A Széchenyi István Egyetemen az Épülettervezési Tanszék által tizenhatodik alkalom-mal megrendezett Alkotóhéten a saját diákokon és oktatókon kívül résztvevői voltak az ország összes egyetemi szintű építészképző intézményének (BME Építészmérnöki Kar, Debreceni Egyetem Műszaki Kar, Moholy Nagy Művészeti Egyetem, a Nyugat-magyaror-szági Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézet, a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Kar, a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar), valamint a prágai ARCHIP Architectural Institute hallgatói és oktatói. A munka 10-12 fős csoportokban az egyetemek által delegált csoportvezetők segítségével folyt.
Az Alkotóhét címe, megadott témája: „ÁTKELÉS / TRANSITION”.
Idézet a kiírásból: „Az alkotás helyszíne az Építész Műteremház, a Műteremház szom-szédságában álló parkolóház alsó szintje, valamint az installációk helyszíneként kije-lölt szomszédos vízparti terület. Az Alkotóhét munkájának eredményeként – a témából adódó sokféle megközelítés lehetőségét fenntartva – olyan installációkat, téri akciókat képzelünk el, melyek a helyszín lehetőségeit kihasználva reagálnak a felvetett témára.”
TémaAz Alkotóhét hívószava – az ÁTKELÉS – szorosan kötődik a kapcsolat, a híd, mint kapcso-lat témához. Ugyanarról szól mindkettő – összekötni valamit, akadályt legyőzve, fi zikai és szellemi téren egyaránt.
Helyszín
Az alkotásra kijelölt helyszín, az egyetemhez kapcsolt vízparti terület – mely a Kis-Duna holtágának mindkét partját magában foglalta tovább erősíti a lehetséges kapcsolódási pontokat, tipikus „híd-helyzetet” teremt; áthidalni, átkelni, kapcsolatot teremteni.
az Alkotóhét helyszínkijelölése
Anyag
Az alkotáshoz installációs anyagként alkotócsoportonként 1000-1000 m kötelet kaptak.
Az Alkotóhét installációs anyaga: 1000 m kötél csoportonként
A hidak létrehozásának két ősi – s máig is alkalmazott – módszere a fatörzs (áthidaló ge-renda; később megmunkált fa, kő, beton, acél) és a gyökérinda (függesztett híd; később kötél, acélkábel). A kötéllel a hallgatók egy olyan anyagot kaptak, melynek tulajdonsága-it megismerve és felhasználva a kapcsolatteremtés kreatív eszközévé válhatott.
Gyökérhíd – India
„Kapcsolat” - installációk
Tanulmányunkban az Alkotóhét tíz elkészült munkájából azokat emeljük ki, melyek leg-inkább kötődnek a témánkhoz, s melyek tanulsággal szolgálhatnak a hidak különböző formájú kapcsolatainak megértésében, értelmezésében.
„Garázsbeszövés” – csoportvezető: Zombor Gábor DLA
Az alkotócsoport nem a vízpartot, hanem a Műteremház melletti parkolóház alagsori szintjét választotta helyszínül. Sajátos határhelyzet: fél emelettel a terep alatt, a külső szintig betonfallal körülvett tér sajátos „medernek” is felfogható. A szint teljes egészét vízszintes, feszített kötélráccsal hálózták be egy átlagos ember horizontjának magas-ságában. Felfogható ez imitált vízfelületnek, ahol a kapcsolat a két part között a víz, s a mederben járva még éppen át lehet kelni. Másik olvasatban arra hívja fel a fi gyelmet, hogy az „áthidalás” a horizont pozíciójából adódóan alulról és felülről is szemlélhető.
Pontosan úgy, mint egy „igazi hídnál”; de erről az alsó, sok esetben senkiföldje világról hajlamosak vagyunk elfeledkezni.
Garázsbeszövés
„Léggömbhíd” – csoportvezetők: Markó Balázs DLA és Élő József
A költői szépségű alkotásban a gravitációt legyőzve fehér és fekete léggömbök emelik a kötelet a megszokottal ellentétes ívű híddá. Az alkotást több helyzetben is megszemlél-hettük – utca fölött átívelve, mozgásban, éjszaka – mielőtt a holtág két partját összeköt-ve végső helyére került volna, miközben a kötélhíd végeit tartó hallgatók között sajátos kapcsolat-játék zajlott.
Léggömbhíd
„Kötélhíd” – csoportvezető: Kemes Balázs DLA
Az Alkotóhét legklasszikusabb híd-kompozíciója a két part közé feszített kötélhíd. A fe-szes ívről lelógó, részben a vízbe érő sűrű kötélsáv és annak tükröződése egymásba olvadó képpé válik. Az alkotás egyszerű eszközökkel, felesleges magyarázatok nélkül mutatja meg egy híd esszenciális szépségét.
Kötélhíd
„Hosszában a vízen” – csoportvezető: Getto Tamás DLA
Az alkotócsoport látszólag könnyű és evidens válasz talált az Alkotóhét témájára: a kö-télkomp a két part között valódi fi zikai átkelés, a komp aff éle vízen járó híd-darab. El-látja elsődleges célját: kapcsolat a két part között. Az alkotások közös bejárásán azon-ban egy meglepetéssel szolgáltak: közel 2 km, a parttal párhuzamosan kifeszített zsineg segítségével a folyó hosszában történő átkelést mutattak be, az akcióba komponálva a fent bemutatott kötélhídon való átjutást is. A gondolati és fi zikailag is megvalósított
„fordítás” egy másfajta, folyamatos átkelésre/kapcsolatra hívja fel a fi gyelmet.
Átkelés hosszában
„Összekötés” – másfajta kapcsolat
Az Alkotóhét Bach Péter DLA által vezetett alkotócsoportja más utat választott a kap-csolatteremtésre. Munkájukban az Alkotóhét utolsó éjszakáján a már elkészült, vagy befejezés alatt álló alkotásokat örökítették meg egy-egy fotó segítségével. Minden ins-tallációról egy, számukra fontos, valamiképpen az alkotás lényegét kifejező képet vá-lasztottak ki és rövid, tömör szöveggel értelmezték a maguk és alkotótársaik számá-ra. Kirajzolódott ezáltal egy másfajta kapcsolat, mely az alkotások között szövődött az együtt töltött egy hét alatt. A kapcsolati hálózatok világába érkeztünk ezzel, s a hidak nem önmagukban, hanem rendszerben való értelmezésének terepére (lásd Bach Péter kapcsolódó tanulmányát).
Összeszövés – kapcsolati háló
Összegzés
Talán szokatlan a témánk, a „Híd, mint kapocs” fentiekben bemutatott közvetett, ana-lógiákat kereső elemzése, de úgy gondoljuk, hogy olyan nézőpontokat tárt elénk, mely a további kutatásban – mely a „Híd, mint határhelyzet” fejezettel folytatódik – újszerű összefüggésekhez vezethet.
FORRÁSOK
» A 16. Győri Építész Alkotóhét hivatalos programfüzete, szerk. Czigány Tamás FOTÓK:
» Fodróczy József
» Nagy András
» Ungerhofer Dániel
» Bach Péter alkotócsoportjának hallgatói:
» Alex Yeloyeva, Elizaveta Karpacheva, Breuer Anna, Starkbauer Lilla,
» Babity István, Litauszki Edina, Hermann Péter István, Kónya Krisztián,
» Tóth Vivien, Hajtó Zsófi