Alapvetések - Ár és minőség-érzékenység (Sik Endre)

2. Fogyasztás

2.5. Ár és minőség-érzékenység (Sik Endre)

2.5.3. Alapvetések

Igazolják-e adataink azt a feltételezésünket, hogy olyan termékeket választottunk, amiket „mindenki” vásárol? Látható, hogy 1987-ben a háztartásgazdák kb. tizede nem vásárolt zöldséget, gyümölcsöt, hanem nyilván megtermelte azt, amire a háztartásnak szüksége volt (2.5.1. sz. táblázat). Cipőt ugyanakkor egy elenyésző kisebbség nem szo-kott vásárolni csupán. 1999-ben kisebb a zöldséget, gyümölcsöt nem vásárlók aránya, nagyobb a cipőt, csizmát nem vásárlóké. Az előbbi az önellátó kistermelés visszaszoru-lásával, az utóbbi a vásárlóerő csökkenésével függhet össze. Összességében azonban mindkét év esetében sikeresnek tűnik az a tervünk, hogy olyan javakat vizsgáljunk, amelyeket a lakosság döntő többsége vásárolni szokott.

A következő alapkérdés az lehet, hogy igazolható-e a kiindulópontul választott köz-gazdasági modell azon állítása, mely szerint többen vannak az ár-, mint a minőség-érzékeny vásárlók. Mint a 2.5.1. sz. táblázat tanúsítja 1987-ben a vásárlók körülbelül fele a köztes kategóriába sorolható, a többiek körülbelül azonos arányban voltak ár-, illetve minőség-érzékenyek. Ez utóbbiak aránya a zöldség vásárlók esetében egyenesen ala-csonyabb az árérzékenyek arányánál, a cipőt vásárlók esetében pedig alig valamivel magasabb annál. Úgy tűnik tehát, hogy az elemzés tárgyául választott két standard fo-gyasztási jószág esetében 1987-ben nem igazolható a közgazdászok azon premisszája, hogy az árérzékeny fogyasztók száma sokkal magasabb, mint a minőség-érzékenyeké.

2 Mindkét évben az ún. háztartásgazdákat vizsgáljuk. Ők az egyszemélyes háztartás esetében a háztartás egyetlen tagja, a többszemélyes háztartás esetében, ha van ilyen, a feleség. Az elemszám 1987-ben 1367, 1999-ben 1467 volt.

A 2.5.1. sz. táblázatból az is kitűnik, hogy miközben 1999-re mindkét jószág eseté-ben nőtt a köztes kategóriába tartozók aránya, addig jelentős megváltozott az ár- és mi-nőség-érzékeny fogyasztók aránya. A mimi-nőség-érzékenyek aránya kisebb, az árérzékenyeké nagyobb lett. Eszerint a két közgazdász 1985-ben született feltételezése ma igazabb, mint akkor volt. Ennek okait nem tudjuk, de ezt a trendet segíthető elő:

• a növekvő ár, a széthúzódó minőségi skála, és ezzel egyidejűleg az ár-, illetve minőség közötti kapcsolat szorosságának erősödése,

• a fogyasztó vásárlóerejének csökkenése, és ezzel egyidejűleg a fogyasztó „ta-nulása”, melynek eredménye a mind keményebb korlátok között a mind árér-zékenyebb vásárlói magatartás,

• a vásárlói döntés intézményrendszerének bonyolódása (pl. a márkanevek soka-sodása, a vásárlás szervezetének (bevásárlóközpontok, sokféle üzlethálózat és piac együttélése) bonyolultabbá válása.

Az a tény, hogy a cipővásárlás esetében sokkal nagyobb az árérzékenyek aránya, mint a zöldség vásárlás esetében, annyiban látszik az előző feltételezett folyamatok ér-vényességét alátámasztani, amennyiben

• ha igaz, hogy a cipőnek a zöldséghez képest magasabb az egységára, akkor a csökkenő vásárlóerő hatására valóban itt kellett jobban megnőnie az árérzékenyek arányának,

• ha igaz, hogy a cipő esetében nagyobb a rossz minőség okozta árveszteség, mint a zöldség esetében, tehát erősebb az összefüggés minőség és ár között, akkor a cipővásárlás esetében kellett jobban nőnie az „ártudatosságnak”,

• ha a magasabb egységár, az erősebb ár- és minőségkapcsolat és a nehezebben áttekinthető intézményrendszer miatt a cipővásárlás kockázatosabb, akkor itt kellett gyorsabban „tanulnia” a fogyasztónak.

Az előző érvelésből kitűnik, hogy a különböző árú, az eltérő intézményi feltételek kö-zött előállítódó (önellátás esélye, informális piaci vagy leértékelt árúként való beszerez-hetőség esélye, romlandóság, kényszerhelyettesítbeszerez-hetőség stb.) áruk esetében eltérőnek tételezzük a vásárlók és minőség-érzékenységét. Kérdés, hogy egy adott vásárló ár-és minőségérzékenysége eltér e attól függően, hogy milyen termékről van szó, vagy lé-tezik egy általános ár- és minőség-érzékenység habitus, amely tekintet nélkül a termék fentebb jellemzett sajátosságaira, egyfajta fogyasztói magatartást valószínűsít minden termék esetében.

A 2.5.2. sz. táblázat alapján úgy tűnik, hogy van azonosság a cipőt és a zöldséget vásárlás során tapasztalható fogyasztói magatartásban. 1987-ben az árérzékenység esetében a legerősebb az azonosság, amit nyilván a szegénység minden termék eseté-ben érvényesülő alacsony kiadási korlát (s ennek folyományaként az általános árérzé-kenység) magyaráz. 1999-re egyrészt erősen megnő a mindkét termék esetében árérzékeny fogyasztók aránya, másrészt csökken a mindkét esetben minőség-érzékenyek aránya. Az előbbi lehet az elszegényedés, de a „tanulás” jele egyaránt, hi-szen a „mindenben” árérzékeny magatartás lehet a vásárló csökkenésének következ-ménye, de lehet az is, hogy a vásárlók minden jószág vásárlása során használják az árérzékeny fogyasztói magatartást jelentő tudást. Az ugyanakkor, hogy a zöldségvásár-lás során minőség-érzékeny fogyasztók között csökken a hasonló habitusú cipővásárlók aránya csak azt jelentheti, hogy a cipőárak növekedése miatt lehetetlenné válik a minő-ség-érzékeny magatartás az erre egyébként hajlamos fogyasztók esetében.

144 2.5.4. Érzékenység és szegénység

Vajon igaz-e az a feltételezés, hogy az árérzékeny fogyasztók az átlagnál szegé-nyebbek, illetve, hogy a minőség-érzékeny fogyasztók az átlagnál gazdagabbak? Az 1987 évi adatok szerint (2.5.3. sz. táblázat) az előbbi állítás igaz, az utóbbi nem. Úgy tű-nik, hogy míg az árérzékeny fogyasztók jövedelme, vagyona és fogyasztása jóval ala-csonyabb az átlagosnál, addig a minőség-érzékeny fogyasztóké alig magasabb annál.

1999-re változik a kép. Ma az árérzékenyek (valamennyi dimenzió szerinti) szegénysége és a minőség-érzékenyek (szintén minden metszetben megmutatkozó) gazdasága egyaránt igaz. Ebből az következik, hogy a bevezetőben bemutatott közgazdasági mo-dell alkotói e tekintetben is megelőzték korukat, a már 1985-ben is, az éppen csak túlér-ni kezdő késő-kádári fellazulás időszakában előre jelezték a kora-poszt-kommutúlér-nista ka-pitalizmusbeli fejlődési tendenciát.

Az árérzékenyek esetében összehasonlítottam a két jószág átlagait. Ebből az derült ki, hogy 1987-ben a cipővásárló árérzékenyek minden tekintetben (de különösen a va-gyon esetében) szegényebbek a zöldség fogyasztás árérzékenyeinél (2.5.5. sz. ábra).

Ezzel szemben 1999-ben a cipővásárlás árérzékenyei – ha kis mértékben is – de ke-vésbé szegények, mint a zöldségvásárlás esetében árérzékenyek.

Sorra véve a szegénységet mérő jövedelem, vagyon és kiadás változókat azt látjuk, hogy 1999-ben minden metszetben igazolható, hogy az árérzékenyek körében az adott szegénység-mérce alsó két kvintiliseibe tartozók aránya magas a legfelső kvintilisbe tartozók aránya alacsony (2.5.5., 2.5.6. és 2.5.7. sz. táblázatok). Értelemszerűen ennek fordítottja igaz a minőség-érzékenyek esetében. Az is látható, hogy a cipővásárlás ese-tében a minőség-érzékenyek körében rendre magasabb a legnagyobb jövedelműek aránya, mint a zöldségvásárlás minőség-érzékenyei körében. Ez nyilván a magasabb egységár hatása. Nem illik e magyarázattal össze ugyanakkor, hogy az árérzékenyek esetében a zöldségvásárlás szegényei „szegényebbek”, mint a cipővásárlás szegényei (magasabb közöttük a két legkisebb jövedelmű csoport aránya).

2.5.5. Kik az ár- és minőség-érzékenyek?

A következő két ábra párral a mai magyar társadalom legminőség-érzékenyebb (2.5.1. és 2.5.2. sz. ábrák) és legárérzékenyebb (2.5.3. és 2.5.4. sz. ábrák) csoportjait mutatom be.

A háztartásgazdák átlagánál a magas jövedelmű és a magas társadalmi státusztu-dattal rendelkező csoportok átlaga a legmagasabb. A zöldségvásárlók körében ezen túlmenően pozitívan függ össze a minőség-érzékenységgel az anyagi helyzettel való elégedettség, a vállalkozókézség, valamint a közepes iskolai végzettség és a nagyobb településen (de nem Budapesten) való lakóhely (2.5.1. sz. ábra). A cipővásárlók eseté-ben hasonló társadalmi csoportok találhatók az átlagnál nagyobb mértékeseté-ben a minőség-érzékenyek körében (2.5.2. sz.ábra). Ebben az esetben minden legalább középiskolai végzettséggel rendelkező réteg hajlamos a minőség-érzékenységre, valamint az új dol-gokhoz vonzódók, a kockázatot kedvelők és a fiatalok.

Az árérzékenységet legnagyobb arányban a kisjövedelmű, rossz anyagi helyzetű, hi-ányokkal küszködő, iskolázatlan és községi háztartások esetében találjuk az átlagnál nagyobb gyakorisággal (2.5.3. és 2.5.4. sz. ábrák). Ellentétben a minőség-érzékenyek-kel, az árérzékenyek esetében a legárérzékenyebb társadalmi csoportok a két vizsgált jószág esetében igen hasonlóak. Másik eltérés a minőségérzékenységtől, hogy a jöve-delemhatás mintha kisebb lenne az árérzékenyek esetében.

Többféleképpen is meggyőződhettünk az előzők során arról, hogy az ár- és minő-ség-érzékenység erősen függ a jövedelem szintjétől. Az előző ábrák ugyanakkor azt is megmutatták, hogy vannak a társadalomnak más csoportjai is, amelyek az átlagnál haj-lamosabbak ár-, illetve minőség-érzékenységre. Kérdés, hogy ezek a társadalmi cso-portok akkor is az átlagnál ár- és minőség-érzékenyebbnek bizonyulnának-e, ha kiszűr-nénk a jövedelem hatását. Erre a kérdésre kaphatunk hozzávetőlegesen megbízható választ a 2.5.7. sz. táblázatból. Itt előbb öt kvintilisre bontottuk a háztartásgazdákat, majd ezen csoportok belül hasonlítottuk össze az ár- és minőség-érzékenység három tí-pusa esetében a legfontosabb (s a korábbi ábrákon erős hatást mutató) társadalmi cso-portok átlagtól való eltérésének mértékét.

Látható, hogy a legtöbb társadalmi csoport esetében az ár- és minőségérzékeny-séggel való kapcsolat megmarad azután is, hogy kiszűrtük a jövedelem hatását:

• A kvintilis átlaghoz képest a községbeliek aránya alacsony a minőgé-érzékenyek (1.

és 2. kvinitlis) , illetve magas az árérzékenyek körében (3. és 4. kvintilis).

• Ugyanez a tendencia az alsó-, illetve munkásosztályhoz való tartozás, illetve az alacsony iskolázottságúak esetében sokkal erősebben mutatkozik meg.

• A fiatalok ugyanakkor hajlamosabbak a minőségérzékenységre, legyen jövedelmük bármekkora is.

Irodalom

Galasi Péter és Kertesi Gábor (1985): Második gazdaság, verseny, infláció, Közgazda-sági Szemle, XXXII évf., 12. sz. 1424-1444 old.

Sik Endre (1991): The Sociological Background of Price- and Quality Sensitiveness, Kézirat, 3. SASE konferencia, Stockholm, június 16-19.

146 Az ár- és minőségérzékenység elterjedtsége (%)

1987 1999

Teljes minta Vásárlók Teljes minta Vásárlók Zöldség Cipő Zöldség Cipő Zöldség Cipő Zöldség Cipő

Minőség-érzékeny 23 23 27 25 18 14 20 16

Köztes 44 43 51 47 50 44 56 50

Árérzékeny 19 26 22 28 22 31 24 34

Nem vásárol 13 3 8 9

Nem tudja 1 5 2 2

Összesen 100 100 100 100 100 100 100 100

Forrás: TÁRKI Magyar Háztartás Panel kutatás 1987 (Sik 1991), TÁRKI Háztartás Monitor vizs-gálat 1999

2.5.2. sz. táblázat

A cipővásárlók ár- és minőségérzékenysége a zöldség-vásárlók ár- és minőség-érzékenysége szerint (%)

Cipő 1987

Zöldség

Minőség-érzékeny Köztes Árérzékeny Összesen

Minőség-érzékeny 54 36 10 100

Köztes 20 63 17 100

Árérzékeny 8 24 68 100

1999

Minőség-érzékeny 47 40 13 100

Köztes 11 70 19 100

Árérzékeny 2 15 84 100

Forrás: TÁRKI Magyar Háztartás Panel kutatás 1987 (Sik 1991), TÁRKI Háztartás Monitor vizs-gálat 1999

2.5.3. sz. táblázat

A jövedelem, vagyon és fogyasztás szintje az ár- és minőségérzékenység típusa szerint 1987-ben* és 1999-ben**

Zöldség Cipő

1987

Jövedelem Vagyon Fogyasztás Jövedelem Vagyon Fogyasztás

Minőség-érzékeny 14,1 911,4 11,7 15,5 1007,1 12,9

Köztes 14,4 875,9 11,6 14,3 881,4 11,2

Árérzékeny 10,7 640,2 8,4 10,3 570,3 8,0

Teljes minta 13,5 833,1 10,9 13,5 825,2 10,7

1999

Minőség-érzékeny 4,6 6,1 70 5.3 7,1 75

Köztes 4.0 4.9 60 4.1 4,8 62

Árérzékeny 2,9 2,9 45 3,0 3,3 47

Teljes minta 3,8 4,7 57 3,8 4,7 57

Forrás: TÁRKI Magyar Háztartás Panel kutatás 1987 (Sik 1991)

* 1987-ben a jövedelem a havi egy főre jutó háztartási jövedelemmel, a vagyon a háztartás birto-kában lévő vagyontárgyak önbecsült értékével, a fogyasztás a havi önbecsült átlagos kiadás érté-kével lett mérve. Mindhárom esetben az értékek forintban vannak kifejezve.

** 1999-ben a három változó tartalma hasonló, de az érték az éves egy főre jutó jövedelem eseté-ben százezer forintban, a vagyon esetéeseté-ben millió forintban, a kiadás esetéeseté-ben ezer forintban van kifejezve.

2.5.4. sz. táblázat

Az egy főre jutó háztartási jövedelem kvintilis-megoszlása az ár- és minőségérzé-kenység típusa szerint 1999-ben (%)

1. 2. 3. 4. 5. Összesen

Zöldség

Minőség-érzékeny 16 14 20 16 34 100

Köztes 17 19 20 23 21 100

Árérzékeny 32 25 19 17 7 100

Cipő

Minőség-érzékeny 13 12 10 18 47 100

Köztes 19 18 22 21 20 100

Árérzékeny 26 27 21 18 8 100

Összesen 20 20 20 20 20 100

Forrás: TÁRKI Háztartás Monitor vizsgálat 1999

148

A vagyon kvintilis-megoszlása az ár- és minőségérzékenység típusa szerint 1999-ben (%)

1. 2. 3. 4. 5. Összesen

Zöldség

Minőség-érzékeny 12 19 22 17 30 100

Köztes 15 20 20 23 22 100

Árérzékeny 38 21 20 13 8 100

Cipő

Minőség-érzékeny 7 14 19 27 33 100

Köztes 17 20 21 21 22 100

Árérzékeny 31 22 21 15 11 100

Összesen 20 20 20 20 20 100

Forrás: TÁRKI Háztartás Monitor vizsgálat 1999

2.5.6. sz. táblázat

A kiadás kvintilis-megoszlása az ár- és minőségérzékenység típusa szerint 1999-ben (%)

1. 2. 3. 4. 5. Összesen

Zöldség

Minőség-érzékeny 9 20 18 21 32 100

Köztes 11 20 21 22 25 100

Árérzékeny 27 25 23 17 8 100

Cipő

Minőség-érzékeny 8 17 15 21 39 100

Köztes 11 19 22 21 27 100

Árérzékeny 24 25 22 19 10 100

Összesen 20 20 20 20 20 100

Forrás: TÁRKI Háztartás Monitor vizsgálat 1999

2.5.7. sz. táblázat

A leginkább ár- és minőség-érzékenyek „többlet-előfordulása”³ társadalmi csopor-tonként a háztartásgazda egy főre jutó háztartási jövedelmi csoportjai szerint (%)

1. kvintilis 2. kvintilis 3. kvintilis 4. kvinitlis 5. kvintilis Min Isis Ár Min Isis Ár Min Isis Ár Min Isis Ár Min Isis Ár

N 44 126 100 36 137 78 53 144 61 44 169 55 93 157 22

Község -14 2 0 -15 -3 2 -7 -6 10 1 -8 13 -1 -2 3

Alsó és

mun-kásosztály -36 -4 15 -21 -8 14 -9 -11 20 -13 -3 19 1 0 15

Legfeljebb 8

általános iskola -14 -11 17 -21 -11 24 -16 -6 13 -10 -2 12 -2 -1 16 Harminc év

alatt

15 10 -12 8 13 -15 8 1 -9 -3 4 -5 -4 6 -9

3 A táblázatban feltüntetett értékek azt fejezik ki, hogy az adott társadalmi csoport kvintilisen belüli értékétől hány százalékkal tér el az ár- és minőség-érzékenyek három csoportjának értéke. A vizsgált társadalmi csoportok kvintilisenként értékei a következők (növekvő sorrendben):

Község: 45, 44, 39, 32, 22; Alsó- és munkásosztály: 61, 61, 55, 44, 16; Legfeljebb 8 általános iskolai vég-zettség: 49, 51, 57, 48, 26; Harminc év alatt: 50, 38, 15, 16, 32.

2.5.1. sz. ábra

A zöldségvásárlás során leginkább minőség-érzékenyek⁴

A cipővásárlás során leginkább minőség-érzékenyek⁵

4 Az ábra értékei százalékpontok. Azt mutatják, hogy az adott társadalmi csoportba tartozók aránya mennyi-vel magasabb a háztartásgazdák teljes körében talált aránynál. A társadalmi csoportok a következők:

Magas státusz = Közép- vagy felsőosztályba tartozónak érzi magát

Nagy jövedelem - I = Egy főre jutó háztartási jövedelem felső kvintilisébe tartozik.

Szereti az újat= Szeret kipróbálni minden új terméket.

Nagy jövedelem - II = Az éves személyes jövedelem felső kvintilisébe tartozik.

Érvényesül= Szerinte az olyan embereknek mint Ő(k) jó esélyük van az életszínvonaluk javítására.

Vállalkozna= Ha sok pénzhez jutna vállalkozásba fektetné.

Jó anyagi helyzet= Az ország lakosaihoz képest anyagi helyzetük jobb.

5 Az ábra értékei százalékpontok. Azt mutatják, hogy az adott társadalmi csoportba tartozók aránya mennyi-vel magasabb a háztartásgazdák teljes körében talált aránynál. A korábban nem elemzett társadalmi cso-portok a következők:

Fiatal = Harminc év alatti.

Szereti az újat = Egyetért azzal, hogy „Az a típus, aki azonnal szeret mindent kipróbálni”.

Az új jó= Egyetért azzal, hogy „A legtöbb új dolog fejlődést jelent”.

150 A zöldségvásárlás során leginkább árérzékenyek⁶

A cipővásárlás során leginkább árérzékenyek

6 Az ábra értékei százalékpontok. Azt mutatják, hogy az adott társadalmi csoportba tartozók aránya mennyi-vel magasabb a háztartásgazdák teljes körében talált aránynál. A korábban nem elemzett társadalmi cso-portok a következők:

Kis jövedelem - I és Kis jövedelem - II = A korábbi két nagy jövedelem változó esetében az alsó két kvintilesbe tartozik.

Nem szereti az újat = „megvárja, amíg mások kipróbálják” az új dolgokat.

Az újdonság rablás= Egyetért azzak, hogy „A legtöbb új dolog csak arra való, hogy az emberek minél több pénzt költsenek”.

Nem érvényesül= Szerinte az olyan embereknek mint Ő(k) nincs esélyük az életszínvonaluk javítására.

Hiányok = Vannak olyan dolgok, amire szüksége lenne, de nincs neki.

Felélő = Ha sok pénzhez jutni, elsősorban fogyasztásra, életszínvonala emelésére fordítaná.

Rossz lesz a helyzet = A családjának anyagi helyzete a következő 12 hónapban romlik.

Rossz anyagi helyzet = A családjának anyagi helyzete az ország lakosaihoz képest rosszabb.

Alsó osztály és munkás = Életformáját tekintve ebbe a csoportba sorolja magát.

2.5.5. sz. ábra

A zöldségvásárlás és a cipővásárlás során árérzékenyek szegénysége (%)*

0 10 20 30 40 50 60 70 80 90

Jövedelem 1987

Vagyon 1987 Fogyasztás, 1987

Jövedelem, 1999

Vagyon, 1999 Fogyasztás, 1999

Zöldség Cipõ

Forrás: TÁRKI Magyar Háztartás Panel kutatás 1987, (Sik 1991) * = Az adott szegénység elem átlagos értékének hány százaléka az árérzékenyek átlaga.

152

3. Megtakarítás, vagyon

3.1. A háztartások megtakarítása (Szivós Péter–Medgyesi Márton)

A háztartások megtakarítása fontos szerepet tölt be a gazdaság más szereplőinek finan-szírozásában. A háztartások hagyományosan megtakarítók, azaz nem költik el jövedelmei-ket teljes egészében, míg a gazdaság más szereplői, például a vállalatok a vállalkozás fej-lesztéséhez, bővítéséhez sok esetben idegen forrásokat vesznek igénybe. A megtakarítók és hitelfelvevők között a bankrendszer a források közvetítője. A háztartások megtakarítása tehát fontos feltétele a gazdaság működésének, ezen keresztül a nemzetgazdaság szektorai egymást finanszírozzák, azaz nem – vagy csak korlátozottan – szükséges külföldi hitelek felvétele a termelés finanszírozásához.

A háztartások rendszeresen megtakarítói pozícióban vannak, de a megtakarítások nagy-sága évről évre ingadozhat a gazdaság állapota, a jövedelmek nagynagy-sága, a megtakarítások hozamfeltételei és a szereplők várakozásai függvényében.

A Háztartás Monitor felvételben hasonlóan a korábbi Háztartás Panel felvételhez a meg-takarításokra vonatkozó kérdések viszonylag állandóak, ami lehetővé teszi – módszertani problémák ellenére – az időbeli összehasonlítást is. A felvételben megtakarítónak tekintünk mindenkit, aki rendelkezik valamelyik, a kérdőívben felsorolt megtakarítási formával, vagy ha formát nem jelölt meg, de a megtakarítás összegére válaszolt. Ennek megfelelően az ezévi felvételben a háztartások 44,5%-a sorolható a megtakarítók csoportjába, s ez nem mutat lé-nyeges elmozdulást a tavalyi évhez viszonyítva. Ez a – 40-50% közötti – arány nem csak az elmúlt két évre, hanem a 90-es évek egészére jellemző, viszont lényegesen alacsonyabb, mint a 80-as években volt.

Míg a megtakarító háztartások aránya lényegesen nem változott az elmúlt tíz évben, ad-dig a megtakarítási formák jelentősen átalakultak. Az évtized elején leginkább betétben vagy készpénzben tartották a háztartások a megtakarított pénzüket, az azóta eltelt időben egyre nagyobb teret kaptak a különböző értékpapírok (állampapír, részvény, befektetési jegy), a nyugdíjpénztári befizetések különösen az utóbbi néhány évben növekedtek jelentősen.

Mindazonáltal a betéttípusú formák továbbra is dominánsak, a háztartások 47,3% ren-delkezett folyószámlabetéttel, 7,5%-a pedig hagyományos könyvesbetéttel. A részvénnyel rendelkezők aránya 4,2%, ami nem jelent lényeges változást a tavalyihoz képest. A háztar-tások 23,8%-a magánnyugdíjpénztárban, 12,8%-a pedig önkéntes nyugdíjpénztárban is gyűjt megtakarításokat.

A megtakarításokra vonatkozó kérdések az érzékeny témakörök közé tartoznak, különö-sen igaz ez a megtakarítások összegére vonatkozó kérdésekre. Tapasztalataink azt mutat-ják, hogy a megtakarítások nagyságára vonatkozó kérdések még a jövedelemnél is érzéke-nyebbek. Míg a jövedelemnél a felvétel a makrojövedelmek 2/3-át tudja megfogni, addig a megtakarításoknál ez az arány lényegesen rosszabb. A felvételben megtakarító háztartások átlagosan 306 ezer forint megtakarítással rendelkeztek 1999 márciusában.

A megtakarítási pozíció elemzésekor nemcsak a megtakarításokat, de a hiteleket is fi-gyelembe vesszük. A háztartások 30,7%-a nyilatkozott arról, hogy tartozott valakinek. A háztartások 34,2%-a állította, hogy sem megtakarításai sem pedig hitele nincs, 9,4% viszont mindkét kérdésre igennel válaszolt. A háztartások 35%-ának csak megtakarítása, 21,3%-ának pedig csak hiteltartozása volt a kérdezés időpontjában.

A továbbiakban a megtakarítói csoportok vizsgálatakor a megtakarítás közgazdasági fo-galmát némileg leszűkítettük: a nyugdíj- és életbiztosítással rendelkezőket az elemzésnek ebben a részében nem tekintettük megtakarítónak, valamint a folyószámlákon csak a lekö-tött összegeket tekintettük megtakarításnak. Tanulmányunkban a megtakarítás állomány nagyságáról, szerkezetéről adunk számot, nem vizsgáljuk az állomány változását, annak jellegzetességei. Elemzésünk így inkább egy pillanatnyi állapot leírását jelenti, nem egy di-namikus fogalom vizsgálatát.

A megtakarítói csoportokat a következő szempontok mentén vizsgáljuk:

• kik a megtakarítók,

• mennyi megtakarítással rendelkeznek,

• milyen formában takarékoskodnak,

• kik rendelkeznek tartozással, illetve a megtakarítási pozíció jellemzése,

• a megtakarítási attitűdök alakulása.

3.1.1. Kik a megtakarítók?

A megtakarító háztartások a demográfiai jellemzők szerint – a háztartásfő neme, életkora – nem különböznek lényegesen a megtakarítással nem rendelkezőktől (3.1.1. sz. táblázat második, harmadik oszlop). Ugyancsak nincs különbség a megtakarítás előfordulásában te-lepüléstípusok szerint sem. Az olyan dimenziókban, amelyek a jövedelemmel korrelálnak, a különbségek már szignifikánsak. A háztartásfő iskolai végzettsége szerint a 8 általánost végzettek és a szakmunkások az átlagosnál kisebb arányban szerepelnek a megtakarítók között, az érettségizettek és különösen a felsőfokú végzettségűek mintabeli arányuknál már lényegesen gyakrabban fordulnak elő a megtakarítók között. Míg a 8 általánossal rendelke-zők a háztartások mintájában képviselt 34,5%-os arányukkal szemben a megtakarítók között csak 27,5%-os súllyal szerepelnek, addig a felsőfokú végzettségűeknél a megfelelő arányok 12,9, illetve 19,6%. A háztartásfők gazdasági aktivitása és különösen a foglalkozása szintén jelentős eloszlási különbségeket mutat. A vezetők és beosztott értelmiségiek átlagosan másfélszer, kétszer olyan gyakran szerepelnek a megtakarítók között, mint a teljes mintá-ban, a betanított és segédmunkások viszont lényegesen alulreprezentáltak a megtakarítók között.

A vizsgált dimenziók közül a jövedelemkvintiliseknél a legerősebb a pozitív kapcsolat:

minél magasabb a jövedelem, annál nagyobb arányú az előfordulás a megtakarítók között (3.1.2. sz. táblázat második, harmadik oszlop). A legalsó jövedelemötödben a megtakarítók aránya harmada, a legfelső ötödben pedig majdnem kétszerese a teljes népességben meg-levő arányuknak. Képeztünk továbbá fogyasztás-jövedelem arányt, ahol a háztartás fo-gyasztását a jövedelmével vetettük össze. Ez a változó önmagában is tekinthető a megtaka-rításokra adott közelítésnek, hiszen a háztartások el nem fogyasztott jövedelmeiket takarít-hatják meg. Mégsem teljesen tautologikus a megtakarításokat a fogyasztási arány szerint vizsgálni, hiszen a hitelfelvétel lehetősége megbontja a jövedelem-fogyasztás-megtakarítás változók direkt, függvényszerű összefüggését. Képeztük tehát minden háztartás esetében a fogyasztás és a jövedelem arányát, és ennek nagysága szerint kvartilisekbe soroltuk a ház-tartásokat. A fogyasztási arány kvartilisei jelentősen különböznek a megtakarítók arányában, bár, amint láttuk itt a dimenzió már önmagában implikálja a megtakarítás előfordulásának

In document MONITOR, 1999 TÁRKI MONITOR JELENTÉSEK (Pldal 142-0)