1. Bevezetés
1.5 Alapfogalmak
A kutatást természeti területeken futó utakkal kapcsolatosan végeztem, mivel az utak hatótényezői okozta változások jól nyomon követhetők.
Természeti terület meghatározása az 1996. évi LIII törvény szerint:
a) az erdő, gyep, nádas, művelési ágú termőföld;
b) a művelés alól kivettként nyilvántartott földterület, ha nem építmény elhelyezésére szolgál, vagy ha e törvény hatálybalépésekor, jogerősen jóváhagyott bányászati műszaki üzemi terv alapján nem áll bányaművelés alatt;
c) a mező- és erdőgazdasági hasznosításra alkalmatlan földterület.
A környezetvédelem gyakorlatában a környezeti hatás valamilyen emberi tevékenység következtében a környezetben bekövetkező változás. A környezeti hatások azonosítását, felmérését és értékelését magába foglaló eljárás a környezeti hatásvizsgálat.
A környezeti hatás a hatásfolyamat eredménye, amely meghatározott térben és időben lejátszódó, a hatáselemek jellemzőitől függő folyamat. (Pájer, 1998)
A hatáselemek a hatásfolyamat eltérő szerepkörű tényezői. Ezek a tényezők a következők:
* a hatótényezők,
* a háttérhatás,
* a hatásviselők,
* a hatástovábbító elemek,
* a hatásterület.
A környezeti hatást eredményező tevékenység jellemzői közül azokat nevezzük hatótényezőknek, amelyek a bekövetkező változást befolyásolják. A hatótényező lehet esemény, jelenség, konkrét anyag- ill. energiaáramlás, tevékenység, területelvonás ill.
bármely más tényező, amely a változások okaként azonosítható.
A háttérhatás azon tényezők és hatások összessége, amelyek befolyásolják ugyan a hatásfolyamat eredményét, de létük független a vizsgálat tárgyát képező tevékenységtől. A háttérhatás forrása lehet azonosított (pl. egy konkrét, működő üzem), vagy azonosítatlan, mint például a háttérszennyezettség.
Azokat a konkrét környezeti elemeket, elemegyütteseket, amelyek jellemzőiben a hatásfolyamat eredményeképpen változás érzékelhető, hatásviselőknek nevezzük. A hatásviselőket a környezet elemei és részrendszerei szerint csoportosítjuk, miként azt az 1.5.-1. sz. ábra bemutatja.
KÖRNYEZETI ELEMEK (a környezet alapelemei)
A KÖRNYEZETI ELEMEK SZERVEZŐDÉSEI (a környezet alrendszerei)
TELJES RENDSZER (a komplex környezeti
rendszer térbeli egységei)
1.5-1. sz. ábra Hatásviselők csoportosítása
Egy-egy hatásviselő jellemzőinek megváltozása újabb változásokat eredményezhet más környezeti elemekben, ezért a hatásviselők egy-egy hatásfolyamatban való
"elhelyezkedését" minősíteni kell. Az elsődleges hatásviselők meghatározott hatótényezővel állnak közvetlen hatáskapcsolatban. Az elsődleges, majd a további hatásviselők változásai következtében - láncszerűen - módosuló elemek a másodlagos, a harmadlagos (és így tovább, majd végül) a végső hatásviselők.
A hatótényezők okozta környezeti változások meghatározott (földrajzi) területen belül érzékelhetők. Ez a hatásterület, amelyet konkrét hatótényező és az azzal hatáskapcsolatban lévő konkrét hatásviselő figyelembe vételével határozhatunk meg. Mivel a változások a hatótényezők forrásától távolodva általában fokozatosan mérséklődnek, a hatásterület meghatározásakor valamilyen figyelembe vehető legkisebb változási
levegő (zárt légterek, légkör, légburok)
föld (talaj, alapkőzet, ásvány)
ember (egyed, popu-láció, társadalom stb.)
víz (felszíni, felszín alatti)
művi elem (építmény, létesítmény stb.)
élővilág (egyed, populáció, társulás)
ökoszisztéma
település
táj
küszöbértéket is definiálni szükséges. Egy-egy létesítmény, tevékenység összes hatásterületét magába foglaló terület a teljes hatásterület.
A környezeti változás következményét, az ember számára vett pozitív vagy negatív jelentőségét értékeléssel határozzuk meg, amely aztán alapul szolgál a környezeti hatás minősítéséhez, a változások elfogadhatóságáról szóló döntéseinkhez. A minősítés kritériumaira mutatok be példát az 1.5-2. sz. ábrán.
AZ ELEMEK ÉS RENDSZEREK ÁLLAPOTÁBAN BEÁLLT VÁLTOZÁSOK MINŐSÍTÉSE / forrás: Pájer J., 1993./
Besorolás: A = elviselhető B = terhelő C = károsító 1. Víz
Olyan mennyiségcsökkenés, amely a hatásterületen
A - a jelenlegi és a tervezett vízhasználatokban olyan hiányként jelenik meg, ami még gazdaságosan pótolható (a beruházás megvalósítása megéri ezt a többletráfordítást), B - olyan hiány, amely csak jelentős ráfordítással pótolható (a beruházás megvalósítása nem éri meg ezt a többletráfordítást),
C - olyan hiány, amely nem pótolható.
Olyan minőségi romlás, amely:
A - az emberi egészséget nem veszélyezteti, a vízi élővilág nem védett fajait károsítja, de a társulások fennmaradását nem veszélyezteti, a vizek használatát alig korlátozza, a vizek minőségi besorolása összességében nem változik, a vizek öntisztuló képessége számottevően nem csökken (a feltételeknek együttesen kell teljesülniük),
B - a vízi élőlénytársulásokat veszélyezteti, az emberi egészséget tartósan nem károsítja, a vízhasználatok korlátozódnak vagy többletráfordítással oldhatók meg.
C - minden B-nél jelentősebb változás.
2. Levegő
Mennyiségi változás nem értelmezhető.
Olyan minőségi romlás, amely:
A - az ember ill. az élővilág egészségét nem veszélyezteti, a területhasználatot alig korlátozza,
B - egyes nem védett fajokat veszélyeztet, az emberi egészséget tartósan nem károsítja.
C - ennél jelentősebb, pl. az emberi egészséget, védett értékek állapotát veszélyeztető változás.
3. Talaj, alapkőzet, ásványvagyon
3.1. Mezőgazdasági művelés alatt álló területek talajai Olyan mennyiség csökkenés, amely:
A - más, környező területek művelésbe vonásával gazdaságosan pótolható,
B - csak jelentős ráfordítással pótolható, a terméskiesés országos szinten hiányként jelentkezik,
C - nem pótolható, vagy védett természeti területet érint.
Olyan minőségi romlás, amely:
A - következtében létrejövő termőképesség-romlás talajjavító, illetve talajerőpótló beavatkozásokkal még gazdaságosan visszafordítható,
B - csak a vetésszerkezet módosításával előzhető meg a terméskiesés,
C - semmilyen beavatkozással nem korrigálható, vagy védett természeti területet érint.
3.2. Természetes növénytakaróval fedett talajok
E talajok változását a természetes növényvilág állapota tükrözi a legjobban (lásd 4.1) 3.3. Egyéb területek talajai, alapkőzet, ásványvagyon
A változás értékeléséhez az országos átlagtól való eltérés mértékének változását lehet alapul venni. Védett természeti területet, vagy barlangot érintő változás a C kategóriába kerül.
4. Élővilág
4.1. Természetes élővilág
Olyan változás, amely adott területen:
A - a védett fajok jegyzékében nem szereplő faj(ok) egyes egyedeit érinti, de populációik fennmaradási esélyeit nem csökkenti,
B - a védett fajok jegyzékében nem szereplő faj populációjának elpusztulásával jár, vagy védett fajt tartalmazó növénytársulás nem védett alkotójának egyes egyedeit érinti,
C - minden B-nél jelentősebb változás, pl. védett faj egyedét érintő változás.
4.2. Domesztikált növény- és állatfajok (fajták)
A domesztikált növényfajok mennyiségi állapotváltozásait a talajnál már számba vettük.
Állatfajok esetében olyan állománycsökkenés, amely:
A - jelentősebb termékcsökkenést eredményez de a keletkező hiány - helyben vagy másutt - gazdaságosan pótolható,
B - csak jelentős ráfordítással pótolható,
C - a termékkiesés országos szinten hiányként jelentkezik, nem pótolható, vagy a
kipusztulástól fenyegetett domesztikált fajták jegyzékében szereplő fajta tenyésztési létszámát csökkenti.
Olyan növény- vagy állatállomány-károsodás, amely:
A - az értékesítést és a tenyésztést megnehezíti, a termékben egészségkárosító anyagok halmozódnak fel, de mennyiségük határérték alatti, nem teszi lehetetlenné az értékesítést, B - a termék csak csökkent áron értékesíthető,
C - minden B-nél jelentősebb minőségromlás, pl. a kipusztulástól fenyegetett domesztikált fajták jegyzékében szereplő fajta egyedének egészségkárosodása .
5. Művi elemek
A művi elemek állagában, küllemében, ill. felhasználhatóságában olyan változás, amely A - átmeneti funkcionális zavart és/vagy esztétikai romlást okoz,
B - tartós, de jelentős ráfordítással korrigálható funkcionális zavart és/vagy esztétikai romlást okoz,
C - vissza nem fordítható, vagy védett műemléki vagy természetvédelmi értékben funkcionális zavart, vagy esztétikai romlást okoz.
6. Ökoszisztéma
Itt az élővilághoz hasonlóan a mennyiség és a minőség együttes értékelése szükséges, mert az élő rendszerek szintjén a két fogalom nem választható el.
Olyan változás, amely
A - az ökoszisztémák kiterjedését elenyésző mértékben csökkenti, a természetes ökológiai folyamatokat tartósan nem zavarja,
B - az ökoszisztémák kiterjedését maradandóan csökkenti (részleges élőhely megszűnés) és/vagy kedvezőtlen ökológiai folyamatokat erősít, vagy ilyen folyamatok beindulását valószínűsíti,
C - minden B-nél jelentősebb változás.
7. Települési környezet
A települési környezet állapotát leíró paraméterek a települést, mint az emberi tartózkodásra szolgáló speciális területet értékelik. A települési környezet állapotának változása az ott élő emberek életminőségének változását jelenti. Ezért a települési környezet változását az ott élő lakosság állapotának változásával jellemezzük.
Olyan változás, amely a vizsgált településen
A - a lakosság közérzetében kedvezőtlen változást okoz, de kimutatható egészségkárosodást és/vagy érzékelhető migrációs folyamatokat nem indít meg, B - a lakosság közérzetében, egészségi állapotában és/vagy számában, eloszlásában kimutatható, kedvezőtlen átmeneti változást okoz,
C - a lakosság közérzetében, egészségi állapotában és/vagy számában, eloszlásában kimutatható, kedvezőtlen és tartós változást okoz.
8. Táj
Olyan változás, amely
A - a tájképben és/vagy a tájhasználatban átmeneti, vagy lokális módosulást jelent,
B - a tájjelleg meghatározó elemeit nem módosítja, de kiterjedt változást okoz a tájképben és a táj használatban,
C - a tájjelleg meghatározó elemét érinti, és/vagy a tájhasználati lehetőségeket irreverzibilisen csökkenti.
1.5-2. sz. ábra Hatások minősítése