A
Keresztelő Szent János tiszteletére emelt jászói monostor nemcsak az egykori Abaúj megye, de egyben az egész Magyar Királyság jelentős egyházi intézményei közé tartozott . Fontos szerepet töltött be a magyar világi jog területén is, amit a mellett e működő hiteleshely fennmaradt dokumentumai bizonyítanak leginkább. A középkori prépostság gazdag birtokai révén a régió jelentős földbirtokosa is volt.A jászói monostor középkori történetével már többen foglalkoztak, de átfogó mo-nográfi a történelméből eddig még nem látott napvilágot sem a szlovák, sem a magyar történetírásban.1 Mivel a téma szerteágazó, most csak a középkori monostor alapításá-nak körülményeivel, a monostor ingatlantulajdoni viszonyaival és vagyoni helyzetével, valamint Jászó község és a monostor kapcsolatával foglalkozunk.
A jászói Keresztelő Szent János-monostor Abaúj megye északnyugati részén – Kas-sától 33 kilométerre nyugatra, Tornától 18 kilométerre délnyugatra – fekszik. Megjegy-zendő, hogy Torna az általunk tárgyalt korszakban az azonos nevű megye központja volt. A premontreiek Jászóra érkezésének körülményei és a monostor alapításának éve a jászói prépostság történetének legvitatott abb kérdései közé tartoznak. Ennek, vala-mint a Keresztelő Szent János-monostor korai története körüli megválaszolatlan kérdé-seknek az az oka, hogy nem maradt fenn a monostor alapítólevele, ugyanis az 1241–1242-es tatárjárás idején az minden bizonnyal elpusztult.2 Nem egyedülálló jelenség ez, hiszen a mai Szlovákia területén található premontrei monostorok alapítóleveleinek a döntő többsége hasonló sorsa jutott , kivételt csak a znióváraljai konvent képez. A Magyaror-szágon fennállt premontrei monostorok több mint fele a tatár betörés előtt jött létre, így a történészek többsége az alapítólevelek elpusztulásának az okát éppen a mongolok
1 A jászói középkori monostor története volt doktori disszertációm témája, melyet 2017 júniusában a Nagyszombati Egyetem Történelmi Tanszékén védtem meg. A tanszék a disszertációt 2017 végére önálló kötetben jelenteti meg. Az itt közölt tanulmány az említett dolgozat rövid kivonata. Júlia Kotrusová:
Dejiny premonštrátskeho kláštora sv. Jána Krstiteľa v Jasove v stredoveku. Trnava, 2017. 165.
2 Szlovák Nemzeti Levéltár, A jászói premontrei monostor iratai (továbbiakban: SNA, f. KPJ), extra fasc., No.1. CDES II. 494.
* Köszönet illeti Körmendi Tamást, aki külső lektorként értékes megjegyzéseivel járult hozzá a tanulmány megszületéséhez.
66
pusztításában látja. Ezt a véleményt az a tény is megerősíti, hogy az alapítólevél nélkül maradt premontrei monostorok döntő többsége olyan területen volt, amelyet tatárok feldúltak.
Minden bizonnyal a tatárjárás az oka a magyarországi premontrei monostorok ko-rai iratanyagában megfi gyelhető nagy pusztulásnak is. Ezért minden felbukkanó forrás nagy jelentőséggel bír a monostorok történelmének kutatásában. Ilyen forrás a Liber monumentorum ecclesiae Sanctorum Cornelii et Cypriani iuxta Ninive. Ez a 15. századi kó-dex két katalógusból áll, amelyeket sorszámaik után csak Első illetve Második ninivei katalógusnak (jegyzéknek) neveznek. A jegyzékek valószínűleg 1235–1239 között készül-tek. Az Első a magyarországi monostorok közül csak a váradhegyfokit említi. A Máso-dik jegyzék a rend 1210 és 1240 (főleg 1234–1239) között tartott generális káptalanjainak határozataiból ismertet kivonatokat, ennek legfontosabb része Frigyes hamborni apát vizitációját leíró regeszta, amely az apát magyarországi látogatásának helyszíneit közli, rögzítve a látogatás idején létező premontrei monostorokat a Magyar Királyság terüle-tén.3 A jegyzék, amely a magyarországi premontrei rendházak legkorábbi ismert ösz-szeírása, nagy jelentőséggel bír a mai Szlovákia területén egykor működő monostorok történetének kutatásában.
A monostorok hivatalos látogatásának az egyik célja az volt, hogy elősegítse a rendházak Prémontré anyamononostorból történő kormányzását. A vizitációt végzőket minden évben a szerzetesrend generális káptalanja jelölte ki. Az ő feladatuk az volt, hogy egy-egy cirkáriában (rendtartományban) meglátogassanak minden premontrei monostort, és jelentést adjanak a generális káptalannak az ellenőrzés eredményeiről. A generális káptalan utasítására ké-szített katalógusok tartalmazzák a vizitációkról szóló jelentéseket, így ezek fontos források a premontrei konventek kutatásához. Különösképpen azért, mert egyedül ezek jegyezték le a konventek között i fi liális kapcsolatokat. A középkorból kilenc ilyen katalógus ismert, kö-zülük csak négyben találhatók adatok a magyarországi premontrei konventekről. Egyetlen katalógus sem maradt meg eredetiben, mindegyik csak későbbi átírásból ismert.4
A jászói premontrei monostorról szóló első feljegyzés a Második ninivei katalógus-ban található. Megtudjuk belőle, hogy Frigyes apát 1234-ben látogatt a meg a monos-tort és a konventet, amelynek anyaapátsága a váradhegyfoki, Szent István vértanúról elnevezett monostor volt.5 A vizitáció a jászói monostort, Keresztelő Szent János Völ-gyének, más néven Tornának nevezi (Filia S. Stephani Vallis S. Joannis Baptiste, que alio nomine dicitur Turna).6 Mivel azt a helyet, amelyet az apát meglátogatott , Keresztelő
3 Körmendi Tamás: A premontrei rend megtelepedése az Árpád-kori Magyarországon. A rend korai hazai története a kezdetektől az 1235-i Catalogus Ninivensisig I. Turul, 74 (2001) 103.
4 Körmendi Tamás: A 13. századi premontrei monostorjegyzékek magyar vonatkozásairól. Történelmi Szemle, 43 (2001) 62.
5 Körmendi Tamás: A premontrei rend megtelepedése az Árpád-kori Magyarországon. A rend korai hazai története a kezdetektől az 1235-i Catalogus Ninivensisig II. Turul, 75 (2002) 45.
6 Oszvald Ferenc Arisztid: Adatok a magyarországi premontreiek Árpád-kori történetéhez.
Művészett örténeti értesítő, 6 (1957) 243.
micae_2018.indd 66
micae_2018.indd 66 2018.05.16. 18:25:282018.05.16. 18:25:28
Szent János Völgyének másképpen Tornának nevezték, joggal feltételezhetjük, hogy azt a települést, amely abban az időben már minden bizonnyal létezett a prépostság közelében, még nem nevezhett ék Jászónak. A Keresztelő Szent János tiszteletére emelt premontrei monostor valószínűleg elősegített e, hogy a közelében fekvő telepü-lés fejlődésnek induljon.7
A ninivei katalógusban olyan információk is vannak, melyek a jászói konvent leány-egyházairól szólnak. Ezek az adatok segítséget nyújtanak a monostor alapítási évének pontosításához. A jegyzék szerint a jászói premontreiek a középkorban kanonokokat küldtek ki, hogy konventeket hozzanak létre Ócsán, Darnón és Ratóton. A jászói kon-vent leányegyháza volt a garábi Szent Hubertus prépostság is. A monostor korai történe-tének vizsgálatához és megismeréséhez leginkább a garábi és az ócsai fi liákról szóló ada-tok fontosak. A garábi prépostságot a két ninivei jegyzék eltérően említi. Az Első ninivei katalógusban az található, hogy a garábi Szent Hubertus-monostor 1171-ben a francia-országi riévali apátság fi liája volt.8 A később keletkezett Második ninivei katalógusban már azt olvashatjuk, hogy a garábi monostor anyaapátsága 1235-ben a jászói monostor volt. Az ócsai Boldogságos Szűz Mária-prépostságról a Második ninivei katalógusban található említés, miszerint az 1235-ben a jászói monostor fi liája volt.9 Az anyaapátsá-gok fi liáinak megváltoztatására minden bizonnyal azért került sor, hogy így csökkentsék az anyaapátságok kormányzási teendőit, hiszen újabb és újabb konventek alapításával ezirányú munkájuk gyakran nagyban megszaporodott .10
Ahogy korábban említett ük, a jászói monostor alapításának körülményei nem tisz-tázott ak. Mivel a konvent alapítólevele nem maradt fenn, a kutatók eltérően határozzák meg a monostor alapítási idejét. Vannak, akik azt feltételezik, hogy a monostor már a 12.
században létrejött . A vélemények annak alapján különböznek egymástól, hogy a ku-tatók melyik kútfőt ítélik hitelesebbnek. A premontrei Backmund Norbert véleménye szerint a jászói monostort 1220 után alapított ák.11 Spilka Lőrinc azon a véleményen van, hogy a monostor alapítása II. András trónra lépése előtt történt. Véleményét arra alapozza, hogy IV. Béla által 1255-ben kiadott oklevél említi, hogy az uralkodó megújí-tott a az elődei által a rendház javára tett valamennyi korábbi adományt.12 Oszvald Fe-renc Arisztid a jászói monostor alapítását a garábi fi liára vonatkozó adatok alapján 1171
7 Daniel Konštantín Boleš: Prepozitúra rehoľných kanonikov z Jasova a jej okolie v 13 –14. storočí. In: Uő:
Putovanie za duchovnom po gotickej ceste. (Ed. Štefan Lenčiš – Tomáš Filip.) Košice, 2012. 71.
8 Körmendi T.: A premontrei rend megtelepedése, I. 107.
9 Körmendi T.: A premontrei rend megtelepedése, II. 45.
10 1445-ben változás állt be a bényi konvent anyakolostorát illetően, melyet a nagyváradi premontrei kanonokok hoztak létre. Mivel a Szent István vértanú konventjének abban az időben 13 leánykolostora volt, ezért a bényi konvent igazgatását az ipolysági konventre bízta. Hasonló helyzet állhatott elő a riéval-i apátság esetében is.
11 Norbert Bacmund: Monasticon Praemonstratense. Straubing, 1949–1951. 445–448.
12 CDES II. 494. Spilka Lőrinc: A jászovári premontrei kanonokrendi prépostság névtára az 1944-ik évre.
Jászóvár, 1944. 12.
68
előtt re feltételezi.13 Romhányi Beatrix a monostor létrejött ét a 13. század elejére datálja, az alapító személyét pedig IV. Béla ifj abb testvérében, Kálmán hercegben látja.14 Kör-mendi Tamás osztja Oszvald véleményét, és szintén rámutat azokra a bizonyítékokra, amelyeket a prépostság 1255-ből származó oklevele tartalmaz, amelyben IV. Béla elődei adományaira hivatkozik. A felsorolt ismeretek alapján Körmendi arra a következtetésre jutott , hogy a monostort III. Béla (1173–1196) vagy Imre (1196–1204) uralkodása idején alapított ák.15 Boleš Daniel Konštantín a jászói konvent alapítását 1220 utánra feltételezi.
Azt tartja döntő bizonyítéknak, hogy 1255-ben IV. Béla megújító oklevelében hivatkozik a monostor korábbi támogatóira, konkrétan Kálmán hercegre: ... ut summe retributionis intuitu omnes facultates ecclesie tam a nostri antecessoribus quam a karissimo fr atre nostro Colomano Illustri duce collata litt eris nostri renovare et renovatas auctoritate sigilli nostri confi rmare dignaremur. Az ecclesia szót egyháznak mint intézménynek fordítja, és a szö-veget úgy értelmezi, hogy a magyar királyok adományokat adtak az egyháznak. Kálmán herceg is hozzájárult az egyház támogatásához, mégpedig azzal, hogy megalapított a a jászói monostort, és azt adományokkal látt a el. Szerinte a monostor alapítási évének tisz-tázásához fontos a monostor építésére vonatkozó adat, amely szerint azt Kálmán herceg kezdte építeni, de már nem tudta befejezni. Ezek alapján Boleš a jászói monostor alapí-tását 1221–1234 közé teszi.16
A monostor alapítási évének meghatározásánál fi gyelembe kell venni azokat az ada-tokat is, amelyek Kálmán herceg azon birtokadományairól szólnak, amelyeket a mo-nostornak jutatott . Ezekről a már többször említett 1255-ben IV. Béla által kiadott meg-erősítő oklevél szól. A birtokok (Pocsim, Pocsaj, Monajkendi, Nyészt, Perecse, Gecse) a monostor alapításkori területén kívül helyezkedtek el Abaúj megye déli részén, két birtok pedig Gömörben. IV. Béla oklevele a birtokokat két helyen írja le, ami azt bi-zonyíthatja, hogy azokat más-más korban ajándékozhatt ák a monostornak, két, avagy akár több adománylevéllel. Szentpétery Imre úgy véli, hogy az adományozásra akkor kerülhetett sor, amikor Kálmán herceg Halicsban tartózkodott , az oklevél kiadását pedig 1214–1219 között i időre teszi.17 Feltételezhetjük, hogy ezeket a birtokokat a monostor már a megalapítása után szerezte, és velük bővített e az addig Jászó környékén elterülő gazdag birtokait. A leírtak alapján feltételezem, hogy a jászói monostor alapítására 1214 előtt került sor.
IV. Béla 1255-ben a tornai várban való tartózkodása során adta ki Albert jászói prépost kérésére megerősítő oklevelét, amelyben megújított a a rendház javára tett valamennyi korábbi adományt és mindazon jogokat és kiváltságokat, amelyekkel a monostor a tatár
13 Oszvald Ferenc Arisztid: Adatok a magyarországi premontreiek Árpád-kori történetéhez.
Művészett örténeti értesítő, 6 (1957) 243.
14 Romhányi Beatrix: Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon. Budapest, 2000. 33.
15 Körmendi T.: A premontrei rend megtelepedése, II. 45.
16 Boleš D. K.: Prepozitúra, 65.
17 Szentpétery Imre – Zsoldos Att ila: Az Árpád-házi hercegek, hercegnők és a királynék okleveleinek kritikai jegyzéke. Budapest, 2008. 32.
micae_2018.indd 68
micae_2018.indd 68 2018.05.16. 18:25:282018.05.16. 18:25:28
betörés előtt rendelkezett . Az 1255-ben kiadott oklevél a prépostságnak és a birtokain élő embereknek széleskörű új kiváltságokat is adott . Mivel a monostor korábbi épületeinek építését 1255-re még nem fejezték be, az uralkodó ezeknek a befejezésére és felújítása érdekében vámszedési jogot adott a monostornak, és megengedte, hogy azok az adók, amelyeket a lakosság addig a királynak fi zetett , megmaradjanak a prépostságnak. Min-den vitás ügyben a monostor megbízott embere és a falubíró dönthetett . A prépostsá-got az uralkodó kivonta Abaúj és minden más megye hatásköréből. A királyi pénzváltók csak a monostori udvarbíró és a bíró jelenlétében tevékenykedhett ek Jászón. További kiváltságok a monostor eredeti birtokaira vonatkoztak: Debrőd (Debraď), Olsvány (Olšovany) és Rudnok (Rudník) települések az oklevél kiadása után nem a királynak fi zett ék a tizedet, hanem a prépostságnak. A jászói konvent mellett i hiteleshely működé-séről már Albert jászói prépost 1243-ban kiadott hamis okleveléből értesülünk.18 IV. Béla oklevelével a jászói monostor hiteleshelyét olyan rangra emeli, amely közhitelűoklevelet adhat ki a 100 márka értékig történő birtokvételekről, eladásokról és egyéb birtokátru-házásokról. A jászói prépost jogot kapott a jászói Szent Mihály templom papjainak ki-nevezésére is.19
IV. Béla 1255-ben kelt oklevele tartalmazza a monostor eredeti (alap)területének ha-tárleírását is. Eszerint dél felől a határ egy két völgy között lévő köves dombon elhelye-zett határkővel kezdődött ; ez a terület a királyi fuvarosok Zekeres nevű falujához tarto-zott (ma Szepsi – Moldava nad Bodvou). A határ ezután a Bódva folyóhoz vezetett , majd innen lefelé három malomhoz. A határ tovább nyugati irányban a Fekete erdőig húzó-dott . További határkövek voltak találhatók Debrőd és Nehota településeknél, amelyek közelében terült el a Fekete erdő. A határ két hegy között vezetett tovább, amelyek közül a déli irányban fekvő az Áj hegy volt (892 m), a másik, a Hygyshyg (Szarvashegy, 947 m) északon terült el. Mindkét hegy a monostor alapításkori területéhez tartozott . A ha-tárvonal innen a Sumugy másképpen Bódafó (Buldafeu) forráshoz és a Zumulnukfeu patakhoz (ma Zlatník) vezetett , majd lefelé a Gölnic folyóhoz (ma Hnilec), amely elvá-lasztott a a prépostság területét a szepsi királyi fuvarosok területétől. A határ a Nyznana és a Bornana patakok mentén folytatódott a Golcha hegy (ma Kloptáň, 1155 m) irányába, majd onnan ereszkedett le az Ida és a Zlatník patakokig. A határvonal tovább húzódott a Gord erdőn keresztül Myhluk település széléig. Ezt a települést az Aba nemzetségből származó Ábrahám fi a, Izsák ajándékozta a monostornak mint jóvátételt Albert prépost fogvatartásáért. Myhlukból a határ Szepsibe vezetett , ahol az a határkő állt, ahol a határ-leírás kezdődött .20
Az 1255-ben kelt kiváltságlevél Richard Marsina véleménye szerint olyan szerkezeti elemeket tartalmaz, amelyek a királyi kancelláriában nem voltak használatosak.
Hiá-18 Richard Marsina: O dejinách premonštrátskeho opátstva v Jasove. In: Uő: Jasovskí premonštráti v premenách času. (Ed. Martin Ambróz Štrbák.)Košice, 2012. 11.
19 SNA, f. KPJ, extra fasc., No. 1., CDES II. 494.
20 SNA, f. KPJ, extra fasc., No. 1., CDES II. 494. Vladimír Šmilauer: Vodopis starého Slovenska. Bratislava, 1932. 187–188.
70
nyoznak viszont az oklevélből a királyi kancellária némely korabeli jellemző elemei.
A királyi kancelláriában kiadott oklevelektől való eltérést csak az magyarázhatja, hogy a destinatarius által készített oklevélről van szó. Emellett szól az a különleges szövegrészlet is, amely a közjegyzői tevékenység engedélyezésére vonatkozik, illetve, hogy a kiváltság-levél ugyanazon kézírással készült, mint IV. Béla 1256. november 8-án kelt oklevele. Ezt az oklevelet Albert jászói prépost kérésére adta ki az uralkodó, az egri káptalan által 1256.
szeptember 15-én elvégzett jászói birtokok határjárásról.21
Bár az 1255-ben kiadott oklevél sokrétű kiváltságot adott a monostornak, azonban a gazdasági fejlődést leginkább az 1290-ben, III. András király által adományozott jogok segített ék.22 Ez az adomány pótolta azon birtokok elvesztését, amelyeket IV. László ki-rály uralkodása alatt az új bányavároshoz, Gölnicbányához csatoltak.23 III. András király a prépostságnak bányászati jogot adott , az ezüstön kívül mindennemű fém fejtésére, te-hát aranyat, vasércet, ólmot és ónt is bányászhatt ak, miközben a király számára a szoká-sos részt kellett csak beszolgáltatni. A monostor azokat a területeket, amelyeken valami-lyen érc volt, bérbe is adhatt a másoknak; a bérlők főleg vendégek voltak. A kamaragró-foknak ezen jövedelem után nem fi zett ek. A kiváltságlevél tartalmaz olyan kiváltságokat is, amelyeket IV. Béla adományozott a monostornak 1255-ben, ilyen volt a király kegyúri joga a monostor felett , a monostor alatt valóinak kiemelése minden ispán jogköréből és a jászói vásári vám szedésének a joga is.24
A prépostság 1332-ben újabb területet veszített el, amikor I. Károly növelte Szomolnok határát minden irányban két mérfölddel, és így Szomolnokhoz csatolták a prépostság te-rületének egy részét is. 1332-ben a szepesi káptalan elvégezte az új szomolnoki birtok ha-tárjárását, a prépostság és Szomolnok új határpontjaként a Pivónia (Mochildis) patakot jelölte meg.25 A monostor gazdasági vesztesége azonban nem volt komoly, mivel nem megművelt földterületről volt szó, hanem erdőségről, melyből a prépostság birtokain volt elegendő.26
Nagy Lajos 1358-ban bővített e a monostor bányászati jogát, aminek értelmében min-dennemű fémet bányászhatott a prépostság.27 A kiváltságot a király a konvent Mihály nevű jegyzőjének a prépostság nevében előterjesztett kérésére foglaltatt a írásba. Ugyan-csak felmentett e a prépostságot az urbura, a bányajövedelem fi zetése alól. Az így
szer-21 CDES II. 533., 539., 554. Marsina R.: O dejinách, 10.
22 SNA, f. KPJ, Elenchus primus diplomatum, fasc. II, No. 12.
23 Információkat a jászói kolostor területének egyes részeinek elcsatolásáról Vigand prépost 1298-ban a szepességi káptalan előtt tett panaszából tudhatunk meg. Vö. CD V/3. 476.
24 SNA, f. KPJ, Elenchus primus diplomatum, fasc. II, No. 12. Richard Marsina (ed.): Pramene k dejinám Slovenska a Slovákov III.V kráľovstve svätého Štefana. Bratislava, 2003. 268–269.
25 Ľubomír Juck: Výsady miest a mestečiek na Slovensku I. (1238–1350). Bratislava, 1984. 145 sz.
26 Spilka Lőrinc: Jászó története 1243-tól 1552-ig. Jászó városi kiváltsagokkal történt felruházásának 700 éves emlékére. Gödöllő, 1943. 26.
27 CD IX/2. 672-675.; Pavol Dvořák (ed.): Pramene k dejinám Slovenska a Slovákov IV. Pod vládou anjouovských kráľov. Bratislava, 2002. 217–218.
micae_2018.indd 70
micae_2018.indd 70 2018.05.16. 18:25:282018.05.16. 18:25:28
zett jövedelmet a prépostság monostori épületeinek felújítására kellett felhasználni.28 1436-ban a kiváltságlevelet megerősített e Luxemburgi Zsigmond is.29
A 14. és a 15. század fordulóján a jászói premontreiek életére leginkább Luxemburgi Zsigmond hatalmi törekvései voltak hatással. 1396-ban rendkívüli törökellenes adóval terhelte a magyarországi rendházakat, és elrendelte, hogy azok állami adókat szedjenek be alatt valóiktól. A követelések teljesítése érdekében azzal fenyegett e a rendházakat, hogy elöljáróikat parancsa megtagadása esetén leváltja. A jászói monostor ekkor 212 forintot fi zetett a királynak.30 Zsigmond 1398-ban további pénzt követelt a jászói pre-montreiektől. A monostor valószínűleg jászói népeitől szedte be a pénzt, ennek tanúbi-zonysága, hogy 1419-ben Benedek jászói bíró valamint Vince és István esküdtek panaszt emeltek a királynál az új adók ellen. A király, aki a városok támogatójaként volt ismert, parancsot adott a prépostságnak, hogy a szokásos adókon kívül ne szedjen be több pénzt a jászói népeitől.31 Ezekben a helyzetekben teljes mértékben megmutatkozott Zsigmond kétarcú politikája, aminek következtében megromlott a prépostság és a föl-desúri mezőváros viszonya. 1421-ben, amikor Jászón halastavat létesített ek és malmot épített ek, a jászóiak visszautasított ák a munkákban való részvételt, és kérték az uralko-dót, hogy lépjen közbe az érdekükben. Zsigmond a monostor pártjára állt, és utasított a a jászóiakat, hogy a jövőben kötelesek részt venni minden munkában, amit a prépostság elrendel.32 Az uralkodó szintén a prépostság mellé állt 1436-ban is, amikor a monostor épületének erődítménnyé való átépítése során a jászóiak megtagadták a munkálatokat.
A jászói prépostság és Luxemburgi Zsigmond kapcsolata főleg a 15. század elején romlott meg. Világi tartományfőnököket nevezett ki némelyik egyházi tisztségbe. Mi-vel a 15. század elején a monostor prépost nélkül maradt, feltehető, hogy a prépostság a pápa pártján állt, és bekapcsolódott Nápolyi László fellépésének előkészítésébe is.
A prépostság számára olyan időszak következett , amikor birtokai a környék földesurai-nak és az uralkodó híveinek kezébe kerültek. 1407-ben a leleszi konvent előtt emelt pa-naszt a jászói konvent nevében András kanonok a monostori birtokok elfoglalása miatt . Kérte az uralkodót, hogy a birtokokat ne ossza szét a hívei között . A monostor alapí-táskori birtokait Pány, Torna, Somodi, Krasznahorka és Rozgony földesurai foglalták el. Gölnicbánya és Szomolnok bányavárosok is megszereztek premontrei birtokokat.33 A jászói vár, amely I. Károly uralkodása alatt épült fel, 1406-ban Nürnberg Márk királyi tanácsos felügyelete alá került.34
28 SNA, f. KPJ, Elenchus primus diplomatum, fasc. IV, No. 46.
29 SNA, f. KPJ, Elenchus primus diplomatum, fasc. XV, No. 156.
30 ZsO I. 4438.
31 SNA, f. KPJ, Elenchus primus diplomatum, fasc. VIII, No. 97.
32 SNA, f. KPJ, Elenchus primus diplomatum, fasc. VIII, No. 101.
33 SNA, f. KPJ, Elenchus primus diplomatum, fasc. VII, No. 85.
34 ZsO II. 5465. Jelentős kamaragróf, aki az 1401–1402-es években pénzverési reform élén állt. A német
34 ZsO II. 5465. Jelentős kamaragróf, aki az 1401–1402-es években pénzverési reform élén állt. A német