-ben alperesként szerepelt.
[15] Az indítványozó a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetõségeket kimerítette, így teljesítette az Abtv.
26. § (1) bekezdéseb)pontjában, a 27. §b) pontjá-ban foglalt feltételeket, valamint megfelelt az Abtv.
29. §-ban írt azon követelménynek is, mely szerint az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvetõ alkotmányjogi jelentõségû kérdés esetén fogadható be.
[16] Az Alkotmánybíróság a fentiekre tekintettel az al-kotmányjogi panaszt befogadta.
IV.
[17] Az indítvány nem megalapozott.
[18] Az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.XI.30.049/2012/6.
[18] Az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.XI.30.049/2012/6.