H. Regiszter célú adatok
2.5. AZ úJ ADATGYűJTÉSI RENDSZER BEvEZETÉSE MIATTI IDőSORTÖRÉSEK KEZELÉSE
Idősortörés valamely statisztikai adat esetében akkor alakulhat ki, ha vagy annak a tartalma, vagy az előállításához szük-séges adatforrások köre, vagy mindkettő megváltozik. Tekintve, hogy az idősortörések komoly gondot jelenthetnek az adatok elemzése során, ezért a statisztika előállítójának különös gondot kell fordítania az idősortörések feltérképezésére, kezelésére, illetve a felhasználók tájékoztatására.
A fizetési mérleg és a külfölddel szembeni befektetési pozíció összeállításához használt új adatgyűjtési rendszer 2008-as bevezetésére egyebek mellett azért került sor, hogy a módszertani szabványoknak (BPM5) megfelelő adatok jobb minő-ségben álljanak a felhasználók rendelkezésére. Az új rendszer bevezetése elsősorban azoknak az instrumentumoknak az állományi adataiban okozott idősortörést, amelyeknél 2008 előtt jelentett helyett csak forgalomból képzett állományi adat állt rendelkezésre. Ez elsősorban az egyéb szektorokba sorolt gazdasági szereplők különböző hitel- és betétállományaira vonatkozott, mivel a közvetlentőke-befektetéseken belüli tulajdonosi részesedések esetében már korábban is voltak jelen-tett állományi adataink. Megváltozott ugyan a forgalmi adatok adatforrása is a legtöbb instrumentum esetében, azonban mivel a tranzakciókra vonatkozóan 2008-at megelőzően elvileg teljes körű megfigyelési rendszer állt rendelkezésre, jelen-tős idősortöréssel, legalábbis a nemzetgazdaság összesen számok tekintetében, az esetek többségében nem kellett szá-molni.
133 Bővebben lásd a 2.1.3.5. alfejezetet.
Az adatgyűjtési rendszer megváltoztatásakor felmerült a lehetőség, hogy az alkalmazott módszertanban is előrelépés történjen. Ez elsősorban a vállalatcsoportok kezelésében jelentett változást, jelesül, hogy nemcsak az érintett rezidens vállalattal közvetlen tulajdonosi kapcsolatban álló, hanem a vele szélesebb körűen egy vállalatcsoportba tartozó nem rezidens vállalatokkal (társvállalatokkal) szembeni hitelkapcsolatai is a közvetlentőke-befektetések között kerültek elszá-molásra. Ez a korábbi elszámoláshoz képest a hitelek jelentős átsorolásával járt, így a közvetlentőke-befektetéseken belüli egyéb tőkemozgásokat, illetve az egyéb befektetéseket külön vizsgálva az állományok és a forgalmak idősoraiban akkor is törés keletkezett volna 2008-ban, ha az adatgyűjtési rendszer változatlan maradt volna.
A hitelek között bizonyos instrumentumok esetében az új adatgyűjtési rendszer bevezetése nemcsak az állományok, hanem a tranzakciók esetében is addig nem létező jelentett adatokat eredményezett. Első helyen ez a kereskedelmi hite-lek elszámolását érintette, ahol 2008-at megelőzően lényegében nem volt közvetlen adatforrás, hiszen a pénzforgalmi jelentések zárt rendszerében az adatszolgáltatók alapvetően az áru- és szolgáltatással kapcsolatos pénzbeli tranzakcióikat jelentették, nem pedig az ezekkel kapcsolatos követeléseket és tartozásokat. Tekintve viszont, hogy a publikált adatok forrása már 2003-tól kezdve nem a pénzforgalmi jelentések, hanem a KSH által összeállított áru- és szolgáltatásadatok voltak, így a két idősor közötti eltéréseknek meghatározott részét a kereskedelmi hitelek között kellett elszámolni, még-pedig egyéb információk hiányában nettó módon az egyéb befektetések között. Az új rendszerben beérkezett kereskedel-mihitel-jelentések így jelentős idősortörést eredményeztek nemcsak az állományi, hanem a forgalmi adatok esetében is, hiszen már eleve nemcsak nettó, hanem bruttó − azaz követeléseket és tartozásokat egyaránt magukban foglaló − adat-forrás áll rendelkezésre. Továbbá 2008-tól a közvetlentőke-befektetések között is megjelent a vállalatcsoporton belüli kereskedelmihitel-követelés és -tartozás.
Az idősortörések másik esetét az osztalékkal kapcsolatos tartozások jelentették. Tekintve, hogy az osztalékok és általában a tulajdonosi részesedésekkel kapcsolatos forgalmak és állományok elszámolását az új adat-előállítási folyamattal párhu-zamosan bevezetett módszertani váltás nem érintette, és e téren alapvető változást maga az új adat-előállítási folyamat sem hozott, ezért az itt jelentkező idősortörés szintén különös figyelmet érdemelt. Az idősortörés oka ebben az esetben a jelentett adatok következtében keletkezett, pontosabban abból, hogy a 2008 előtti adatgyűjtési rendszerben állományi adatok híján nem volt lehetőség minden esetben nyomon követni, hogy mi történt a megszavazott, de még ki nem fizetett osztalékokkal.
Az idősortörések kezelésével kapcsolatban a korábbi gyakorlatból nem álltak rendelkezésre megfelelő analógiák, bár az adat-előállítási folyamat lényeges változtatására 2003-ban és 2004-ben (kisebb mértékben pedig 2005 folyamán) is sor került. Első alkalommal a KSH áruforgalmi adatainak a fizetési mérlegbe történő beépítésére, második alkalommal pedig az újrabefektetett jövedelmek elszámolásának a bevezetésére került sor (azaz, éppen a kereskedelmi hitelek és az osz-talékkal kapcsolatos tranzakciók elszámolása változott ekkor lényegesen). Mindkét változtatás jelentős mértékben érin-tette a forgalmi idősorokat is, ezért már a bevezetéskor szükséges volt az idősorok több évre történő visszavezetésére.
2008-tól eltérően azonban mind 2003-ban, mind pedig 2004-ben rendelkezésre álltak a visszavezetéshez szükséges adat-források. Mivel ez a feltétel a 2008-as átállás időpontjában nem teljesült, ezért az idősortörések kezeléséhez szükséges információk összegyűjtéséhez időre volt szükség.
A kereskedelmi hitelek és az osztaléktartozások esetében első lépésben így a 2008-at követő időszakban tapasztalható forgalmak viselkedési jellemzőinek megfigyelésére, az új adatforrások stabilizálására került sor. A kereskedelmi hitelek visszamenőleges becslései során figyelembe kellett venni, hogy a követelések és a tartozások alakulását külön-külön kell nyomon követni, míg az osztaléktartozások esetében − az új adatforrások segítségével − fel kellett térképezni, hogy a megszavazott osztalékok kifizetése milyen ütemezésben történik, hogy az ily módon keletkezett osztaléktartozások sorsa miképpen alakul, és hogy így az ezekkel kapcsolatos idősortörés mennyire indokolt.
Az összegyűjtött információk segítségével 2010 szeptemberében jelentős, a pénzügyi számlák statisztikával egyeztetett módon végrehajtott, visszamenőleges revízióra került sor a kereskedelmi hitelek és az osztaléktartozások esetében.
A kereskedelmi hitelek esetében az idősorok 2008 előtti visszavezetése oly módon történt, hogy figyelembe vette a köz-vetlentőke-befektetések közötti egyéb tőkemozgásokkal kapcsolatos 2008. évi módszertani váltást, azaz továbbra is csak az egyéb befektetéseken belül számolunk el kereskedelmi hiteleket, ott viszont mind a követelések, mind a tartozások között. Azaz az idősortörés megszüntetése csak a kereskedelmihitel-követelések és -tartozások összesen számait érintet-te, a módszertani változás miatt bekövetkezőt nem, és így hasonlóan járunk el most itt is, mint például az egyéb hitelek
esetében. Az idősorok visszavezetése a fizetési mérlegben mindkét esetben 2004-ig történt, aminek elsősorban praktikus (technikai) okai voltak. Ezzel a lépéssel az új adatgyűjtési rendszer bevezetése miatti idősortörést 2008-ról 2004-re sike-rült „áthelyezni”, elérve a közelmúltbeli időszakokra vonatkozó idősorok homogenizálását. E lépéssel egyidejűleg sikesike-rült jelentős mértékben előmozdítani a fizetési mérleg és a pénzügyi számlák közötti harmonizációt is.134
134 A pénzügyi számlákkal kapcsolatos harmonizációról részletesebben lásd a 2.4.1. fejezetet.