• Nem Talált Eredményt

ALKOTÁS, TERMÉSZET – TÁRSALKOTÓK ÉS TOLMÁCSOK A TÁJBEAVATKOZÁSBAN

In document A TERMÉSZETBEN LÉTREHOZOTT (Pldal 195-200)

A NÉZŐI STÁTUSZ A TÁJBEAVATKOZÁSBAN

4. ALKOTÁS, TERMÉSZET – TÁRSALKOTÓK ÉS TOLMÁCSOK A TÁJBEAVATKOZÁSBAN

Ebben a fejezetben azt vizsgálom, hogy milyen lehet a mű hatása a termé-szetre, és milyen lehet a természet hatása a műre. A mű rombolja vagy feljavítja a természetet? A természet rombolja vagy továbbalkotja a művet? Milyen módon lehet a természet önmagában néző, passzív szemlélő, megtapasztaló, vagy aktív résztvevő, társalkotó, ha arra rávezeti a művész?1 A performativitás fogalmát vizsgálva azt állítottam, hogy a természet és a mű között létrejöhet egy perfor-matív viszony, mert megváltoztatják egymás valóságát. A természet állapotát megváltoztatja a mű jelenléte, és fordítva, a mű egy idő után megsemmisülhet a természet által. Egy ennél látványosabb kölcsönhatás az, amikor a természet a művészi koncepció tolmácsa lesz. A művész úgy gondolja ki művét, hogy an-nak alakulását rábízza a természetre.2 A továbbiakban olyan alkotásokat fogok megvizsgálni, amelyekben a természet látványosan részt vesz a műben, és hat annak alakulására, megváltoztatja annak valóságát.

Amikor a művész létrehoz egy alkotást a természetben, akkor fizikailag és energetikailag megbolygatja annak rendjét. Vannak olyan alkotások, amelyek nagymértékben avatkoznak be a természetes közegbe. Vegyük például a legelső amerikai land artokat. Munkagépekkel ástak, hatalmas földtömegeket mozgattak meg. Habár a művész őszintén ráhangolódik, rezonál a kiválasztott környezettel, szándéka nem a környezet rongálása, mégis nagy méretük miatt megváltoztat-ják a tájat. Hatás, amely maradandó nyomot hagy. Habár egyesek a ’70-es évek-ben készültek, mai napig is megvan a Spiral Jetty (Robert Smithson), a Double Negative (Michael Heizer), Lightning Field (Walter de Maria) stb. Ez azért van, mert nagy a beavatkozás mértéke, és a természet még nem volt képes arra, hogy visszavegye, ami az övé. Habár a természet kínálta lehetőségekkel élnek, de hosz-szú távon mégis az alkotások megsemmisülését fogja eredményezni. Azonban így is voltak kitalálva. Mulandóságuk rebellis szándék a műkereskedelem ellen.

Vannak olyan alkotások, amelyek szerényen hagynak nyomot a termé-szetben. Ilyenek az európai példák stb., amelyek, ha külső elemet visznek be, akkor azt nem erőszakosan teszik, vagy ha az ott találtakat használják fel, ál-talában nem rongálnak hatalmasat. A regenerálódó anyagokat használják fel, mint például a növényzet részei, ágak, kövek, kavicsok, sár, jég stb. Ilyenek pédául Andy Goldsworthy és Richard Long munkái. Ezek a munkák inkább a

1 Ezt a tételt bővebben kifejtettem a Néző fejezetben.

2 Ezt a tételt bővebben kifejtettem a Performativitás fejezetben.

194 4. ALKOTÁS, TERMÉSZET – TÁRSALKOTóK ÉS TOLMÁCSOK…

táj energetikai áramlását3 változtatják meg. Akár a hatalmas land art művek, ezek is megsemmisülnek, csak hamarabb. Az átrendezett növények elrothad-nak, az áthelyezett kövek nem. Erre számított a művész, amikor megalkotta a művet. A mű megsemmisülése a koncepció része, esetenként minél hamarabb megsemmisül, annál nagyobb a hatása. Itt olyan munkákra gondolok, amelyek jégből, hóból, homokból, hervadó növényekből vannak kialakítva, és pár napos az élettartamuk. A mulandóság jelképes, az élet folytonos változását mutatja be: semmi sem maradandó.

Mindkét említett esetben a természetes környezet hatást gyakorol az ott hagyott műre, megváltoztatja annak valóságát, ezért tekinthető performatívnak.

Vannak olyan alkotások, amelyek alakulása, befejezése rá van bízva a ter-mészetes környezetre. A művész elindítja a munkát, és a természet befejezi azt.

Ezáltal a természet társalkotóvá válik, és performatív a műre való tekintettel. Ezek általában nem rongálják a természetet, sőt vannak olyanok, amelyek feljavítják annak állapotát. Ilyenek az eco art, environmental art munkák. A továbbiakban olyan alkotásokat fogok megvizsgálni, amelyek ebbe a kategóriába sorolhatók va-lamilyen módon, vitatva a természet és az alkotás közti performatív viszonyokat.

Dénes Ágnes Wheatfield (99–100. kép) 1982-es land art alkotása: Manhattanben két ár búzát ültetett és aratott le egy üres, szennyezett telken a World Trade Centerhez közel. A projektet két asszisztenssel és számos önkéntessel valósítot-ta meg. Az ültetést megelőzően el kellett hordani a szemetet, és földdel kellett feltölteni a területet. Egy öntözőrendszer négy hónapon keresztül működött a mű fenntartásáért.4

Azzal, hogy búzát ültetett, olyan növényt, amelyet a világ minden pontján ültetnek, felhívta a figyelmet az éhínségre és a források nem megfelelő elosz-tására. Összeférhetetlen ellentéteket hangsúlyozott ki. Például a New York-i tőzsdétől kis távolságra helyezkedett el. Aratás után a szalmát a helyi rendőrség lovainak adták, a magok egy részét pedig egy világ körüli kiállításon5 mutatták be.6 A művésznő maga írja a munkára emlékezve, hogy aratás után a területet beépítették, egy luxuskomplexumot létesítettek, de úgy gondolja, hogy New York emlékezni fog a varázslatos borostyánmezőre.7

Ez a munka az első olyan példák közé sorolható, amely a művészet be-avatkozása által feljavította a környezet állapotát. Az ember által lerombolt 3 Az Aura, atmoszféra és a hely szelleme a hatás vizsgálatában fejezetben példáztam ezt Charles Brooker és John Burke kutatásaival: A megépített környezet hatása az energiaáram-lásra és a növények növekedésére.

4 Krug, Don: Ecological Restoration, Agnes Denes, Wheatfield. Art & Ecology: Perspectives and Issues, 2006, http://greenmuseum. org/c/aen/Issues/denes. php [2017. 01. 01.]

5 International Art Show for the End of World Hunger, melynek szervezője a Minnesota Museum of Art, 1987–90.

6 Matilsky, B. C. : Fragile Ecologies: Contemporary Artists’ Interpretations and Solutions.

New York, Rizzoli. 1992. In: Krug, Don: i. m.

7 Oakes, B. : Sculpting with the environment-a natural dialogue. New York: Van Nostrand Reinhold, 1995. In: Krug, Don: i. m.

195

4. ALKOTÁS, TERMÉSZET –TÁRSALKOTóK ÉS TOLMÁCSOK…

területnek a művész új életet adott a természet ereje által. Az előfeltételeket az ember, a művész teremtette meg, de végrehajtani csakis a növekvő és folyton alakuló természet tudta. Miért tekinthető műalkotásnak és nem mezőgazdasági munkálatnak? Azért, mert konceptuálisan építkezik. Indítéka és célja nem ha-szonorientált, hanem elsősorban esztétikai, továbbá humanitárius és ökológiai.

Habár törékeny az eszköz (a búza), amivel üzenetét megfogalmazza a művész, mégis egy rebellis cselekedet. Az üzenete több rétegen építkezik. Elsősorban a terület letakarítása és feltöltése, beültetése és fenntartása, majd aratása ön-kéntesek munkája által valósult meg. Ez a folyamat példaértékű. Ezentúl egy, a gazdasági központban levő területet a művésznő nem haszonra használja, hanem ennél nemesebb célokra fordítja: a természetbeavatkozás elsősorban egy vizuálisan kellemes látványt kínál, amely jelenlétével nemcsak fizikailag tisztítja a levegőt, hanem energetikailag is új életet jelent, megtisztítja a hely szellemét. Továbbá, globális értelemben, egyfajta reális hasznot ad a helynek.

Végső soron a termést is felajánlotta, és nem hasznot húzott belőle. Tehát a művészi koncepció a következő: a mű az emberi munkával és a növények ter-mészetes folyamataival együtt jön létre. Az alkotás nem fizikai műtárgy, hanem a cselekvésekből és azok fizikai eredményeiből tevődik össze. A performativitás a mű és a természet között a következőképpen jön létre. A művész kialakított egy koncepciót. A takarítási, ültetési munkálatok pozitívan hatottak a helyre, termőképessé tették. Ezek után átvette a természet az irányítást, és benőtte a területet. Előbb a művész megváltoztatta a környezet állapotát, a természet erre reagálva befejezte a konceptuális művet. Performatív kölcsönhatás jött létre a természet és az emberi beavatkozás között.

99–100. kép

Dénes Ágnes talán leghatásosabb land art munkája a Tree Mountain – A Living Time Capsule (101–104. kép). 1982-ben kezdődött el a terv kivitele-zése és 1996-ban fejezték be megépítését. De a terv végső megvalósulása egy minimum 400 éves fejlődési periódust igényel. 10 000 fát ültetett ugyaneny-nyi ember: minden fát egy személy. A művész honlapján olvasható leírásban

196 4. ALKOTÁS, TERMÉSZET – TÁRSALKOTóK ÉS TOLMÁCSOK…

az áll, hogy egy hegyet kellett építsenek pontos meghatározások szerint, és csak az építkezési munkálatok 4 évet vettek fel. Egy régi bánya helyére épült, amely előzőleg tönkretette környezetét. A bioremediációs folyamat felújítja a környezetet és visszaállítja a természetes harmóniát, ez esetben egy erdő lét-rehozásával. Az ültetett fák összetartják a földet, oxigént termelnek, és otthont biztosítanak az állatoknak. Ez mind időt igényel, ezért a projekt évszázadokra terjedő. Minden fát más ember ültetett. Erről igazolványt kapnak 400 évre. Ez egy örökölhető dokumentum, amely összeköti az ültetőket és azok leszármazot-tait a fák által. Ezt „green family”-nek nevezik. Minden fa hordozza ültetőjének a nevét. A dokumentumot tulajdonosa továbbadhatja bárkinek, leszármazottnak vagy másnak. Ráadásul akár el is temetkezhet alatta. De a Tree Mountaint nem birtokolhatja senki, és nem eladható, továbbá a fákat nem lehet elmozdítani.

A fa a természet része, de az ültetés helye emberi terv, ez egy igaz szövetség ember és természet között.8 Ez az első olyan megrendelés, amikor egy művészt kérnek fel, hogy egy környezeti károsodást olyan műalkotással hozzon helyre, amely globális méretű, nemzetközi célú, és tartósságban nehéz felülmúlni.9

A művész olyan koncepciót alakított ki, melyben nem egy külső, idegen anyagot visz a természetbe, hanem magát a természetet, annak elemeit használ-ja fel: egy hegyet és egy erdőt. Erős beavatkozás a természet állapotába, de ez esetben nem teljesen rongáló következményekkel mozgat meg nagy földtöme-geket, hanem a táj feljavítása integrált, fontos része a művészi koncepciónak.

Egy ember által megrongált hely ökoszisztémájának visszaállítása érdekében jött létre. Tehát állítható, hogy a művészi koncepció kivitelezése építő jellegű hatást gyakorol a környezetre. Ezt a hatást az ember csak elindította, és a ter-mészet fogja a legnagyobb munkát elvégezni. Habár nekünk nagy munkának és erőfeszítésnek tűnhet a hegy megépítése, az ültetés folyamata, ez mind el-enyészik akkora időtartam alatt, amennyit a művész a projekt kiteljesedésére tűzött ki. 400 évhez képest semmi az a pár év, amely alatt odahordták a hegyet és elültették a palántákat. Az lesz igazán izgalmas, hogy miként lesz ismét élettel teli a növekedő erdő. Tehát a természet az emberi kezdeményezésre reagál, visszahat. Megvalósítja a művészi koncepciót, társalkotójává válik.

Pozitív példa ez a mű, mert az emberi beavatkozás a természet állapotának feljavítása érdekében történik, és a természet viszonzott hatása ismét a mű továbbalkotása, nem felemésztése és megsemmisítése. Mindez azért jöhetett létre, mert az alkotó tudatában van annak, hogy a természet közegében a mű ki van téve a természeti erőknek, és ezt a lehető legjobban kiaknázza. Hagyja, hogy a természet ne csak beavatkozzon a műbe, hanem annak beavatkozása képezze a mű nagy részét.

8 Dénes Ágnes honlapján olvasható: http://www. agnesdenesstudio. com/works5. html [2017. 01. 07.]

9 Oakes, B.: i. m.

197

4. ALKOTÁS, TERMÉSZET –TÁRSALKOTóK ÉS TOLMÁCSOK…

101–104. kép

A ’70-es évektől napjainkig sok művész alapozta művét a természet változó, növekvő, fejlődő jellegére. Ha nem is feltétlenül ökológiai szándékkal alkot a művész, mégis tiszteletben tartja a természet integritását és ritmusát.

David Nash 1977-ben Ash Dome10 (105. kép) című alkotásában egy körbe ültetett 22 kőrisfát, amelyeket az évek során metszett, hajlított, igazított, hogy kupola formában nőjenek. Walesben, Snowdonia területén található a mű, de a pontos helyét a művész titokban tartja. Azt mondja alkotásáról, hogy bizonytalan idők voltak akkor: a nagy munkanélküliség, a politika instabilitása és a hideghá-ború miatt a nukleáris háhideghá-ború lehetősége is reális volt. Az emberiség nagy pusz-tításokat okoz a természetben, ezért ez a munka egy hitbéli cselekedet, hosszú távú elkötelezettség.11 Nash visszaemlékezik arra, hogy az emberek azt állították

10 Ash Dome – David Nash, https://www. youtube. com/watch?v=UBiP5tqDbME [2017. 01. 04.]

11 Jobson, Christopher: Ash Dome: A Secret Tree Artwork in Wales Planted by David Nash, in 1977. 2016, http://www. thisiscolossal. com/2016/05/ash-dome-david-dash/ [2017. 01. 04.]

198 4. ALKOTÁS, TERMÉSZET – TÁRSALKOTóK ÉS TOLMÁCSOK…

abban az időben: „megsemmisítjük magunkat, mielőtt eljutnánk a 21. századig”.

Ezért döntött úgy, hogy olyan művet készít, amely megcélozza a 21. századot.12

105. kép

Ez a mű nem visz be idegen anyagokat a természetbe. Még azt sem állíthatjuk, hogy onnan vesz el és használ anyagokat, mert nem vág ki ágakat, nem gyűjt növé-nyeket stb., hogy azt majd újrarendezze egy mesterséges kompozícióba. A következőt teszi a művész: fákat ültet körbe, majd hajlítja, alakítja őket egy bizonyos módon.

Tehát valamelyest hozzájárul a természet gyarapodásához, mert ültet, és nem vág.

Amit elültetett, nem semmisíti meg, hanem csak játszik vele. Amint a művész em-lítette, a jövőre tekintő alkotás. A természet növekedésében bízik, annak konstans fejlődésében. Az ember számára szakrális teret, formát alakít ki. A kupola formája templomra emlékeztet, szent helyre, az Istenhez való fordulásra. Ezt megvalósítva inkább a természet erőinek hódol, mintsem intézményes hitrendszereknek. A mű visszatérés a természethez, megnyugvásra, befele fordulásra, a szakralitás meg-élésére sarkall. Tulajdonképpen a mű beavatkozás a természetbe, de ez esetben is része a koncepciónak a természet reakciója. Anélkül nem is létezik. A mű maga a természet alakítása és alakulása. A művész hajlítja és metszi a fákat, hat azok való-ságára. A természet ezen hatás függvényében ugyan, de a maga természetességével növekszik. A fa nem változtatja meg növekedési tendenciáit, ágainak elrendezési struktúráját, lombozatának sűrűségét. Hatással van a koncepció fizikai kivitelezésére.

Ebbe nem tud az ember beleszólni, csak irányítani tudja, de nem írhatja át a fejlődési mechanizmusait. Tehát a természet performatívnak bizonyul a műre nézve, mert

12 Fox, James: David Nash’s most celebrated artwork has vanished. But what does it mean?

http://www. christies. com/features/David-Nash-on-his-free-range-sculpture-Wooden-Bo-ulder-7525-1. aspx [2017. 01. 10.]

In document A TERMÉSZETBEN LÉTREHOZOTT (Pldal 195-200)